Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-16 / 194. szám
DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. JULIUS 16. ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus Bejrut központjában — mint korábban már annyiszor — ismét ágyúk dörögnek, gránátok lobbannak, rakéták sivítanak. fi sokat szenvedett közel-keleti ország újból a polgárháború küszöbén áll, pedig az ,1975-ben kirobbant súlyos összecsapások nagymértékben szétrombolták Libanont. Ez nemcsak a tíz- milliárd dollárra becsült hábo- iús kórokra vonatkozik, hanem az ország helyzetére is, arra a kulcsszerepre, amit a 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Svájca”), információs, turisztikai centruma betöltött. Ma úgy tűnik, hogy Libanonban mindenki mindenkivel szemben áll. A már „megszokottnak” tűnő palesztin-jobboldali összecsapások mellett egy- le több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres ösz- szetűzésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagyiészt Szíriáikból álló „Arabközi Békefenntartó Erő” tűzpórbajai- ról. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott politikai-hatalmi kérdéseket, amelyek azóta is parázsként szuny- nyadnak, csak egy újabb válság széljárására várva. A maronita jobboldal.a polgárháborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztatta. Noha a lakosságon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadsereg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés szinte teljesen a jobboldal ellenőrzése alatt állnak. Kényes egyensúly Mi bontotta meg az 1975-ös polgárháború után kialakult kényszer-egyensúlyhelyzetet? A mérleg nyelvét Tel Aviv billentette ki. Izrael minden eszközzel — a nyílt fegyveres agresz- sziót is beleértve — arra törekszik, hogy széttördelje Libanont, csatlós államává tegye, gyökeres ügyeiben. Pierre Dzsemajel, a faiangisták, a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, s végül az- északi rész családi-törzsi szövetségét Szulejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, látvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt egy interjúban kijelentette: családja támogatja az arabközi békefenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ítélet Israel hands over the south to Kataib forces Begin izraeli miniszterelnök izraeli egyenruhában, majd a Kataib jelképeként egyik kezéből a másikba adja a hatalmat Dél- Libanonban. (Az Al-lttihad karikatúrája.) va az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kötött, közös politikai szervezetet hoztak létre, a Libanoni Frontot. Ez persze nem jelentette azt, hogy „az asztal alatt nem rugdosták többé egymás bokáját", hogy felhagytak a suba alatti „bizánci" intrikákkal, a korrumpálástól kezdve egymás politikai híveinek a meggyilkoltatásáig, de nagyobb szabású leszámolásra a másikkal szemben egyik sem merészkedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén egy júniusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvette Tony Frandzsié (Szulejmán Frandzsié fia) házát és nehézfegyverekkel, lövegekkel, aknavetőkkel néhány perc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát. Tony Frandzsié, felesége és hárommegpecsételését — írja a londoni Events hírmagazin —, mert a Frandzsiék nem csatlakoztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv által szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők szemében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegyezésre készült Rasid Kara- mival (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők oldalán állott). Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellenőrzést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a falangis- tákkal szövetséges Haddad csapatok kezére játsszák át. Dunai Péter A három „nagy hatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun és Frandzsié la újjászülető Kreml Az ősi Moszkva legmagasabb épületét, a híres Nagy Iván harangtornyot állványok veszik körül: restaurálják. A magasba törő, hófehér harangtorony egységbe fogja a Kreml valameny- nyi templomának és bástyájának együttesét. Az építményt még Napóleon hadainak robbantása sem ingatta meg, de ma már felújításra szorul. A Kreml műemlékein először végeznek átfogó, tudományosan megalapozott restaurátori munkát, amelybe bevontak egy tudós kollektívát. A Szovjetunióban több mint 150 ezer történelmi és építészeti alkotást tekintenek műemléknek. Közülük a legértékesebb a moszkvai Kreml, amely egyben a szovjet állam jelképe is, amely az építészek és a mesterek keze nyomón visszanyeri évszázadok előtti pompáját. A Kreml a Borovicki dombon épült, s az ott végzett régészeti feltárások nyomán sikerült pontosabban megállapítani a főváros korát. Moszkváról a krónikák először 1147-ben tesznek említést, holott a most felben kezdték építeni. A Dmitrij idején emelt erődfalak ugyanott húzódtak, ahol ma a Kreml háromszöge található. A ma is meglévő téglafalakat 1485—95 között rakták le olasz mesterek irányításával. A Konsztantyin és Jelenszki téglabástya helyén, mint a kutatások feltárták, korábban fehér kőből épült bástya állt, és ennek kapuján indult Dmitrij Donszkoj 1380-ban a kulikovói csatába, s az ott kivívott győzelmével kezdődött az orosz föld felszabadítása a mongoltatár uralom alól. Ki kell emelni a restaurátorok munkáját, amelyet az Arany Cárnői palotában található freskók megőrzésére végeznek. Ez a XVI. század második felében emelt, arannyal gazdagon díszített épület a Nagy Kreml Palotához csatlakozik. Berendezése és belső díszítése ámulatot keltett a külföldi vendégekben. A restaurációs munkák so-, rán a későbbi idők vakolatai alól egyedülálló, XVII. századi, de még ma is csodálatos színekben pompázó temperafrestárt építészeti emlékek már 100 évvel korábbról valók. Eddig úgy tudták, hogy az első kőépítmények Ivan Kalita korában keletkeztek és az ő uralkodása idején alakították ki 1326—33 között a Székes- egyházak terét. A mostani feltárások bizonyítják, hogy a legősibb kőépítmények alapjai a XII. század végéről valók. Az első, fehér kőből épült erődöt, a Kremlt Dmitrij Donszkoj nagyherceg korában, 1367kó került elő. A XVII. századi mesterek alkotásából körülbelül 400 m2 maradt fenn. A freskó érdekessége, hogy nagyrészt világi témákat örökít meg: történelmi személyiségek életének epizódjait eleveníti fel. Nehéz feladat volt a XV. század végén épült Uszpenszkij székesegyház kupoláinak újra- aranyozása. A Kreml építészeti emlékeinek teljes restaurálása a tervek szerint 1980-ra fejeződik be. I szocialista ÍMMMK 1ÍÍÍÍI*I KREMENCSUGI ÓRIÁSOK Az ukrajnai kremencsugi autógyárban megkezdték a KRAZ—250 típusú óriás teherautók sorozatgyártását A tízezer kilométerekben mérhető próbaút nemcsak sima betonúton, hanem hegyi átkelőkön, sivatagon át vezetett. Az új teherkocsi vezetőfülkéje három személynek biztosít ülőhelyet, kényelmes és kizárólag fém alapanyagból készült. Tizennégy tonnányi teher szállítására alkalmas, ezen felül egy többtonnás pótkocsit vontathat. A KRAZ—250 szíve a 240 lóerős, nyolchengeres Diesel-motor, legnagyobb sebessége maximális megterhelés esetén óránként 80 kilométer. „A FILM A SZENVEDÉLYEM” Santiago Alvarez költő, újságíró, számos nemzetközi filmfesztivál díjnyertese, világhírnevet vívott ki dokumentumfilmjeivel. Mint egy interjúban leszögezte, a kubai filmgyártás az ország jelenkori történetében, forradalmi átalakulásában gyökerezik. Az, hogy a kubai filmek sokban hasonlítanak az olasz neorealista filmalkotásokhoz, a Nagy Októberről készült szovjet filmek egyikéhez-másikához is, Alvarez szerint egészen logikus, öt Driga Vertov tanítványának tartják, pedig már több mint 300 híradót és több mint 20 dokumentumfilmet készített akkor, amikor Vertov munkásságával megismerkedett. Alvarez a filmírók és újságírók egyetemén előadó. Az a véleménye — és erre tanítja tanítványait is —, hogy csak jó újságíróból lehet jó dokumentumfilm-író és -rendező. Ez hivatás, méghozzá a legigazibbak közül való, igazi szenvedély egy újságíró számára. A dokumentumfilm készítéséhez igaz dokumentumok, történetek szükségesek. Századunk legjobb regénye — mondja Alvarez — maga a kubai forradalom. En ennek köszönhetem legjobb filmjeimet. A RÉZBANYASZAT FEJLESZTÉSE A színesfémek az értékesebb fémek közé tartoznak, amely ország rendelkezik ilyen tartalékokkal, igyekszik fejleszteni, amely pedig nem rendelkezik, jelentős összegeket kénytelen behozatalára fordítani, mert színesfémekre mindenütt szükség van. A rézbányák és a rézbányászat fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott egyik idei ülésén a lengyel kormány is. Határozatot fogadtak el, hogy az ágazatban gyorsítják a beruházások ütemét. Mindenekelőtt a legnica-glogowi körzetet építik ki, mivel innen a nagy finomságú elektronikus rézgyártáshoz tudnak több nyersanyagot nyerni. A jelentős rézérctartalékokkal rendelkező Lengyelországban ezeknek a beruházásoknak a révén új lendületet kap a színesfémipar fejlődése. AZ ELSŐ NÉPSZÁMLÁLÁS 1869-BEN Csehországban már 1869-ben sor került az első hivatalos népszámlálásra. Ekkor az országnak 7 617 230 lakosa volt. Becslések szerint Csehország területén az IV—VI. században körülbelül félmillió ember élt. A Fehérhegyi csata (1620. november 8.) előtti időben mintegy kétmillió lakosa lehetett a cseh területeknek, de a harmincéves háború (1618— 1648) idején a lakosság körülbelül egyharmada elpusztult. A jelenlegi népszaporulat meghaladja az európai átlagot. Csehszlovákiának ma már 15 millió lakosa van, s a demográfusok számításai szerint 2000- ben majdnem 17 millió lakosa lesz. szétzúzza a palesztinokat, meg- gyengítse szövetségeseiket, a nemzeti hazafias erőket. Az idén tavasszal azért lendült mozgásba az ag'#sszor hadigépezete, hogy leszakítsa Dél- Libanont, ahol aztán a faiangisták alapíthatnának államot. A másik oldalról nézve, a libanoni faiangisták elérkezettnek látták az időt, hogy az izraeli szándékokat meglovagolva a jobboldalon belül is leszámoljanak vetélytársaikkal. A cédrus országában a főként maronita keresztény nagycsaládokból, törzsekből, bankárokból, földesurakból, kereskedőkből összetevődő erőközpontok hosszú idő óta éles harcot vívtak a hatalomért és csak a palesztinok, a nemzeti hazafias csoportok fellépése bírta rá őket, hogy — félretéve belső ügyeiket — szembeszólljanak a közös ellenféllel, a haladó nézeteket vallókkal. Tony halála Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal éves -kislánya a testőrökkel, a személyzettel együtt halálát lelte a romok alatt. Apja válasza nem késett, néhány napra rá több tucat falangista vezetőt hurcoltak el a Frandzsié- fegyveresek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket Szulejmán Frandzsié bosszúvágyát még ez sem elégítette ki, kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. A bűnök bűne De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedését? A valószínű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agresszió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (esetleg fegyveresekkel) átÁ kelet-nyugati kereskedelem alakulása A tőkés nyugat és a szocialista kelet gazdasági együttműködése a hatvanas évek második felétől 1975-ig rendkívül dinamikusan bővült. 10 év alatt a forgalom meghatszorozódott, s elérte a 36 milliárd dollárt. 1975-ben a kereskedelem korábbi dinamikus fejlődése megtört. Ez részben konjunkturális okokból, részben fizetésimérleg-problémák miatt következett be. A tőkés világgazdaság lanyha konjunkturális helyzete, a nyersanyagárak robbanásszerű emelkedése miatt keletkezett külgazdasági egyensúlyhiány tovább élezte a versenyt a nyugati piacokon, s ezáltal a szocialista országok exportja különösen nehéz helyzetbe került. Ugyanakkor importjukat tőkés fizetésimérleg- problémák fékezték. Ily módon a KGST-országok az utóbbi időben igen jelentős passzívummal zárták tőkés relációjú kereskedelmüket. Ezért 1977-ben a szocialista országok törekvése kettős jellegű volt. Egyrészről a tőkés piac felé irányuló export ösztönzése, másrészt az onnan visszafelé irányuló import erőteljes visszafogása volt a cél. A visszafogottabb importtevékenység következtében a kereskedelmi mérlegek összesített hiánya csaknem 2,5 milliárd dollárral volt alacsonyabb az 1976. évinél. Csak Magyarország és Románia nagyobb mérvű tőkés importja okozott — e két országnál — mérleghelyzetrom- lást. Az export-import áruszerkezetváltozások is a javuló mérleghelyzet irányába hatottak. Kiemelkedő ebből a szovjet és lengyel energiahordozó-szállítások bővülése, a lengyel, NDK gépexport és a román, bolgár, magyar iparcikkexport jelentős növekedése. Ezzel párhuzamosan a lengyel, bolgár, NDK gépimport jelentős csökkenése, és a szovjet gabonavásárlások nagy visszaesése figyelhető meg. Az árucsere-forgalom növekedési ütemének mérséklődése, időszerűvé teszi a kelet-nyugati együttműködés formáinak és lehetőségeinek mélyrehatóbb és előremutatóbb felülvizsgálását, annak érdekében, hogy a nemzetközi munkamegosztásban mindkét fél számára rejlő előnyök mind teljesebb mértékű kihasználása és a kapcsolatok további fokozása perspektivikus realitás legyen a jövőben is.
