Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-06 / 154. szám

1978. június 6., kedd Dunantűll Tlaplo 3 m ost pompázik a kosbor, az a ha­zai orchidea-féle, ami a néphit szerint a föld ter­mékenységét jelképezi: ahol felüti a fejét, az a mocsaras, lapos rét ha­marosan termékenyebb lesz, vagyis földművelésre is alkalmas. A görög ifjak Déméter, a Föld-istennő napján fejükre ebből a bíbor-lilás virágból fontak koszorúkat. A föld ter­möereje mindig is izgatta a földművest, aki az em­beriség történetében tulaj­donképpen az első kör­nyezetátalakító. Sok népnél ma is él az a ki­fejezés, hogy földanyócska, vagy a búza másfajta megne­vezése, az élet szócska. Ma — amikor az a cél, hogy minél nagyobb terméshozamokat csi­karjunk ki a táblákból és ezért mindent megteszünk, — ki, kik felelősek a talaj termőerejéért. Az biztos, hogy a mezőgazda­sági üzemek is. A földminőség gondos őrei A földminőség gondos őrei napjainkban a talajjavító- és talajvédelmi vállalatok is: kö­zülük az egyik Balatonboglár székhellyel működik, felügyel, vigyáz csaknem négymillió hek­tárnyi mezőgazdasági területre, 12 megyében, az egész Dunán­túlon, a Duna—Tisza-közén is. Rendszeresen, tervszerűen ké­miailag, mechanikailag is ja­vítják a talajt, védik azt, végre­hajtanak vízrendezési, mezőgaz­dasági útépítési munkákat, de sor kerül mélyforgatásra és szervestrágya-terítésre is. A vál­lalat harminc éves lesz. A természeti adottságok kü­lönbözősége, a talaj egységnyi területének szélsőséges produk­tivitása mindig igényelte külső beavatkozásokat, amiket össze­foglalóan melorációnak neve­zünk. A biológiai, kémiai és mű­szaki intézkedések révén a föld termelőképessége jelentős mér­tékben és tartósan fokozható, a termelés pedig biztonságo­sabbá válik. A meliorációnak többévszázados a története. Fő feladatok napjainkban: a ké­miai talajjavítás, talajvédelem, vízrendezés. Hazánkban legna­gyobb hagyományai a kémiai talajjavításnak vannak, amely­nek úttörője a 18. században Tessedik Sámuel volt. Azóta kisebb-nagyobb törésekkel foly­tonos ez a tevékenység és fo­kozatosan kibővült vízrendezé­si, talajvédelmi kivitelezésekkel is. A hatvanas évek közzepétől egy-egy részfeladat megoldása helyett a komplex kivitelezések kerültek előtérbe. A meliorációs kivitelezések felügyeleti irányí­tását a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztálya végzi. A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatról, a fel­adatokról, a Baranya megyei gondokról Császár József válla­lati igazgató adott tájékozta­tást. — A kivitelezések jelenleg már nem csupán talajvédelmi-, javítási, vízrendezési feladato­kat szolgálnak, hanem az ug­rásszerű termésemelkedéseknek a negatív hatását ellensúlyozó környezet- és természetvédelmi célokat is. Az új fajták, tech­nológiák, a kemikáliák növekvő felhasználása (műtrágyák, nö­vényvédőszerek) egyben új ve- szélyforások is környezetünkben. Növelik a földek termőképességét Uj veszélyforrásokkal is számolni kell A szántóföldi növénytermesztés eredményei az utóbbi 15 évben megduplázódtak, ami természe­tesen a talajok egyre fokozódó terhelésével jár együtt. A ve­szélyforrások gyarapodása kör­nyezetvédelmi szempontból el­sősorban a vegyipari termékek fokozott felhasználásában, va­lamint nem megfelelő talajba- dolgozásában mutatkozik, más­részt a szakosított álattartó te­lepek szennyvizeinek helytelen elhelyezésében. A melioráció és környezetvédelem kötődése különösen e pontokon szoros, ugyanis a talajvédelemre, víz­rendezésre szoruló területeken a tápanyagok, a felhasznált ke­mikáliák kimosódása, élővizek­be jutása fokozottabb. Természe­tesen az üzem felelőssége is útközpont ezekben az esetek­ben, mert a meliorációs kivite­lezések befejezésével és azok üzemeltetésének megkezdésé­vel nem fejeződött be a talaj- és környezetvédelmi feladatok megoldása. A beruházások karbantartása üzemi feladat, amire szigorú rendelkezések kényszerítenek. A beruházások hatástartama ké­miai talajjavításkor 6—8 év, víz- rendezési és talajvédelmi be­ruházás után megfelelő kar­bantartással 20—25 év, alag- csövezés, műtárgyépítések ese­tében 30—40 év. — Sajnos a jelenlegi ren­delkezések szerint egy területen a meliorációs beruházás ismét­lése még nem lehetséges, ez különösen a kémiai talajjavítá­soknál sürgősen felülbírálan­dó. Amennyiben az üzem a karbantartó feladatokat elha­nyagolja, a beruházás hatás­tartama megrövidül és termé­szetesen a hatásfok is csökken. A vállalatnak nyolc kivitele­ző termelőegysége van. Bara­nyában Szigetváron található az iroda, amelyik az utóbbi idő­ben az egységek közül a leg­dinamikusabban fejlődik. — A baranyai gondok jelen­tősebbek sok tekintetben, mint az ország más megyéinek a gondjai. Egyrészt a Mecsek ta­lajvédelmi, vízrendezési felada­tai terület-egységre vetítve na­gyobbak, mint más hasonló mé­retű, síkvidéki tájé, másrészt a megye mezőgazdaságának olyan hagyományos ágazatai vannak, mint például a szőlő- és zöldségtermesztés, amelyek speciálisabb beavatkozásokat igényelnek.“1 Sokféle megbízatás Baranyában a vállalat a meliorációs kivitelezések mellett olyan beruházásokra is kap megbízást, amelyek köz­vetve a környezet- és természet- védelmet aktívabban szolgál­ják és egyéb, a mezőgazdaság belterjesitését még fokozó, in­tenzív gazdálkodást igénylő be­ruházásokat is jelentenek. Mint például álattartó telepek szennyvízproblémáinak a meg­oldása, palántanevelő-telep, mezőgazdasági beruházások Késést okozott a kertekben a sok eső Az elmúlt négy hónapban országszerte átlagosan 200- 210 milliméter csapadékot ka­pott a talaj, ily módon az őszi és a téli nedvesség-adósság ki­egyenlítődött. Az utóbbi két hétben további esőzések vol­tak, az országnak nem egy kör­zetében 40-80 milliméter eső hullott 24 órán belül. A mezőgazdászok várták a napsütést, az állandó esőzések építésszerelési, mélyépítési mun­kái. Vállalatunk az igényeknek csak úgy tud eleget teni, ha állandóan szoros kapcsolatot tart a megyei vezetőkkel, az üzemekkel és alkalmazkodik a beruházási politikával,— ter- melőégységek és építésvezető­ségek elhelyezésével — az egy­re növekvő és egyre égetőbb feladatokhoz. Csuti J. niagcsdvezési bemutató Kaposszekcsön Alagcsövezési bemutatót tartanak ma, kedden a ka- posszekcsői tsz területén, ahol a határban nagyará­nyú meliorációs beruházás folyik. A legmodernebb fektetési eljárásokat ismer­tetik baranyai és Tolna me­gyei szakemberek, érdeklő­dők jelenlétében, de szó lesz a mésztrágyázás hasz­nosságáról is. A komplex meliorációs bemutatót, mely szakta­nácsadással van egybeköt­ve, — a Dunántúli Talajja­vító és Talajvédelmi Vál­lalat szigetvári egysége, valamint a Tolna megyei MTESZ szervez. Kedvező tapasztalatok Baranya megyében Állatszámlálás Nőtt a szarvasmarha-állomány a tsz-ekben és a kisgazdaságokban A minden évben március 31-én esedékes országos állat­számlálás az idén Baranyában sem okozott váratlan meglepe­tést. Az állattenyésztés fejlesz­tésére korábban hozott kor­mányintézkedések hatására fo­kozódó tenyésztési-tartási kedv nyomán, szinte előre meg le­hetett jósolni az állattenyész­tés legjellemzőbb számszerű összefüggéseinek alakulását. Várható volt például, hogy az ország szarvasmarha létszá­ma emelkedni fog. Ez meg is történt, hisz mint az a KSH adataiból kitűnik, a létszám egyik évről a másikra 60 ugyanis a növényállományt he­lyenként már megviselték. A zöldséges kertekben két­hetes késést okozott a soroza­tos esőzés, de ha tartós marad a jó idő, a két hétből egy hetet „behozhatnak” a növények. A piaci ellátásban is lemérhető a rendkívüli időjárás következ­ménye: az újburgonya drága, és a cseresznye is csak kisebb mennyiségben került eddig a boltokba. iféiMfif** brigádban mérnökök és vájárok Feltörés- hajtási rekord a MEV-nél Németh János Az új technológia beváltotta a reményeket Deák Laciék fáznak. Petőcön megszokták a meleg munka­helyeket: nem csoda hát, hogy a MÉV lll-as üzemében még most is — három hét után — furcsa számukra az ing alá be­bújó hűvösebb légáram, az új arcok, az új munkarend. Persze én is meglepődtem, mikor Föl- desdi József főbányamestertől arról értesültem, hogy a csapat áttelepült Kővágószöllősre a feltöréshajtó padozattal együtt, ahol „bérmunkában" a közel­múltban kezdték el egy száz­húsz méteres légakna kihajtá­sát e korszerű berendezéssel... Alig több mint egy órája szálltak ki a népessel, a szőke Németh Jancsi haja még kissé nedves, balkarján horzsolás. — Nem tesz semmit — mondja. Az apróbb dolgokat észre sem ve­szi az ember. De o feltöréshajtó padozat az más. Alig több mint másfél éve került erre a csapatra. An­nak idején gondos válogatás eredményeként hozták létre a petőci bányaüzem vezetői ezt a komplex brigádot és Németh János az első naptól kezdve tagja e kollektívának. A csapat összetétele azóta változott, töb­ben elkerültek máshová, de az alapfeltétel maradt: a komplex brigád, amit elsősorban kiváló szakmai felkészültségű vájárok alkotnak, gépész- és bánya­mérnökök, technikusok és laka­tosok egészítenek ki. A feltörés­hajtó padozat, amit a Szovjet­unióból vásárolt a Mecseki Ércbányászati Vállalat, az első ilyen berendezés hazánkban és az már csak természetes, hogy a szakemberek nagy reménye­ket fűztek hozzá, hiszen hagyo­mányos technológiával ilyen teljesítmények nem érhetők el. A padozat végül is megfelelt a kívánalmaknak. Sőt! De erről már beszéljen inkább Deák László csapatvezető. — Tavaly októberben kerül­tem a csapat élére. A leendő petőci légaknát, amely 861 mé­teres lesz, három blokkban hajtjuk fölfelé, amit utána visz- szabővítünk. Az új feladat ter­mészetesen egészen más meg­oldásokra kényszerítette a mű­szakiakat is a tervezésnél. Hi­szen a feltöréshajtó padozat megadott paraméterei szerint nyolcvan—százméteres „kürtők” kihajtására volt alkalmas; leg­alábbis akkor még úgy tudtuk. Az eredeti levegőtömlőt, amely magába foglalta a telefonveze­téket is, kétszázötven méteres­re cserélték, megoldották a talppal való „hírlánc” összeköt­tetést is. Beálltunk az egyes és a tárószint közötti első blokkba, a teleszkópos fúróberendezés helyett lafettás technológiát al­kalmaztunk. Egy hónapot vett igénybe a betanulási idő, hi­szen a csapaton dolgozók több­sége először „liftezett” a pado­zattal. Persze minél följebb jutottunk, annál jobban meg­nőtt az utazási idő. Az utolsó métereknél közel egy óra volt a fordulási idő: egy-egy cik­lusnál kétszer jártuk meg az utat, természetesen sokkal szi­gorúbb biztonsági előírások vo­natkoztak ránk mint annak előtte. Május elsejére végül is kihajtottuk a második blokkot, amely 223 méteres volt, — Volt egy húsz méteres sza­kaszunk, ami megizzasztott bennünket — mondja Né­meth János — most viszont el­mondhatjuk, hogy olyan ta­pasztalatokat szereztünk, amire eddig nem volt lehetőség. Ügy tudom, ezzel a típusú berende­Deák László zéssel még nem hajtottak ki ilyen magasságú feltörést: ha nem is világrekord, egy biztos! Magyarországon mi tettük ezt elsőként. A korábbi egyhatvan helyett két méter húsz centimé­teres lyukakat fúrunk, már ez is lehetővé tette a teljesítmé­nyek növelését. — A nagy magasságú feltö­résből való leereszkedés felté­telezi a holtidők kizárását. Ezt miképpen oldották meg? — Köztudott, hogy a csapa­tok nem szeretik a látogatókat. Ez ránk többszörösen érvényes — említi Deák László. Az első időszakban „csodájára jártak” a berendezésnek, most már sokkal nyugodtabban dolgoz­hatunk. A biztonsági előírások, mint ahogy említettem, igen szigorúak: ötven méteren ként csökkenteni kell a padozat ál­tal szállított tehert. Persze így is megkülönböztetett figyelem­mel kísérik munkánkat. — Petőcön még nem fejező­dött be a légakna kihajtása, miért „dobták át” a brigádot a lll-as üzembe? — A hármas üzemi légakna napszintig történő kihajtása ha­laszthatatlan. Ezért jöttünk át Kővágószöllősre. Igaz hűvösebb van mint Petőcön, de látjuk a Napot. Eddiq harminckét mé­tert haladtunk fölfelé, ami napi hatméteres teljesítményt je­lent. Ez a munka is teljesen új­szerű: a felszínről mélyített, át­lagosan egy méter átmérőjű „turmaglyuk" a vezetőónunk, százhúsz méteren át. A naponta tervezett három méter helyett a két lafettás fúrógéppel termé­szetesen többre vagyunk képe­sek. Ha néhány hét múlva is­mét az anyaüzemünkben dol­gozhatunk ezzel a technológiá­val, folytatjuk a harmadik blokk kihajtását, hogy befejezzük a petőci 861 méteres légakna ránk eső munkálatait. Salamon Gyula ezer darabbal emelkedett, s 20 ezerrel haladja meg a 2 milliót. Különösen a termelő- szövetkezetek érdeklődése nőtt meg a szarvasmarhatartás iránt. A tsz-ek a tavalyinál 46 ezerrel, az állami gazdaságok 22 ezerrel több, a kistermelők viszont 8 ezerrel kevesebb ál­latot tartanak országosan. Ez­zel a terv egyébként számolt is. Az ötödik ötéves tervidő­szak egyik állattenyésztési koncepciója ugyanis az, hogy a nagyüzemi szarvasmarhatar­tás nagyobb ütemben nőjön, mint amilyen mértékben a háztáji tartás visszaesik. Ez a tendencia egyébként jól nyo­mon követhető a tehén- és előhasi üszőállomóny alakulá­sánál is, a tsz-ekben tartott tehenek száma országosan 11 ezerrel nőtt, míg a kistermelői állomány csupán 3 ezerrel mérséklődött. Baranya azon kevés megyék egyike, ahol az országos ten­denciával szemben a kisterme­lői szarvasmarha létszám sem csökkent, sőt emelkedett. A megye összes szarvasmarha­állománya a március 31 -i ösz- szeírás szerint 102 084 darab — tavaly azonos időpontban 97 585 darab volt. A megye termelőszövetkezetei 2739, ál­lami gazdaságai 1028, kisüze­mei pedig 732 darabbal nö­velték állományukat. A me­gyei tehénlétszám 38 217, 416 darabbal több a tavalyinál. A kistermelők tehénlétszáma ugyan nem éri el a tavalyit — 35 darabbal kevesebb an­nál —, de így is még mindig 10 714 tehenet tartanak a ház­táji portákon, csaknem 4000 darabbal többet, mint a me­gye állami gazdaságaiban. Az ország juhállománya 200 ezerrel nőtt egy év alatt és 2,26 milliót tesz ki. Ez a nö­vekedés megyénkben is nyo­mon követhető, kivéve a kis­termelőket, akik a tavalyi 20 ezerről 16 597 darabra csök­kentették állományukat. Ezt a csökkenést azonban többszörö­sen ellensúlyozta a termelő- szövetkezetek juhlétszám-fej- lesztése, ami 9 ezerre tehető. A sertéstenyésztés legérzéke­nyebb pontja mindig a koca- állomány alakulása, ez ugyan­is jól érzékelteti a tenyésztési tartási kedv mértékét. A ser­téstenyésztés, amelyre évekkel ezelőtt az erős ciklusosság, a gyakori mélypontok voltak jel­lemzők, kiegyensúlyozottabb lett. Ezt jelzi, _hogy az orszá­gos kocaállomány 675 ezer, tehát korábban nem tapasztalt magas szinten áll. Az orszá­gos sertéslétszám 24 ezerrel haladta meg a számlálás nap­ján a 8 milliót, ebben viszont némi visszaesés következett be, főleg azért, mert az álla­mi hizlaldák nem tudtak ele­gendő fiatal állatot vásárolni hizlalásra és férőhelyeik egy része kihasználatlan volt. Az országos tendenciától el­térően a megyei statisztikák a sertésállományban sem jelez­nek visszaesést, egyedül a kis­üzemekben csökkent valame­lyest. Főként a termelőszövet­kezetek ezt a csökkenést el­lensúlyozták, s így március 31- én Baranyában 437121 sertést számlálhattak össze, 5755-tel többet az előző év azonos időpontjánál. Mindebből azt a tapasztala­tot vonhatjuk le, hogy me­gyénkben az országost meg­haladó mértékű a tenyésztési­tartási kedv, s ez jól szolgálja álattenyésztési terveink teljesí­tését. — Rné —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom