Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-21 / 199. szám

1978. július 21., péntek Dünantult napló 3 Igen eltérő a búzák minősége Magasabb ár a tisztított és osztályozott szemekért! Gyors ütemben folyik a gabona betakarítása me­gyénkben. Az elmúlt hé­ten a gazdaságok a ta­karmánybúzák betakarítá­sát kezdték meg és a sa­ját szükségletükön felüli feleslegeikből mintegy 1500 vagonnal értékesítettek a Baranya megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalatnak. Az utóbbi na­pokban egyre több mező- gazdasági üzem kezdte meg az étkezési búza ara­tását. A beszállított bú­zákból a pécsi, a pécsvá- radi és a szigetvári malom kezdte meg az őrlést, egye­lőre óbúzával keverten. A keverésre azért van szük­ség, hogy megkönnyítsék a sütőipari vállalatnak az új minőségre való átállást. De milyen is az idei bú­zák minősége? Erre kér­tünk választ Szendrő Ká- rolytól, a Baranya megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat igazgató­jától. — Az idei termés minő­ségéről végleges adatok természetesen nincsenek, de az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a learatott búzák minősé­ge igen eltérő — mondta Szendrő Károly. — Azok a táblák, ahol a búzák áll­nak, magas hektoliter sú­lyú és jó beltartalmi ér­tékű termést adnak. Gyen­gébb minőségűek a meg­dőlt táblákról származó búzák. A minőség változó alakulása fokozott gondos­ságot kíván a termelőktől és a Gabonaforgalmi Vál­lalattól egyaránt. Az ár­rendelet előírása szerint a magasabb hektoliter súlyú búzák után minőségi felár illeti meg az üzemeket, ezért az aratás és a be­takarítás megszervezésénél nem közömbös a minőség szerinti különválasztás. Ez biztosítja ugyanis a maga­sabb ár elérését az üze­meknek. Ajánlatos tehát a megdőlt táblákról szárma­zó búzák tisztítása és osz­tályozása, mert így lénye­gesen javítható a minő­ség. — Szoros együttműkö­dés alakult ki a mezőgaz­dasági üzemek és a Ga­bonaforgalmi Vállalat szak­emberei között a szárítás vonalán is. Évekkel ezelőtt ritkaságszámba ment, ma már sajnos általános, hogy a búzát mesterségesen szárítani kell. Az étkezési búza szárításánál különös gonddal járjunk el. A ma­gas hőfokon szárított étke­zési búza sikérállománya ugyanis a hő hatására erősen károsodik. Nagyobb károsodás esetén az ilyen búza csak takarmányozási célra alkalmas. — A betakarítás és a gabonatisztítás jelentős feladatai mellett — hang­súlyozta ismételten Szend­rő Károly igazgató — ko­moly nehézséget jelent a búza minőség szerinti kü­lönválasztása. De megéri a fáradságot és a figyel­met ez a munka, hiszen az átadott étkezési búzáért így magasabb árat kap­hatnak az üzemek. Az idei év eltérő minőségei miatt a betakarításban és az át­vételben részt vevő sok­száz dolgozó lelkiismeretes munkája szükséges ahhoz, hogy az ország asztalára egész évben jó minőségű kenyér kerüljön. A politikai vitakörök agitáeiós bázisok Közvélemény formálásban nincs „nyári s Kétségtelen, hogy a dol­gozók többsége nyáron megy szabadságra, itthon, vagy külföldön tölti pihenő­napjait. De ezek a hóna­pok korántsem jelenthetnek „kihagyást" a politikai ne­velőmunkában, az agifáció- ban. Az agitáció jelentős bázisát képezik a politikai vitakörök. Megyénkben 450 politikai vitakör működik, s ha egy vitakörben átlag­ban csak tíz résztvevővel számolunk, akkor is kitűnik nagy jelentőségük. Az MSZMP Baranya megyei V. B-a 1974. szeptember 3-i ha­tározatában megjelölte azokat a tartalmi, szervezeti, módszer­tani feladatodat, amelyek a Po­litikai Bizottság 1971. április 2-i határozatában előírtak végre­hajtását szolgálták. Az ellenőr­ző értékelést a vb 1977. szep­tember 27-i ülésén végezte el. Az értékelés alapján kedvező: jelentősen fejlődött a politikai vitakörök munkája. Fejlődést jelentenek az agitáció lényegét jelentő tájékoztatásban, felvi­lágosításban, meggyőzésben. Segítik pártunk politikájának egységes értelmezését. Kisebb mértékben érezhető mozgósító szerepük. Mindez azt igazolja, hogy a vb határozatának vég­rehajtása, — területenként el­térő módon — helyes irányban, megfelelő színvonalon, eredmé­nyesen történik. A közelmúltban jó néhány po­litikai vitakör „ellenőrzése" a korábbihoz hasonló tapasztala­tokat nyújtott. Néhányat ezek­ből. A résztvevők száma tíz-húsz körül van, — fizikai dolgozók (többségben), gazdaságvezetők, részt vettek pártvezetőségi ta­gok, tömegszervezeti vezetőségi tagok is. Csak néhányat a fog­lalkozás anyagainak témájából: „Munkaerőgazdálkodás, termék­szerkezet-váltás”, — „Munka­verseny”, — „Gazdasági haté­konyság” — „Szakmunkáskép­zés helyzete és feladatai” — „Hadászati fegyverrendszerek csökkentésének jelentősége, az enyhülés továbbfejlesztésének ténnivalói". Mindezek bizonyít­ják: napjaink témái kerülnek a vitakörök asztalára és ez így helyes. A legutóbbi felmérés szerint a megtartott foglalkozá­sok témáinak főbb arányai: gazdaságpolitikai kérdések 30 százaléka, — nemzetközi poli­tika 23, életszínvonalpolitika 20, társadalompolitika 18, kulturá­lis, ideológiai 6, helyi politikai kérdés 3 százalékban. Növekvő tendenciát mutat a kulturális és helyi politikai kérdések meg­vitatásának igénye. Ki választotta meg a vitakör foglalkozásának témáját? Alap­vetően helyes, ha a témát, a tartalmi kérdéseket a pártveze­tőség fogalmazza, határozza meg. Minek alapján? Sokféle lehet. Egyéni beszélgetések al­kalmával felmerült problémák, a pártcsoport-gyűléseken, a taggyűléseken, pártnapokon vagy éppen a vitakörökben el­hangzott kérdések, vagy kérések alapján. A jól szervezett infor­mációáramlás esetén számos kérdés, vitás téma eljut a párt­vezetőségekhez, az alapszerve­zet vezetőségéhez, — mindezek­ből megfelelő politikai „érzék­kel” helyesen kiválaszthatók azok a témák, amelyek alkal­masak a politikai vitakörök meg­beszélésére. Talán mondani sem kell, hogy a propagandisták, a politikai vitakörök vezetői is az információáramlás jelentős té­nyezői, — javaslataikkal nagy­mértékben hozzájárulhatnak a helyes, időszerű vitatémák ki­választásához. A politikai vita­körök bizonyítják: az embereket érdekli napjaink élete, — pár­tunk politikája, külpolitikánk, gazdasági helyzetünk, mind or­szágos, mind helyi vonatkozása. De a tapasztalatok azt is bi­zonyítják, hogy ezekről az ér­deklődést felkeltő témákról szí­vesen beszélnek a politikai vita­körökben is. Kötetlen hozzászó­lásaikkal — nem szeminárium jelleggel! — nemcsak tisztázni sikerül egy-egy kérdést, hanem — mint például a komlói szén- előkészítő legutóbb megtartott politikai vitakörében — az adó­dó feladatokat helyileg is meg­határozzák. Sőt a meghatáro­záson túl elmondták a felada­tok megoldásához szükséges egyéni tennivalóikat, — újabb tippeket, ötleteket is adtak a tárgyalt téma, a gazdasági ha­tékonyság megvalósításához, se­gítéséhez. Akadt azonban ellenkező pél­da is. Az egyik gyáregységben a politikai vitakör a termékszer­kezet-váltás témáját beszélte meg. Időszerű volt a téma meg­választása, — mert a gyáregy­ség bizonyos átszervezés elé néz. A miként és hogyan kérdés több hozzászóló részéről elhang­zott, jelezve: ez érdekli most a vitakör tagjait is. Csak éppen semmiféle konkrét választ nem kaptak, még megközelítően sem. így aztán a „nagy bizonytalan­sággal" zárult az alapvető té­ma helyi konkrétizálása, azaz megmagyarázása. Mintegy két órás vita után sem lettek tájé­kozottabbak. Mondani lehetne: azért vitakör, hogy vitatkozza­nak. A vitatkozó légkör alap­vetően segíti a tisztánlátást, — ez igaz. De csak vitatkozni és semmiféle egységes megállapo­dásra nem jutni, — ennek nincs értelme. Helyes lenne, ha már ebben a gyáregységben a poli­tikai vitakörben így alakult a helyzet: újból napirendre tűzni a témát. Felelős vezetők magya­rázzák meg gyáregységük hely­zetét akár a politikai vitakörben, akár egyéb fórumon. Az agitációnak, — jelen eset­ben a politikai vitakörfórumnak — célja az is, hogy a részvevők miután egy-egy vitás kérdésben egységes nevezőre jutottak, — ezt az álláspontot hangoztas­sák, — közülük kell kikerülni az adott területen a közvélemény formálóinak. A közvélemény formálásában pedig nincs „nyári szabadság”, folyamatosnak, tervszerűnek kell lennie. Csak így biztosítható és fejleszthető a „témák” egysé­ges értelmezése után a legfon­tosabb: az egységes cselekvés. Garay Ferenc Szövetkezeti szakemberek fóruma Harkányban Az Országos Szövetkeze­ti Tanács védnökségével az idén kilencedik alkalom­mal rendezik meg a szö­vetkezeti szakemberek nyá­ri találkozóját Harkányfür- dőn. A „Pannónia ’78" el­nevezésű szövetkezetpoliti­kai fórum augusztus 19-től szeptember 1-ig tart. A ta­lálkozó során a három szö­vetkezeti ágazat — az ipari, a mezőgazdasági és a fo­gyasztási szövetkezetek — szakemberei a mozgalom időszerű kérdéseiről ta­nácskoznak. A „Pannónia '78” alap­témája: a szövetkezetek együttműködése az V. öt­éves terv sikeres megvaló­sításáért, továbbá a haté­konyság és a minőség javí­tása. Az alaptémát kér­déscsoportokra bontva ti­zenegy előadásban, vala­mint a konzultációk, kerek- asztal-beszélgetések, vitaes­tek és gyakorlati bemuta­tók során vitatják meg a szakemberek. A IX. szövetkezetpolitikai találkozóra mintegy száz­harminc vezető szakembert várnak az ország minden megyéjéből. Közbiztonságvédelem őreivel a Dunán fl viz mindéit évben megszedi áldozatait A Sió torkolatától az ország­határig vigyáz a nagy folyam közbiztonságára a Mohácsi Dunai Vízirendészeti Rendőr­őrs. Nemcsak a víziközlekedés szabályainak betartását kísérik figyelemmel, hanem a part­menti hétvégi házakra is ügyel­nek. Naponta hatvan kilométe­res folyamszakaszt ellenőriznek. A felfújható gumicsónak tá­volból szinte egybeolvad a kék vízzel. A Duna sodrására hagyatkozva, úgy billeg a hul­lámokon, mint kisgyerekek pa- pírhajócskái. Motorcsónakunk­kal a folyó közepén siklunk, de másodpercek alatt a himbálód- zó gumicsónakhoz érünk. Agócs László r. őrnagy, az őrs pa­rancsnoka „visszafogja" moto­rosunkat, s az imént még az égnek meredező hajóorr las­san ráfekszik a vízre. Elmond­ja, hogy erre a gumitutajra nem kell semmiféle engedély. A csónak két utasa Budapest­Két és félszeres volt a túljelentkezés alamennyi pécsi felsőokta- * tási intézményben befe­jeződtek a felvételi vizsgák. Az írásbeli dolgozatokat rekord- gyorsasággal javították ki a ki­jelölt bizottságok. Pécsett o túljelentkezés átlagosan két és félszeres volt, vagyis 1150 fel­vételi helyre közel háromezren pályáztak. Négy év óta középiskolás ta­nárok is részt vesznek a felvé­teli vizsgákon, kezdetben csak mint megfigyelők és tanács­adók, az utóbbi időkben már teljes jogú bizottsági tagként. Jelenlétüket elsősorban az in­dokolja, hogy az egyetemi ok­tatók segítséget kapjanak olyan kérdések elbírálásához, ame­lyeket a jelölt a tananyagcsök­kentés miatt esetleg nem kö­teles megválaszolni. Dr. Pály Gábor, a Pedagó­gustovábbképző Intézet munka­társa a Pécsi Tudományegyetem 1. sz. felvételi bizottságában hallgatta végig a feleleteket, magyar—történelem szakos ta­nár. (Ez a jogi karon a két fel­vételi tárgy.) A hét közepén le­Befejeződtek a felvételi vizsgák zárult vizsgák tapasztalatairól kérdeztük. — Elöljáróban mindjárt any- nyit: nagyon jó volt a vizsga­légkör, a jelöltek lámpalázát hamar sikerült feloldani. Hosz- szú évek óta ülök felvételi bi­zottságban a jogi karon, s el­mondhatom, az egyetemi okta­tók nagyon jól ismerik a kö­zépiskolás anyagot. Előfordult, hogy még azt is megjegyezték egy-egy kérdés után: ez apró­betűs rész — mondta Pály Gá­bor. — Mi a véleménye a diákok felkészültségéről? — Az irodalom-feleletek job­bak voltak a történelmieknél. Azért előfordultak „mellélövé­sek”. Egy szomszédos megye- székhely gimnáziumából érke­zett diákok nem is hallottak Németh Lászlóról. Gyengék vol­tak a regényelemzések, a cí­meket összekeverik. Kicsi az ol­vasottságuk. Ezzel szemben a fogalmazási készségük jó. Tör­ténelemből általában az alap­fogalmakat ismerték, de a kor­szakok közötti összefüggéseket kevesen tudták láttatni. Erdély történeténél, aki csak kihúzta ezt a tételt, mindenki csődöt mondott. Általában véve a vizsgáztatás módszereire nézve jó tapasztalatokat szereztem; a középiskola és az egyetem köz­ti szakadékot ezen a téren si­került áthidalni. H. J. ről csordogált idáig. Úticéljuk Belgrád. Mohácsnál már ki­léptették őket, ami azt jelenti, hogy magyar földön már nem léphetnek partra. A vakító délelőtti napsütés­ben folytatjuk utunkat. A két part lenyűgöző. Gyönyörködünk a dúsan zöldellő cserjékben, vastagtörzsű fákban, A parton néhány horgász próbál szeren­csét halügyben. Mások csak vízbe lógó lábbal fekszenek, napoznak. A cigányzátony kö­zelében haladunk el. Agócs őrnagy megjegyzi, hogy aki nem ismeri, annak igen veszé­lyes a zátonyt szegélyező ho­mokos fenék. A távolban apró pontként egy csónak tűnik fel, amiből egy „pecás" horgászik. A műszaki felszerelések és a különböző engedélyek ellenőr­zése után - minden rendben. Szűcs János, a mohácsi cuk­rászüzem vezetője örömmel emeli ki kérésünkre a csónak oldalához kötött szákot, mely­ben két méretes süllő fickándo- zik.- Hajnali ötkor jöttem ki, azóta ezt fogtam. Ez nem a legjobb hely, de lassan igazán jó rész nem is lesz a Dunán. Régebben például itt a közel­ben, a Gabriella esésben csak úgy hemzsegtek a halak, ez volt a folyó déli szakaszának egyik legszebb része. Az országhatártól néhány fo­lyamkilométerre visszafordu­lunk. — Ilyenkor hétköznap délelőtt nincs nagy turistaforgalom a Dunán. Az idén még nem volt halálos baleset a szakaszunkon. A legtöbb gondot a tiltott he­lyen fürdőzők okozzák. Akik ezt teszik — lehetnek remek úszók —, azok nem tudják, hogy milyen veszélynek teszik ki ma­gukat. Ez főleg a fiatalokra vonatkozik — mondja Agócs László. Délután beszállunk a vízi­rendészeti rendőrőrs Volvo mo­torcsónakjába. Kényelmes, zárt fülke, mintha nagy hajón utaz­nék. Csodálatos könnyedséggel siklik a vízen. A komp a túlsó partra úszik, motorcsónakunk­kal megkerüljük. Tas János rendőr főtörzsőrmester elmond­ja, hogy az ellenőrzések előtt mindig megnézi, hogy ki vezeti a kompot. Tas János és kísérő­je, Orbán István nyugdíjas r. főtörzsőrmester, önkéntes rend­őr figyelemmel fürkészi a mo­hácsi strandot. Semmi rendel­lenesség nincs. Tas János mondja: — Dunafalvai gyerek vagyok, 11 éve szolgálok Mohácson a vízirendészelnél. Úgy ismerem a szakaszunkat, mint a tenyere­met. Ha a parton egy vasta­gabb ág letörik egy fán, még azt is észreveszem. Egyébként Orbán Pista bácsitól tanultam a „szakma" alapfogásait. A Szabadsáq zátony előtt haladunk el. Csónakot, motor­csónakot nem látunk.- Tavaly itt történt egy tra­gédia. Egy fiatalember a meny­asszonyát vitte a nyakában. A homokos szegélyben sok a víz­mosás, belelépett egy ilyenbe, s többé már nem jött fel. Hiá­ba szólunk, hogy ^emberek, az életetekkel játszotok, sokan ezt csak okvetetlenkedésnek vélik. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát kikötőjénél kikotorták a medret, de azért egy család (!) két kisgyerekkel csak odo ment fürödni. Mintha máshol a ki­jelölt helyeken nem lehetne! Mikor figyelmeztettem a férfit, hogy az életükkel játszanak, hát majdnem elküldött... Saj­nos, a szép szó sok esetben ke­vés. Dunaszekcsőnél a komp most indul. Fejünk felett sűrűsödnek a viharfelhők, a délelőtt még koszosán is kék Duna sötét­szürke, csak a szél által kavart hullámvölgyek fehérlenek. A szekcsőiek bánatára a víz itt a megengedett szennyezettségi fokot meghaladja, így a KÖJÁL nem engedélyezi a fürdőzést. Nem is csodálom. Közben elered az eső. Mo­torcsónakunk tetején néhány jég is koppon. Visszafelé már szakadó esőben hajózunk. Mo­hácsnál a néhány órája még népes strand kiürült, csak egy vízimádó sétál fürdőnadrágbon a homokon. Vízi őrjáratunkat befejeztük. Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom