Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-09 / 157. szám
1978. június 9., péntek Dunántúli napló 5 Kádár János beszéde a debreceni aktívaülésen (Folytatás az 1. oldalról) szonya. Ez a folyamat különösen az utóbbi években bontakozott ki és ment végbe, s ennek a szocialista építő- munka, a népi állam és az eqyházak szempontjából is nagy a jelentősége. Új társadalmi rendszer, új világ született Magyarországon, s örvendetes és jó, hogy a hivő emberek és maguk az egyházak is megtalálták benne helyüket. Jól kifejeződik ez a politikai egyetértés a Hazafias Népfront-mozgalomban, amelynek vezető testületéiben társadalmunk minden dolgozó osztálya, rétege, a párttagok, a párton kívüliek, a különböző világnézetű emberek reprezentáns képviselői jelen vannak. Nem szabad lebecsülnünk, értékelnünk kell ezt az egyetértést, mert harcban, nehézségek leküzdése árán született. Egyes egyházakkal korábban, másokkal később rendeződött államunk viszonya. Most már azonban mindegyikkel rendezett, ami örvendetes, fontos és jó dolog, mert azt jelenti, hogy a materialisták és a hívők, a különböző világnézetű emberek egyetértésben munkálkodhatnak a közös társadalmi célért, a fejlett szocialista társadalom építésén. Mi, kommunisták nagyra értékeljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyanígy az egyházak reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk tehát a XI. kongresszus óta tovább szilárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlődtek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasági építőmunkában. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzésben, a világnézeti oktatásban, továbbá a tudományos és a kulturális élet különböző területein és a szocialista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk előre a XI. kongresszus óta. A fejlődés ezen a téren statisztikailag ugyan nehezen mutatható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagyszerű megnyilvánulása volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny, amelyhez - a csepeli dolgozók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendőt jó eredménnyel zártuk. Munkára nevelni az ifjúságot A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területének a kérdései természetesen előtérben állnak. Hasonlóan nagy figyelmet kell azonban fordítanunk az ideológiai, a közoktatási, a kulturális munkára is, mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkülözhetetlen tudati feltételeket is meg kell teremtenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szakmunkásképzés, az ipari munkás- osztály, és ma már a mező- gazdasági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlására, az egyetemi, a főiskolai diákokra. S amikor az ifjúság neveléséről beszélünk, elsősorban az ifjúság munkára nevelésére gondolunk. A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. Ennek megfelelően kell foglalkoznunk az idősebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonképpen nagyon könnyű szót érteni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra, hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt, mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! És ha tudnak, alakítsanak ki még szebb szocializmust — emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes tagjaként, tisztesséqes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. Néhány évtizede még sokakban élt valamiféle nosztalgia a fejlett kapitalista országok élet- körülményei iránt. Sok fiatal átvette például a hajviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrándulnak abból az illúzióból, amit valaha Nyugat- Európa, a fejlett kapitalista világ jelentett az emberek számára. Mert amíg a mi társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbiztonság van, a tőkés országokra a létbizonytalanság a jellemző. Ez nemcsak a munkanélküliség veszélyét jelenti, hanem például a betegséggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is, akik szeretnek utazni, általában kétszer örülnek: amikor elindulnak és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigádvezetőkkel, nagyon hasznos, tartalmas gondolatokat vetettek föl. Általában, munkásoktól, parasztemberektől, értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, ami szocialista társadalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyiükből ügyünk előre- vitelének szándéka sugárzott. A magyar szocialista munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópontja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzel foghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista össze- forrottságának további erősödését. Óvnunk és gyarapíta- nunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát, egységét, népünk egyetértését. A termelésnövekedés fő forrása Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmun4<a töretlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összeforrottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját, még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a megye munkásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél észtén, dobén elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a mun- fegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Központi Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitivon, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fon. tos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását, üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkulturáltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen ösz- szekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelési szerkezet-változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták, a szocializmus mindent kibír alapon. Ösztönző termelői árak Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz köny- nyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak és olyanok is, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük, s a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon béremeléssel, vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy három— öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvel- lélekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el - és nem is hallgathatjuk el —, ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista-leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hovó tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar—amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy megkötése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben". Rámutatott arra, hogy volójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még bojkottáltak bennünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függetlenül is. tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szívesség a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. Persze az emberek találgatnak— nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződéstől? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növekedését várjuk, hisz annak aránya ma a magyar külkereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét félnek előnyösen növelni a jelenlegi csekély forgalmat. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifejtette: Kína belső helyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint belügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldogulását. Pórtkapcsolo- tun'k ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmat, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Külpolitikánk célja: a béke Sajnálatos azonban — mutatott rá a Központi Bizottság első titkára, hogy úgyszólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembe találjuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta — meg vannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunkból, elvi politikánkból nem engedhetünk. Mert az nemcsak kommunista meggyőződésünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a magyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szovjet- ellenesség határozza meg. Ku- ba-ellenes, újabban Vietnam- ellenes. Együttműködést épít ki a NATO-körökkél, a Közös Piac tagállamaival, fenntartja diplomáciai kapcsolatát Pinochettel, a chilei ellenforradalmár katonai rezsimmel, s hasonló politikát folytat a világ más térségeiben is. Mi a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, Kuba, Vietnám szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De hogy ez mikor, hogyan következik be, nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai célunk egy új világháború kirobbantásának megakadályozása. A nemzetközi feltételek biztosítása népünk szocialista építő munkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sarkalatos kérdése, s természetes, hogy őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jogait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocialista társadalmat épít. Ennek megfelelően dolgozunk az enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás. Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a neutronbomba rendszeresítése ellen, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. A haladás erői gyarapodnak. Mély meggyőződésünk, hogy a vilógimperializmus soha többé nem tudja letéríteni útjukról a szocialista országok népeit. S nem fognak már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak vagyunk harcukkal. És ezek a népek — amikor végre az önrendelkezési jog birtokába jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni, mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. A szocializmus ma már világrendszer, három világrészre terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit, hanem olyan hatalmas tényezővé növekedett, amellyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje miatt van reális lehetősége egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve bizakodva tekinthetünk tehát a jövőbe. De tovább kell dolgoznunk, harcolnunk. A helyes úton haladjunk tovább A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét illetően a nemzetek élvonalában halad. Külpolitikai törekvéseink is a szocializmus és a béke következetes harcosainak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. így, ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának. S szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építő munkában elértünk. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az becsületesen végezze el munkáját. Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné, annak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményes építése, egész népünk javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és segítséget a nép széles tömegeitől, mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen, így, tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saját magunktól követelünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben Akkor még jobb eredményeket fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszantartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. •» * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — kétnapos Haj- dú-Bihar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre.
