Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-29 / 177. szám

e Dunantmt naplö 1978. június 29., csütörtök Perforált talajcsövek, PVC fólia Muanyagok alkalmazása a növénytermesztésben Helyettesítik a hagyományos, sokszor költségesebb anyagokat A közelmúltban rendezték meg a fővárosban a „Mű­anyagok a mezőgazdaságban” című kollokviumot, amely ismételten ráirányította a figyelmet a különféle mű­anyagok felhasználására a kertészetben. A növények mesterséges víz­ellátása, az öntözés egyike azok­nak a területeknek, ahol már eddig is. és a jövőben is a leg­eredményesebben használják a műanyagokat. Helyettesítik a hagyományos és gyakran sokkal költségesebb anyagokat, a kü­lönböző fémeket. A felületi ön­tözésekhez egyre gyakrabban alkalmazott műanyagtömlők kö­zös jellemzője a csekély önsúly mellett a nagy átmérő és az aránylag kis nyomásállóság. A nagyüzemi, gépi felcsévéléssel járó alkalmazásukat azonban akadályozzo még a valódi töm­lőcsatlakozók hiánya. A nap­fényálló vezetékek iránt is egy­re nagyobb az igény. Hosszabb élettartam Szinte forradalmasították a vízelvezetésre és vízadagolásra is szolgáló altalajcsövezést a cserép-dréncsöveket felváltó gé­gecsőszerű bordázattal ellátott perforált műanyag talajcsövek. Automatizálható szabályzással működő, nagypontosságú, a cse- répcsőrakónál 3—4-szerte na­gyobb teljesítményre képes, ároknyitás nélkül, réseléssel dol­gozó csőfektetőgéppel lefektet­hetek a földbe, önsúlyuk mind­össze 3—5 százaléka a cserép­csövekének, 50—100 milliméter átmérőben készülhetnek, élettar­tamukat 40 évre becsülik, és a hagyományosnál 20—30 száza­lékkal olcsóbban megoldható a földbefektetésük. A mélybarázdás öntözés el­vén kezdték kidolgozni azt az. új felületi öntözési eljárást, amelynél az öntözővíz szállítá­sát és szétosztását kettős falú, alacsony nyomású tömlővel old­ják meg. A vastagabb vízszállí­tó és a vékonyabb, 1,5 méte­renként 10 milliméter perforá­cióval készülő öntözővezeték­ben a polietilén tömlőrész szol­gál a víz megtartására, a töm­lőt körülvevő polipropilén zsák­szövet pedig biztosítja a töm­lő szilárdságát. Az öntözővíz a barázdás öntözéshez hasonlóan nem a felületről, hanem a talaj- felszín alatt szivárogva nedve­síti be a gyökérzónát. A töm­lők felcsévélésére csak az ön­tözési idény végén kerül sor, addig kézi munka nélkül, mind­össze ellenőrző felügyelet bizto­sításával végezhető az öntöző­vízadagolás, legfeljebb 2—3 üzemeltetést és karbantartást el­látó dolgozóval. Felszín­védelem, eróziógátlás Az egyre nagyobb arányban terjedő csepegtető öntözési módnál szintén mind a felszín aló helyezett, mind a felszíni vezetékek, továbbá a ma már közel százféle megoldásban is­mert csepegtető testek és sze­relvények teljes egészében mű­anyagból készülhetnek. A föld­be kerülő egységek egyaránt le­hetnek PVC vagy polietilén anyagúak, de a földfelszíni ve­zetékek esetében csak a poli­etilén kedvező. A felszínt védő, élővé változ­tató, az eróziót gátló gyors fe­lületborításban vár nagy sze­rep, különösen lejtős és termő­réteg nélküli területeken a mű­anyaghabos füvesítésre. Autó­pályaépítéseknél már napjaink­ban is több helyen próbálják alkalmazni. Jelenleg még csak érdekesség, de a jövőben szin­tén jelentőssé válhatnak azok a műanyag alapanyagú készítmé­nyek, amelyek a frissen telepí­tett fás növényekre permetezve vagy az éppen kiültetett palán­ták lombozatára juttatva, vé­kony, hártyaszerű védőburkola­tot képeznek, gátolva a vízvesz­tésüket és ezzel a kiszáradásu­kat, anélkül, hogy továbbfejlő­désükre káros lenne. Várható a műanyaghabok alkalmazása is a talajok vízháztartásának, el­sősorban a vízbefogadó-képes­ségének javítása érdekében. Végsősoron majd a buklésze- rűen habosított műanyag sző­nyegek végszámra való leteri- tése is hozzásegíthet a talaj- felszínrombolódás megelőzésé­hez, és a növényzet megtelepí­téséhez. Folyik a fejlesztés a mű­anyagfóliás talajtakarás terü­letén is, mivel így védhető leg­inkább a talaj az erózió, a gyomosodás, a vízvesztés és az idő előtti tömörödés ellen is. A talaj legkevésbé a fekete színű fólia alatt melegszik fel és leg­jobban a színtelen alatt, a zöld színűnél pedig a kettő közötti értéket éri el a talajfelmelege­dés, s gyommentes is maradt alatta a talaj. Ennek megfele­lően jelenleg az átlátszatlan zöld fóliát tartják legjobbnak talajtakarásra. A hatására a magasságbeli növekedésben esetenként 100 százalékos kü­lönbséget találtak több zöld­ségfélénél és dísznövénynél. A fóliafektetés gépesítése A fólia fektetés-terités gépe­sítése is megoldott már, amihez a hazai kifejlesztésű FF2 fólia­fektető gép üzemi tapasztalatok szerint is jól bevált Ez a von­tató traktor haladási sebessé­gének megfelelően barázdát vagy bakházat alakít ki és az orsóról folyamatosan gördíti le a fóliát, amelyet a vezetőhenger fektet a talajra, vagy bakhát­ra, majd feszíti és rögzíti. Tíz óra alatt 1—1,5 hektáron végez­heti el a fóliafektetést. Segít­ségével egyaránt jól megoldha­tó a hektárszámra telepített új szőlőültetvények szőlősorainak ültetés előtti talajtakarása, és a kipalántázásuk utáni fóliataka­rást jobb fejlődéssel, korábbi termésképzéssel viszonzó zöld­ségnövények, szamócatermő te­rületek és virágok, közülük is elsősorban a pünkösdirózsa, tu­lipán és más hagymás, illetve vágott virágot adó növények vóznélküli fóliatakarása az újab­ban ugyancsak mindinkább ter­jedő lyuggatott vagy hasogatott, vékony polietilén vagy PVC- fóliákkal. Komiszár Lajos Erdővédelem mikrobiológiai módszerekkel A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai részlegé­nek erdő- és faipari intézeté­ben hatékony bakteriális ké­szítményt, inszektint állítottak elő, amely védelmet nyújt az erdőknek a kártékony rovarfaj­tákkal szemben. A hasznos baktériumokat az erdő azon részeiből nyerik, ahol a károkozók természetes körül­mények között elpusztulnak, például elhullt tölgyiloncák her­nyóiból. A baktériumos készít­mények megtámadják o kárte­vő rovarokat és elpusztítják, ugyanakkor azonban nem fejte, nek ki káros hatást a természe­tes környezetre. A mikrobiológiai szer gyártá­sa már megindult. Villányban a rómaiak kezdték először a bortermelési A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete és az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara társas- kirándulása Villányban, az 1935. évi szőlészeti kongresszus alkalmából A termőképesség növelésének útjai Híres szőlőtermesztők Genetikai kísérlet a csehszlovák Gabonakutató Intézetben Növénynemesítés A fejlesztés alapja részben a genetika A technikai fejlődés következ­ményei természetesen a mező- gazdasági termelésben is ér­vényesülnek. A technikoi hala­dás ugyanis a legtöbb esetben gyorsabb, mint amilyen ütem­ben a biológia képes a na­gyobb technikai lehetőségek kihasználásához optimális ter­mőképességű növényt előállíta­ni. A mezőgazdaságban alkal­mazott biológia egyik fontos ága a növénynemesítés, amely­nek alapvető feladata, hogy elősegítse a termelésbe vont élő szervezetek legkedvezőbb hosznosítását. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedek­ben nagyobb termőképességű fajtákra van szükség, amelyek a gépesítés és ti kémiai talaj­erőpótlás folytán megjavult le­hetőségeket jobban ki tudják aknázni. A mezőgazdasági kutatás egyik világszintű célkitűzése, egyszersmind rejtett tartaléka a napenegria hatékonyabb fel- használása. Gazdasági növé­nyeink jelenleg a napfény el­vileg korlátlanul rendelkezésre álló energiatömegének mind­össze 2 százalékát hasznosítják. Ha ezt a bűvösnek látszó 2 százalékot csak néhányszorosá- ra tudnánk növelni, növényi termékeink ugyanilyen arány­ban lennének megsokszorozha­tok, amely az emberiség ellá­tásának a megoldásában je­lentős tényező lenne. Az agrotechnikai fejlesztés alapja részben a genetika. A javuló talajművelés és talajerő­pótlás gazdaságosan csak ak­kor hasznosul, ha a növény a tetemes költségekkel megterem­tett lehetőségeket a termés­többletben téríti meg. A termőképesség növelésének további jelentős tényezője a szelekció. A szelekciós munkát a nemesítésben napjainkban is olyan felkészültséggel és körül­tekintéssel végzik, hogy alapot nyújt több évtized múltán je­lentkező nagyobb igények ki­elégítésére is. Alapvető gazdaságossági tö­rekvés a növénynemesítésben az egységnyi területről nyerhe­tő hozam növelése. Ennek egyik útja lenne, hogy a növény sza­porító, generatív részeit igye­kezzünk szaporítani a vegeta­tív részekhez viszonyítva. Ugyanakkor a nemesítőnek te­kintettel kell lennie a gazda­ságossági célokon belül bizo­nyos technikai igényekre, a ga­bonatermesztés például akkor hatékony, ha szilárd a szór, és így az állomány jól betakarít­ható. A napenergia nagyobb ará­nyú hasznosítása mellett fontos nemesítési cél a vízhasznosítás, illetve ahol nincs víz, a száraz­ságtűrés tulajdonságának a felerősítése. A Teleki család oltványai Európa-szerte híressé váltak Itt, a Harsányi-hegy olda­lán, ahol már meredekebb a hajlat, kis szőlőparcelíák hú­zódnak, egészen az erózió ál­tal képződött talaj határáig. Fölötte már csak a kopár mészkőfodros hegyoldal. Az emberi láb — ha talán nehezen is, a permetezőkanna súlya alatt —, de még végigjárja a felfelé ívelő szőlősorokat, gé­pi művelésre azonban nem al­kalmas. A villányi gazdaság szőlészete a szelídebb lan­kákra települt. Autóból nézve, a végeláthatatlan zöld kordo­nok sorai szétnyílnak, majd összezárulnak, mintha a ha­ladás sebességével egyenlően forogna ez a hullámzó, zöld, mediterrán tenger... Amerikai alanyokkal A villányi borvidék Magyar- ország történelmi bortermő területei közül a legdélibb fekvésű. A Nagyharsányi-hegy lábánál folytatott régészeti ku­tatások bizonyítékai szerint már ie. 40—20-ig római légio­náriusok foglalkoztak itt sző­lőműveléssel. A mai hatalmas, összefüggő gazdaság alapjait még a múlt században Teleki Zsig-, mond teremtette meg. Az igen jó üzleti érzékkel meg­áldott banktisztviselő aprán­ként felvásárolta a környéken levő eladó szőlőskerteket, föl­deket, telkeket. Szenvedélye­sen tanulmányozta a szőlőne­mesítés lehetőségeit, s ere­deti foglalkozásával felhagy­va a későbbiekben csak en­nek szentelte életét, ő volt az, aki felismerte, hogy az 1800-as évek végén Európán és Magyarországon végigsöp­rő filoxéra pusztításai ellen úgy lehet Magyarország hí­res borait megmenteni, ha amerikai alanyokat használ­nak felújításra. így 1900-ban kiültette az ország első ame­rikai anyatelepeit. Két fia, Teleki Andor és Sándor folytatta apja mun­kásságát. Sándor az édesap­jához hasonlóan rendkívül nagytudású és kísérletező em­ber volt. A gazdaságot to­vább növelte, s további alany- és oltványfajtákat —, össze­sen 137 fajtát — kísérletezett ki. Széles körű kutató munká­ját Andor segítségével az egész világra kiterjesztette. Az itt létrehozott új szőlőalanyo­kat az európai országokon kí­vül eljuttatta Afrikába, Észak- és Dél-Amerikába és Ausztrá­liába is. Többet, jobb minőségben Az éghajlati és talajviszo­nyok, valamint a termesztési eredmények értékelésével az­tán szinte az egész világot feltérképezte a szőlőtermesztés szempontjából. Az ő érdeme, hogy Nyugat-Európában a filoxérától elpusztított szőlők helyére legnagyobb részt ma­gyar alanyfajtákat ültettek. Munkássága alapján válasz­tották meg a Magyar Szőlős­gazdák Országos Egyesületé­nek alelnökévé, és az Alsó- Dunántúli Mezőgazdasági Kamara Szőlészeti szakosztá­lyának elnökévé. 1927-ben testvérével, Teleki Andorral együtt írt „A szőlők felújítása” címmel tanulmányt melyben ezt írja: „Hazánk szőlőterülete aránylag nagy, átlagtermései azonban igen alacsonyak, és így a termelési költség nem áll arányban az átlagbevétel­lel. Többet, és egyúttal jobb minőséget lehet előállítani, ha helyesen telepítünk, és szőlőinket szakszerűen gon­dozzuk. Inkább kisebb terüle­tű, de arra való fekvésekben helyesen telepített és fenntar­tott szőlőkben látom Magyar- ország szőlészetének jövőjét” Teleki Sándor 35 évvel ez­előtt, 1943. június 28-án halt meg. Villányban a Petőfi S. u. 45. szám alatt él Herr Antal, aki 1929-ben került a „Teleki- szőlőtelepekre” dolgozni, elő­ször mint gyakornok, később, mint a kereskedelmi iroda ve­zetője. Rendkívüli ember volt — Rendkívüli ember volt Teleki Sándor — emlékezik. — Fáradhatatlan, mindenkin segített, aki rászorult. Ha va­laki tíz évig dolgozott nála, állandó alkalmazottnak szá­mított, s mint ilyen, kiváltsá­gokat élvezett. Ház és sző­lővásárláshoz segítette őket, vagyis „rendes” emberek let­tek, mert valamikor itt Vil­lányban csak az számított rendes embernek, akinek sző­lője volt. Azt mondhatom, ha a kapitalizmus volt a siva­tag, akkor a Telekiék voltak benne az oázis. A borterme­lés mellékes tevékenység volt nála, a mindig megbízható, fajtatisztaságú és jó minősé­gű, oltványaival vált híressé Európa-szerte. A Villány—Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát villányi gazdaságában egészen az el­múlt évig csak a Telekiék ál­tal előállított alanyfajtákkal dolgoztak. A gazdaság veze­tője elmondta, hogy a hagyo­mányokhoz híven, továbbra is nagy mennyiségben foglalkoz­nak oltványtermesztéssel. Ezen a területen a közeljövőben különösen nagy fejlesztést kí­vánnak végrehajtani, aminek eredményeként kétmilliót meg­haladó mennyiségű oltványt forgalmaznak majd, ez a ha­zai termelésnek mintegy 14— 15 százaléka. Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom