Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-04 / 152. szám

1978. június 4., vasárnap DunQntült napló 3 Fokozzuk az alkotó és kezdeményező-készséget ló széllel... 1980-fg kell kidolgozni a Javaslatokat a gazdaságirányítási- és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére A magyor gazdaság vitorláit dagasztó új szelek fújnak. Így látja a helyzetet történetesen az egyik jugoszláv lap. Ez így igaz. Ismét felpezsdült a köz- gazdasági élet és gondolko­dás, számtalan jel, a legmaga­sabb fórumok határozatai, a közgazdasági cikkek sarkitásai és élesedő hongvétele, o köz- gazdasági továbbképzések szenvedélyes hangú műhelybe­szélgetései arra vallanak, a reform eredeti koncepciójához visszatérve, fel kívánják oldani a közgazdasági szabályzó rendszerben és annak működé­sében tapasztalható ellentmon. dósokat, hogy a magyar gaz­daság és alap pillérei vissza­nyerjék áramvonolaikat, ami létkérdés a jelen, cseppet sem rózsás világgazdasági helyzet­ben. Annak idején az új gazdasá­gi mechanizmus lendületbe hozta a vállalatokat és a szö­vetkezeteket, a magyar gaz­daság aranykorát élte. Idő­közben megváltoztak a világ- gazdasági feltételek, robban­tak az árak és óriási vesztesé­geink támadtak a külkereske­delmi cserearányok romlásá­ból. Közben változtak a köz­gazdasági szabályzók is. Bár újra és újra kinyilatkoztattuk, nem adtuk fel a reform alap­elveit, több olyan központi intézkedés született, amely kí­vülről és közvetlenül avatko­zott be a termelésbe, holott a folyó termelésben igazán mégiscsak a vállalatok tudják a legjobban, hogy mit kell ten­niük. A kialakult helyzetre ki­hegyezve kering aztán a vicc közgazdász berkekben, misze­rint vicceink elmés bácsi figu­rája a klinikán makacsul c szem-fülészetet keresi fül-orr- gégészet helyett. Vajon miért? Mert — mondja—, mást látok, mint amit hallok. Tény az, nem hagytuk kibontakozni ere­deti elképzelésében a refor­mot, találó hasonlattal — aho­gyan egyes közgazdászok fo­galmaznak —, egyszerre nyom­tuk meg a féket és a gázt, ami legalábbis technikailag le­hetetlen. Vállalati szemszögből jogos kétségek merülnek föl. Mun­kájuk egyedi megítélése szinte lehetetlen. Az állami dotációk, szubvenciók mindent elkendőz­nek, a -rosszul gazdálkodók meg üdvözülhetnek, ugyanak­kor elvonják nyereségüket vagy ahogyan egyik óriás vál-. lalatunk vezérigazgatója fogal­mazott, lefejezik a jól gazdál­kodó vállalatokat. Hol itt az érdekeltség? A fejlesztő, min­den piacon gazdaságosan ér­tékesíthető exporttermékeket előállító vállalatok bajban vannak, küszködnek, a kényel­mesek meg vígan élnek, vacak termékeiken könnyűszerrel túl­adnak idehaza. A nehéz alkalmazkodásra késztető világgazdasági hely­zetben, nem lehet vitas, még jobban és okosabban kell dől. goznunk. A műszaki haladás meggyorsításával, a termékek gyártási kultúrájának fejlesz­tésével, a nemzetközi munka- megosztásba való hatékonyabb bekapcsolódásunkkal meg kell gyorsítani a termékszerkezet korszerűsítését, versenyképes termékeket kell gyártanunk! Vajon várhatjuk-e, valaki konk­rétan megmondjo majd, ezt és ezt a terméket érdemes-e gyártani, avagy sem, érde­mes-e exportálni, avagy sem, ezt és ezt a gyárat becsukjuk-e vagy mégiscsak szükségünk van termékeire? Ezt nem vár­hatjuk, erre nincs is szükség. Ellenben olyan közgazdasági környezetet kell teremteni, amelyben kiderül, ki tud alkal­mazkodni a megváltozott körül­ményekhez, ki gyárt valójában gazdaságos, jövedelmező ter­mékeket. Olyan közgazdasági környezetet és ösztönző felté­teleket, melyek mellett a hazai és nemzetközi téren is sikeres­nek mondható ipari területek kibontakozásának útjában zöld jelzések vannak, s a cammo­gok tilos jelzést kapnak, nem pedig állami dotációt és szub­venciót. Arra vettünk most irányt, hogy a közgazdasági szabály­zók a valós világgazdasági helyzetet és nehézségeket köz­vetítsék a vállalatoknak. Arra vettünk irányt, hogy fokozzuk a vállalatok alkotó és kezde­ményező készségét; érdekelt­ségüket a műszaki haladás­ban, a termelési szerkezet kor­szerűsítésében, a hatékonyság növelésében. Arra vettünk irány, hogy igenis nagyobb kü­lönbségek legyenek a jól és a gyengén dolgozó vállalatok jövedelme között. A pórt és a kormány utasítást adott a központi tervező szerveknek, hogy tárják fel a szabályozó rendszer működésében ta­pasztalható ellentmondásokat, s hogy 1980-ig dolgozzanak ki javaslatokat az irányítási és az érdekeltségi rendszer to­vábbfejlesztésére. Ez a munka már folyik, változások elé néz­hetünk tehát. Ha a nehéz világgazdasági helyzetben túlzott derűlátás is lenne fenékig tejfel-jövőt fes­teni, azt teljességgel remélhet­jük, jó szelek dagcsztják majd a magyar gazdaság vitorláit. Miklásvári Zoltán Korlátlan exportlehetőségek Fellendülőben a juhtenyésztés A csehszlovákiai PUNOSTAV PARDUBICE Konszern háromszáz dolgozója építi hazánkban az Adria kőolajvezeték Kára község és Százhalombatta közötti százöt kilométeres szakaszát, amelynek megépítésével szeptember közepére végeznek. Képünkön: mun­kában a csöszigető gépsor Zichyujfalu határában. Hová kerül a véméndi tehenészeti telep trágyaleve? A Csele-tározót egyetlen szennyforrás sem veszélyeztetheti' Négy év után sem működik a szivattyúrendszer Szennyeződés nem érheti a készülő Csele-tórozót, melyet azért létesítenek, hogy a Dunq szennyeződése esetén Pécsnek legyen tartalékban ivóvíz-kész­lete. A Csele-patakot és a víz­gyűjtő területén eredő források vizét mesterséges tóban tárol­ják. A vízgyűjtőben jelenleg egy, de jelentős, később eset­leg problémákat okozó szeny- nyező létesítmény van, a vé- méndi tsz tehenészeti telepe. Ez Baranya megye egyik leg agyobb tehenészete, 1974-bei dták át egy tökéletesen fel terelt szennyvízgyűtjtővel, ké atolmas tározóval, amelybei sszegyűjtik a több mint eze iszág után naponta keletkező DO—300 köbméternyi vizes trá yakeveréket. A tároló- és rész en tisztitórendszer csaknen .millió forintba került. Tervezti z AGROBER és működött 5 ig jobb esetben 10 percei Igyanis a modernnek minősíte civattyú rendszer felmondta i rolgálatot, egy liternyi trágya ■vet sem továbbított. Dugii utolsó tározó, mely már majd­nem a patak partján áll, 120 méter hosszú, száz méter szé­les, mélysége 8 méter, jól záró agyagrétegbe mélyítették és most 20 méter széles, 10 méter magas védőgáttal erősítik meg, hogy ne folyjon át a tartalma a patakba. Végülis átmeneti megoldásnak tekinthető ez a fajta védekezés is, végleges biztonságot nem nyújt. A trá­gyáié eltávolítását már alig győzik, ezért a felhalmozódó mennyiséget újabb tározók épí­tésével próbálják ■ felfogni. Bíz­zunk abban is, hogy a talap- szerkezet valóban jól záró ré­tegekből áll és egy csepp sem szennyezheti a Csele-patakot, bár geológusok nem vizsgál­ták. A KÖJÁL a közelben lévő kutakat rendszeresen vizsgálja, de fertőzésnek még csak a ve­szélyét sem állapította meg ed­dig. A tsz vezetése most abban re­ménykedik, hogy sikerül a ser­téstelep szennyvíztisztítójára, — mely két kilométerre van —, rá­kötni a tehenészeti telepi há­rom tározót. A sertéstelepi tisz­tító rekonstrukciója megkezdő­dött, a felújított létesítmény kor­szerű lesz, hisz sikeresen vó­és az iszapos részeket. A tsz a MÉM segítségét várja, hogy a sikeres bekötés megvalósul­jon. Az ideirányitott szennyvíz utókezelés, ülepítés után nem kerül a Csele-patakba, sőt egyetlen oldalágába sem. Cs. J. radt báránybelsőségek is. Eb­ben az évben egy kilogramm élőbárány megyei felvásárlási ára a minőségtől függően 48 és 55 forint között váltakozott. Azonban a piacok megtartása érdekében minőségi árut kell termelni. A svájci partnerek például rendszeresen rekla­málnak a szállított áru zsíros­sága miatt. Ezen a téren tehát szakembereinknek a takarmá­nyozási technológiákat a piaci igényeknek megfelelően kell alakítaniuk. Felvetődik az is, hogy az üzemi gazdaságosság a gyorshizlalt pecsenyebárány minél nagyobb létszámú előál­lítását indokolja, mert míg egy tejesbárány (15—17 kg) 700— 800 forintért értékesíthető, ad­dig egy gyorshizlalt bárány (30—35 kg) 1500—1700 fo­rintért. A keletkező többlet- költség pedig lényegesen a többletjövedelem alatt marad. A belföldi ipari gyapjúigé­nyeknek alig 40 százalékát ter­meli meg a mezőgazdaság. A tendencia a világpiacon is megegyező. A világ gyapjú­igénye 1971-hez mintegy 15 százalékkal nőtt, s ezt a ter­melés nem minden esetben biztosítja. Felmérések szerint a fogyasztói igény a gyapjú alap­anyagú és pamutcikkek forgal­mazása felé fordult. Ebből egyaránt következik a népgaz­dasági és üzemi érdekeltség. Ez utóbbi úgy jelentkezik, hogy a zsíros gyapjú felvásárlási ára ösztönző, a minőségtől füg­gően kilogrammonként 70— 110 forint. A megyei juhászo­tok gyapjútermelése az elmúlt években 4,8—5,2 kg/db kö­zött változott. A fenti felvásár­lási árak mellett a gyapjúter­melés jól ösztönzött, eredmé­nyes ágazatnak tekinthető, ezt igazolja, hogy az üzemek a távlati terveikben 10—15 szá­zalékos gyapjúhozam-növeke- dést terveztek. A juhtejtermelés rendkívül elhanyagolt. Utoljára 1973-ban volt 46 hektoliter a statiszti­kailag is bizonyított termelés. A juhtej koncentrációja a te­héntej koncentrációjának mint­egy kétszerese.. Szárazanyag­tartalma a 20 százalékot meg­közelíti. Felhasználhatósága rendkívül széles körű lenne, ezért javasolható az üzemek­nek, hogy a hasznosítási irá­nyokat megtartva, foglalkozza­nak a juhtejtermeléssel is. A megye állománya 98 szá­zalékban magyar fésűs meri­no. Ezt az állományt a közel­múltban a hasznosítási lehető­ségeknek megfelelően keresz­tezték. Egyebek között olyan húsirányú vonalakat alkalmaz­tak (NDK-húsmerinó, NSZK- húsmerinó stb.), a.melyek a na­gyobb szaporodást, a gyorsabb fejlődési erélyt és egységre ve­títve nagyobb 'mennyiségű hús­termelést biztosították. A gyap­júigény fokozódásával olyan keresztezéseket kívánatos a jö­vőben alkalmazni — a korábbi vonalak fenntartása mellett —, amelyek, a gyapjútermelés és gyapjú minőségi mutatók irá­nyába hatnak. Jelenleg import aszkániai kosokkal kívánnak e célnak megfelelni. A juhászat ökonómiai kér­déseinek homlokterében a nye­reség biztosítása áll. Rendkívül fontos a költségek elemzése. Az állami gazdaságok jobb eszközellátottságukból és egyéb körülményéikből fakadóan 30 —40 százalékos költségtöbb­lettel, mintegy 95 százalékos költségszinten tartják juhaikat. A tsz-ek költségszintje ennél alacsonyabb, 92 százalékos. A költségek között az anyag- és takarmányköltség a legmaga­sabb. Ez a tsz-eknél mintegy 43, az állami gazdaságoknál mintegy 53 százalékos. A költ­ségek csökkentése érdekében ezen a téren a juhászattal foglalkozóknak igen fontos fel­adataik vannak. Törekedni kell arra, hogy: a lehetőségekhez mérten a hagyományos takar­mányozási módszereket tovább­ra is alkalmazzák. Meg kell találni a hagyományos és az intenzív, tehát a költségigé- nyesebb takarmányozási mód­szerek összhangját. Optimali­zálni kell a takarmányozást, tehát biztosítani, hogy az egy­ségnyi termelésre a legkisebb takarmónyköltség jusson, és így a juhágazat vállalati jö­vedelemhez való hozzájárulása a lehető legnagyobb legyen. Takarmányozáskor nemcsak az állat szárazanyag-, keményítő- és fehérjeszükségletét kell az igényeknek megfelelően bizto­sítani, de a makro- és mikro­elem-szükségletét is a hor­monháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében. A leg­újabb kutatások és tapaszta­latok szerint a foszfor- és a konyhasó-szükségleten túl a vas-, a réz-, a mangán-, a cink-, a kobalt-, a jód- és a molibdénigény is kielégítendő. Jó juhászotok ott vannak, ahol a jó juhász szakemberek egyben az ágazat specialistái is. Ezeket a szakembereket, te­kintve, hogy a mezőgazdaság mintegy 150 ezer Ft/fő/év ter­melési értékével szemben mintegy 1,3 millió Ft/fő/év ter­melési értéket produkálnak, olyan, a termelés és minőségi tényezőitől _függő bérezésben, j uttatásban kell részesíteni, melyben az érdekeltségük biz­tosított. Sajnos, a megyében kevés a felsőfokon képzett szakemberek és juhász szak­munkások száma. Az üzemi felnőttképzés ez utóbbi gondot megoldhatja. Az ágazati lehes- tőségek kihasználása a nép- gazdasági érdekeltséggel meg­egyezően, termelési együttmű­ködések és szakosítás formá­jában biztosítható és fokozha­tó. Az elmúlt év végén a szent- lászlói termelőszövetkezet kez­deményezésére nyolc tsz tömö­rült juhtenyésztő egyszerű gaz­dasági együttműködésbe. Ez mindenesetre biztató a juhá­szat jövőjét illetően. Dr. Álló Miklós, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője megtelt mindkét tározó, sőt azóta a kényszer-pótberuházás­ban létrejött harmadik is. Igaz, ki nem öntött, de óriási plusz- költségekkel, állandó gondok­kal terhelte meg a szövetkeze­tét. A tervezők rengeteget utaz­tak a helyszínre, de a szivattyú­rendszert megjavítani, módosí­tani nem tudták. A tsz újabb milliókért mobilszivattyút állított be, mely tavasszal és ősszel szinte éjjel-nappal üzemel, de csak a híg trágyát gyűjti össze. A sűrű, iszapos masszát köl­csönkért kotrókkal, rakodókkal termelik ki, de nem győzik a szakadatlanul újratermelődő, sőt, növekvő mennyiséget eltá­volítani. Veszélybe kerül a Csele-pa- tak, mely 50—60 méterre folyik a három szennylé-tótól. A leg­A juhtenyésztési ágazat nem képvisel jelentős súlyt Bara­nyában, de a juhtermékek rendkívüli keresettsége és ex­portlehetőségei az ágazatot „örökzöld" témává léptetik elő. Az elmúlt időszakban elsősor­ban az ágazat húsirányú gaz­dasági ösztönzése miatt, de az üzemek szakosodása, s nem utolsó sorban pedig néhány esetben szubjektív tényezők következményeként — az állo­mány létszáma visszaesett, a megmaradó állomány elörege­dett, a termelési mutatók a le­hetőségeknek megfelelően nem javultak. A kedvezőtlen jelen­ségek megváltoztatására tett srőfeszítések eredményeként az állományi létszám csökkené­se megállt, sőt 1976-ban nőtt □z onyalétszám, 1977-ben az összes juhlétszám és ezen be­lül az anyalétszám is, 1978-ra pedig a megelőző évhez 9 százalékos létszámnövelést ter­veztek a mezőgazdasági üze­mek. 1935-ben 63 214 juh volt Baranyában, 1966-ban 112 000, 1975-ben már csak 45 000 da­rab, az ez évi terv viszont már 72 000 darabos létszámot rányzott elő. Az állomány 5 százaléka az állami gazdasá­gok, 70 százaléka a termelő- szövetkezetek, és mintegy 25 százaléka a háztáji és kisáru- termelők tulajdonában van. A juhászotok árbevételének :öbb mint fele a húsértékesí­tésből származik. Juhhúsból az exportlehetőségek kiválóak. Myugat-Európában és a Közel- Keleten elsősorban a tejesbá- •ányt és a gyorshizlalt pecse- lyebárányt keresik, de értéke­síthetők a vágásból visszama-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom