Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-21 / 169. szám

6 Dunámon napio 1978. június 21., szerda — A lengyel vezető szer­veknek az az álláspontjuk: az állami gazdaságoknak és tsz-eknek példát kell mutatniok, hogy a paraszt választani tudjon, melyik az előnyösebb: a szövet­kezet, vagy a magángaz­dálkodás formája. Mi meg vagyunk győződve, hogy a lengyel állami gazdaságok és tsz-ek már ezen a szin­ten vannak. Jelenleg nincs egyetlen ember az ország­ban, aki tagadná, hogy a mi terméseredményeink magasabbak és gazdálko­dásunk eredményesebb — mondotta Jan Jazowiecki, a baniochai tsz elnöke, a Varsói vajdasági Párt-vég­rehajtóbizottság tagja, a Varsó környéki tsz-elnökök Baranyában járt küldöttsé­gének vezetője. A küldöttség a Baranya me­gyei Tsz-Szövetség vendége­ként egy hétig látogatta a ba­ranyai nagyüzemeket, és teg­nap utazott vissza Varsóba. — Elnök elvtárs tömör meg­fogalmazását adta a lengyel agrárpolitikai irányelveknek. A szocialista tulajdonformák ma milyen arányt képviselnek az önök mezőgazdaságában? — Mezőgazdaságunkat há­rom irányban fejlesztjük. Az ál­lami gazdaságok és tsz-ek a terület 20%-án gazdálkodnak. De területarányuknál sokkal nagyobb termékmennyiséget produkálnak. Hozamaink 40 —70%-kal magasabbak, mint a kistermelőké. — Ez önmagában hordja a kérdést: milyen intézkedések történnek a kisgazdaságok fel­zárkóztatására? — A magángazdaságok már szakosított irányban termelnek. Főiskolát végzett szakemberek irányítják gazdálkodásukat. Fo­lyik a kisparcellák összevoná­sa. Eddig csak a nagyüzemek­nek, most a kisgazdaságoknak is feljeszteniök kell, korszerű technikát kell alkalmazniok. A kisgazdaságok közösen értéke­sítenek, és nagy lendületet ka­pott a tsz-ek szervezése. Vajdaságunkban 23 tsz van. Tavaly 12-t alakítottunk meg, az idén 13-dí hozunk létre. Mi a nagyüzemekben olyan körülményeket teremtettünk, hogy a parasztok jelentkeznek. Mivel egy nagyüzem létesítése hatalmas befektetést igényel, minden esetben költségelem­zés függvénye, melyik tsz-ála- kítási törekvést fogadjuk el. — önök tehát kiépített, kor­szerűen gépesített nagyüzeme­ket hoznak létre az alakulás­sal egyidöben. — Igen. Minden tsz az ösz- szevont terület arányában ellá­tási keretet kap a miniszté­riumtól, amely normál felké­szültségi szintet tesz lehetővé. A vendégek a lucernaliszt-üzemben A lengyel mezőgazdaság a nagyüzem útján Megvan, hogy bizonyos terü­letre mennyi traktor, kombájn stb. kell. Az új elnök csekket kap és ezzel a felszerelést megvásárolja. A pénz felhasz­nálását a bank ellenőrzi, és a tsz-nek minden év végén az amortizációt be kell fizetnie. — Azt mondotta, vonzó al­ternatívát akarnak mutatni a magángazdálkodónak... — Agitálnak telepeink pél­dás külső megjelenési formá­jukkal. Korszerű gépeink min­dig feltűnést keltenek. A mun­kaidő 8 óra, van fizetett sza­badság, és mindenkinek min­den évben biztosítjuk az üdü­lést. A havi jövedelem 5000— 7000 zloty. — Szíveskedjék ezt más fog­lalkozásokhoz viszonyítani I — Kérem. Feleségem tanár­nő, igazgatóhelyettes, 4500-at keres. Meg kell fizetnünk az embereket. A város közelében vagyunk, konkurrálnunk kell az iparral. Tagjaink többségének szép háza, kertje, saját kocsija van. Egy ideig általában az öregek léptek be, akik majd­nem munkaképtelenek voltak. Ök adták be a földet, s a szö­vetkezetnek gondoskodnia kel­lett a föld műveléséről és az öregek ellátásáról. Ma tagsá­gunk nagy része fiatal, a ve­zető káderektől a termelésben résztvevőkig. — A pénzt, amit kifizetnek, meg kell keresni, ön mondot­ta beszélgetésünk során: a szocializmusnak van egy hát­ránya, a lakosság egy része a készet szeretné megkapni — lakást stb. — mégpedig in­gyen. így nevelődtek. Ez nem megy, először termelni, építeni kell. — Nos, akkor bemutatom azt a tsz-t, amelynek elnöke va­gyok. — 800 hektár a területünk. Ezen 840 szarvasmarhát tar­tunk. 250 tehenünk van, hízó­bikára szakosodtunk. Joggal kérdezné, hogyan lehet ekkora területen ennyi takarmányt megtermelni. Mi a takarmány­termő területekről évente két termést takarítunk be. Tavasz- szal a rozsot etetjük fel, utá­na kukoricát vetünk bele és szilázst készítünk. Mi három­szor kaszáljuk rétjeinket. Eze­ket erősen trágyázzuk, 90 má­zsa széna a hektáronkénti ho­zamuk. Az alaptakarmányt sa­ját területünkről biztosítjuk, az abrakot vásároljuk. Van két hektár üvegházunk. Ezekben virágot nevelünk és a jövedelmet fejlesztésre fordít­juk. A fejlesztésben jelentős té­nyező az állami támogatás. Most 120 millió zlotyért telepet építünk. Ha egy éven belül betelepítjük és az első terme­lési évben elérjük a 3200 li­tert, akkor az állam 75%-°s törlést engedélyez. Természete­sen nem mindenki mer ilyen kockázatot vállalni. Alapvető követelmény, hogy minden tsz a legmodernebb gépekkel legyen ellátva. Az újak is! Tehát szállítóeszközök­kel, állattenyésztési gépekkel, betakarító-gépekkel. Gépeink nagy része lengyel. — A lengyel mezőgazdasági génioar a magyar szakembe­rek figyelmét is magára vonta. Egy háztáji gazdaság fóliás kertészetében r A lengyel küldöttség megtekinti a kukoricaszáritót — Ezt örömmel hallottuk. A legújabb licencek alapján ké­szülnek gabona-, széna-, cu­korrépa- és burgonya-betakarí- tó kombájnjaink. A fejőgépe­ket és trágyakezelő berendezé­seket is mi gyártjuk. És rááll­tunk a szárítóberendezések gyártására is. Varsó területén van a legnagyobb traktorgyár. Angol licenc alapján megkezd­tük a nagy teljesítményű trak­torok gyártását A gépesítettség foka tehát megfelelő, sőt kiváló. Mindez nem jelenti azt, hogy könnyű az életünk, nin­csenek gondjaink. Hibákat is követtünk el. Ahhoz, hogy a korszerű létesítményeket létre tudjuk hozni — és ezt a párt­vezetőség nyíltan megmondta — keményen meg kell dolgoz­ni, és az igények visszafogot­tabb kielégítésére van csak lehetőség. De a feladatot tel­jesíteni fogjuk! — önök tapasztalt szakem­berek. Milyennek ismerték meg a mi mezőgazdaságunkat? — Hatalmas benyomással vannak ránk a végtelen búza- és kukoricatáblák. Tetszett a komplex gépesítettség, a tele­pek korszerű felszereltsége. Azt tapasztaltuk, hogy a ma­gyar mezőgazdaságban felbe­csülhetetlen értéket képvisel­nek a takarmánytermelési le­hetőségek. Úgy véljük, hogy a takarmányozási rendszerek és a takarmónykészletek alapján még jelentősen előre tudnak lépni az állattenyésztésben. Mindenütt szembetűnő volt az emberről való gondosko­dás. Az építkezésekből is úgy ítéltük meg, hogy a magyar falu lakosainak élete kedve­zően alakul. Báling József Megkezdődött a XI. kongresszusa (Folytatás az 5. oldalról) zetének minőségi megingásá­hoz, továbbá munkanélküliség­hez és a külföldi munkaválla­lás gyakorlatához is vezetett. Az 1952. évi 45 ezerről 1977- ben 706 ezerre gyarapodott a munkát keresők száma. A jelentés a továbbiakban az önigazgatási rendszer je­lentőségét méltatja, majd a JKSZ nemzetiségi politikájával foglalkozva aláhúzza, hogy a párt nemzetiségi politikájának alapelve mindig az egyenjogú­ság volt. Az ellenséges nézetekkel és tevékenységgel foglalkozva a jelentés megállapítja, hogy a nacionalizmus a legélesebben 1970 körül lángolt fel: „külön­böző jelszavakkal, propagan­dával és formákban jelentke­zett, de minden megnyilvánu­lásában ellenforradalminak és önigazgatásellenesnek bizo­nyult. A kommunistáknak, min­den nemzetünk és nemzetisé­günk demokratikus erőinek ha­tározottnak kell lenniük a test­vériség-egység védelmezésében és fejlesztésében, s állandó nyílt harcot kell folytatniuk minden soviniszta jelenséggel és megnyilvánulással szem­ben.” A párt szerepéről szólva a jelentés megállapítja: „pártunk forradalmi szerepének átfogó értékelését Joszip Broz Tito állásfoglalása összegezi: szo­cialista forradalmunk annak köszönheti sikereit, hogy a JKP, illetve a JKSZ olyan vezető szerepet töltött be, amely le­hetővé tette számára, hogy — az időnkénti ingadozások, hi­bák és gyengeségek ellenére — megfogalmazza az adott helyzet által megkövetelt poli­tikai célokat és feladatokat. A kommunisták szövetsége vezető szerepének állandó erősítését forradalmunk minden szaka­szában erőteljesen hangsúlyoz­tuk." A jelentés nyolc fejezetből álló második része a JKSZ és Központi Bizottsága két kong­resszus közötti munkáját ösz- szegezi. A gazdaság 1974-1977 kö­zötti alakulását elemezve a je­lentés megállapítja, hogy Ju­goszlávia társadalmi össztermé­ke és nemzeti jövedelme évi átlagban 5,8, ipari termelése 7,3, mezőgazdasági termelése 3 százalékkal növekedett. A foglalkoztatottság évente 4,4 százalékkal lett magasabb, s ebben az időszakban több mint 800 ezren kaptak munkát, s a társadalmasított szektorban dol­gozók száma meghaladja az 5,2 milliót. „Az infláció, amely 1975 derekán magas szintet — több mint 33 százalékot ért el —, 1976 és 1977-ben 9 és 13 százalék közötti elviselhető szintre csökkent. A külfölddel fenntartott gozdasági kapcso­latokban megszüntettünk szá­mos, e téren jelentkezett ko­rábbi problémát és ellentmon­dást, bővült az árucsere és enyhültek bizonyos negatív irányzatok. 1977-ben azonban újra felszínre kerültek bizonyos kedvezőtlen irányzatok: a beho­zatal mértéktelenül felduzzadt, a kivitel csökkent.” A Központi Bizottság egyik fő feladatként jelöli meg a kül­kereskedelem negatív irányza­tainak megszüntetését. A kongresszusi okmány rész­letesen elemzi a mezőgazdaság helyzetét. Aláhúzza a termés­hozamok erőteljes növekedését. A falu szocialista átalakulásá­nak és további felemelkedésé­nek útja a szövetkezeti gazdál­kodás, a kooperáció erősítése, az agrár-ipari gazdaságok fej­lesztése. A pártról szólva a jelentés hangoztatja, hogy a JKSZ a 10. kongresszusa határozatát vég­rehajtva megerősödött, új erő­ket vonzott soraiba, köztük fő­ként munkásfiatalokat. A két kongresszus közötti időszakban a taqlétszám 608 ezerrel gyara­podott és most meghaladja az 1,6 milliót. A JKSZ naqy ered­ményeket ért el tagsága esz­mei-politikai képzésében, ne­velésében, ami a korábbi hely­zethez képest a legutóbbi négy esztendő egyik leglényegesebb sikere. A JKSZ az elmúlt időszakban határozott eszmei-politikai har­cot folytatott a nacionalizmus a liberalizmus, a dogmatizmus és technokratizmus ellen. A Központi Bizottság jelentése mélyrehatóan elemzi az ország nemzetei és nemzetiségei közötti együttműködés erősítésében el­ért eredményeket, s aláhúzza: ezek arra kötelezik a pártot, az összes társadalmi-politikai szervezetet, hogy az élet min­den területén a jövőben is eré­lyesen és következetesen har­coljanak a nemzetek és nemze­tiségek egyenjogúságáért, mindazok ellen, akik ezzel bár­mily módon szembehelyezked­nek. A nemzetközi helyzetet és a párt külpolitikai tevékenységét tárgyalva a jelentés hangoztat­ja, hogy a JKSZ jelenleg több mint 100 kommunista és mun­kás, szocialista és szociálde­mokrata, haladó és népi párt­tal, mozgalommal tart fenn kap­csolatot. Az európai helyzetet értékel­ve kifejti, hogy a helsinki biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmánya ajánlásai­nak megvalósításában születtek bizonyos pozitív eredmények. A belgrádi találkozó eredményei alapjában véve igozolták a helsinki záróokmány jelentősé­gét, biztosították az európai biztonság és együttműködés fo­lyamatának kontinuitását, ha­bár nem öleltek fel sok hasz­nos kezdeményezést. — A JKSZ a két kongresszus közötti időszakban nemzetközi tevékenységének jelentős ré­szét az európai kommunista és munkáspártok berlini konferen­ciája előkészítésének szentelte. E találkozó célja a békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért foly­tatott harc fokozása volt. A helsinki csúcstalálkozó után ez volt földrészünk legjelentősebb politikai eseménye. — A JKSZ és Jugoszlávia nagy súlyt helyezett a szocia­lista országokkal és pártjaikkal fenntartott kapcsolataira. — Jugoszlávia és a Szovjet­unió, a JKSZ és az SZKP kap­csolata az 1955-ös belgrádi és az 1956-os moszkvai nyilatkoza­tok elvei alapján erősödött. Jo­szip Broz Tito és Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára kö­zött 1976 novemberében és 1977 augusztusában nyílt és tartalmas eszmecsere folyt. Az okkor elfogadott okmányok je­lentősen ösztönözték a jugo­szláv—szovjet kapcsolatok to­vábbi fejlődését és együttműkö­dését, s tovább erősítették a két ország és két párt kapcsolatai bővülésének szilárd alapjait. — Az elmúlt időszakban je­lentősen fejlődtek párt- és ál­lamközi kapcsolataink Romá­niával, Magyarországgal, Len­gyelországgal, az NDK-val és Csehszlovákiával. Jugoszlávia és a JKSZ ezen országokkal és pártjaikkal megvalósított együtt­működésének fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak Tito elnök találkozói és eszme­cseréi Nicolae Ceausescuval, oz RKP főtitkárával. Kádár János­sal, az MSZMP KB első titkárá­val, Edward Gierekkel, a LEMP KB első titkárával és Erich Ho- neckerrel, az NSZEP KB első tit­kárával. — Fejlődött a kapcsolat és az együttműködés a JKSZ és a Ko­reai Munkapárt, valamint Ju­goszlávia és o Koreai NDK kö­zött. Kim Ir Szén, a Koreoi Munkapárt főtitkára 1975-ben látogatást tett Jugoszláviában, Tito elnök pedig 1977-ben Ko­reában. — A Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainkban új, je­lentős eredményeket értünk el. Tito elnök 1977 nyarán tett pe­kingi látogatása viszonyunknak az utóbbi években végbement fejlődését tükrözte. — A két kongresszus közötti időszakban javult a kapcsolat Jugoszlávia és az Egyesült Ál­lamok között is, habár eseten­ként előfordultak ingadozások, és voltok nézeteltérések egyes időszerű nemzetközi kérdések­ben. A beszámoló végül megálla­pítja, hogy Jugoszlávia nemzet­közi helyzete az utóbbi években megerősödött. A JKSZ és Ju­goszlávia következetesen foly­tatja el nem kötelezett külpoli­tikáját — hangoztatja befejezé­sül a JKSZ KB jelentése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom