Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-17 / 165. szám
1978. június 17., szombat Dunántúli napló 3 Á javíthatatlan Fúvószenekarok versenye Siklósi várfesztivál Erőt és biztatást adott a folytatáshoz Mennyit dolgozzanak az iskolások ősszel? „Vagy dolgoznak vagy tanulnak" — hangzott el nemegyszer egyes szülők szájából ez az elégedetlenkedés, mikor általános iskolás vagy gimnazista gyerekeik kivonultak a mező- gazdaságba, a szövetkezetbe szőlőt kötözni, gyümölcsöt szedni. Mások hehelyeselték ezt a néhány- napos munkavégzést. A tanulóknak valóban nem válik kárára, ha kicsit belecsöppennek a termelőmunkába, akár a mezőgazdaságban, akár az iparban. A munka hatásos nevelőeszköz lehet, és napjainkban, amikor egyre többen ülnek 18—24 éves korukig oz iskolapadban, bizony nem árt, ha legalább időnként beleszagolnak az „életbe”, elősegítve a társadalmi felelősség- vállalásuk kibontakozását. Ezenkívül időlegesen csökkentik a népgazdaság munkaerőgondjait is. Viszont nem mindegy, hogy milyen munkát, milyen körülmények között, milyen rendszerességgel végeznek a fiatalok, hány napot töltenek távol az iskolától. Korábban az iskolák sem egységesen vették ki részüket a munkából. A felemás állapotok megszüntetése érdekében az Állami Ifjúsági Bizottság — az Oktatási, a Munkaügyi és az Egészség- ügyi Minisztériummal egyetértésben — határozatot hozott, miszerint az 1978/79-es tanévtől kezdve valamennyi megyei (fővárosi) tanácsnak gondoskodnia kell arról, hogy az általános iskolák 7—8. és a gimnáziumok I—IV. osztályos tanulói évenként 12 napot töltsenek közhasznú munkavégzéssel a tanítási idő alatt. A határozatot fokozatosan vezetik be, amennyiben mind az iskolai, mind a munkahelyi feltételek megfelelnek a kívánalmaknak. Mik is ezek a feltételek? A vállalt munka szervesen illeszkedjen a tanév oktatási rendjébe; az elvégzendő feladat célszerű és hépgazdaságilag hasznos legyen. Munkalehetőségként csak az fogadható el, ahol a fiatalok részére valóban társadalmilag hasznos munkát kínálnak, figyelembe véve a tanulók életkori, fiziológiai sajátosságait. Nem szabad elfeledkezni a tanulók tájékoztatásáról és díjazásáról sem. Célszerű, ha a munkabért kézhez kapják a diákok és maguk döntik el, hogy annak kisebb hányadát fölajánlják-e a közösségnek, A vállalatok, szövetkezetek tartsák fontos feladatuknak a tanulók munkájának értékelését, segítését, ügyeljenek rá, hogy milyen közösség veszi körül őket, milyen példákon nevelődnek. Baranyában a megyei tanács munkaügyi osztálya április végéig, május elejéig gyűjtötte össze a felkínált munkalehetőségeket, a művelődésügyi osztály pedig a tanulókat „számolja meg”, s ezután döntenek, melyik vállalatokkal kötnek szerződést a következő tanévben. Ebbe a KISZ, az Úttörő Szövetség, az egészségügyi osztály és a szülői munkaközösség is beleszól. B. A. Filmjegyzet A sznobok világában vajon ki ne szeretné titkon a hőst, aki a hangverseny kellős közepén beront a nézőtérre, zbvarba hozva ezzel a termetes énekesnőt: egykori szeretőjét, hogy végképp lerántsa a leplet a művészek körüli misztikumról? S kinek ne lopná be a szívébe magát a hétprábás vagány, aki egyre fegyelmezettebb, tilalmakkal teleaggatott korunkban egy szál törölközőben végigsétál a városon és hajmeresztő módon parkol kocsijával? Még azt is megbocsátjuk neki, hogy állandóan rabláson jár az esze, s bűneit csak némiképp enyhíti, hogy a fegyverkereskedőkből gúnyt űz, és inkább egy El Greco hármasoltárt vesz „gondozásba". Miközben tehát irulva-pi- rulva gondolunk a pszichiátriai tankönyvek szélhámosokra vonatkozó fejezeteire, Több mint 30 csoport: 800 általános iskolás színjátszó műsorai peregtek a héten Pécsett két bemutatóhelyen, a IV. országos gyermekszínjátszó-találkozó (hivatalos nevén: drama- tikus játszókörök találkozója) programjában. Miután nagyközönséget nem hívtak — a széksorokat a gyerekek és az őket kísérő pedagógus szakemberek töltötték meg — nyilvánvaló, hogy szakmai találkozóról, szakmai tanácskozásokról van szó. Az együtteseket nem rangsorolják, a rendezvény nem verseny- jellegű. Következésül — jóllehet előadások, bemutatók játszódtak le — nem a produkció az elsődleges, hanem az, hogyan érvényesül a gyerekek alkotó fantáziája, improvizációs készsége, szituációteremtő képessége, s mindebben a játék természetes öröme, alkotó módon. Mindebből világos, hogy egy régebbi, ún. „produkciókényszerre” leszűkített, (iskolai és társadalmi ünnepségek alkalmaira koncentrált) szemléletet kívánnak megváltoztatni. Az egy hét alatt sokféle téma, forma, irányzat, kísérlet felszínre került, jelezve: mi minden rejlik, mint lehetőség a gyerekek „önkifejező”, kreatív játékaiban. Láthattak a nézők (résztvevők) szerkesztett játékokat, mesejátékokat népköltészeti összeállításokat, improvizatív etűdöket; szóhoz jutott a diákélet, az úttörőélet, tehál a gyermek ábrázolása saját maga által; az alkalmazott drámajáték (pl. magyartanításban, nyelvtanításban) és sok más egyéb is. Hogyan jutottunk el idáig? Milyen méretűek a gyermekszínjátszó-mozgalom korszerű törekvései; mi a külföldi tapasztalatok szerepe és mi a házigazda, Pécs jelentősége mindebben? a „javíthatatlan" főhős szimpatikus lesz számunkra, mert a fent említetteken túl emberségből, érzésből, szere- tetből többet hordoz magában, mint egynémely — más tekintetben feddhetetlen — kollégánk. Ennél fogva — paradox módon — noha csalásról szól, emberségből ad leckét ez a film. S ebben elsősorban Jean-Paul Belmondónak van szerepe, akit méltán sorolnak a világ legnagyobb színészei közé, hisz egyénisége villamos vonzásából egy percre sem tudunk kikerülni. Persze egy pillanatig sem állítom, hogy ez a francia film megállja a helyét a művészet mérlegén is. Dehát az élet teljességéhez a szórakozás is hozzátartozik, így a mozinak szórakoztatni is kötelessége. A dolog nyitja csupán abban áll, hogy ez nem tévesztendő össze a Mezei Éva rendező az új szemléletű színpadi gyermekjátékok egyik kezdeményezője, a modern külföldi tapasztalatok terjesztője évek óta. Gabnai Katalin a Népművelési Intézet osztályvezetője, a dramatikus játékok (kísérletek) módszertani szakértője, a szakmai felügyelet és képzés országos irányítója. Mindketten a pécsi találkozó szakmai bíráló bizottságának tagjai. Fenti kérdéseinkre tőlük kértünk választ. Mezei Éva: — A külföldi tapasztalatok benne vannak ma már a gyermekszínjátszó mozgalom egészében. Részben azáltal, amit magunkkal hoztunk; részben a szakirodalom lefordításával és eljuttatásával az újra vállalkozó csoportvezetőkhöz. Négy éve ugyanitt, angolszász típusú iskolák dramatikus játékairól beszéltem. De rendkívül erőteljes ez a törekvés a Bene- lux-államokban, általában az amatőr színjátszás minden rétegében. Mindez magyar fordításban ma mór nekünk is rendelkezésre áll. Ami a mozgalom egészét illeti: a dramatikus játékok csak részben teljesítenek szolgáltató funkciót; legfontosabb a gyerek képességeinek, személyiségfejlődésének teljes kibontása. A pécsi találkozó úgy érzem, kiválóan sikerült. Egyfelől* parádés gördülé- kenységgel szervezték meg. Igen szerencsés az, hogy sok csoport van itt; a gyerekek, a csoportok láthatják egymást, kritikai érzékük élesedik, és sokat taníthatnak egymástól. Egészében a hazai gyermekszínjátszó-mozgalom jelenlegi állapotát tükrözi az, ami itt látható, de természetesen az átlagosnál magasabb szinten találkozhahülyítéssel, amint azt sokan teszik, nem is csak külföldön. „A javíthatatlan" igényes és ötletes rendezői munkával elkészített, szellemes dialógusokban bővelkedő film, ízlésünkben kártevést tehát nem végez, mint sok társa ebben a műfajban. Sőt. A műfaj viszont nem létezik luxus, nők és hajszák nélkül, tehát ezt — affektáló modorban — ne írjuk fel a film rovására. Inkább örüljünk, hogyha nem is felfedezésre, csak mulatságba invitál a film, azt legalább színvonalasan műveli. A filozofikus hajlamú nézők egyébként ebben a köny- nyű filmben is találhattak valamit, ami néhány tekintetben az embert elbizonytalanítja. A gyanút ugyanis, hogy mintha szívesebben lenne barátja a szélhámosnak, mint a kultuszminiszternek. tunk a főbb tendenciákkal. Bőséges a módszertani bemutatók sora is, nem elégít ki viszont a viták menete. Sok az érzékenység; keveslem az elméleti konzekvenciák iránti fogékonyságot. Gabnai Katalin: — Az alapkérdésre két idézettel szeretnék válaszolni: „Élni annyit jelent, ft mint dramatizálni önmagunkat" (Hevesi Sándor). A másik: „Minden, ami nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint a színház. Épp ezért, mindazokat, akiket a közéletbe küldünk, meg kell tanítani arra, hogy el tudják viselni a nyilvánosság próbáját." (Comenius). Valamennyi egészséges ember képes erre. 'A fő cél a nevelő munkában az, hogy ne csak a produkciót szeressék meg, hanem a dramatikus játék folyamatát is. Azaz van, aminek ne legyen közönség előtti végeredménye. Játsszanak!... Nálunk négy éve indultak meg az erre fölkészítő első ilyen (rendezői) tanfolyamok, főleg pedagógusok számára, a Népművelési Intézet tematikája alapján. Mintegy 150—200-an érintettek ebben, közülük 60—80-an szorosabb kapcsolatban állnak — az ország különböző pontjain — az újat kereső, kísérletező munkával. A végső cél az, hogy tanterv legyen belőle, és az iskolai oktatás fogadja el az általunk összegyűjtött tapasztalatokat. Nem arról van szó, hogy most mindenki „bajuszt ragasz- szón”, hanem a gyerekek tanuljanak meg mozogni, beszélni, előadni stb. Addig is jó lenne, ha mindez a törekvés része lehetne a tanárképzésnek. Ha csupán kevesebb a beszédhibás nevelő — már azzal is elértünk valamit. De nem ártana megtanítani játszani a felnőtteket is, hogy ők is megtaníthassanak erre... W. E. Szakmai körökben és a közönség részéről egyaránt nagy várakozás előzte meg az idei XII. siklósi várfesztivált. Most, miután a hangszerek már elnémultak, a bennünk visszhangzó élmények alapján nyugodtan állíthatjuk: az eddigi legrangosabb rendezvénysorozat Siklóst méltán és visszavonhatatlanul a magyar fúvószene fellegvárává avatta. Sokan és sokáig fogunk még emlékezni erre a fesztiválra. A lelkes úttörők korukat meghazudtoló, egyöntetűen magas színvonalú játékára, a finn Li- peri város ifjúsági zenekarára, a markröningeni (NSZK) fúvósok frappáns felvonulására. A szovjet déli hadsereg csoport parancsnoksága fúvószenekara, a Magyar Néphadsereg Központi Fúvószenekara, a Budapesti Pénzügyőr fúvósze-' nekar és a tűzoltóság Tinódi kamarazenekara Siklós vendégeiként érkeztek a találkozóra. Műsoruk a közönség igényes szórakoztatása mellett amatőrzenekarainknak is irányt mutatott. A fergeteges siker fényében megcsillantotta a további fejlődés lehetőségeit is. Erőt és biztatást adott a színvonalában is egyre terebélyesedő mozgalom folytatásához. Az idén hat zenekar jelentkezett országos minősítésre. A dunaújvárosi, a komlói, a pécsi vasutas, a szegedi és a két salgótarjáni zenekar egyöntetűen az elérhető legmagasabb „Aranylant diplomával” minősítést kapta. (Ezek az átlagon felüli teljesítmények is a minősítések eddigi rendszerének átértékelését sürgetik.) A fesztivál díjaiért versenyző „Aranylant diplomával" fokozattal minősített zenekarok mezőnye sokkal inkább szétvált. A budapesti Ganz-MAVAG zenekar kiegyenlített hangzásával, játékos, könnyed számaival jó benyomást keltett. A diósgyőri Vasas fúvószenekar egysíkúbbnak tűnt. Műsorválasztásuk és zenei kifejezés- módjuk monotonsága érthetően mérsékelt sikert eredményezett. A Dorogi Bányász fúvószenekar vált ki igazán elsőként a mezőnyből. A zenekar koncerthangzása, a dinamikák sokszínűsége, a közönség és -a zsűri tetszését egyaránt elnyerte. Nem véletlenül kapta a fesztivál fődíját a Mecseki Érc- bányászati Vállalat fúvószenekara. A műsorválasztástól a megszólaltatásig egyértelműen ők nyújtották a legmagasabb színvonalat. Liszt Les Preludes c. 'műve valamennyiünk számára felejthetetlen élmény marad. A Mecseki Szénbányák Központi fúvószenekara is nagyon szépen szólt. Kár, hogy Kodály Galántai táncok c. műve nem érett még meg a koncert előadásra. Az ózdi zenekar csupa réz-hangzását a közönség nagy tetszéssel fogadta, pedig ez a játékmód (és a karmesteri vezénylésmód) ma már jócskán túlhaladott. (A látványos show-t fesztivál hangversenyeken nélkülözni tudjuk.) A műsorválasztás több zenekar mellett, a perecesiek- nek is nehézséget okozott. Képességeiket meghaladó műsorukban a kevesebb több lett volna. Méltató sorainkban feltétlenül szólnunk kell az időjárási nehézségek ellenére zökkenő- mentes rendezésről, arról a minden apró részletre kiterjedő figyelemről, amely nemzetközi mércével mérve is rangjához méltóan készítette elő és bonyolította le az idei fesztivált. Bornemissza Géza A KOZMOSZ Szövetkezet hangszerjavitó részlegében általában hagyományos hangszereket javítanak, de gyakran különleges instrumentumok is az itt dolgozó mesterekhez kerülnek. Ez utóbbiakat különös műgonddal kell újjávarázsolni. Képünkön: tubát javítanak a szakemberek. Hz országos pécsi találkozó tapasztalataiból Ken a produkció a legfontosabb. Gyermekszínjátszók, dramatikus latszokorok Vi ikervári általános iskola csoportja
