Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-10 / 158. szám

e

Dunántúli napló

197$. június 10., szombat

|fi|d§EŐÍ|Harkánybati

M

ondom, a múltkor — úgy május első felében — megyek le Harkányba, mégis megnézem, hogyan indul a nyári szezon, szerencsém is volt, elkapott a májusi hóesés, ami ugyan hét-nyolc percig tartott csupán, úgy kavarogtak a hó- pelyhek, mint a nyárfák vattavirágai, engem pedig fölöttébb felvidított a látvány, nem úgy a kocsmárosokat és a boltosokat, akik egészen másképpen képzelték el a májusi strandéletet. A helyzet azóta sóikat változott, mert például e hét elején már csak hirtelen támadt zivatarok riogatták' a fürdőzök gyülekezetét, bár a sörös-, ételes-, lángosos pavilonok dolgozói most is szomorúan könyököltek a pultokon, vagy támaszikodtak az ajtóban és az eget kémlelve fáradhatatlanul káromkodtak ....

Két öreg fázósan sörözget (fürdőköpeny zsebéből kisüveg rummal „javítják" az alkoholfokot), jön egy harmadik férfi, pohár sört kér és ötszázassal okar fizetni. A csapos úgy néz rá, mint egy Mars-lakóra: — Egész nap nincs ennyi bevételem, miből váltsak?

A múltkor úszóversenyt rendeztek — helyi nevezőkkel — a hidegvizes medencében, azt mondják, mindössze hárman indultak, így aztán mindenki helyezést ért el, de a dobogóra senki nem állt fel, mert nem is volt, másrészt, ismét szakadt az eső.

Az imént még fönnt jártunk az új kórház tetején — tej és tejtermék bemutató volt kóstolással egybekötve — meg is invitáltak bennünket az asztalhoz, de inkább nézelődtünk a strand felé, hirtelen a nap is kisütött, a szél elült és igazi nyári, bágyadt fprróság vibrált a levegőben. A túloldalon — a régi fürdőépület tetején az ácsok kopácsoltak, alighanem a zsaluzatot készítették elő a kőműveseknek, lesz ott minden, emeletráépítés, összekötőfolyosó (téliesítésre), aztán helyiségek az egészség- ügyi ellátáshoz, mint például a gyógymasszázs, elektroterápia, gyógytorna, víz alatti masszázs és persze bővítik az öitözősort is: nem csoda, hiszen —, amint Zsifkó Ferenc fürdőigazgató mondta — tavaly 1 millió 800 ezer vendég látogatta a strandot, az idén ez a szám jóllehet még növekszik, valahol el kell hát helyezni ezt az óriási tömeget. Hogy a fördő befogadó- képességének — határa lerg alább is a gyakorlatban — hol húzható majd meg, azt most senki nem tudná megmondani.

— ... Annyi biztos — mondja Zsifkó Ferenc —, hogy a' fürdőzők ellátása az utóbbi években nagyon sokat javult.

Az étkeztetésről van szó. A Lepke bisztrót átépítették, egy óra alatt 350—400 vendég fogyaszthatja el ebédjét a nagyon szép kerthelyiségően, de hát ezenkívül még egy sor pavilonban árusítanak meleg ételt — például o ,,bab- gulyásos" pavilon ke [helyiségében, a szomszédos pavilonoknál lángost gyümölcsöt, ,-rikát,''paradicsomot (hangos beszélőn most ajánlják „leszállított áron” a paprikát) az új-fürdő önkiszolgáló bisztrójában a szokásos „elegáns” módon tálalják a „natúrt” és a grill-csirkét és a hideg üdítőt, dohányozni itt nem lehet,

következésképpen a vendég- forgás felgyorsul. A strand déli peremén árnyas fák alatt még üresek az asztalok, a kisharsányi tsz borkóstolójánál Éva asszonyt keresik (táppénzen van), aki helyettesíti, változatlan kedvességgel kínálja a Traminit és a kitűnő olasz Rizlinget.

A harmadik harkányi kirándulás már igazi nyarat hozott. A múlt heti „pangásnak" nyoma sincs. Fürdik a jónép, si- kong, nevet, vitatkozik és kiabál többnyire — a magyaron kívül — szerbhorvát és német nyelven, de itt-ott hallani angol és olasz szót is. Egy férfi a medence padkáján ül, lógatja lábát a vízbe, ismerőseit üdvözli, akik tapintatosan érdeklődnek:

— Mi van veletek?

— Semmi. Megtörtént a válás. Rózsit menesztettem...

Az elvált férfi mellén félkörben tetovált szöveg: „A sírig hű vagyok hozzád Rózsi".

Egy táskarádió a híreket közvetíti és néhány nem-min- den-napi érdekességet is, köztük: „Az Egyesült Államokban hét dekagrammos gyémántot találtak..." Ez nyári kacsa?

Lehet. Bár mondják, milliókat kínáltak érte. Nem forintban. Dollárban. Ismét a hangszóró: „Istenes Márkné várja a férjét a borozónál..." Hogy melyik borozónál várakozik az „anyu”, az nem derül ki, de nem ártana, ha a férj azonnal keresésére indul, amíg nem késő.

Gyűrűkkel, vastag nyaklánccal ékített finom arcvonásé középkorú hölgy keres magának egy szabad talpalatnyi helyet a napon heverészők között: vastag frottír-lepedőt terít a fűre, felteszi a napszemüvegét, táskájából literes ecetes flakont emel 'ki és tejszerű masszát csurgat testére, majd gondosan szétdörzsöli a bőrén. Valami házi készítmény lehet, és fölöttébb illatos, olcsó szaloncukorra emlékeztet.

Esti záráskor alig-alig mozdul a tömeg, csak udvarias, de erélyes felszólításra hagyja el a medencét, hogy az órás szünet után már az esti fürdőzők vegyék birtokukba a harkányi strandot. Már sort állnak a pénztárnál, többnyire párosával érkeznek, amint ez érthető is. Május elején talán

száz vendég szórakozott a vízben, ma este azt hiszem, több ezer...

Rab Ferenc

fotó: Erb János

Az idén 78-an fulladtak vízbe

Az utóbbi néhány napban ijesztően megsokasodtak a vízitragédiákról szóló hírek: most rögzítették a rendőri szervek az idén történt 78. vízbefúlás adatait.

— önmagában is megdöbbentő ez a szám, s még inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy még június derekánál sem tartunk, hogy még hátra van a nyár —, mondta Bohár János rendőralezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági csoportfőnök helyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A vízitragédiák elkerülhetők lettek volna, ha a szerencsétlenül jártak betartják a fürdőzéssel kapcsolatos írott, jogi, és a legelemibb Íratlan szabályokat. Tavaly 217 vízitragédia történt. Elgondolkodtatóak az életkor szerinti megoszlás adatai: tizennyolc, hat év alatt' gyermeket nyelt el a víz, huszonhárom 6—14, tizenhárom 14—18, ötvenegy 18-30 éves, valamint 112 harminc év feletti ember merült el a habokban. Ugyancsak sokatmondóak a vízbefúlás okairól szóló adatok: 62-en fürdés közben, 49-en baleset miatt, 20-an pedig ittasság miatt lelték halálukat a vizekben.

— A fiataloknál minden szankciónál hathatósabb, ha a szülők okos és türelmes szóval figyelmeztetik gyermekeiket a víziéletben rejlő veszélyekre, s felhívják a figyelmüket, hogy a kijelölt helyen is vigyázzanak egymásra a fürdőzők. A rendőrség tapasztalatai szerint különösen a fiatalkorúak és a fiatal felnőtteknek — a 18—30 év közöttieknek - kell ezt megszívlelniük. A tragikus esetek többsége felelőtlenségből és meggondolatlanságból következik be.

Gyerekek és felnőttek

Hadié

mellett

A riporternő kérdezte a ti- zenkétesztendős zalai kislánytól : szeretsz-e olvasni jó könyveket, s a gyerek azt felelte, hogy szeret bizony, de ritkán jut hozzá, mert a szülei nem engedik, hogy miért nem, azt ő sem tudja.

... És gondolom, érthetetlen is számára ez a különös szülői tilalom, hiszen a jó könyv iránti tiszteletet és vonzalmat nagyon korán, már az iskolában megtanulhatja, s ezt csak ápolniuk, szorgalmazniuk kell otthon, éppen a szülőknek. Olyanról tudok, hogy a gyerek este a paplan alatt zseblámpa fénye mellett olvas, hogy a gyerek a tankönyv alá csúsztatja kedvenc olvasmányát, hogy a gyereket „ ... nem érdekli más, csak a könyv...!" —, szóval ehhez hasonló „panaszokat" hall az ember és én mégis az ilyen nebuló pártját fogom egy kis cinkos szemhunyorítással, még akkor is, ha mindennek meg van a maga ideje, tehát tanulás helyett, vagy éjszakai alvás helyett még sem kell a könyvet bújnia. De, hogy egyáltalán teljesen eltiltani a gyereket a könyvtől, az már mégis elszomorító. A jó könyv a szépség, s emberség megismerését, a természet csodálatos világát, közeli és távoli országok népeinek szokását, kultúráját hozza el legszűkebb otthonunkba. Ettől eltiltani senkit s egy gyermeket főként, nem szabad. Még elvétve sem.

Szóval hallgatom tovább a „Harsan a kürtszó”-t ,amit a gyerekek — nagyon kedvesen — csak „Harsannak" becéznek jogos népszerűsége miatt. A gyerekek nyári, vakációs terveikről, otthoni életükről, szülőkről, testvérekről meséltek, majd elhangzott egy közbevetett kérdés: kit szeretsz jobban? (mármint a papát, vagy a mamát-e?) és a kislány, pillanatnyi tűnődés — bár szerintem meghökkenés — után érthető természetességgel válaszolta: mindkettőt. Ekkor felszisszentem.

Ez a — mindenképpen felesleges — kérdés további gondolatokat ébresztett bennem. Ugye ismert dolog, hogy a családot látogató vendégek között mindig akad valaki, aki

a gyerektől megkérdezi: „Ml leszel, ha megnősz?!” — s mindegy, hogy mi lesz a felelet „kanász”-, vagy „profesz- szor", a felnőttek egymásra kacsintanak és derülnek. Aztán: „hogy ityeg a fityeg?!”, s a gyerek fejére felnőttes „barackot" nyomnak, hogy szinte beletántorog, és még egy sablonos (sablonos?!) kérdés: „Kit szeretsz jobban:

apádat vagy az anyádat?”.

De most komolyan mondom: okosabb kérdés híján muszáj ilyen dilemma elé állítani egy gyereket? Akinek addig soha eszébe sem jutott, hogy érzelmeit megossza szülei közül egyiknek a rovására? Most eszébe juttatták. Kár. Főként, hogy egy gyermekműsorban.

R. F.

Öt előadás gazdaságról ás oktatásról

Berend T. Iván új kötete

„K

i őrünk magyar gazdaságfejlesztésének stratégiai célját olyan központi elemek határozták és határozzák meg, mint a szocialista termelési viszonyok kiépítése, a szocialista viszonyok kibontakoztatásához szükséges magas termelésitermelékenységi szint megteremtése (ami az adott helyzetben csakis a viszonylagos elmaradottság felszámolásán, az iparosításon, a korszerű infrastruktúra pótlólagos kiépítésén keresztül vezethet), valamint egyidejűleg — az adott lehetőségek korlátái között — a tömegek életviszonyainak állandó javítása, a szocialista elosztási viszonyok érvényesítése". Berend T. Iván meghatározása központi útmutatóul szolgálhat öt előadás gazdaságról és oktatásról című előadás-kötetének olvasásához. (A könyvecske a közelmúltban jelent meg a Magvető Kiadó „Gyorsuló idő" sorozatában.)

A tanulmányok elrendezése jól átgondolt célt követ. Az elmúlt harminc év gazdaság- politikai elemzésétől az eljövendő évtizedek gazdaság- fejlődésének alapvető meghatározóiig. A közbeni, első pillantásra ‘ látszólagos kitérők infrastruktúra, történet- tudomány, oktatás, társadalomtudományi ismeretek jelentősége területére azt a célt szolgálják, hogy bizonyítsák: csak tudatosan, társadalomtudományi ismeretek birtokában és korszerű oktatás segítségével vagyunk képesek múltunkat magyarázni és jövőnket tervezni, történelmi lemaradásainkat behozni és a jelen és jövő változásaihoz igazodni.

Annál is inkább figyelemre méltó ez a probléma, mivel „A termelékenységi szint emelésének, a lakosság megfelelő szolgáltatásokkal való ellátásának fontossága elsőrendű gazdasági-társadalmi, és ezek révén politikai jelentőségre emelte az infrastruktúra (háttér-ágazat) fejlesztésének ügyét" — írja a szerző az egyik tanulmányban. Infrastruktúránk viszonylagos elmaradásának, kinyomozható történeti okai vannak. Éppen ezért a tudatos megoldás feltételezi a történelmi ismereteken alapuló szemléletet.

Mi a történettudomány —, s milyen álláspontot vallanak róla a különböző szellemi vonulatok? A többezer éves, de tudományként mégis nagyon fiatal történeti diszciplína valóban csak az elmúlt évszázadban jutott el abba a stádiumba, hogy az egyének szubjektív motívumoktól átszőtt cselekvései zűrzavaros forgatagában úgy mutassa fel a törvényszerűséget, az események és a cselekedetek meghatározottságát, valamint oksági összefüggését, hogy ugyanakkor ne sikkadjon el a sokféle egyedi és véletlenszerű az egyén és társadalom sorsának, történéseinek formálásában — hangsúlyozza a sorrendben harmadik tanulmány. Rámutat, az ilyen irányú fordulatot a marxista tudományosság fejlődése jelentette. A továbbiakban arra keresi a választ: mi a történettudomány és a többi társadalomtudományi ág kapcsolata, milyen a viszony a tudomány és a tantárgy között, melyek a történeti stúdium megújításának legfőbb rendező elvei.

Gazdaság, műveltség, társadalomtudomány a következő kérdéskör. A történeti összehasonlítás módszerével kerülnek kifejtésre a műveltség (oktatás) és a gazdasági

fejlődés összefüggései, kölcsönhatásai.

A téma: — ezúttal akadémiai keretben — a készülő közoktatási reform, illetve azon belül az új történelmi-, társadalomtudományi tantárgy. A vizsgálódások „tanulságai és eredményei befolyásolhatják az 1990-re tervezett reformot, de részben már a következő évek oktatási gyakorlatát, tanterveit is". A gazdaság és műveltség kölcsönös meghatározottságának determináló (gazdasági) oldaláról kiindulva történeti visszapillantását nyújtja, széles földrajzi skálán, statisztikai adatokkal illusztrálva. (Kitér az oktatási rendszer fejlődésére, a fejlett nyugat-európai és a hozzá viszonyítva elmaradottabb magyar szisztéma összevetésére — egyebek között az iskolázásra fordított „beruházások" függvényében.) A fent említett összefüggésben a társadalomtudományról szólva hangsúlyozza: a társadalmi ismeretek nélkülözhetetlenek a tömegek részvételét igénylő mindennapi cselekvésben, a munkahelyi demokrácia gyakorta megfogalmazott igényének realizálásában, a mindennapokat átható gazdaság megértésében, a társadalmi döntésekben való igazi részvételben.

A történeti folyamatok egységes szemlélete arra enged következtetni, hogy napjainkban világgazdasági korszakváltásról van szó. A nemzeti gazdaság átalakulásának (a magyar gazdaság átlépte a magas fejlettség küszöbét és ezzel belső fejlődésében is új korszak kezdődött) és a világgazdaság korszakváltásának időbeli egybeesése új szintézist teremt, „hatásai formálják azt a közeget, amelyben jövőt alakító gazdaságpolitikánk mozoghat.”

A korszakváltások az értékrendek átalakulását eredményezik, s az újak felismerése korántsem egyértelmű

— mutat rá a befejező tanulmány —, ezt tükrözik az utóbbi évek gazdaságpolitikai vitái. A világgazdasági változásokhoz való viszonyulás alapvetően kétféle lehet: a befelé fordulás és a rugalmas alkalmazkodás; a tőkés válságé.” A világpiac delem erőteljes csökkentését, illetve az export-orientált fejlesztést szorgalmazók táborára osztotta (osztja?) a szakembereket.

„Világgazdasági átrendeződés részesei vagyunk, s nem csupán valamiféle tőkés válságé”. A világpiac elől nem lehet félrehúzódni! A szocialista országok egy- másközötti kereskedelme része a világgazdaság kapcsolat-rendszerének. A KGST mai integrációs előrehaladásával éppen a szelektív fejlesztés legfőbb lehetősége és biztosítéka; a világpiaci követelmények érvényesítéséhez

— és nem azok kirekesztéséhez — nyit jó feltételeket.

A világgazdasági változásokra való rugalmas reagálás igényének jegyében hogyan alakul a gazdaságpolitika és az oktatás viszonya? A tanulmánykötet megszívlelendő válasza: .......eddigi gazd

asági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azonban gazdaság és képzés kölcsönös meghatározottsága értékrendünkben megfordulhat, és a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaságfejlődést."

Joós György