Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-23 / 171. szám

1978. június 23., péntek Dunántúli napló 5 Lelkes hangulatú barátsági nagygyűlés a varsói személygépkocsi-gyárban (Folytatás a 3. oldalról.) Szovjet kormánynyilatkozat az imperialista erők afrikai beavatkozásáról megszüntetésének gyakorlati út­jai” címmel az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszerelési üléssza­kán terjesztett elő. Ez a doku­mentum jól összegezi a legsür­getőbb feladatokat és megfele­lő alapot biztosít ahhoz, hogy a felelős kormányok a nép^k óha­jának megfelelően konkrét megállapodásokra jussanak a tartós béke érdekében. A magunk részéről helyesel­jük és támogatjuk a javaslato­kat, hogy meghatározott időn belül intézkedni kell a nukleá­ris fegyverek valamennyi fajtá­ja, s minden más tömegpusztí­tó fegyverfajta gyártásának megszüntetése és e fegyverek betiltása érdekében. Helyesel­jük, hogy meg kell szüntetni a nagy romboló ereiű ha­gyományos fegyverfajták létre­hozását, és támogatjuk a kato­nai enyhülést célzó többi ja­vaslatot. Különös figyelemmel kísérjük a hadászati fegyverek korláto­zásával kapcsolatos szovjet- amerikai tárgyalásokat, kíván­juk, hogy minél előbb jöjjön létre az új SALT-egyezmény. A bécsi haderőcsökkentési táravalásokon a részt vevő szo­cialista országok ugyancsak a napokban tettek új, konstruktív javaslatokat, amelyek elfoga­dása új lendületet adna a tár­gyalásoknak és a feszültséget továbbcsökkentő, minden eu­rópai ország biztonságát nö­velő megállapodásokra vezet­getne. Nvugtalaní: bennünket, hogy az Egyesült Államokban és a vezető NATO-országokban szemmel láthatóan aktivizálód­nak azok az erők, amelyek a kapcsolatok fejlesztése és egé­szében a nemzetközi feszültség enyhülése ellen szállnak síkra, őszintén reméljük, hogy az amerikai és az európai NATO- országokban a gazdasági és politikai élet reálisan és józa­nul gondolkodó tényezői nem engednek a nyomásnak, ellen­állnak azoknak, akik arra tö­rekszenek, hogy az Egyesült Ál­lamok keményítse meg o Szov­jetunióhoz fűződő viszonyát, hogy fokozódjék a NATO és a Varsói Szerződés országai közötti szembenállás, mert ha ez bekövetkezne, kedvezőtlenül hatna ki az egész nemzetközi helyzetre, az enyhülés folyama­tára, újabb fegyverkezési haj­szába kényszerítené a világot. A jelenlegi nemzetközi hely­zet sajnálatos vonása, hogy objektíve a szélsőséges, reak­ciós imperialista erők törekvé­seit támogatja a kínai veze­tés. Bármit tesznek a Szovjet­unió, a szocialista országok a béke, az enyhülés, a haladás érdekében, mindenhol és mind­untalan szembetalálják magu­kat a kínai vezetők nagyhatal­mi aolitikájával. Támadják és rágalmazzák a Szovjetuniót, Kubát, Vietnamot, és más szo­cialista országokat, a háború elkerülhetetlenségét hirdetik. Kapcsolatokat építenek a NA­TO militarista köreivel, nem szakítják meg diplomáciai vi­szonyukat az egész haladó vi­lág, még tisztességes polgári körök által is elítélt chilei fa­siszta rendszerrel, s odáig men­tek, hogy helyeslik a zairei im. perialista beavatkozást is. A kínai vezetőknek ez a po­litikája veszélyezteti a világ né­peinek békéjét és felbecsülhe­tetlen károkat okoz mindenek­előtt a kínai népnek. Mi, ugyanúgy mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország, ba­ráti érzésekkel viseltetünk a kínai nép iránt, a Kínai Nép­köztársasággal változatlanul rendezni kívánjuk viszonyunkat, továbbra is szorgalmazzuk az államközi kapcsolatok fejlesz­tését, kívánjuk, hogy találjanak vissza a haladásért és békéért küzdők közös útjára, de elvi politikánkból nem engedhe­tünk. Politikánk internacionalista Kedves Elvtársak! Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom harcosaként, a proletár in­ternacionalizmus eszméit kö­vetve arra törekszik, hogy ere­jéhez mérten előmozdítsa a mozgalom egységét. Azt az el­vet valljuk, hogy a történelmi feladatok megvalósítása min­den kommunista és munkás­párttól a konkrét helyzet tu­dományos megítélését és annak megfelelő tevékenységet köve­tel. Minden pártnak joga és kötelessége a marxizmus—leni- nizmus tanításainak alkotó al­kalmazása, különös tekintettel az adott ország sajátosságai­ra és történelmi hagyományai­ra. Ugyanakkor fontos felada­tunk egyeztetni a nemzeti és a nemzetközi érdekeket, s a köl­csönös szolidaritás, az elvtársi együttműködés szellemében törekedni az összefogásra tör­ténelmi küldetésünk teljesítése érdekében. Pártunk internacionalista po­litikájának megfelelően a kom­munista és munkáspártok 1969-es moszkvai világtalálko­zójának és 1976-os berlini eu­rópai konferenciájának megál­lapításait szem előtt tartva harcol, dolgozik a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, akcióképességének növeléséért. Kedves Elvtársak! Pártunk, kormányunk nemzet­közi tevékenységében továbbra is arra törekszik, hogy biztosít­sa népünk szocialista építő- munkájához a kedvező nemzet­közi feltételeket, s ugyanokkor hozzájáruljon a béke, a hala­dás általános ügyéhez. Nyíltan megmondjuk baráta­inknak és ellenfeleinknek, hogy a Szovjetunió szövetségese, o Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Aktív tag­ként részt veszünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének mun­kájában is. Pártunk politikájá­nak megingathatatlan alapja, hogy a Magyar Népköztársa­ság hű szövetségeseihez, ba­rátja a nemzeti szabadságu­kért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Kötelességünknek tekintjük, hogy szüntelenül szilárdítsuk kapcsolatainkat, egységünket, szövetségünket a testvéri szo­cialista országokkal. Ezért is tartjuk jelentősnek mostani tár­gyalásainkat a lengyel vezetők­kel, ezért is kiemelkedően fon­tos számunkra az internaciona­lista elveken nyugvó magyar- lengyel kapcsolatok fejlesztése, a két jó szövetséges, a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság egységének és együttműködésének szüntelen erősítése. Kedves Elvtársak! Lengyel Barátaink! Látogatásunkról jó érzések­kel, kedvező benyomásokkal té­rünk vissza hazánkba. Elvisszük testvéri üdvözletüket és elmond­juk a magyar dolgozóknak, hogy a Lengyel Népköztársaság, a lengyel nép következetesen és keményen dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ezen az úton mi magyarok és lengyelek, ma is, a jövőben is együtt haladunk. Éljen és virágozzék a Lengyel Népköztársaság! Orvosi vizsgálat a Szaljul—6-on Kielégítő eredménnyel zárult az egésznapos orvosi vizsgá­lat a Szaljut—Szojuz űrállo­máson: Kovaljonok és Ivan- csenkov a vártnak megfelelő egészségügyi állapotban van. Jól alkalmazkodnak a tartós súlytalansághoz, szervezetük működése megfelelő, közérze­tük kitűnő. Az orvosok egyön­tetű véleménye: a két űrhajós megkezdheti az előírt program teljesítését. Az orvosi vizsgálatokat rend­szeres időközönként megismét­lik s a munka minden egyes fontos szakaszának megkezdé­se előtt a repülésvezetők kiké­rik az orvoscsoport vélemé­nyét. A ,,bizonyítvány" most módot ad az újabb munkafá­zis, a tudományos vizsgálatok megkezdésére. Éljen a horcedzett Lengyel Egyesült Munkáspárt és annak, Edward Gierek elvtárs által ve­zetett Központi Bizottsága I Éljen a magyar és a lengyel nép testvéri barátsága! Éljen a szocializmus és a bé­ke! Edward Gierek és Kádár Já­nos szavait sűrűn szakította fél­be a gyűlés résztvevőinek tap­sa. A beszédek elhangzása után az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára aján­dékot nyújtott át a gyáriak­nak: Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotásának, a Magyar Tanácsköztársaság em­lékművének kicsinyített bronz­mását. — A magyar munkásosztály 1919-ben emelte először ma­gasra a forradalom zászlaját, amikor kikiáltotta a Tanácsköz­társaságot. Kérem, fogadják e Tanácsköztársaságot szimboli­záló szobrot barátságunk, mai találkozásunk emlékeként. So­káig emlékezni fogunk erre a forró hangulatú nagygyűlésre. A lengyel néphez fűződő ba­rátságunkra mindig jó érzés­sel gondolunk, s erőt merítünk belőle, nemcsak ilyen ünnepi alkalmakkor, hanem a munka napjaiban is. Ápoljuk, erősít­sük tovább barátságunkat. Ér­jenek el új nagy sikereket né­pünk, közös ügyünk javára — mondta a szobor átadásakor, a résztvevők meleg ünneplése közben Kádár János. Romuald Maciatek esztergá­lyos dolgozó társai nevében a varsói felkelés hőseinek emlé­két idéző, Nike-szobor kicsinyí­tett másával viszonozta a fi­gyelmességet. A nagygyűlés Jan Sobolewski zárszava után az Internacionale hangjaival ért véget. Folytatódtak a tárgyalások Délután a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának székházában Kádár Já­nosnak, illetve Edward derek­nek a vezetésével folytatódtak a magyar—lengyel hivatalos tárgyalások. A rendkívül szívélyes, elvtár­si légkörű tárgyalásokon át­tekintették a szocialista építő­munka tapasztalatait Magyar- országon és Lengyelországban. Elismeréssel állapították meg, hogy gyümölcsözően fejlődnek a két párt, a két ország test­véri, internacionalista kapcso­latai. Mélyül és mind sokolda­lúbbá válik az együttműködés, a politikai, a gazdasági, a kul­turális és a tudományos élet minden területén. Véleménycserét folytattak a szocialista építés, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a kétoldalú kapcsolataink továb­bi elmélyítésével és erősítésé­vel összefüggő feladatokról. Este az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára a var­sói magyar nagykövetségen ta­lálkozott a magyar kolónia tagjaival. Magyar­angol parlamenti tárgyalás A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó angol parlamenti küldöttség — élén Julius Silvermannal, az Angol Munkáspárt tagjával — csü­törtökön az Országházban megkezdte tárgyalásait a ma­gyar törvényhozás képviselői­vel. A megbeszéléseken részt vett Péter János, az ország- gyűlés alelnöke. Délután — ugyancsak az Országházba — Pesta Lász­lóval, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága el­nökével, és a bizottság több más tagjával folytattak esz­mecserét az angol alsó- és felsőhöz képviselői. Moszkvában közzétették a szovjet kormány nyilatkozatát az imperialista erők afrikai be­avatkozásáról. A Szovjetunió határozottan elítélte a nyilatko­zatban az imperializmus kato­nai és politikai beavatkozását a független afrikai államok bel- ügyeibe. A nyilatkozat megállapítja, hogy a legutóbbi időben az imperialista beavatkozás külö­nösen cinikussá és nyílttá vált. Ezt bizonyítja például a sha- bai hadművelet, amelyet azért hajtottak végre, hogy fenntart­sák a nyugati monopóliumok ellenőrzését Zaire természeti kincsei felett, a Nyugat kato­nai, stratégiai önző érdekeinek biztosítására. Az imperializmus akciói között sorolja fel a nyi­latkozat az Afrika szarván ki­robbant konfliktus szítását, az Angola elleni katonai provoká­ciókat, a Comore-szigeteken végrehajtott fordulatot. Új, veszélyes tényező Afriká­ban, hogy a vezető nyugati ha­talmak áttértek a kollektív és agresszív katonai-politikai ak­ciókra. Megvalósításukban az Egyesült Államok tölti be a ve­zető szerepet, széles körben használja fel saját céljaira a NATO gépezetét. Arról van szó, hogy megkísérlik kiterjesz­teni az agresszív katonai tömb tevékenységét Afrikára. Ez új szakasz a nyugati ha­talmak politikájában, amely arra irányul, hogy minden esz­közzel elfojtsák Afrikában az imperialistaellenes küzdelem fellobbanását, ne csupán meg­őrizzék a földrészen pozícióikat, hanem meg is erősítsék azokat, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke csütörtökön fogadta Bülent Ecevit török miniszter- elnököt. A baráti hangulatú be­szélgetésen részt vett Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja is. A felek megállapították, hogy a Szovjetunió és Törökország kapcsolatai sikeresen fejlődnek a különböző területeken meg­nyilvánuló kölcsönösen előnyös együttműködés alapján. Brezs­nyev és Ecevit aláhúzta: mind a Szovjetunió, mind pedig Tö­rökország folytatni kívánja együttes erőfeszítéseit a két or­A JKSZ XI. kongresszusa az új-belgrádi Száva központban csütörtökön is bizottságokban dolgozott. Folytatódott a vita a Központi Bizottság jelenté­séről és Tito elnök előadói be­szédéről. A bizottsági üléseken felszó­laltak az ország kiemelkedő politikai vezetői: Edvard Kar- delj, a párt- és államelnökség tagja, Veszelin Gyuranovics, a szövetségi kormány elnöke, Dragoszláv Markovics, a szö­vetségi nemzetgyűlés elnöke, Sztevan Doronyszki, az állam­elnökség tagja, Mikola Kme- zics, a vajdasági tartományi kormány elnöke és mások. Edvard Kardelj, a szocialista önigazgatás politikai rendsze­rének további tökéletesítéséről szólt. Veszelin Gyuranovics, a so­ron levő gazdaságfejlesztési feladatokat elemezve rámuta­tott, a stabilizációs politika kö­vetkezetes megvalósításának szükségességére. az afrikai államok fejlődését az újgyarmatosító „partneri vi­szony” számukra elfogadható keretei közé tereljék. A szovjet kormánynyilatkozat kiemeli, teljesen alaptalanok azok az állítások, amelyek sze­rint a Szovjetunió és Kuba se­gítsége néhány afrikai ország­nak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak Afrika déli ré­szén fenyegeti a földrész béké­jét és stabilitását, és aláaknáz­za a nemzetközi feszültség eny­hítésének folyamatát. Ennek a segítségnek jogossága az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapokmányából, az ENSZ és más tekintélyes nemzetközi fó­rumok határozataiból szárma­zik. Az afrikai feszültség felszí­tásának valamennyi lehetsé­ges következményéért a Nyu­gat agresszív köreit terheli a teljes felelősség — hangoztat­ja a szovjet kormány nyilat­kozata. — Az afrikai béke és a fejlődés érdekei azt kö­vetelik, hogy haladéktalanul szüntessék meg az imperialis­ta beavatkozást az afrikai or­szágok ügyeibe, tartsálc tisz­teletben azt a jogukat, hogy szabadon és függetlenül élje­nek. A Szovjetunió a maga ré­széről éppúgy, mint eddig, ez­után is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Afrika ügyei ebben az irányban fej­lődjenek. Készen áll arra, hogy mindazokkal egyesítse ilyen irányú erőfeszítéseit, aki­ket ugyanezek a nemes cé­lok vezetnek — állapítja meg a nyilatkozat. szág jószomszédi kapcsolatai­nak további elmélyítéséért. Mindkét fél nagy figyelmet szentelt a megbeszélésen a nemzetközi feszültség enyhítése, a fegyverkezési verseny meg­szüntetése és a leszerelés kér­déseinek. Leonyid Brezsnyev és Bülent Ecevit egyaránt aláhúzta a nemzetközi feszültség enyhítése további megszilárdításának szükségességét. A feszültség enyhítése ugyanis az egyetlen járható út Európában. Mindkét fél kifejezte: eltökélt szándéka, hogy támogatja mindazokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek az ilyen célok elérésé­re irányulnak, hozzájárulnak azok sikeréhez. Dragoszláv Markovics a köz­társaságok közötti megállapo­dások betartásának jelentősé­gét hangsúlyozta. Sztevan Doronyszki a JKSZ belső életének néhány idősze­rű kérdését érintette. Aláhúzta a pártdemokrácia, a bírálat és önbírálat erősítését. Milos Minies, a JKSZ elnök­ségi tagja, a jugoszláv el nem kötelezett politika fő vonásait és törekvéseit fejtette ki. Nikola Ljubicsics nemzetvé­delmi miniszter, az ország fegyveres erőinek helyzetéről számolt be. Számos küldött — köztük Molnár Vilmos, a vajdasági tartományi kormány alelnöke, és Bacsics Géza, a Szlovén Komunista Szövetség KB tagja — foglalkozott Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei test­vériségének, egységének erő­södésével. A kongresszus pénteken dél­előtt plenáris ülést tart. Ma érkezik Kadhafi ezredes Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa tagjának és Losonczi Pálnak, az Elnö­ki Tanács elnökének meghí­vására pénteken hivatalos lá­togatásra hazánkba érkezik Muammar Al-Kadhafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija Általános Népi Kongresszusa főtitkárságának főtitkára. Muammar Al-Kadhafi életrajza Muammar Al-Kadhafi 1942-ben szü­letett Sirte térségében, a Ka d ha fa beduin-törzsből. Sebhában és Misu- ratában tanult alsó- és középfokon, znajd a Benghazi Egyetemen történet- tudományi tanulmányokat folytatott Az egyetemen ismerkedett meg az arab nacionalizmus gondolatával. 1961-ben, amikor felbomlott az egyip­tomi—szíriai unió, aktív szerepet ját­szott az unió melletti tüntetésben, megszervezésében. Egyetemi tanul­mányainak befejezése után az angol Sandhurst Katonai Akadémián tanult tovább. Itt ismerkedett meg a szabad tisztek szervezetével, amely a nassze- ri arab nacionalizmus eszmei befo­lyása alatt állt. Később e szervezet vezetője lett. 1969. szeptember 1-én vezetésével a szabad tisztek vértelen államcsíny­nyel megdöntötték Libia első és egv- ben utolsó királyának hatalmát és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársa­ságot. A hatalomátvétel után Muammar Al-Kadhafi lett a forradalmi parancs­nokság tanácsának elnöke, a fegy­veres erők parancsnoka. 1970—1972. között miniszterelnök és 1973-ig a hadügyminiszter! tárca vezetője is volt. 1977. március 3-án kezdeményezé­sére feloszlatták a forradalmi pa­rancsnokság tanácsát, s létrehozták az általános népi kongresszust és an­nak főtitkárságát, amelynek főtitkára lett. Az állami struktúra átszervezé­sével a néptömegeknek a hatalom­ban való közvetlen részvételét kíván­ták biztosítani. Ugyanakkor az ország új elnevezést is kapott: Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija lett Muammar Al-Kadhafi az 1970-es évek kezdetén aktívan fellépett a pá na rab eszmék mellett, szorgalmaz­ta a Líbia, az EAK és Szíria közötti unió megteremtését. Egyidejűleg te­vékeny részese az arab országok kö­zötti ellentétek elsimításának és a hangsúlyt az antiimperialista arab egység megteremtésére helyezi. 1977. decemberében megszervezte Tripoliban a szadati politikát elutp- sitó arab államfők csúcskonferenciá­ját, amely nagy jelentőségű határo­zatokat hozott a haladó arab orszá­gok, az arabközi társadalmi szerve­zetek összefogására, a PFSZ követ­kezetes támogatására, az Izrael által megszállt arab területek felszabadí­tására. Muammar Al-Kadhafi az utóbbi években mind nagyobb mértékben is­merte fel a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval való szo­ros együttműködés jelentőségét. En­nek jegyében tett látogatást 1976. decemberében a Szovjetunióban, s folytatja jelenleg látogatásainak so­rozatát az európai szocialista orszá­gokban. Vietnami jegyzék A vietnami külügyminiszté­rium a napokban jegyzéket intézett a Kínai Népköztársa­ság hanoi nagykövetségéhez, s ebben javasolta, hogy hala­déktalanul kezdjék meg a Vietnamban élő kínai nemze­tiségűek repatriálása végett vietnami kikötőkbe érkező kí­nai hajókkal kapcsolatos tár­gyalásokat. A jegyzék megál­lapítja, hogy a haiphongi és a Ho Si Minh városi kikötők megközelítése után a kínai hajók irányítását vietnami révkalauzok veszik át. A viet­nami kikötőkben való tartóz­kodás és a kínai nemzetiségű személyek behajózásának ide­je maximum három nap lehet. Enyhülés és együttműködés Brezsnyev—Ecevit megbeszélés Moszkvában Folytatta tanácskozását a JKSZ kongresszusa Ma plenáris ülést tartanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom