Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-18 / 166. szám

képe

becsülendő feladat. A képsor, amit most az olvasó elé tárunk, nehezen született. Először a pusztán művészi megoldásokra gondoltunk, s igy keletkezett egy sereg felvétel, ami a város igen szép arcvonásait mutatta. Egy baj volt csupán: olyan pontokon készült a többségük, ahová a pécsi ember soha nem (vagy csak nehezen) juthat el. Aztán becsúsztak azok a képek, amelyekről unalomig ismerjük a várost. Valami más kellett. Olyan helyeket kerestünk, ahová bármelyikünk bármikor eljuthat. Kiderült, hogy több tucat ilyen pontja van a városnak, de rájöttünk arra is, hogy se szeri, se száma azoknak a helyeknek, ahonnan nézve a város egy-egy izgalmasan szép szeietkéje mutatja magát. Igy született meg e két oldal alap- gondolata: vigyük el olvasóinkat ezekre a helyekre, s innen mutassuk meg nekik:

— íme a Város!

Hársfai István Fotó: Cseri László

ion, hogy egy unalo- rtnek hitt utcát járva

felpillantok egy-egy (ami mellett egyébévek során százszor izszor elmentem már) dálkozom: hát ez igy .. ilyen szép? ... Vagy vagyunk a város- :'ünk benne, tudomá- ük, hogy van, de arra sn nem is gondolunk, suk is.

mint két évtizede m látó szemmel nézni és ma, annyi idő után ndig vannak szivszoritó lim, amikor váratlanul ;m a város arcának új vonását. Mert olyan az emberi arc: a leg- b is mindig tartogat újat, ismeretlent. S ilyen- dig szeretném mások- legosztani élményemet. : a pillanatok elillan- legközelebb ugyanon- nár másképp látom t. Egy másik részlet ■gyobb hangsúlyt és ás a kép.

esi városkép változó lit tettenérni nem le-