Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-04 / 152. szám

1978. JÚNIUS 4. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5 Hol az aranykor? A kik szeretik a valóságnál egyszerűbbnek hinni o dolgokat, azok sok más rosszra is hajlanak: könnyen hiszik el példuál, hogy min­den változás csupán mennyi­ségi növekedés vagy csök­kenés. Az ilyen emberek így fogalmaznak: sokasodnak fel­adataink, növekszenek tenni­valóink. A fejlett szocializ­mus építése számukra nem ' jelent többef, mint — töb­bet. Többet dolgozni, többet produkálni, többet elosztani. Az ilyen emberek hasonlato­sak azokhoz a gazdasági ve­zetőkhöz, akik a bázisszemlé­let rabjaként, nem töreksze­nek másra, csak hogy az elő­ző év időszakához képest va­lamelyest többet adjanak a népgazdaság számára, attól függetlenül, hogy a rendel­kezésre álló tartalékok mit és mennyit rejtenek maguk­ban. A sematikus gondolkodás, amely általában félutas vagy tévutas cselekvéssel párosul, különösen két tekintetben té­ved. Egyrészt akkor, amikor a fejlett szocializmus építésével kapcsolatban az intenzivitás követelményét leszűkíti a gaz­dálkodás területére és nem veszi észre, hogy a teljes kö­rű társadalomépités érkezett el az intenzív fejlesztés kor­szakába. Bízvást nevezhetjük ezt korszaknak vagy akár korszakos váltásnak, mintegy a folyamatos jelleget hang­súlyozva. E korszak legfőbb tulajdon­sága, hogy a követelmények, az igények ugrásszerű válto­zásával többé nem elegendő a régi módon egyszerűen a mennyiség fokozásával gaz­dálkodni, közműveltséget fej­leszteni, bővíteni az egész­ségügyi ellátást és szolgálta­tás ezer ágát, hanem sokol­dalúan kell feltárni mind e helyen a társadalom vala­mennyi erőforrását. Az mondjuk: egyszerre kell jobb és több, választékosabb terméket előállítani, még hozzá hatékonyan? Ezzel nemcsak annyit mondtunk, hogy új emberek munkába állításával többé nem fejleszt­hető a termelés, hanem jó vállalatszervezéssel, új tech­nikával és technológiával a rendelkezésre álló munkaerőt kell jobban hasznosítani. Azt is mondtuk: még tanultabbá, műveltebbé kell tenni az em­bereket, mert a termelés leg­főbb ereje immár nem a nyers izom, hanem a művelt agy. Azt is mondtuk: zavar­talanabbá kell tenni életkö­rülményeket, jobbá az uta­zást, az egészségügyi ellátást, a mindenfajta szolgáltatást, mert a termelés nagy ereje a zaklatottság nélküli ember, akit nem üldöznek olyan gon­dolatok, hogy jaj, mit tegyek, hová szaladjak munka utón, hogy otthon is minden rend­ben legyen. Azt is mondtuk: emberivé kell tenni a munka­helyi légkört, demokratikussá a vezető és beosztott közötti viszonyt, mert a termelés nagy ereje a magabiztos, gazda-szemléletű ember, aki a munkahelyen teljes szemé­lyiségével azon van, hogy jobban menjenek a dolgok, s ha hibát lát, akkor szól és cselekszik. Egyetlen dologról szóltunk példaképpen: a választéko­sabb termékek hatékony elő­állításáról, és mint kiderült, máris seregnyi fontos össze­tevő lépett elő meghatározó­ként, feltételként, amelyeket a fejlesztés intenzív szaka­szában biztosítani kell. A se­matikus gondolkodás hajlik arra, hogy elegendő a gaz­dásági és műszaki feltétele­ket megteremteni, és máris választékosabb. korszerűbb lesz a termékstruktúra, és fi­gyelmen kívül hagyja azt, hogy a legfőbb termelőerő az ember, amelynek sokolda­lú fizikai és szellemi, erkölcsi fejlesztése nélkül nem létez­het magasabb szintű gazdál­kodás. Nem lehet tehát az intenzivitás követelményét csak a gazdálkodás területére leszűkíteni, szükség van rá az oktatásban, kultúrában egészségügyben, a társa­dalomépités teljes területén. T éved az, aki azt hiszi, hogy befejezett eredmé­nyeink, véglegesen megvívott győzelmeink van­nak, amelyeket lezárhatunk, egyszer s mindenkorra nyug­tázhatunk. Hurrázik, hozsan- názik tehát, amikor valóban nagyszerű részeredmények születnek, de nyomban meg­torpan és zaklatottá, bizony­talanná válik, amikor azt lát­ja. hogy gondok sokasága rajzik még körülötte. A he­lyes politikai gondolkodás és szemlélet úgy észleli és lát­ja a valóságot, mint amilyen. Sem el nem vesz belőle, sem hozzá nem tesz semmit. Ily módon büszkeséggel tölti el, ha a szocialista építés vala­mely területén történelmi eredményt tudott felmutatni a társadalom, de nem ámítja magát azzal, hogy most már minden rendben van, akár nyugovóra is térhetünk. Észreveszi a természetest, vagyis azt, hogy sajátos, tör­vényszerű módon minden új eredmény egyben új feladat forrása, megfogalmazója, ki­váltója is. Észreveszi, hogy ez az új feladat, nem egyszerű­en csak új, hanem sokkal bonyolultabb, nagyobb is, amelynek megoldása a ko­rábbinál okosabb, körültekin­tőbb munkát kíván. Észreve­szi, ho,gy az új feladat többé nemcsak egyetlen szakmáé, hanem a teljesebb társada­lomé, és a megoldás komplex erőfeszítést kíván. Példával is szólhatunk. Nagyszerű eredmény, hogy sikerült leszorítani a csecse­mőhalálozás arányát. Ez nyil­ván összefügg azzal, hogy a társadalom is egészségesebb, mindenki számára ingyenes az egészségügyi alapellátás. Nem sok ország büszkélked­het ilyen eredménnyel, és bol­dogok vagyunk, hogy ma már nem következik halálozási okként jelölve az anyakönyvi rubrikában az apróságok ne­ve után: „veleszületett gyen­geség" — mint ahogy a Horthy-kor anyakönyvei vá­doltak így. Viszont ráncolt homlokkal tapasztaljuk, hogy a felnövekvő gyermekek nyú­lánkak, hosszúra nőttek, jól tápláltak, s valamiként még­sem elég edzettek, nem elég teherbírók, nem elég erősek. Hol lehet a hiba? Az egész­ségügyi ellátásban? Biztos, hogy ott is van javítanivaló. Az oktatásban? Biztos, hogy több iskolai tornaóra, torna­terem, kisfocipálya kellene. Az urbanizációban? Biztos, hogy gondosabban és egész­ségesebben kellene megépí­teni az új lakótelepeket, tá­gasabb tüdővel kellene meg­szerkeszteni’ az új városré­szeinket. Ez mind igaz és má­ris bizonyítja, hogy gyermeke­inkre gondolva nem egyetlen szakmának van további ten­nivalója. Ha még hozzátesz- szük, hogy a szülői szeretet mennyire kényeztet, torná­ból felmentet, ennivalóból, édességből agyontöm, hu­szonéveseket is úgy ajnároz, mint kétéveseket, iskolába autón röpít, akkor még telje­sebb a felelősök köre, a cse­lekvésre kötelezettek köre is. íme, egy történelmi ered­mény így fakaszt sokkal ágas- bogasabb, bonyolultabb, szé­lesebb hatású feladatot a társadalom számára. Mit jeleznek az új felada­tok? Talán azt, hogy valami válság ütött be, s ettől let­tek nagyobbak a követelmé­nyek? Ettől váltak bonyolul­tabbá a tennivalók? Ennek a fordítottja igaz: magasabb osztályba lépett a társada­lom, s vele együtt több klasszissal lettek dúsabbak a tennivalók is. A boldog aranykor tehát nem akkor jön el, ami­kor állítólag már he­nyélhetünk, amikor talán már nem lenne semmi dolgunk. Ilyen gyötrelmet soha meg ne érjen az ember! A boldogság az, ha minél okosabban, mi­nél jobbat alkothatunk, ha tehát a munkánknak minél nagyobb közösségi, emberi haszna lehet. Soltész István A MÉV Szolgáltató Üzem öntödéjében évente 2250 tonna acélöntvény készül mintegy hetven- millió forint értékjzeg. A megye egyetlen acélöntödéje főként a Cement- és Mészmüveknek és az Alumíniumipari Trösztnek szállít öntvényeket, de itt készülnek a részben exportra kerülő Warman-zagyszivattyúk is, a Tatabányai Szénbányáknak. Képünkön Károlyfi János formázó, munka közben. Fotó: Kopjár Géza A közelmúltban adták át a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat orvosi rendelőjé­ben a korszerűen berendezett fogászatot fi társadalmi munka nem a családtól ellopott idd A nőpolitikái határozat valóraváltásáért dolgoznak Évről évre szövetkezetekben, gyárakban, vállalatoknál elem­zik és segítik a nőpolitikái ha­tározat megvalósítását. Mind­ketten a megyei pártbizottság párt. és tömegszervezeti osztá­lyának aktivistái. Személyesen nem ismerik egymást. Gábor Lászlóné, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat bútorüze­mének gyártáselőkészitője, dr. Tassy Erzsébet pedig a KISZÖV, illetve a Cipőipari Szövetkezet jogtanácsosa. Gáborné júniusra várja má­sodik gyermekét. Vékony, ala­csony termetű asszony. A Kis­kőrös melletti Akasztóról szár­mazik, 1957-ben költöztek Kom­lóra. Az általános iskola befe­jezését követően kárpitos szak­mát tanult az 501-es Szakmun­kásképző Intézetben. Tizennégy évvel ezelőtt került a Carbon- hoz. A kislánya 1970-ben szü­letett. Három év múlva ment vissza dolgozni. Beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára, ám egy év múlva javasolták a kétéves pártiskolára: — Tudtam, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nem lesz részem, mint gyesről visszajöttnek, de kiemelésre nem számítottam. Leérettségiz­hettem és egyéves pártiskolai végzettséget szereztem. A két­éves, bentlakásos tanulás ide­jére az átlagkeresetemet fizet­te a vállalat. — £s a család? — A férjem is akkor járt o bányaipari technikum levelező tagozatára, így a szüléimre is támaszkodtunk. Nekik sem volt könnyű - édesanyám két mű­szakban dolgozott. — Az iskola után műszaki ál­lományba sorolták. — Gyártáselőkészítőként na­gyobb optikával látom az egész üzem, vállalat termelését, s igyekszem, hogy a folyamatos munkához kellő anyag mindig kéznél legyen. Gáborné 1973 óta párttag. Dolgozik a HNF városi nőbi­zottságában, tagja a vállalati KISZ-vezetőségnek, s rendsze­resen kiveszi részét a városi pártbizottság ideiglenes mun­kabizottságainak feladataiból. Tavaly választották a MNOT tagjává. Gáborné szerint: — „Örökölni", de legalábbis már a családban magunkba kell szívni a közéletiség levegő­jét. Az önálló életben olyan férj az igazi partner, aki a tár­sadalmi munkát nem a család­tól ellopott időnek tekinti. - A férje - aki Zobók-bónyán ak­nász - ugyancsak gyakran dol­gozik a családjánál nagyobb közösségért. . . Egy KISZÖV elnökségi ülé­sen — ahol többek között a szakmunkás-utánpótlás helyze­tét elemezték — többször is szót kért egy nyílt tekintetű, határo­zott hanghordozósú fiatal nő. Két-háróm mondatban, na­gyon célratörően fogalmazta a mondanivalóját. Mostani talál­kozásunkkor is a dolgok „kö­zepén" kezdi: — Először a családdal, illet­ve a környezetünkkel kell elfo­gadtatnunk, hogy többet aka­runk teljesíteni a munkahelyi és otthoni feladatainknál. Ez a harmónia az alapja a tovább­lépésünknek. Dr. Tassy Erzsébet férje hiva­tásos katonatiszt. Két gyerme­ket nevelnek. A fiúk 12, kislá­nyuk 3 és fél éves. A családi munkamegosztás délután kez­dődik. A bevásárlás, vacsora­főzés többnyire a feleség fel­adata, a kislányért elfoglaltsá­guktól függően, váltva mennek a pótmamához. A mosásnál, ta­karításnál a férj vállalja az oroszlánrészt. — A környezet. közleltogás nehezebb dió? — Feltétlenül. Méghozzá - véleményem szerint — mi nők nehezítjük a helyzetünket. Né­ha olyan gyarló emberi tulaj­donságokkal, mint féltékenység, irigység húzzuk vissza a köz­életben startoló társainkat. Ha valaki szervez, többet dolgozik, különböző fórumokon véleményt nyilvánít, rásütik, hogy nem fér a bőrébe. Az ilyen nézetekből nem könnyű erőt meriteni a to­vábbi munkához. A ma vezető beosztásban lévő nők sem ér­tek útjuk végére. Tudásuk, rá­termettségük nem törvényszerű­en jelenti, hogy el is fogadják őket. Ha egy férfi vezető fel­emeli a hangját, akkor „felide­gesítették”, ha egy nő teszi ugyanezt, akkor „hisztizik", vagy „bal lábbal kelt fel"... — Ezek szerint a bátorításra, segítésre nem a legliatalab- baknak van szükségük? — Azok a lányok, fiúk, akik ma már számos jó példát lát­nak a családi munkamegosz­tásra, közéletiségre. jobban él­nek majd a lehetőségekkel. A mai gyakorlat még azt mutat­ja, hogy a nők egyrésze több plusz feladatot is vállal, má­sok viszont egyet sem. Dr. Tassy Erzsébetnek is több megbízatása von. Pórt- és KISZ-propagandista, tagja az ipari szövetkezetek pártbizott­sága agitációs és propaganda munkabizottságának, elnöke a Gyárvárosi Általános Iskola szü­lői munkaközösségének, tagja a KISZÖV elnökségének és el­nöke a nőbizottságnak ... — A legutóbbi KISZÖV elnök­ségi ülésen is felszólalt? Gábor Lászlón« Dr. Tassy Erzsébet — Igen. A lakások miatt. A nőbizottságunk kezdeményezé­sére ugyanis 80 lakás épül a szövetkezeti dolgozók részére hat szövetkezet összefogásával. A Pécsváradi Építő Szövetkezet lesz a generál kivitelező. Júli­usban kezdik a munkát. A nő­bizottság nevében javasoltam, hogy a szocialista munkaver- seny-értékelésnél vegyék figye­lembe, hogy ki mennyire veszi ki részét az építkezés munkái­ból. A lakásokra ugyanis minél előbb szükségünk van. Török Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom