Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-02 / 180. szám

1978. JÚLIUS 2.

BELPOLITIKA

DN HÉTVÉGE 7.

Vas megyében jártunk

Belpolitikai újságírókat látott vendégül a közelmúltban Vas megye. A kétnapos látogatás során megismerkedtünk Szombathellyel, Bükfürdővel és Sárvárral. Az ismerkedésben segítségünkre volt dr. Gonda György megyei tanácselnök (ma már az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke), Elek Tibor szombathelyi városi tanácselnök-helyettes és Faza- kas Péter megyei főépítész.

Mindmostanáig az 1945-ös Szombathely emléke élt bennem, a lebombázott városé, ahol a főtér - akkor Szentháromság, ma Köztársaság tér — foghijait emeletmagas palán- kok takarták. A városban állomásozó szovjet katonák csinálták és szárazföldi, légi, tengeri csatajeleneteket festettek rájuk. A foghíjak begyógyultak, az 1978-ban ismét megismert Szombathely egy új, szüntelenül fiatalodó város, melynek múltja - akárcsak Pécsé — a messzi római múltban gyökerezik. És erre roppant büszkék. Rómaikori emlékeikkel — amelyekkel talán szerencsésebbek, mint mi - jól sáfárkodnak. A borostyánkő út maradványa, az lseum a hozzákapcsolódó romkerttel, az egykori császári palota maradványai stb. — mindet leplezetlen büszkeséggel hirdetik és kínálják. A Savaria névvel minduntalan találkozni — filmszínház, szálloda, utca, nyári egyetem viseli, de van Claudius és Isis Szálló, a legújabb szombathelyi büszkeség, az új áruház pedig a Borostyánkő nevet kapta. S hogy mennyire lehet egy ilyen jól kiválasztott és megtalált múltbeli örökségre alapozni, azt a nyaranta visz- szatérő - már megint a római városnév — Savaria rendezvény- sorozat állandó műsorszáma, az idén tizenhatodszor szinrekerülő Varázsfuvola nem szűnő sikere és varázsa fémjelzi. Annakidején aggódva kezdték, ma pedig már fel sem merül a gondolat: lehet-e nyári program Varázsfuvola nélkül. Sőt, büszkén vallják, hogy a város zenei élete a Varózsfuvolán nőtt fel mai színvonalára.

e

Persze nemcsak Savariából áll Szombathely. Van barokk műemlékekben bővelkedő belvárosa, vannak új lakónegyedei, erőteljesen fejlődő ipara is van. Bontanak és építenek. A város ugyanúgy küszködik, nagyjából ugyanazokkal a gondokkal, mint más város. Mégis, mintha eredményesebb lenne ez a küzdelem. Nem tudom, abból fakad-e ez, hogy a 80 ezer lakosú városról kimondták a helyi vezetők, hogy „nem akarnak belőle százezres magyar nagyvárost kreálni”. Vagy abból, hogy jobban szót értenek a partnerekkel, hogy az egy nyelven beszélés nem óhaj, hanem gyakorlat? Vagy abból, hogy határozottabb az elképzelések valóraváltására irányuló törekvés? A város szivében van egy 14 emeletes magasház. Azt mondták róla: „Szerencsére megúsztuk ezzel az eggyel ...” Biztos, hogy nem is lesz több. Aztán: a város keleti részén, a vasútvonal mentén épül a szovjet testvérkerület fővárosáról elnevezett Joskar Óla városrész. A belvároshoz kapcsolódik, érdekes építészeti kísérletek színhelye, ahol jelenleg azt próbálgatják, milyen újat lehet kihozni a házgyári termékekből. Itt jelentette ki a városi tanácselnök-helyettes: „az az elvünk, hogy a házgyári elemekkel ennél beljebb már nem szabad jönni...” Biztosan így is lesz.

Szimpatikusnak találtam az 1962 óta épülő Derkovits városrészt, ahol a házak egy intim sarkában áll Varga Imre híres Derkovits-szobra. Ahogy mosta szimpátia okait kutatom magamban, egyvalami idéződik fel: a városrész központja, ahol tavaly épült meg a bevásárló központ első ütemét magába foglaló kétszintes Centrum — Oomus — Csemege áruház. Ez a három vállalat adta a pénzt, a létesítményből az hiányzik, amit megépíteni a tanács dolga lenne. Itt tehát egy nagy kiterjedésű térség — közepén a sokszínű bevásárlóközpont — jelzi a városrész kereskedelmi centrumát (a benne lévő Centteménynek és a két háború közti magyar szocialista képzőművészet alkotásainak kell otthont adni, s e cél érdekében hívták életre a Képtár Építő Egyesületet, amelynek több ezer patronáló tagja van. A kibocsátott 6 millió forint értékű téglajegyből már másfélmillió értékű elkelt. 120 képzőművész ajánlott fel alkotásokat egy aukción történő értékesítésre a képtár javára. „Soha nem gondoltuk, hogy ilyen érdeklődést lehet kelteni a képzőművészet iránt — mondta dr. Gonda György. - Megható az, ahogy a magukénak érzik a Vas megyeiek a képtárépítés ügyét." A felajánlott forintoknál is többet mond,

zi hírű gyógyfürdő lett, ahol igen meggondoltan parcelláztak, s mindössze két épülettípusra adnak építési engedélyt. A fürdőt uralja a SZOT gyógyszálló, ami olyan szép és egyedi épület, hogy nehéz felfedezni rajta a házgyár jegyeit. Vajon a mi valóban sok egyéniséget hordozó panelünkből miért nem született még hasonló építmény? A mai Bükfürdőről azt mondta a tanácselnök: „A megye öröme, hogy szép alkotás, hogy az emberek jól érzik magukat.... a többi ráfizeA SZOT-gyógyszálló Bükfürdőn

rum pedig Szombathely második Centrum Áruháza), ami körül elegendő számú gépkocsiparkolóhely van.

Ha már áruházról esett szó, érdemes valarfl+t mondani a belvárosi áruház-trió legfiatalabb- járól, a Borostyánkőről. Egyetlen szombathelyi nem mulaszt el büszkélkedni vele: 11 hónap alatt készült el. Iskolapéldája annak, hogy rövid idő alatt is lehet kitűnőt produkálni. Bent az áruházban az az érzése az embernek, hogy Jugoszláviában van: c szomszéd országban megismert áruházi séma szerint szervezték meg itt az értékesítést. Minden — még a legkényesebbnek mondott hanglemez is! — a vevő kezeügyében van. A jugoszláv kooperáció egyébként annyira meghódította a vasiakat, hogy most egy újabb közös vállalkozásra készülnek. A szombathelyieknek is van egy Pannóniájuk, csakhogy ott úgy hívják, hogy Savaria Nagyszálló. Egyidős lehet a mi régi Pannóniánkkal, nagyjából együtt is robbantak le. A szombathelyit az idén év elején zárták le. Most azon munkálkodnak, hogy jugoszláv vállalkozásba adják a felújítást, amitől az 1980 végi nyitást várják. Vajon sikerül-e?

o

Nagy szó, de így van: a Borostyánkőnél is nagyobb népszerűsége van a tervezett képtárnak. A Derkovits-életműnek, egy tekintélyes Dési-Huber-gyűjhogy az iskolásoknak meghirdetett „A mi képtárunk" c. pályázatra közel százezer (!) pályamű érkezett be.

o

Mielőtt elhagynánk Szombathelyt, hadd szedjek csokorba néhány újdonságot. Elkészült negyedmilliárd forintért az iszapégetéses szennyvíztelep, amelynek napi 30 ezer köbméteres kapacitása van. A Hotel Claudius környékén kialakított városi üdülőövezetben épül az új fedettuszoda, amelyet — úgy mondják — 1980. április 4-én avatnak. A város legfiatalabb ipari üzemét, a Rába Futóműgyárat úgy építették meg, hogy a vadonatúj, színes üzemi épületek előterében mintegy 300 gépkocsi elhelyezésére alkalmas épített parkolóterület van. A város szívén átvezető főforgalmi út bővítése kapcsán most fejeződött be az 50-es, 60-as években épült épületek órkádosítá- sa.

e

Bükfürdő — a vasi Harkány. Ahogy hozzánk járnak a jugoszláv vendégek, úgy járnak oda az osztrákok. 1957 végén egy olajkutató fúrás hozta felszínre a magas kálium-nátrium és hidrokarbonát tartalmú szénsavas forróvizet, amire 1962-ben építették az első medencét. Másfél évtized alatt nemzetkötés... Már félmilliárdot építettünk be, de még nem mondhatjuk, hogy minden rendben van ... Persze vannak még vizeink a megyében, nagyon értékes a sárvári sósvíz, de a tanács itt tette le a garast; ha valakinek lesz pénze a többire, ám csinálja ..."

o

Sárvár fiatal város, sok mindent lehetne mondani róla Ismertetésül. Kettőre szorítkozom. Az egyik a Nádasdy-vár, amelynek 10 éve tartó felújítása lassan a végéhez közeledik. A falakkal övezett jellegzetes öt- szögletű épület a város művelődési központja lesz. Másik sárvári élményem az, amiről az útiprospektusok még keveset szólnak, ezért többet időznék ennél. Ez — a megyei főépítész szóhasználatát idézve — a szabadidőtáj. Erdő, amit parkerdő- színvonalra emeltek. Szélén változatos partvonalú, szigetekkel, hidakkal tarkított mesterséges tó, ahol csónakázni, horgászni lehet. Ha nem mondják, nem gondoltam volna, hogy ez nemrég még téglagyári gödör volt. Az egésznek az az igazi érdeme, hogy a túlsó parton Sárvár új lakónegyedének házai emelkednek, a szabadidőtájnak tehát élő és szoros kapcsolata van a várossal. Igen szerencsésen egy városligetnek felel meg. Nem is lehetetlen, hogy egyszer úgy körülépül, mint a budapesti városliget, hiszen a város már megkezdte bekerítő hadmozdulatait.

Hársfai István

Az alkohol rabjai és áldozatai

Nagyobb aktivitást a káros

szenvedély ellen!

Ez a történet már befejeződött:

F. G.-né és három gyermek lakást kapott. A volt férj három megyehatárral arrébb nyakalja a pálinkásüveget.

— Úgy hallottam, Nagyfára megy — mondja F.-né. — Valaki volt olyan bátor, hogy intézze a sorsát. Én nem mertem. Egyszer volt elvonókúrán, s utána állandóan fenyegetett: ha panaszkodom, kiirtja a családot. A válás után kétszer még visz- szajött, de mióta az öcsém ideköltözött hozzánk, nem tette be a lábát. Az öcsém valamikor boxolt.

Az USA-ban két évvel ezelőtt rendezett alkoholizmus elleni kongresszuson így kezdődött a megnyitó beszéd: „Az alkoholizmus az az állapot, melyre közelebbről meg nem határozható öröklődés hajlamosít, s ledöntve a családi és kulturális befolyásokat, színre lép. A huzamos alkoholfogyasztás először az agyat támadjo meg, majd magatartási, lelki elváltozásokat okoz."

Ezt a megállapítást alapul véve rendkívül sajnálatos, hogy hazánkban — az alkoholtartalmú italokat 100 százalékos, abszolút alkoholra átszámítva - az egy főre jutó fogyasztás 1964-ben 5,8 liter volt, 1974- ben pedig már tíz liter körül mozgott. A világranglistán ezzel a fogyasztással a 10—11., a szocialista országok közölt pedig az első helyen vagyunk. Ráadásul mi isszuk a legtöbbet azokból a tömény szeszekből, melyeknek legnagyobb az egészségkárosító hatásuk.

J. F.-né férjét két évvel ezelőtt érte a szívinfarktus. Addig alkalmanként ivott, de az orvosok közölték vele, hogy semmikor és semmilyen szeszes italt ne fogyasszon:

— Azóta úgy viselkedik, mint egy gyerek, okinek megtiltottak valamit — panaszkodik a feleség. — Jóval gyakrabban és többet iszik, mint két évvel ezelőtt. Ilyenkor gorombáskodik, s a kislányommal legtöbbször bezárkózunk a másik szobába. Vannak hetek, amikor egy kortyot sem nyel, kedves és figyelmes, és mi megbocsátunk neki. Elvonókúráról, gyógykezelésről hallani sem akar. Én eddig nem mertem kérelmezni a kényszergyógykezelést. Pedig könnyen lehet, hogy a második infarktust siettetem . . .

Hazánkban hozzávetőleges számítások szerint 400 000 a súlyosan veszélyeztetett alkoholisták száma. Táborukban 120 "ezerre becsülik az alkoholista beteg férfiakat, 10—12 ezerre a nőket. Pécs városában legalább kétezer alkoholista él. Róluk tudnak oz illetékesek. Észrevétették magukat azzal,

hogy betegek, hogy állami gon. dozásba kellett venni a gyerekeiket, hogy garázdálkodtak, bűncselekményeket követtek el.

Am minden alkoholistára, így a pécsi kétezerre is legalább két családtagot, illetve népes munkahelyi közösséget számíthatunk. Az állami gondozásba vett gyermekek csaknem fele a szülők, illetve oz egyik szülő alkoholizmusa miatt került állami otthonba. Egyre nő a kórházak elme. és speciális alkohol osztályain kezelt betegeknek, az’ ittas vezetéssel balesetet okozóknak, s más különféle bűncselekményt alkoholos állapotban elkövetőknek száma. A legfőbb ügyész 1975. évi országgyűlési beszámolója szerint a népgazdaságnak az alkoholtól származó kára elérte, illetve meghaladta az alkoholból származó bevételeket.

A pécsi Detoxikáló Állomás vezető főorvosának egyik előadásában hallottuk, hogy a pécsieken kívül a siklósi, szigetvári járás pácienseit is ők látják el, s az alkoholisták akár beutalóval, akár anélkül jelentkeznek, azonnal fogadják. Régóta tudják, hogy az elvonókúra a gyógyításnak csak egy része. Eredményesebb lehetne a családdal, illetve a munkahellyel való együttműködés esetén. Az ilyen intenzív foglalkozásra az "intézetnek csak egy-két beteg esetében van lehetősége. Ezért szükséges, hogy a betegek környezetében élők jobban támogassák a gyógyító munkát.

Az elmúlt évben egyébként 204-en jelentek meg az olko- holelvonó szakrendelésen. Közülük 133-an önként, 16-an- kényszerből, 55-en visszaesőként — ám ismét önként adták fejüket az elvonókúrára, illetve gyógykezelésre.

Két évvel ezelőtti felmérés szerint Pécsett 168 alkoholista kötelező gyógykezelésének el. rendelését kérték az erre jogosultak. Az esetek 49 százalékában o hozzátartozók, 30 százalékában pedig a rendőrség volt a kezdeményező. Ezek a mutatók arra figyelmeztetnek, a jövőben az egészségügyi szolgálat mellett mind az üzemi szakszervezeti szerveknek, mind a vöröskereszt helyi szervezeteinek, valamint az alkoholizmus elleni társadalmi bizottságok tagjainak az eddiginél jóval nagyobb aktivitással kell foglalkozniuk e káros szenvedély megfékezésével. Ha szükséges, éppen a humanitás jelszavának jegyében, tegyenek bejelentést a gyógykezelés kezdeményezésére, az alkoholisták gyógyítása, illetve családjuk, környezetük védelme, a társadalom érdekében!

Török Éva