Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-24 / 172. szám

1978. június 24., szombat Dunántúli naplö 5 Megkezdődtek a magyar—líbiai tárgyalások Az Országházban rendezett díszvacsorán Losonczl Pál és Muammar Al-Kadhafi mondott pohárköszöntőt (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepélyes fogodtatás a díszzászlóalj diszmenetével fe­jeződött be, majd a vendégek — magyar személyiségek társa­ságában — díszmotorosok kí­séretében szállásukra hajtat­tak. Muammar Al-Kadhafi dél­után a Hősök terén megko­szorúzta a Magyar Hősök em­lékművét. A koszorúzásnál jelen volt Trautmann Rezső, Szépvölgyi Zoltán, Rócz Pál, Szüts Pál, valamint Farkas Mihály vezér­őrnagy, a budapesti helyőr­ség parancsnoka. A koszorúzást követően Lo- sonczi Pál az Országházban találkozott Muammar Al-Kad- hafival, majd megkezdődtek a magyar—líbiai tárgyalások. Losonczi Pál vezette a ma­gyar tárgyalócsoportot, amely­nek tagja, volt Biró József, Ro- mány Pál, Soltész István, Go­rái Róbert külügyminiszter-he­lyettes, Pulai Miklós, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese és Szüts Pál. Muam­mar Al-Kadhafi vezetésével a líbiai tárgyalócsoport tagja volt Mustafa El Kharrubbi, Mohamed Ali Tabu, Abubaker AI Sharif, Jadallah Azzuz Talhi, Ali Abdessalam Treki és Muhamed Taher Bugaighis. A tárgyalásokon áttekintet­ték a két ország kapcsolatai­nak alakulását, gazdasági együttműködésének eredmé­nyeit, a további fejlesztés le­hetőségeit, és megvitatták a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi kérdése­ket. Losonczi Pál vacsorát adott Muammar Al-Kadhafi tisztele­tére az Országház Vadász­termében. A vacsorán részt vett Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Trautmann Rezső, Sze­kér Gyula, továbbá: Púja Fri­gyes, Biró József, Czinege La­jos, Romány Pál, Soltész Ist­ván, a kormány tagjai, Szép­völgyi Zoltán, s az Elnöki Ta­nács több tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet több más vezető személyisége. Részt vettek a vacsorán Muammar Al-Kadhafi kísére­tének tagjai is. A szívélyes hangulatú vacso­rán Losonczi Pál pohárköszön­tőt mondott. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép nagyra ér­tékeli azokat a jelentős vívmá­nyokat, amelyeket Líbia az 1969. szeptemberi forradalom győzelme óta elért, és azokat a célokat, amelyek megvalósí­tásán jelenleg munkálkodik. Lí­bia aktív nemzetközi tevékeny­ségével az arab világ és az af­rikai kontinens antiimperialista erőinek élvonalában áll. Nem­zetközi tevékenysége szilárd ala­pot jelent együttműködésünk to­vábbi elmélyítéséhez, a nem­zetközi problémák megoldásá­ért folytatott erőfeszítéseink összehangolásához. Nagy megelégedésünkre szol­gál - mondotta -, hogy az 1969 szeptember 1-i forrada­lom óta országaink között ba­ráti viszony és lendületesen fej­lődő politikai, gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködés alakult ki. Az Elnöki Ta­nács elnöke annak a' meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy Muammar Al-Kadhafi mostani látogatása kiemelkedő állomá­sa a két ország szorosabb együttműködésének, új lehető­ségeket tár fel államközi kap­csolatainkban, és hozzájárul a magyar—líbiai barátság elmé­lyítéséhez. Válaszában Muammar Al- Kadhafi köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért. Hang­súlyozta, hogy látogatásával tovább kívánja erősíteni a két ország együttműködését, barát­ságát, szélesíteni sokoldalú kap­csolatait. Országaink között már eddig is számos területen gyü­mölcsöző együttműködés ala­kult ki, amelyet az elkövetke­zendő időben további terüle­tekre is ki fogunk terjeszteni. Ez az együttműködés országa­ink, népeink számára igen hasz­nos. Kitért a közel-keleti hely­zetre, és hangsúlyozta: az afri­kai haladó mozgalmak egysé­Pénteken Moszkvában, a Kremlben aláírták azt a doku­mentumot, amely összegezi a Szovjetunió és a Török Köztár­saság jószomszédi és baráti együttműködésének alapelveit. A politikai okmányt szovjet részről Alekszej Koszigin, a Mi­nisztertanács elnöke, török részről Bülent Ecevit, miniszter- elnök írta alá. Lopo do Nascimento ango­lai miniszterelnök csütörtökön fogadta Donald McHenryt, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének helyette­sét és a vezetésével Luandá­ban tartózkodó amerikai kül­döttséget. Az AFP értesülése szerint a felek a kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett a zairei hely­zet alakulásával, valamint a namíbiai és rhodesiai rende­zés kérdéseivel foglalkoznak. ges fellépésével meghiúsítha­tok a térség népeinek békéjét veszélyeztető imperialista manő­verek. Rámutatott arra, hogy folytatni kell az enyhülésért ví­vott küzdelmet a világ békéje érdekében, és kifejezte meggyő­ződését, hogy a haladó erők sikerre viszik igazságos ügyü­ket. Aláírták azt a megállapodást is, amely meghatározza a Szovjetunió és a Török Köztár­saság kontinentális talpazatá­nak határát a Fekete-tengeren, valamint a két ország kétéves kultúrális és tudományos cse­reprogramját. Ezt a két ok­mányt szovjet részről Andrej Gromiko külügyminiszter, török részről Gunduz Okcun külügy­miniszter írta alá. Megérkezése után McHenry kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nem támogatja a Franciaország által javasolt külföldi Afrika-közi interven­ciós erők felállítását Afriká­ban", mert — mint mondotta — az afrikai egységszervezet ellenzi ezt az indítványt, és a döntés ebben a kérdésben az AESZ hatáskörébe tarto­zik." Szovjet—török megállapodásokat írtak alá Meglepő kijelentés V Az Egyesült Államok képviselője Angolában Elfogadták a legmagasabb pártfórum határozatait Befejeződött a JKSZ XI. kongresszusa a párt új vezető szerveit Belgrádban pénteken befe­jeződött a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége XI. kong­resszusa, amelyen mintegy 2300 küldött, meghívott ven­dégként pedig 46 kommunis­ta és munkáspárt, valamint közel 90 szocialista, szociál­demokrata, demokratikus és haladó párt, s felszabadító mozgalom küldöttsége vett részt. Az MSZMP KB delegációját Huszár István, a párt PB tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese vezette. A küldött­ség tagja volt Berecz János, a KB osztályvezetője és Ha­lász József, a Magyar Nép- köztársaság jugoszláviai naay- követe. ' Az SZKP KB küldöttsége élén Fjodor Kulakov, a PB tagja, a KB titkára állt. A pénteki plenáris ülésen a küldöttek meghallgatták a hat kongresszusi bizottság kétna­pos vitájáról készített jelenté­seket, majd elfogadták a leg­magasabb pártfórum határo­zatait. A JKSZ-nek a társadalmi haladásért vívott harcáról ho­zott határozat a többi között hangsúlyozza: A JKSZ X. kongresszusának irányvonala alapján lényeges vólozások történtek az ország gazdasági, társadalmi és poli­tikai életében. A szocialista fejlődésben el­ért eredmények elválasztha­tatlanok a JKSZ-nek, mint a munkásosztály élcsapatának tevékenységétől. A párt veze­tő szerepe abban jut kifeje­zésre, hogy napról napra esz­mei és politikai küzdelmet vív a munkásosztály döntő szere­péért, az ember általános fel­szabadításáért, a szocailista önigazgatásért, a Jugoszlá­viában élő nemzetek és nem­Megválasztották zetiségek teljes egyenjogúsá­gáért, testvériségéért — egy­ségéért. A JKSZ, sorainak egységéért küzdve, következetes harcot vívott és vív a frakciózással és a „csoportosulási törekvé­sekkel" szemben. A párt eb­ben a harcában a demokra­tikus centralizmus elvének maradéktalan érvényesítésére támaszkodik. Az elért jelentős eredmé­nyekkel egyidejűleg a sokol­dalú társadalmi-gazdasági fejlődést nehézségek és gon­dok kísérték. Aggasztó a munkatermelékenységnek, a gazdaság újratermelő és fel­halmozó képességének lassú növekedése, a gazdaság szer­kezeti aránytalansága, a be­ruházások nem megfelelő ha­tékonysága, a külkereskedelmi kivitel elégtelen és a behoza­tal túlméretezett növekedése — hangoztatja végül a JKSZ- nek a társadalmi haladásért vívott harcáról hozott határo­zat. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének a békéért, az egyenjogú nemzetközi együtt­működésért és a szocializ­musért folytatott küzdelméről szóló határozat abból indul ki, hogy a JKSZ a szocialista és a haladó erők szerves ré­szét alkotja Hangsúlyozza, hogy a jelenkori világot, a kapitalizmusból a szocializ­musba való történelmi átme­net szakaszát mélyreható tár­sadalmi átalakulások és for­radalmi forrongások jellem­zik, amikor a szocialista for­radalmak és a gyarmati ural­mat megdöntő forradalmak eredményeként változnak a társadalmi és politikai erővi­szonyok, mégpedig a békéért, a társadalmi felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért síkraszólló erők javára. A határozat hosszasan fog­lalkozik az el nem kötelezett­séggel, amely — mint kieme­li — „nagy lendületet adott a békéért, a nemzeti függet­lenségért, az egyenrangú nem­zetközi együttműködésért ví­vott harcnak". A határozat rá­mutat, hogy a feszültség eny­hülésének egyik legjelentő­sebb eredménye a Helsinki­ben megtartott európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet. A belgrádi találkozó tartalmas politikai párbeszéd­nek bizonyult. Noha különféle nehézségek és ellentétes ér­dekek is kifejezésre jutottak a tanácskozáson, építőjellegű vonatkozásai mutatkoznak meg az általános egyetértésben, abban, hogy a helsinki záró­okmány az európai államok viszonya fejlesztésének tartós alapja. A határozat aggodalommal foglalkozik a fegyverkezés fo­kozódásával és megállapítja, hogy a fegyverkezési hajsza a jelenlegi legsúlyosabb problé­mák közé tartozik. A dokumentum kijelenti, hogy a JKSZ támogatja a nemzetközi munkásmozgalmon belüli pozitív irányzatokat, mert azok „érvényre juttatják a pártok önállóságát, a szo­cializmusért folyó harc útjai­nak és formáinak változatos­ságát és elősegítik a szocia­lizmusnak, mint világfolyamat­nak izmosodását”. A határozat végezetül Ju­goszláviának a szomszédos országokhoz fűződő kapcsola­taival foglalkozik, s megelé­gedéssel nyugtázza, hogy „a Magyar Népköztársasággal ki­alakított sokoldalú együttmű­ködésben mind állami, mind pártvonalon rendkívül gyü­mölcsöző eremdények szület­tek”. A küldöttek ezt követően a JKSZ szervezeti szabályzatá­nak módosítására és kiegészí­tésére vonatkozó javaslatokat fogadtak el. A módosított ok­mány a többi között rámutat arra, hogy a párt működésé­nek eszmei és elméleti alapja a tudományos szocializmus, a marxizmus—leninizmus. A demokratikus centralizmus a döntéshozatal demokratikus előkészítését és minden párt­tag ama kötelezettségét je­lenti, hogy közreműködjék a többség által hozott határo­zatok végrehajtásában — hangsúlyozza a módosított szervezeti szabályzat, amely végül rögzíti, hogy Joszip Broz Titót, aki több mint 40 esztendeje áll a párt élén, a megelőző X. kongresszus örökösen a JKSZ elnökévé vá­lasztotta. A határozatok elfogadása után a kongresszus zárt ülé­sen megválasztotta a párt új vezető szerveit. A Központi Bizottság elnök­ségének titkárává Sztane Do- lancot választották meg. A Központi Bizottság végrehajtó titkárai: Milan Gajevics, Mi- lojko Grulovics, Pavle Gazi, Trpe Jakovlevszki, Vlado Jan- zsics, Ferhat Popovics, Major Nándor, Marko Orlandics, Gyúró Trbovics. Közös közlemény a magyar párt- és kormány küldöttség lengyelországi látogatásáról (Folytatás a 3. oldalról) A felek, hangsúlyozva az atomfegyverkezési verseny meg­fékezésének rendkívüli jelentő­ségét, síkraszállnak mindenfajta új tömegpusztító fegyver, köz­tük a neutronfegyver gyártásá­nak terve és azoknak a világ bármely részén való elhelyezé­se ellen. Magyarország és Len­gyelország teljes támogatásá­ról biztosítja azokat a nagyje­lentőségű javaslatokat, amelye­ket a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének rendkívüli, leszerelési ülésszakán. A felek kifejezik reményüket, hogy az ENSZ közgyűlésének rendkívüli, leszerelési ülésszaka kedvező légkört teremt a fegy­verkezési verseny megállításá­hoz és a leszereléshez, kidol­gozza a konkrét tennivalók programját, és ezzel fontos lé­pést tesz a leszerelési világér­tekezlet összehívásának útján. A felek hangsúlyozták a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok SALT-tárgyalásainak je­lentőségét, amelyek sikeres be­fejezése hozzájárulna a nem­zetközi kapcsolatok légkörének javításához, a más területen folyó leszerelési tárgyalások előmozdításához. A felek nagy súlyt helyeznek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről Bécs- ben folyó tárgyalásokra, síkra­szállnak a megállapodás mi­előbbi megkötése mellett vala­mennyi, a megállapodásban részt vevő állam egyenlő biz­tonságának elve alapján. Abból a változatlan álláspont­ból kiindulva, hogy az ember alapvető joga békében élni, a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság a Szov­jetunióval és a szocialista kö­zösség többi országával, vala­mint minden haladó erővel együtt továbbra is a tartós bé­ke alapjainak megerősítésére törekszik Európában és a világ­ban. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság szo­lidaritásáról biztosítja a Vietna­mi Szocialista Köztársaságot, amelynek békés építőmunkáját ismét veszély fenyegeti. Hatá­rozottan támogatják a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ja­vaslatait, azt a törekvését, hogy politikai eszközökkel oldják meg a térség nyitott kérdéseit. Kife­jezték meggyőződésüket, hogy a Vietnami Szocialista Köztársa­ság, Laosz és Kambodzsa népei számára jelenleg a béke meg­őrzése és a népgazdaság fej­lesztése a legfontosabb. A felek ismételten kijelentet­ték, hogy szolidárisak valameny- nyi, az imperialista agresszió ellen küzdő néppel, támogatják harcukat a politikai és a gaz­dasági függetlenségért, orszá­guk szuverenitásáért. Támoga­tást nyújtanak a haladó társa­dalmi rendjük építésén mun­kálkodó fejlődő országoknak. Támogatják Etiópia népének küzdelmét országa egységéért, a haladó vívmányok védelmé­ért. Síkraszállnak a gyarmatosí­tás maradványainak felszámo­lásáért, a faji megkülönbözte­tés megszüntetéséért, támogat­ják Namíbia és Zimbabwe né­peinek igazságos harcát orszá­guk teljes függetlenségéért. A felek ismételten aggodal­mukat fejezték ki amiatt, hogy továbbra is bonyolult, robba­násig feszült a helyzet a közel- keleti térségben. Hangsúlyozták, hogy a konfliktus tartós és igaz­ságos megoldása csak akkor le­hetséges, ha az izraeli csapa­tokat kivonják az 1967-ben megszállt összes arab terület­ről, ha biztosítják a palesztinai arab nép jogainak érvényesíté­sét, beleértve saját állama lét­rehozását, és garantálják a tér­ség valamennyi államának füg­getlenségét és biztonságát. E célból fel kell újítani a genfi békekonferenciát az összes ér­dekelt fél részvételével. A felek megelégedésüket fe­jezték ki, hogy a kommunista és munkásmozgalom befolyása erősödik világszerte. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt továbbra is arra törekszik, hogy erősödjön az európai kommu­nista és munkáspártok együtt­működése a békéért, az enyhü­lésért, a társadalmi haladásért vívott harcban az 1976. évi ber­lini értekezlet dokumentumában lefektetett elvek alapján. A két párt határozottan szem­beszáll mindenféle szovjetelle­nes és kommunistaellenes kam­pánnyal, a burzsoáziának és a reakció erőinek a munkásmoz­galom gyengítésére, valamint a kommunista pártok egymással való szembeállítására irányuló próbálkozásaival. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt arra törekszik, hogy fejlessze kapcsolatait a szocia­lista és a szociáldemokrata pár­tokkal. A két küldöttség megbeszélé­sei az őszinteség és a bizalom légkörében zajlottak le, és va­lamennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A felek kifejezik mély meg­győződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttségének látogatása a Lengyel Népköztársaságban nagymértékben hozzájárul a két párt, állam és nép barátsá­gának és együttműködésének további elmélyítéséhez. A magyar párt- és kormány- küldöttség a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa nevé­ben lengyel párt- és kormány- küldöttséget hívott meg baráti látogatásra a Magyar Népköz- társaságba. A meghívást köszö­nettel elfogadták. Keresztyén békevilággyűlés kezdődött Prágában Csütörtökön Prágában ki­lencvenöt ország 600 képvise­lőjének részvételével ünnepé­lyesen megnyílt az V. keresz­tyén békevilággyűlés. A ke­resztyén békekonferencia leg­magasabb fórumán a magyar egyházakat 25 tagú delegá­ció képviseli. A küldöttség tag­jai között van Bartha Tibor református, Káldy Zoltán evangélikus, Kacziba József római katolikus püspök, vala­mint Plotay Sándor, a sza­badegyházak tanácsa elnöke és Berki Feriz, a magyar or­todox egyház esperese. Nyikogyim leningrádi és novgorodi metropolito el­nöki ' megnyitója után dr. Tóth Károly református püspök, a keresztyén béke- konferencia főtitkára ismertet­te a viiággyűléshez érkezett üdvözleteket, köztük Fidel Castro, Nicolae Ceausescu, Morardzsi Deszai, Erich Ho- necker, Gustáv Husák, Piotr Jaroszewicz, Urho Kekkonen, Alekszej Koszigin, Julius Nye- rere és Kurt Waldheim jó­kívánságait. üdvözlő táviratot küldött Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt első tit­kára is. Ebben nagyra érté­kelte azt az eredményes te­vékenységet, amelyet a ke­resztyén békekonferencia a népek közötti bizalom erősí­téséért, a béke megszilárdítá­sáért az elmúlt évtizedben ki­fejtett, hangsúlyozta: „Ko­runkban az emberiség számá­ra nincs nagyobb és szentebb cél, mint a béke védelme, a háború megakadályozása. Ez összefügg a legalapvetőbb emberi joggal, az élethez va­ló joggal. A szocializmust épí­tő magyar nép mély rokon- szenvéről és cselekvő támo­gatásáról biztosíthatom a ke­resztyén békekonferenciát, az önök humanista törekvéseit. Kívánok magasztos céljaik valóra váltásához sok sikert.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom