Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-24 / 172. szám

1978. június 24., szombat Dünantüll naplö Befejeződött a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatása (Folytatás az 1. oldalról) melés fejlesztésének országos jelentőségét és hangsúlyozta, hogy ebben jelentős szerepe van a kutatómunkának, így annak a tevékenységnek, ame­lyet a radzikowi kutatóintézet dolgozói folytatnak. Befejezé­sül az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára rámu­tatott arra, hogy a tudomá­nyos intézetek együttműködése szükséges és kölcsönösen elő­nyös, majd sok sikert kívánt a kutatóknak munkájukhoz. A találkozó után küldöttsé­günk megtekintette a kísérleti parcellákat, majd visszatért Varsóba. A radzikowi látogatást kö­vetően a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának székházában került sor Kádár János és Edward Gierek vezetésével a magyar—lengyel hivatalos zárótárgyalásokra, majd a két testvérpárt vezetője nemzetközi sajtókonferencián találkozott a magyar, a lengyel és a Varsóban akkreditált kül­földi újságírókkal, rádió- és tv-tudósítókkal. Az újságírókkal való találko­zó után a Kádár János vezette magyar párt- és kormánykül­döttség a lengyel párt- és ál­lami vezetők kíséretében rövid látogatást tett Varsó legna­gyobb és legkorszerűbb, még épülő ursinowi lakótelepén. Gierek Kádár János és Edward nemzetközi sajtókonferenciája Edward Gierek bevezető nyi­latkozatában meleg szavakkal beszélt a lengyel és a magyar népet összefűző történelmi ba­rátságról. Elmondta, hogy az elmúlt napokban Lengyelor­szág különböző részeiből szá­zak és százak fordultak hoz­zá levélben. Felidézték, hogy 1939-ben mintegy 50 000 len­gyel katona és több százezer lengyel hazafi talált védelmet és menedéket Magyarorszá­gon. A levélírók azt kérték, hogy a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása al­kalmával tolmácsolja a len­gyel emberek szívből jövő kö­szönetét ezért a segítségért. — Az ő nevükben és a ma­gam nevében is kérem, to­vábbítsák e köszönetét — mondotta. Hagyományos barátságunk a felszabadulást követően nem­csak fönnmaradt, hanem új, gazdagabb tartalommal telítő­dött — mondotta Edward Gie­rek. Aláhúzta, hogy ennek szellemében zajlottak le a mostani tárgyalások is, ame­lyeken elsősorban azt tekintet­ték át, hogyan tehetik még el­mélyültebbé és intenzívebbé a két ország együttműködését, s miként mozgósíthatják a közös munkálkodásban még meglévő jelentékeny tartalékokat. Ennek jegyében folytattak eszmecse­rét o politikai, a gazdasági és a kulturális együttműködés fej­lesztéséről. A LEMP KB első titkára ki­tért arra, hogy a nemzetközi kérdések sorában azokról a közös tennivalókról tárgyaltok, amelyekkel a két ország hoz­zájárulhat az enyhülés folya­matának visszafordíthatatlanná tételéhez, a nemzetközi együtt­működés kiszélesítéséhez és a béke biztosításához. Szavaihoz kapcsolódva Ká­dár János hangoztatta, hogy napjainkban minden eddigi­nél magasabb fejlettségi szin­tet értek el a magyar—lengyel kapcsolatok: egyet jelentenek a szocializmust építő két nép barátságával és testvériségé­vel. A magyar küldöttség láto­gatásának célja e testvéri kap­csolatok és együttműködés fej­lesztése és erősítése volt. El­mondhatjuk, hogy a célt elér­tük: a látogatás minden bi­zonnyal új lendületet ad a két ország együttműködésének. Mint mondta, az élő magyor— lengyel barátság nemcsak a két ország vezetőinek szemé­lyes jó kapcsolatain, hanem tíz- és tízezrek konkrét együtt­működésén is lemérhető. A két nép borátsága valóban milliók barátsága. Jó dolog, hogy eszünkkel, szívünkkel is együtt­működésünk fejlesztésére ösz­tönöz. Kádár János elismeréssel szólt arról a dinamikus fejlő­désről, amelyet a Lengyel Nép­köztársaság a LEMP vezetésé­vel az utóbbi években elért. A lengyel nép — amelynek fiai a második világháború minden frontján harcoltak a Hitler-fa- sizmus ellen — óriási áldozato­kat hozott szabadságáért, azért, hogy a szocialista fejlő­dés útjára léphessenek. Mos­tani látogatásunk tapasztala­tai is arról győztek meg ben­nünket, hogy haladásuk, ered­ményeik mögött sok-sok erő­feszítés, kemény munka áll. A tárgyalásokon érintett nem­zetközi témákra utalva az MSZMP Központi Bizottságának első titkára aláhúzta: mind a magyar, mind a lengyel nép alapvető érdeke, hogy békében munkálkodhasson szocialista céljai eléréséért. Azt valljuk — miként lengyel barátaink is —, hogy a valódi és hatékony kül­politika alapja, hogy mindenki előtt világos legyen, hol, me­lyik oldalon állunk, mik a szán­dékaink és a céljaink. Külpoli­tikánk lényege: hűség szövet­ségeseinkhez, barátság és szo­lidaritás a gyarmati rendszer maradványai ellen, az önálló­ságért, nemzeti függetlenségért küzdő erőkkel és korrekt part­neri viszony a fejlett kapitalis­ta országoknak azon erőivel, amelyek készek a békés egy­más mellett élés normái alap­ján együttműködni velünk. Azért kell dolgoznunk, hogy az emberiség ne a világháború tragédiája, hanem a békés, szebb élet felé haladjon. Ezután az újságírók kérdései­re válaszolt a két testvérpárt vezetője. Kádár János egyebek között arról szólt, hogy nagyon ígéreteseknek tartja a magyar— lengyel gazdasági együttműkö­dés továbbfejlesztésének pers­pektíváit. Az e téren rendelke­zésre álló lehetőségek jobb ki­aknázásával mindkét ország meggyorsíthatja fejlődését. A magyar—lengyel kapcsolatok fontos elemeként említette a gyorsan bővülő turizmust, amely szintén nagy szerepet játszik egymás életének, munkájának, kultúrájának jobb megismeré­sében. Búcsúztatás Varsóban Pénteken délután befejező­dött a magyar párt- és kor­mányküldöttség háromnapos hivatalos, baráti látogatása Lengyelországban. A Kádár János vezette delegációt a zászlódíszbe öltözött varsói repülőtéren ünnepi külsőségek között búcsúztatták. Ott volt a búcsúztatáson Edward Gierek, Henryk Jablonski, a Lengyel Államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Miniszter­tanács elnöke, továbbá a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai, az Államtanács vezető tisztségviselői, a kor­mány, a Lengyel Néphadsereg tábornoki karának számos tagja és a lengyel főváros párt- és tanácsi vezetői. Meg­jelentek a búcsúztatásnál a varsói diplomáciai képvisele­tek vezetői, a magyar nagy- követség diplomatái és a varsói magyar kolónia tagjai. Fölcsendült a két ország himnusza. A betonon fölsora­kozott díszegység parancsno­ka jelentést tett Kádár János­nak, aki Edward Gierek tár­saságában ellépett a katonák sorfala előtt és köszöntötte az alakulatot. A két vezető ál­lamférfi: ezután a búcsúzta­tásra egybegyűlt varsói dolgo­zókat üdvözölte. A lengyel fő­város lakosságának képviselői melegen ünnepelték Kádár Já­nost, éltették a magyar—len­gyel barátságot. Párt- és kormányküldöttsé­günk szívélyes búcsút vett a lengyel közéleti vezetőktől, el­köszönt a diplomáciai testület képviselőitől. A katonák dísz­menete után Edward Gierek, Henryk Jablonski és Piotr Ja­roszewicz kísérte a géphez és vett baráti kézfogással búcsút a magyar vendégektől, majd a különgép a magasba emel­kedett. Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Visszaérkezett Budapestre a magyar párt- és kormánykül­döttség, amely Kádár János vezetésével a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának meghívására hiva­talos, baráti látogatást tett Lengyelországban. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lentek: Németh Károly, a KB titkára, Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Borbély Sándor, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mi­hály, a KB titkárai, Benkei András belügyminiszter, vala­mint Rácz Pál külügyminiszté- riumi államtitkár. Jelen volt Marian Chruszczewski, a Len­gyel Népköztársaság budapes­ti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. Közös közlemény a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának a vezetésével a Magyar Népköz- társaság párt- és kormánykül­döttsége a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának, a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsának és Mi­nisztertanácsának a meghívá­sára 1978. június 21—23. között hivatalos, baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban. A látogatás újabb alkalmat adott a két országot és népet összekötő hagyományos barát­ság demonstrálására, sokolda­lú kapcsolataik elmélyítésé­re. A Magyár Népköztársaság küldöttsége varsói tartózkodása során látogatást tett a varsói személygépkocsi gyárban, ahol az üzem dolgozói szívélyes, ba­ráti fogadtatásban részesítették a vendégeket. A küldöttség fel­kereste a Varsó környéki Radzi- kow-i Mezőgazdasági Intézetet is. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Edward Gierek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára veze­tésével a két párt- és kormány- küldöttség megbeszélést folyta­tott, amelyen részt vett: — magyar részről Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes, a Maqyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, külügymi­niszter és Garamvölgyi József, a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövete, — lengyel részről Henryk Jab­lonski, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke, Edward Ba- biuch, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Ryszard Frelek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Emil Woj- taszek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter és Tade- usz Pietrzak, a Lengyel Népköz­társaság budapesti nagykövete. A küldöttségek megállapítot­ták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. és a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kong­resszusa óta eltelt időszakban a magyar és a lengyel nép eredményesen munkálkodott a fejlett szocialista társadalom építésén, az erre irányuló prog­ram megvalósításán. Mély megelégedéssel szóltak arról, hogy Magyarország és Lengyelország harminc évvel ez­előtt megkötött és tíz évvel ez­előtt megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződése új fe­jezetet nyitott a két ország kap­csolataiban, maradéktalanul igazolta életképességét, s az elmúlt évek során a két ország szoros együttműködésének alap­jává vált minden területen. A szerződésben elhatározottaknak és következetes megvalósításuk­nak köszönhetően a két nép hagyományos barátsága és együttműködése szocialista tar­talommal gazdagodott. A két ország testvéri barátsá­ga és együttműködése a közös célok és érdekek, a marxizmus —leninizmus és a proletár nem­zetköziség elvei alapján fejlődik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt minden szinten erő­síti a kölcsönösen hasznos, ba­ráti kapcsolatokat, a két párt elmélyíti ideológiai együttműkö­dését. A felek megelégedéssel álla­pították meg, hogy mindkét or­szág javára állandóan mélyül és fejlődik o Magyar Népköz- társaság és a Lengyel Népköz- társaság gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködése. Sikeresen valósulnak meg a ma­gas szintű találkozókon kiala­kult elhatározások. Gyors ütemben fejlődik az árucsere-forgalom. Reális lehe­tőségek vannak az 1976—1980- ra szóló, ötéves kereskedelmi egyezmény előirányzatainak tel­jesítésére, illetve túlteljesítésére. Az árucsere-forgalomban növek­szik a termelési szakosítás és kooperáció részaránya. Kedvezőnek tartják, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a lengyel szakértők és építő­munkások közreműködésével épül több fontos magyar léte­sítmény, közöttük a korszerű ká­bái cukorgyár, amelyet 1979- ben adnak át rendeltetésének. Hangsúlyozták, hogy a két or­szág központi tervező szervei­nek az 1981—85-ös terv egyez­tetése során kidolgozott meg­állapodásai iá alapot és széles körű lehetőségeket biztosítanak az együttműködés további el­mélyítésére. A felek megelégedéssel szól­tak arról, hogy megkezdődött annak a programnak a kidol­gozása, amely meghatározza az együttműködés továbbfejleszté­sének irányait 1990-ig. A két országban folyó fej­lesztési munkával szoros ösz- szefüggésben, a kétoldalú hosszútávú együttműködésben előnyben részesítik a munka- megosztást vontatók, mezőgaz­dasági gépek, élelmiszeripari berendezések gyártásában; fon­tosnak tartják a termeléssza­kosítás és kooperáció elmélyí­tését a feldolgozó iparágak­ban; a beruházási vállalkozá­sok koordinálását, főként a vegyiparban; az együttműkö­dést az alapvető fűtőanyagok, nyersanyagok és termelési alapanyagok iránti kölcsönös szükséglet kielégítésében, va­lamint a kohászatban és a szí­nesfémfeldolgozásban. Magyarország és Lengyelor­szág gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködésének fejlődése jól szolgálja a KGST XXV. ülésszakán elfoga­dott, a szocialista gazdasági integrációról szóló program megvalósítását, volamint a sokoldalú gazdasági együttmű­ködés fejlesztési célprogram­jainak valóraváltását. A felek pozitívan értékelték a kulturális és tudományos együttműködésben különösen az utóbbi években elért fejlő­dést. Megállapodtak abban, hogy a közeljövőben új kultu­rális egyezményt kötnek. Megállapították, hogy fejlő­dik az együttműködés a tájé­koztatás területén. További erőfeszítéseket tartanak célsze­rűnek annak érdekében, hogy a tömegtájékoztató eszközök segítségével sokoldalúan mu­tassák be a két ország társa­dalmi, politikai és gazdasági fejlődését. Abból a meggondolásból ki­indulva, hogy a Magyar Nép­köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság lakosságának köz­vetlen kapcsolata, a turista- forgalom fokozatos fejlődése fontos tényezője o két ország kölcsönös megismerésének és közeledésének, hangsúlyozták, hogy e téren még szorosabbá kell tenni az együttműködést. A két fél kifejezte azt a ha­tározott szándékát, hogy to­vább bővíti a hagyományos magyar-lengyel kapcsolatokat a párt, az állami és a társa­dalmi élet minden területén. Magyarország és Lengyelor­szág abban a meggyőződés­ben, hogy csak a tartós béke teremti meg a feltételeket ko­runk alapvető problémáinak megoldásához és a társadalmi haladáshoz, a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal együtt a jövőben is erőfe­szítéseket tesz a nemzetközi enyhülés folyamatának elmé­lyítéséért, azért, hogy e folya­mat egyetemes és visszafordít­hatatlan legyen, s hogy a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok békés egymás mellett élése tartóssá váljék. A felek továbbra is határo­zottan szembenállnak az eny­hülést veszélyeztető, a nemzet­közi légkört mérgező reakciós erőkkel. Fellépnek a fegyverke­zési hajsza folytatásában érde­kelt katonai-ipari komplexu­mok ellen. A küldöttségek saj­nálattal állapítják meg, hogy a békéért, a nemzetközi bizton­ságért és együttműködésért küzdő erők a nemzetközi küz­dőtéren újra meg újra szem­betalálják magukat a kínai vezetők enyhülésellenes, dest­ruktív tevékenységével is. Je­lenlegi külpolitikájuk mélysé­gesen ellenkezik a világbéke ügyével és árt a népek életbe­vágó érdekeinek. A felek egy­szersmind hangsúlyozzák, hogy ugyanúgy, mint a Szovjetunió és a testvéri szocialista orszá­gok, normálisan fejlődő állam­közi kapcsolatokra törekszenek a Kínai Népköztársasággal. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi országá­nak békepolitikája — amelyet támogatnak a világ haladó és imperialistaellenes erői — dön­tő szerepet játszik o béke és a biztonság megőrzéséért, a bé­kés egymás mellett élés elvén alapuló nemzetközi kapcsola­tok fejlesztéséért vívott harc­ban. E politika megvalósításá­ban nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének kezde­ményezései az enyhülés to­vábbfejlesztésére, a fegyverke­zési hajsza megfékezésére, a leszerelésre. Az a hőre, amely a kezdeményezéseknek a való- raváltásáért folyik, hozzájárul a tartós béke és a nemzetközi biztonság erősítéséhez. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat nyitott az európai államok együttműködésének fejlesztése előtt. A belgrádi ta­lálkozó megerősítette, hogy a helsinki záróokmány aláírói ér­dekeltek az enyhülés folytatá­sában. Magyarország és Lengyelor­szág hangsúlyozza, hogy az enyhülési folyamat előrehala­dása és az európai földrész bé­kés fejlődése szempontjából alapvető jelentősége van a Szovjetunió, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között kötött szerződések, va­lamint az 1971. szeptember 3- án, Nyugat-Berlin kérdésében aláírt négyoldalú megállapodás maradéktalan betartásának. A két küldöttség nagyra ér­tékelte a Szovjetuniónak a bé­ke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló kez­deményezéseit. Ebben az össze­függésben nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a látoga­tásnak, amelyet Leonyid Brezs- nyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnö­ke tett nemrégiben a Német Szövetségi Köztársaságban. A felek síkraszállnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok egyenjogú, kölcsönösen előnyös és megkülönböztetések­től mentes gazdasági együtt­működésének kiszélesítéséért. A felek kifejezték meggyőző­désüket, hogy a világ békéjé­nek és biztonságának erősíté­se, valamint a nemzetközi lég­kör javítása szempontjából je­lenleg meghatározó jelentősé­gű a katonai enyhülés. Ez fel­tétlenül szükséges annak érde­kében, hogy a nemzetközi eny­hülés folyamata tartós legyen (Folytatás az 5. oldalon )

Next

/
Oldalképek
Tartalom