Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-02 / 180. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1978. JÚLIUS 2. Országos konferencia a könnyűipari beruházásokról Az elmúlt hónapban országos konferenciát rendeztek a köny- nyűipari beruházások szervezésének tapasztalatairól a Pécsi Bőrgyárban. A konferenciát azzal a céllal hivta össze a Könnyűipari Minisztérium, hogy az eddig megvalósult, jól szervezett beruházások kedvező és kedvezőtlen tapasztalatait megosszák azokkal a vállalatokkal, amelyek ezután ruháznak be. A konferencián előadást tartott Csendes László, a Pécsi Bőrgyár igazgatója a tavaly átadott puhabőrgyáruk beruházási tapasztalatairól. Beruházásuk, bár sok nehézséggel indult, végül is sikeresen, határidőre és az előirt költségből valósult meg. Az előadás anyagát most cikk formájában adjuk közre. Miklósvári Zoltán Egy rókáról két bőrt így ruháztunk be mi! A beruházások előkészítésének fontosságát nem kell külön hangsúlyoznom. Először is tehát az itt szerzett tapasztalatainkat érdemes áttekinteni. Beruházásunk műszaki előkészítése tulajdonképpen a Pécsi Bőrgyár tizenöt éves rendezési tanulmánytervének megrendelésével kezdődött 1971- ben. A tanulmányterv részletesen elemezte a gyár fejlesztési lehetőségeit, mely szerint az adott gazdasági környezetben a hazai alapanyagbázisra épülő sertésruházati bőrgyártásunk fejlesztése a legcélszerűbb. Főhatóságunk elfogadta erre vonatkozó fejlesztési javaslatunkat és minisztériumi határozat született évi 500 ezer négyzetméternyi puhabőr többlet kapacitás létrehozására vállalatunknál. Alábecsültük a költségeket A beruházási program 1972- ben részben a tizenöt éves távlati fejlesztési terv 1971-es árszintű költségbecslése, részben a Pécsi Bőrgyár műszaki szakemberei által összeállított technológia alapján készült a KIPTERV-nél. A fejlesztési cél ismeretében gyárunk szakemberei — a meglévő, általában kedvezőtlen adottságokból kiindulva, a fejlett nyugateurópai bőripart tanulmányozva — a beruházás műszaki tartalmát úgy állították össze, hogy a megvalósuló létesítmények a meglévő gondok megszüntetése mellett műszaki színvonalban elérjék a legfejlettebb nyugat-európai bőrgyárak színvonalát. Mindennek költségét 206 millió forintra becsültük. A tervek elkészülte után azonban kiderült, hogy önmagában a nagycsarnok létrehozásának a költsége meghaladja a 206 milliót. A magas költségelőirányzat arra kényszerített bennünket, hogy a csarnokon kívül az eredetileg tervezett kapcsolódó létesítményekről — a készáru- és a nyersbőrraktárról, a krómléfőzőről — mondjunk le. A felülvizsgálat alapján adtunk újabb megbízást a KIPTERV-nek a kiviteli tervdokumentáció készítésére, amit már csak 1974 szeptemberére vállalt. Ez azzal járt együtt, hogy a kivitelezői kapacitás, illetve alvállalkozói kapacitáshiány miatt a kivitelező 1975 helyett 1977. évi határidőre vállalta a beruházás befejezését. A beruházás kezdeti időszakában történt felületes költségbecslés tehát azt eredményezte, hogy nem tudtuk megvalósítani az eredeti elképzelésünkben szereplő létesítményeket, s a nagycsarnok kivitelezése is késedelmet szenvedett az eredeti elképzeléshez képest, aminelc komoly anyagi kihatásai voltak. Ez mindenesetre tanulságul szolgálhat a jövőre nézve, hogy már az első lépéstől kezdve komolyabban oda kell figyelni a beruházások előkészítésére. Mérlegelni, meddig ér a takaró Az előkészítő munka jelentős részét képezik a pénzügyi előkészítések, a beruházásokat a pénzügyi folyamatok végigkísérik. Ezzel kapcsolatban néhány gondolat. Az előkészítés főbb mozzanatai közül kettőt emelnék ki: a beruháÁz előkészítésre nem szabad az időt sajnálni zás pénzügyi-gazdasági lehetőségeinek közelítő becslését, valamint a hitel- és állami támogatási kérelmeket, a beruházási alapokmány konkrét elkészítését. Mindkét mozzanatnak közös jellemzője, hogy tartalmában a műszaki igények és a pénzügyi, gazdaságossági lehetőségek összehangolását szolgálja, továbbá, hogy adatainak jelentős része prognosztizált és a konkrét gazdasági szabályzórendszer követelményeiből indul ki. Ha a két mozzanat közötti különbségeket akarjuk megfogalmazni, akkor összefoglalóan a következőket mondhatjuk: a közelítő becslésnél még a műszaki igények dominálnak, míg a kérelmek, a beruházási alapokmány elkészítésénél a pénzügyi lehetőségek. Ez bizony ellentmondást rejt magában, ugyanis mindkét esetben egyforma súllyal kellene szerepelnie a műszaki-pénzügyi kérdéseknek. A beruházások első megközelítésében ugyanis elindítanak a tervezés, a műszaki előkészítés területén egy sor folyamatot, majd a konkrét pénzügyi lehetőségek láttán a legtöbbször olyan kompromisszumos műszaki megoldás születik, amely hatásában nincs arányban a ráfordításokkal. Vagy másképpen fogalmazva: kellő összhang esetén hatékonyabb. megoldás születhetne. A mi esetünkben például több olyan műszaki-szervezési problémát kívántunk az első lépésben megoldani (például a vizes műhelyek összevonását, raktárépítést stb.), amelyeket egyetlen beruházással nem lehet megoldani. No és természetesen ezek várható költségeit is alábecsülték vállalatunk és a tervező vállalat szakemberei. Kéz a kézben a kivitelezőkkel Az előkészítő munkák hiányosságaiból okulva a beruházásnak a hitelszerződésben és a beruházási alapokmányban előírt határidőre és költséggel történő megvalósítása érdekében a következő fontosabb lépéseket tettük: a vállalat felsőbb szintű vezetése kiemelten foglalkozott a beruházás lebonyolításával. A beruházási szabályzatot felülvizsgáltuk és átdolgoztuk, a beruházást lebonyolító szervezetünket átszerveztük. Megtettük a szükséges intézkedéseket a tömegszervezetek és dolgozóink aktivizálására. Ezenkívül megkezdtük a beruházás üzembe helyezéséhez szükséges egyéb előkészítő munkákat, kijelöltük a felelősöket, meghatároztuk a teendő intézkedéseket. Ilyenek voltak: az új csarnok üzem- és munkaszervezése, az új gépekkel és technológiákkal kapcsolatos ismeretek megszerzése, az új üzembe kerülő dolgozók képzési rendszerének kidolgozása. Az időközben átdolgozott beruházási szabályzat egyértelműen tisztázta a személyi felelősséget és a feladatokat. A beruházás lebonyolítására megfelelő személyi állományú beruházó apparátust alakítottunk, s a munkát a felsőbb vezetés állandóan figyelemmel kísérte. Ugyanakkor az építészeti munkák ellenőrzésével megbíztuk az UNIBER-t. így már biztosítottnak látszott, hogy az 1977. július 1-i termelő üzemi átadás megvalósul. A munka megkönnyítése és' zavartalan vitele érdekében az Építésgazdasági Szervezési Intézettel elkészítettük a beruházással kapcsolatos hálótervet. A hálóterv logikai sorrendben, a részhatáridőket megjelölve tartalmazta a beruházással kapcsolatos valamennyi tevékenységet. Mindez feltétlenül hasznos volt számunkra. Nemcsak azt jelentette, hogy szinte napról napra nyomon tudtuk követni a készültségi fokot, de határidőben biztosítani tudtuk a munkaterületet az egyes kivitelezőknek, mivel a hálóterv rendszerében a befejezés napjától indult visszafelé, ezért a kivitelezők kapacitását az elvégzendő munkákhoz igazítottuk, így nem következett be határidőcsúszás. A hálóterv, amely mindig jelezte az ún. kritikus utat, felhívta figyelmünket a sürgősen elvégzendő feladatokra. A kivitelezésben részt vevő fő- és alvállalkozókkal szocialista együttműködési szerződést kötöttünk, s hogy ezt élővé tegyük, a vállalatok felső szintű vezetőivel minden negyedévben a helyszínen organizációs megbeszélést tartottunk. Ezenkívül természetesen az előadódó gondokról kéthetenként tárgyaltunk a kivitelezést végző műszaki vezetőkkel. A beruházás megvalósításában nagy segítséget nyújtott vállalatunk párt- és ifjúsági szervezete, s nem utolsósorban dolgozóink, akik rengeteg társadalmi munkát végeztek. Még a beruházás megvalósítása során, jó előre gondoltunk a műszaki átadásra, a próbaüzem lehetőségére. Ezért az illetékes szervekkel, a KÖJÁL-lal, a tűzrendészettel és a munkavédelemmel előre felvettük a kapcsolatot, meghívtuk őket az előzetes szemlére, hogy tegyék meg észrevételeiket, ami azt jelentette, hogy az átadás időpontjáig volt időnk a felmerült hiányosságokat pótolni. Nem kellett tehát attól tartanunk, hogy a műszaki átadásnál olyan hiányosság jelentkezik, ami meghiúsítja a próbaüzemet. Végezetül komoly gondot jelentett az addig szétszórt műhelyek áttelepítése az új nagycsarnokba. Ezt a feladatot termeléskiesés nélkül kellett megoldanunk. Szervezési osztályunk kidolgozta az áttelepítés ütemét, amely a bőripari technológiához alkalmazkodva megfelelően sorolta a szállítandó gépeket, igénybe véve a szabad szombatokat és a vasárnapokat is. Ez karbantartó gyárrészlegünknek többletfeladatokat jelentett, amit dolgozóink megértéssel fogadtak, bizonyítékául annak, hogy az egész gyári kollektíva magáénak érzi a beruházást. Ne idegenkedjünk Tapasztalatainkat röviden a következőkben foglalnám ösz- sze: az előkészítésre nem szabad az időt sajnálni, s ezt megfelelő apparátusnak kell végeznie. A vállalat felső vezetésének már az előkészítő szakaszban intenzíven kell foglalkoznia a beruházással. Ne idegenkedjünk a korszerű módszerek (mint például a hálótervezés) alkalmazásától. A kivitelezőkkel, a lebonyolítókkal jó kapcsolatokat kell kiépíteni és fenntartani; ugyanakkor bátran támaszkodni a társadalmi szervezetekre, nem utolsósorban a vállalat céljait megértő dolgozókra. Végezetül a próbaüzem alapos előkészítésére hívnám fel a figyelmet. Csendes László, a Pécsi Bőrgyár igazgatója Hárem hónap helyett hat hét Az új puhabőrgyártó csarnok tető alá hozóso után a Pécsi Bőrgyár egy költségében ugyan kisebb, de nem jelentéktelen fejlesztést is végrehajtott. Kevés építéssel, zömében gépi beruházással bővítették a rost- műbőrgyárat. Ennél a 30 millió forintnyi költségű beruházásnál már jól hasznosították az előző beruházáson szerzett tapasztalataikat. Amikor a gyáriak tapasztalatszerzés céljából kint jártak külföldön, az olasz szakemberek úgy vélekedtek, ennek a beruházásnak az elvégzéséhez legalább három hónap szükséges, legalábbis náluk három hónap. A Pécsi Bőrgyárban a rostüzem bővítésével hat hét clatt végeztek. Érdekes vita zajlott le a Világgazdaságban. A napilap ,,Van-e megoldás a Pécsi Bőrgyár kihasználatlan kapacitására?" című cikkében a gyár tavaly átadott puhabőrgyárának megalapozottságát kérdőjelezte meg. A cikkre Krauth Pál, a Könnyűipari Minisztérium főtanácsosa válaszolt. Az alábbiakban a Világgazdaság nyomán közöljük Krauth Pál „Az érdekeltek keresik a megoldást" címmel megjelent cikkét. * Nem kívánom vitatni, hogy a sertésnyersbőr begyűjtés vártnál kisebb volumene — remélhetőleg átmeneti - problémákat okoz. A „hamis" prognózisok kérdését azonban néhány adat ismertetése — úgy vélem — más megvilágításba helyezi. Amíg 1960-ban 5,5 tonna sertésnyersbőrt gyűjtöttek be, addig 1965-ben már 8,5, 1970-ben 8,8, 1975-ben pedig 14,1 ezer tonna volt a begyűjtés és 1980-ig 16,4 ezer tonna az előirányzott meny- nyiség. A számokból kitűnik, hogy az elmúlt 15—20 év alatt a begyűjtött sertésnyersbőr meny- nyisége közel megháromszorozódott. Az 1965—70 közötti időszaktól eltekintve 1960—65 és 1970—75 között o -növeke- dé*- 55—60 százalékot tett ki. Az 1980-ra számításba vett 15 —16 százalékos emelkedés tehát mérsékelt előirányzat volt. A beruházásra vonatkozó döntés időszakában (1970—75 között) a sertésnyersbőr-felvásár- lás a tervezettet meghaladta. Ezenkívül o Pécsi Bőrgyár termelési feltételeit a versenyképesség és a kielégítő munka- körülmények létrehozása érdekében rendezni kellett. Célszerű volt ezt termelésbővítéssel összekapcsolton elvégezni, ugyanakkor más bőrgyárak fejlesztésénél marhabőrre konvertálható kapacitásokat kialakítani, számítva arra, hogy a sertéstenyésztésben és felvásárlásban több ízben mutatkozó ciklikusság ismét jelentkezik. Sajnos a legutóbbi években a már elért 14—15 ezer tonnás sertésbői-begyűjtési szint annyira csökkent, hogy a más gyáraknál végrehajtott kapacitáskonverzió nem bizonyult elegendőnek és Pécsett is marhanyersbőrt kell most feldolgozni. A húsipar információja szerint a tőkés piacokon — a gazdaságosságtól függetlenül — csak bőrös hús értékesíthető. Feltételezve, hogy sikerülne nyúzott félsertést is eladni, az így nyert bőrt is számításba véve mintegy 78 dolláros ráfizetés mutatkozna tonnánként. A tervezettnél 90 millió dollárral és 10 millió rubellel többet exportáltak sertéshúskészítményből 1977-ben. Ehhez a devizabevételhez 1,8 millió darab készkabátot kellett volna exportálnunk. Jelenlegi exportunk mintegy 200 ezer darab. Nyilvánvalónak látszik, hogy a sertésbőr feldolgozása és konfekcionálása — a devizabevétel szempontjából — a hús és húskészítmények exportjával nem versenyezhet. A két érdekelt tárca és a vállalatok — ennek ellenére — arra törekszenek, hogy „egy rókáról két bőrt húzzanak le", azaz a hús és húskészítmények exportja mellett a hazai bőrellátás színvonalát is javítani kívánják. Minden bizonnyal vannak még tartalékok. Ezek feltárására az Állami Húsipari Tröszt és a BIVIMPEX együttműködési megállapodást kötött. Ennek keretében közösen vizsgálják az optimálisnak tűnő módszereket és lehetőségeket. így többek között azt, milyen megoldások jöhetnek szóba a vágóhídi bőrfejtősorok gépesítésére; elképzelhető-e a húskészítmények gyártása és egyidejűleg a bőrterület jelentős részének megmentése; és végül speciális adalékanyagok alkalmazásával olyan forrázási eljárást kívánnak kialakítani, amely a húsiparnak megfelelő és o bőrt sem károsítja. Remélhető, hogy az említett törekvések eredményeként a bőrmennyiség fokozható lesz. A KIM és a MÉM e törekvéseket figyelemmel kíséri és támogatja, szükség szerint anyagi eszközökkel is hozzájárul a kísérletekhez, valamint a felmerülő beruházásokhoz. A Világgazdaság cikke felveti továbbá, hogy „ . . . a vállalatnak (Pécsi Bőrgyár) az a kedvezőbb, ha a kapacitások inkább kihasználatlanok, mint hogy magas áron importálják a nyersbőrt... Vajon a népgazdaságnak is ez a kedvezőbb?" Sertésbőr hiányában most marhabőrt dolgoznak fel. A Pécsi Bőrgyár V. ötéves terve szerint az összes 1978. évi marhabőr bedolgozás 21,3 ezer tonna, éves terve 20,8 ezer tonnát irányoz elő. így a fel- dolgozási kapacitása mintegy 98 százalékos kihasználást mutat. Igaz, hogy az ötödik ötéves tervben, mintegy 43 százalékos sertésbőr feldolgozásra számított, ami a jelen helyzetben 26 százalékos lesz. Ez a belső keresztmetszetekben problémát okoz, ezért kétségkívül nem a legkedvezőbb megoldás. Kérdéses viszont, hogy az adott helyzetben lehetett-e jobbot kitalálni. A sertésbőrellátási probléma természetesen már az 1978. évi terv kialakításakor ismert volt, hiszen a legutóbbi két évben esett vissza a hazai sertésbőr kínálat: 1976. évben a közismert termelési és felvásárlási nehézségek miatt, 1977. évben a cikkben ismertetett okok következtében. A sertésnyersbőr-piac csak most van kialakulóban, míg a marhanyersbőr már hagyományos világkereskedelmi cikk. így 1976-ban és 1977-ben a sertésnyersbőr-vásárlási kísérleteink sikertelenül zárultak. Ezt két körülmény idézte elő: egyfelől a kínálat csökkent, mivel a sertéstenyésztés és -vágás a világon általában stagnált, illetve visszaesett — minden bizonnyal ez is hozzájárult a kedvező élelrrvszeripari exporthoz; - másfelől kialakult gyakorlat hiányában számos próba-tételt kellett feldolgozni az eddig nem alkalmazott külföldi alapanyagok megismerésére. Az alapanyag minősége ugyanis a termelés hatékonyságát igen nagy mértékben befolyásolja és a nyersbőr használhatósága — különösen jelen esetben, amikor a világpiaci forgalomban nem megszokott termékről van szó — csak a gyártás során derül ki. összefoglalva tehát: olyan helyzet alakult ki, hogy sem a kínálatot, sem a külföldi sertésnyersbőrök használhatóságát és gazdaságosságát megnyugtatóan jelző adatok nem állnak rendelkezésünkre. A devizaráfordítás kockázata nem volt vállalható, kedvezőbbnek látszott a marhanyersbőr feldolgozását és készbőrök direkt vagy indirekt (konfekcionált) exportját előirányozni. Arra való tekintettel, hogy a marha készbőrök külgazdasági értékesítésében nincsenek hagyományaink és a jelenlegi piaci helyzet is kedvezőtlen, ez a vállalkozás sem kockázatmentes, de mivel a marhabőr-gyártmányok előállításában és a nyersbőr beszerzésében évtizedes tradíciókkal rendelkezünk, ez látszott előnyösebb megoldásnak. A kialakult helyzetet és állásfoglalást nem tekintjük véglegesnek. A legfrissebb információk szerint a sertésnyers- bőr-kínálat megélénkült. A beszerzett próba-tételek műszaki-gazdasági értékelése kimunkálás alatt van. A második félévi konkrét bőrfeldolgozói igények ismeretében a vállalatok bevonásával kívánjuk — múlt évi elhatározásunknak megfelelően — a helyzetet ismételten áttekinteni. Ügy vélem, sikerül a népgazdasági és vállalati érdekeknek egyaránt megfelelő feltételeket kialakítani.
