Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-16 / 194. szám

DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. JULIUS 16. ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus Bejrut központjában — mint korábban már annyiszor — is­mét ágyúk dörögnek, gránátok lobbannak, rakéták sivítanak. fi sokat szenvedett közel-keleti or­szág újból a polgárháború kü­szöbén áll, pedig az ,1975-ben kirobbant súlyos összecsapások nagymértékben szétrombolták Libanont. Ez nemcsak a tíz- milliárd dollárra becsült hábo- iús kórokra vonatkozik, hanem az ország helyzetére is, arra a kulcsszerepre, amit a 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Svájca”), információs, turisztikai centru­ma betöltött. Ma úgy tűnik, hogy Libanon­ban mindenki mindenkivel szemben áll. A már „megszo­kottnak” tűnő palesztin-jobbol­dali összecsapások mellett egy- le több hír jön a reakciós cso­portokon belüli fegyveres ösz- szetűzésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagy­iészt Szíriáikból álló „Arabközi Békefenntartó Erő” tűzpórbajai- ról. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó pol­gárháború nem tudta megol­dani a felhalmozódott politi­kai-hatalmi kérdéseket, ame­lyek azóta is parázsként szuny- nyadnak, csak egy újabb vál­ság széljárására várva. A maronita jobboldal.a pol­gárháborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztat­ta. Noha a lakosságon belül a mohamedánok vannak több­ségben, a hadsereg tisztikará­ban részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncé­losok, a katonai hírszerzés szin­te teljesen a jobboldal ellen­őrzése alatt állnak. Kényes egyensúly Mi bontotta meg az 1975-ös polgárháború után kialakult kényszer-egyensúlyhelyzetet? A mérleg nyelvét Tel Aviv billen­tette ki. Izrael minden eszköz­zel — a nyílt fegyveres agresz- sziót is beleértve — arra tö­rekszik, hogy széttördelje Liba­nont, csatlós államává tegye, gyökeres ügyeiben. Pierre Dzsemajel, a faiangisták, a Kataib Párt ve­zére, Camille Samun, a Nem­zeti Liberális Párt elnöke, s vé­gül az- északi rész családi-tör­zsi szövetségét Szulejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, lát­vegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt egy interjúban kijelentette: család­ja támogatja az arabközi bé­kefenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelent­hette számára a halálos ítélet Israel hands over the south to Kataib forces Begin izraeli miniszterelnök izraeli egyenruhában, majd a Ka­taib jelképeként egyik kezéből a másikba adja a hatalmat Dél- Libanonban. (Az Al-lttihad karikatúrája.) va az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kötött, közös politi­kai szervezetet hoztak létre, a Libanoni Frontot. Ez persze nem jelentette azt, hogy „az asztal alatt nem rugdosták töb­bé egymás bokáját", hogy fel­hagytak a suba alatti „bizán­ci" intrikákkal, a korrumpálás­tól kezdve egymás politikai hí­veinek a meggyilkoltatásáig, de nagyobb szabású leszámolásra a másikkal szemben egyik sem merészkedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén egy júniusi haj­nalon a Kataib Párt 600 fegy­verese körülvette Tony Frand­zsié (Szulejmán Frandzsié fia) házát és nehézfegyverekkel, lövegekkel, aknavetőkkel né­hány perc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát. Tony Frandzsié, felesége és három­megpecsételését — írja a lon­doni Events hírmagazin —, mert a Frandzsiék nem csatla­koztak a többi jobboldali erő­vel együtt a Tel Aviv által szor­galmazott maronita csatlós ál­lam eszméjéhez. S ami a jobb­oldali vezetők szemében a bű­nök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegyezésre készült Rasid Kara- mival (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nem­zeti hazafias erők oldalán ál­lott). Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellen­őrzést Libanon északi része fe­lett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a falangis- tákkal szövetséges Haddad csapatok kezére játsszák át. Dunai Péter A három „nagy hatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun és Frandzsié la újjászülető Kreml Az ősi Moszkva legmagasabb épületét, a híres Nagy Iván ha­rangtornyot állványok veszik kö­rül: restaurálják. A magasba tö­rő, hófehér harangtorony egy­ségbe fogja a Kreml valameny- nyi templomának és bástyájá­nak együttesét. Az építményt még Napóleon hadainak rob­bantása sem ingatta meg, de ma már felújításra szorul. A Kreml műemlékein először végeznek átfogó, tudományo­san megalapozott restaurátori munkát, amelybe bevontak egy tudós kollektívát. A Szovjetunióban több mint 150 ezer történelmi és építé­szeti alkotást tekintenek műem­léknek. Közülük a legértéke­sebb a moszkvai Kreml, amely egyben a szovjet állam jelképe is, amely az építészek és a mesterek keze nyomón vissza­nyeri évszázadok előtti pompá­ját. A Kreml a Borovicki dombon épült, s az ott végzett régésze­ti feltárások nyomán sikerült pontosabban megállapítani a főváros korát. Moszkváról a krónikák először 1147-ben tesz­nek említést, holott a most fel­ben kezdték építeni. A Dmitrij idején emelt erődfalak ugyan­ott húzódtak, ahol ma a Kreml háromszöge található. A ma is meglévő téglafalakat 1485—95 között rakták le olasz mesterek irányításával. A Konsztantyin és Jelenszki téglabástya helyén, mint a ku­tatások feltárták, korábban fe­hér kőből épült bástya állt, és ennek kapuján indult Dmitrij Donszkoj 1380-ban a kulikovói csatába, s az ott kivívott győ­zelmével kezdődött az orosz föld felszabadítása a mongol­tatár uralom alól. Ki kell emelni a restauráto­rok munkáját, amelyet az Arany Cárnői palotában található freskók megőrzésére végeznek. Ez a XVI. század második felé­ben emelt, arannyal gazdagon díszített épület a Nagy Kreml Palotához csatlakozik. Berende­zése és belső díszítése ámula­tot keltett a külföldi vendégek­ben. A restaurációs munkák so-, rán a későbbi idők vakolatai alól egyedülálló, XVII. századi, de még ma is csodálatos szí­nekben pompázó temperafres­tárt építészeti emlékek már 100 évvel korábbról valók. Eddig úgy tudták, hogy az első kőépítmények Ivan Kalita korában keletkeztek és az ő uralkodása idején alakították ki 1326—33 között a Székes- egyházak terét. A mostani fel­tárások bizonyítják, hogy a leg­ősibb kőépítmények alapjai a XII. század végéről valók. Az első, fehér kőből épült erődöt, a Kremlt Dmitrij Donsz­koj nagyherceg korában, 1367­kó került elő. A XVII. századi mesterek alkotásából körülbe­lül 400 m2 maradt fenn. A fres­kó érdekessége, hogy nagyrészt világi témákat örökít meg: tör­ténelmi személyiségek életének epizódjait eleveníti fel. Nehéz feladat volt a XV. szá­zad végén épült Uszpenszkij székesegyház kupoláinak újra- aranyozása. A Kreml építészeti emlékeinek teljes restaurálása a tervek szerint 1980-ra fejező­dik be. I szocialista ÍMMMK 1ÍÍÍÍI*I KREMENCSUGI ÓRIÁSOK Az ukrajnai kremencsugi autógyár­ban megkezdték a KRAZ—250 típusú óriás teherautók sorozatgyártását A tízezer kilométerekben mérhető próbaút nemcsak sima betonúton, ha­nem hegyi átkelőkön, sivatagon át vezetett. Az új teherkocsi vezetőfülkéje há­rom személynek biztosít ülőhelyet, ké­nyelmes és kizárólag fém alapanyag­ból készült. Tizennégy tonnányi te­her szállítására alkalmas, ezen fe­lül egy többtonnás pótkocsit vontat­hat. A KRAZ—250 szíve a 240 ló­erős, nyolchengeres Diesel-motor, legnagyobb sebessége maximális megterhelés esetén óránként 80 kilo­méter. „A FILM A SZENVEDÉLYEM” Santiago Alvarez költő, újságíró, számos nemzetközi filmfesztivál díj­nyertese, világhírnevet vívott ki do­kumentumfilmjeivel. Mint egy interjúban leszögezte, a kubai filmgyártás az ország jelen­kori történetében, forradalmi átala­kulásában gyökerezik. Az, hogy a ku­bai filmek sokban hasonlítanak az olasz neorealista filmalkotásokhoz, a Nagy Októberről készült szovjet fil­mek egyikéhez-másikához is, Alvarez szerint egészen logikus, öt Driga Vertov tanítványának tartják, pedig már több mint 300 híradót és több mint 20 dokumentumfilmet készített akkor, amikor Vertov munkásságával megismerkedett. Alvarez a filmírók és újságírók egyetemén előadó. Az a véleménye — és erre tanítja tanítványait is —, hogy csak jó újságíróból lehet jó dokumentumfilm-író és -rendező. Ez hivatás, méghozzá a legigazibbak közül való, igazi szenvedély egy új­ságíró számára. A dokumentumfilm készítéséhez igaz dokumentumok, történetek szük­ségesek. Századunk legjobb regé­nye — mondja Alvarez — maga a kubai forradalom. En ennek köszön­hetem legjobb filmjeimet. A RÉZBANYASZAT FEJLESZTÉSE A színesfémek az értékesebb fé­mek közé tartoznak, amely ország rendelkezik ilyen tartalékokkal, igyek­szik fejleszteni, amely pedig nem rendelkezik, jelentős összegeket kénytelen behozatalára fordítani, mert színesfémekre mindenütt szük­ség van. A rézbányák és a rézbányászat fejlesztésének kérdéseivel foglalko­zott egyik idei ülésén a lengyel kor­mány is. Határozatot fogadtak el, hogy az ágazatban gyorsítják a be­ruházások ütemét. Mindenekelőtt a legnica-glogowi körzetet építik ki, mivel innen a nagy finomságú elek­tronikus rézgyártáshoz tudnak több nyersanyagot nyerni. A jelentős rézérctartalékokkal ren­delkező Lengyelországban ezeknek a beruházásoknak a révén új lendüle­tet kap a színesfémipar fejlődése. AZ ELSŐ NÉPSZÁMLÁLÁS 1869-BEN Csehországban már 1869-ben sor került az első hivatalos népszámlá­lásra. Ekkor az országnak 7 617 230 lakosa volt. Becslések szerint Cseh­ország területén az IV—VI. század­ban körülbelül félmillió ember élt. A Fehérhegyi csata (1620. november 8.) előtti időben mintegy kétmillió lakosa lehetett a cseh területeknek, de a harmincéves háború (1618— 1648) idején a lakosság körülbelül egyharmada elpusztult. A jelenlegi népszaporulat meghaladja az euró­pai átlagot. Csehszlovákiának ma már 15 millió lakosa van, s a de­mográfusok számításai szerint 2000- ben majdnem 17 millió lakosa lesz. szétzúzza a palesztinokat, meg- gyengítse szövetségeseiket, a nemzeti hazafias erőket. Az idén tavasszal azért lendült mozgásba az ag'#sszor hadi­gépezete, hogy leszakítsa Dél- Libanont, ahol aztán a faian­gisták alapíthatnának államot. A másik oldalról nézve, a li­banoni faiangisták elérkezett­nek látták az időt, hogy az iz­raeli szándékokat meglovagol­va a jobboldalon belül is le­számoljanak vetélytársaikkal. A cédrus országában a főként maronita keresztény nagycsa­ládokból, törzsekből, bankárok­ból, földesurakból, kereskedők­ből összetevődő erőközpontok hosszú idő óta éles harcot vív­tak a hatalomért és csak a pa­lesztinok, a nemzeti hazafias csoportok fellépése bírta rá őket, hogy — félretéve belső ügyeiket — szembeszólljanak a közös ellenféllel, a haladó né­zeteket vallókkal. Tony halála Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal éves -kislánya a testőrökkel, a személyzettel együtt halálát lel­te a romok alatt. Apja vála­sza nem késett, néhány napra rá több tucat falangista veze­tőt hurcoltak el a Frandzsié- fegyveresek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket Szulejmán Frandzsié bosszúvágyát még ez sem elé­gítette ki, kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kata­ib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. A bűnök bűne De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélese­dését? A valószínű válasz: Szu­lejmán Frandzsié az izraeli ag­resszió által kiélezett helyzet­ben nem állt Dzsemajel és Sa­mun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóvá­hagyással, pénzzel, fegyverek­kel (esetleg fegyveresekkel) át­Á kelet-nyugati kereskedelem alakulása A tőkés nyugat és a szocialista kelet gazdasági együttműködése a hatvanas évek második felétől 1975-ig rendkívül dinamikusan bő­vült. 10 év alatt a forgalom meg­hatszorozódott, s elérte a 36 mil­liárd dollárt. 1975-ben a kereskedelem koráb­bi dinamikus fejlődése megtört. Ez részben konjunkturális okokból, részben fizetésimérleg-problémák miatt következett be. A tőkés vi­lággazdaság lanyha konjunkturális helyzete, a nyersanyagárak robba­násszerű emelkedése miatt kelet­kezett külgazdasági egyensúlyhiány tovább élezte a versenyt a nyuga­ti piacokon, s ezáltal a szocialis­ta országok exportja különösen ne­héz helyzetbe került. Ugyanakkor importjukat tőkés fizetésimérleg- problémák fékezték. Ily módon a KGST-országok az utóbbi időben igen jelentős passzívummal zárták tőkés relációjú kereskedelmüket. Ezért 1977-ben a szocialista orszá­gok törekvése kettős jellegű volt. Egyrészről a tőkés piac felé irá­nyuló export ösztönzése, másrészt az onnan visszafelé irányuló im­port erőteljes visszafogása volt a cél. A visszafogottabb importtevé­kenység következtében a kereske­delmi mérlegek összesített hiánya csaknem 2,5 milliárd dollárral volt alacsonyabb az 1976. évinél. Csak Magyarország és Románia nagyobb mérvű tőkés importja okozott — e két országnál — mérleghelyzetrom- lást. Az export-import áruszerkezet­változások is a javuló mérleghely­zet irányába hatottak. Kiemelkedő ebből a szovjet és lengyel ener­giahordozó-szállítások bővülése, a lengyel, NDK gépexport és a ro­mán, bolgár, magyar iparcikkex­port jelentős növekedése. Ezzel párhuzamosan a lengyel, bolgár, NDK gépimport jelentős csökkené­se, és a szovjet gabonavásárlások nagy visszaesése figyelhető meg. Az árucsere-forgalom növekedési ütemének mérséklődése, időszerűvé teszi a kelet-nyugati együttműkö­dés formáinak és lehetőségeinek mélyrehatóbb és előremutatóbb fe­lülvizsgálását, annak érdekében, hogy a nemzetközi munkamegosz­tásban mindkét fél számára rejlő előnyök mind teljesebb mértékű kihasználása és a kapcsolatok to­vábbi fokozása perspektivikus rea­litás legyen a jövőben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom