Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-08 / 125. szám
Harminc éues a Mentőszolgálat /önnek a helikopterek? Közel ötezer ember dolgozik írtünk Egy híján 40 mentőauti Baranyában Ha rohanó mentőautót lát az ember, s a sziréna a fülébe hasít, önkéntelenül is erősebben dobog a szíve; most, valakinek az életéért futnak... Köszönjük meg dr. Oravecz Bélának — mondom magamban —, hogy harminc évvel ezelőtt, 1948. május 11-én megalakult az Országos Mentőszolgálat, s mára egy ütőképes egységgé nőtte ki magát. Kevesen tudják, hogy Oravecz Béla kapta megbízásul az OMSZ megszervezését, s hogy korábban a mentősök, amolyan önkéntes-társadalmi alapon dolgoztak. Hiszen a felszabadulás előtti két szervezet egyike a BÖME — a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület —, a másik pedig a VÖMÉ — a Városok és Vármegyék önkéntes Mentő Egyesülete volt. Állandó rádiókapcsolat Hazánkban a mentőszolgálatnál több mint ötezer ember dolgozik, nap mint nap készenlétben, az idővel versenyben. Dr. Farbaky Ivánnal, az Országos Mentőszolgálat Baranya megyei Szervezetének vezető főorvosával erről beszélgettünk, megpróbálva bepillantani életükbe. Hol is kezdjük . .? Talán a központban ülő szolgálatvezetőnél, aki az apparátus legfőbb döntnöke: a bejelentés után azonnal intézkedik, hova, milyen kocsi menjen, orvossal-e avagy anélkül, hova vigyék a sérültet. . . Megyénkben 39 kocsival dolgoznak: ebből egy a több feladatra alkalmas — EKG-val, lélegeztetővel, sebészeti eszközökkel — felszerelt Mercedes rohamkocsi. Kettő Nysa esetkocsijuk van, a többi pedig hagyományos mentőautó. Vezérlőfonaluk az állandó rádiókapcsolat: a megye minden mentőállomásával, s a pécsi központon keresztül az ország minden pontjával. Ugyanis a mentőszolgálat centralizált szervezet, szükség esetén segítséget — erősítést — tudnak kérni és adni a szomszéd megyéknek, s nagyobb természeti csapások, katasztrófák esetén — mint például az árvizek — elég egy URH-kapcsolat a mentők mozgósítására. Pécsett naponta 250—300 esetben intézkedik a szolgálat- vezető: a segélykérő hívások száma érthetően nap mint nap változik. Többnyire nem sürgős esetekről van szó: hál' istennek a közúti súlyosabb karambolok, üzemi balesetek száma relatíve alacsony. Ez azt jelenti, hogy úgynevezett orvosi kivonulást naponta 20 —30-at számolhatunk össze. Rajzolják a fehér köröket Jubileumról beszélünk, jubileumi ajándékról is szólhatunk. Sellyén ezekben a napokban avatják az új mentő bázist. Evvel a létesítménnyel megyénk is gazdagodik, az Országos Mentőszolgálat is. A jövő az Országos Mentőszolgálat számára még nagyobb ugrást tartogat, hiszen a közúti beteg- szállítás adott esetben nem elég gyors, nem elég kényelmes. Már ma is kering néhány mentő-repülőgépünk, de a jövő feltehetően a helikoptereké. (Csak egy példát: Lengyelországban a kórházak és klinikák udvarán egy nagyobb fehér kör jelzi a helikopter leszállópontot.) S a másik hír ehhez kapcsolódik: a négyszáz ágyas pécsi klinika udvarán már ott a képzeletbeli fehér kör; a mentőszolgálat és a légiszolgálat szakemberei már bejárták a kórházakat, intézményeket hazánkban, ahol később alkalmas helikopter leszállót alakíthatnak ki. De térjünk vissza a repülőkre; egyelőre a légi mentőszolgálatnak helikopterei nincsenek. A repülősökre három feladat hárul: a sürgős szállítások elvégzése — életveszélyes állapotban lévő emberekről van szó —, a távolsági hazai és külföldi szállítások. Ugyanis előfordulhat: nyíregyházi lakos sérül meg Pécsett, itt a kórházak egyikében meggyógyítják, s haza repülővel megy. Közúton, vonaton fárasztóbb lenne. Hasonló esetben fordul elő külföldi út: adott esetben Svájcból vagy Norvégiából kell hazahozni valakit . . . Pécsett a pogányi reptér fogadja a mentő repülőket, de tegyük hozzá: a légi szállításhoz a beteg hozzájárulása kell. Közvetve gyógyítanak A mentősök gyors, határozott emberek: értünk dolgoznak. Kapcsolatunkra jellemző, hogy — statisztikák szerint — a lakosság több mint nyolcvan százaléka ült mentőautóban, s tekintélyes hányaduk az életét köszönheti a szirénázó fehér kocsiknak. Mondanám: a mentősök közvetve gyógyítanak! S itt, a cikk végén hadd térjek vissza dr. Farbaky Iván egy mondatához: a szolgálat- vezetőnek a legnehezebb a dolga, hiszen a hívás alapján — a laikus bemondása alapján — kell döntenie; küldje-e a mozgó Mercedes-ambulan- ciát, avagy elég-e, ha csak azt tandtesolja, vigyék a beteget a körzeti orvoshoz ... Persze őt is megtréfálja néha a telefon-betyár, aki heccből, felelőtlen szórakozásból ide- oda hívja a mentőket, rendőröket, tűzoltókat. így fordul aztán elő, hogy szirénázva, egymást előzgetve érkeznek a „helyszínre” a felhívottak ... Közben pedig valaki hiába várja az életmentőket. S a rossz tréfa, gyilkol .. . K. F. AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI TANINTÉZET SZIGETVÁRI KIRENDELTSÉGE 1978. május 23-án „B” KATEGÓRIÁJÚ személygépkocsi-vezetői tanfolyamot indít Jelentkezni lehet: Cser Istvánnál, Szigetvár, Zrínyi tér 2. sz. Bender Lajos szolgálatvezető előtt a mágneses térképen pontosan követhető, hogy hol tartózkodnak a mentőkocsik Olasz görénycsaládot vettünk Pulzátor a masina lelke dokumentumai a cső belsejében Árulkodó fotódokumentumokat, IBAK ipari televíziós felvételeket tesz elém Krauter Miklós, a Pécsi Vízmű főmérnöke. Az egyiken körös-körül képződmények tömege, „cseppkő” lerakódások lógnak alá, a másikon tisztán látható tükörsima csőfal belülről. „Ilyen tisztára dolgozta a csőgörényünk” — mondja. Ezek az ivóvíz távvezetékek és az erőművi zagyDoziméterek az Interkozmosz-program keretében Sugár. védelem Pakson „Az atomerőmű radioaktív szennyeződései a Dunában** Ez még nem Paks: a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál kifejlesztett sugárzásmérő készüléket ábrázolja a felvétel Mi történik üzemzavar esetén? Ha nem is láttuk mindnyájan a paksi atomerőmű építkezését, tudunk róla. Ha minden jól megy, 440 megawattal startol majd 1980-ban, feltehetően az év slágereként. A terv az, hogy idővel a legnagyobb villamos- energia-gyárrá nőjje ki magát hazánkban, lepipálja Százhalombattát, s a második ezredfordulón 4000 megawattot adjon. A szovjet mérnökök precíz tervei alapján dolgoznak az építők a paksi Duna-parton, naponta halljuk a híreket a beruházás állásáról. Ugyanakkor a laikus némi aggodalommal veszi tudomásul a megváltoztathatat- lant, sokszor megfordul fejében a gondolat: vajon a kellő biztonságot ki és hogyan szavatolja? Mi lesz az erőmű szennyező- anyagainak következménye? Hisz a televízióban is láta: nyugati államokban az atomerőművek építése-létesítése ellen tüntet a lakosság, fél a sugárzó anyagok levegőbe-vízbe bocsáj- tásától, az emberre veszélyes ártalmaktól. Mit jelent majd a radioaktív anyagokkal való munka az erőmű dolgozói számára, mit a paksiak, a környéken lakók számára? A Duna vizét ivó Pécs mit kezd majd evvel az újabb — minőségében minden eddigiektől különböző - szennyezővel? A kérdésekre már most várjuk a választ. Bízvást tudják ezt az illetékesek is, hiszen nem véletlenül tűzte a témát napirendre Pécsett a Magyar Kémikusok Egyesületének helyi csoportja és az MTA Levegőtisztaságvédelmi Szakbizottsága a közelmúltban. Dr. Fehér István kandidátus, a Központi Fizikai Kutató Intézet sugárvédelmi főosztályának vezetője tartott a Technika Házában az atomerőművek sugárvédelméről előadást, s azt követően lapunkat is tájékoztatta a paksi kérdőjelekről. Kezdjük a tényekkel. Óhatatlan, hogy ne kerüljön a levegőbe és a vízbe radioaktív szeny- nyeződés; az ilyen, paksihoz hasonló, úgynevezett nyomottvizes atomerőművek szerelvényeinek tömítése, zárása sem abszolút tökéletes. Tudni kell azt, hogy az erőmű működés közben a Duna vizének nagy részét hűtésre használja, azaz a Duna-víz az erőműn „keresztülmegy”. Viszont — mint azt dr. Fehér István említette —, Ico- moly méréstechnikai bravúr lesz a levegőbe és a vízbe jutó szennyezők mennyiségének kimutatása. Ugyanis radioaktív szenyezőkből „bőven van” a környezetünkben a természet jóvoltából is, no meg a hatvanas évek előtti atompárbajból — a kísérleti atomfegyver robban, tásból is. S ha a természetes sugárzás mennyiségét — amely évezredek óta hat az emberiségre — száz egységnek vesz- szük, akkor az atomfegyverkísérletek ezt egyetlen egységgel emelték meg, s a paksi szeny- nyező még ennek az egy egységnek a töredékét sem éri el. Éppen ezért szükséges majd komoly korrelációs számításokat végezni, hogy egyáltalán kimutathassák: milyen parányit mozdulna ki a radioaktivitást mérő műszer Pakson. Azaz: higgyünk a szakembernek, amikor azt mondja: a pécsi hőerőmű a maga kis füstjével jobban rombolja környezetét, mint az atomerőmű fogja kétezerben, teljes kapacitással termelve; sokkal több természetes rádium kerül ki kéményéből, mint a paksi százméteres kéményből hosszú felezési idejű rádium-izotóp. Az erőműben dolgozók sugárvédelméről is messzemenően gondoskodtak. (Közbevetném: Paks körül hét mérési pontban regisztrálják majd a műszerek a szennyezés mennyiségét, naprakészen, órára készen.) A dolgozók pedig saját doziméterrel - személyi sugárzásmérővel - a felsőzsebben sétálgatnak majd: egy fekete és egy piros doboz vigyáz rájuk. E sugárzásmérők egy részét az Interkozmosz program keretében készítették el tudósaink. A piros kazettát havonta, a fekete kazettát pedig évente értékelik ki, s így minden dolgozó „szem előtt marad". Mindez megnyugtató. De mi van akkor, ha üzemzavar keletkezik az erőműben? Erre is felkészültünk. Katasztrofális üzemzavar esetén — amire a valószínűségszámítás alapján 100 millió reaktor-évenként (!) kerülne sor — az úgynevezett lokalizáló torony segítségével védekezünk. Ez a katasztrófa a főnyomó vezeték törése következtében keletkezhet A torony feladata, hogy a robbanással induló óriási nyomást lefogja, csökkentse. A mérnökitechnológiai kérdéseket nem feszegetve mondjuk a lényeget: ez esetben csak annyi szeny- nyező juthat a falakon túlra, amennyi nem okozhat a környezetében élőknél sugárkárosodást. o S végül egy újabb kérdés: mi van akkor, ha felrobban, levegőbe röpül az erőmű? (Ez előfordulhat szabotázs-akció következtében, bombázás esetén.) Maliciózus megjegyzés volna: akkor többet nem kapunk áramot Paksról. Mondjuk inkább azt: akkor sem viselkedik az atomerőmű atombombaként. A két dolgot nem illik ösz. szekeverni: más-más működési elv alapján más-más célt szolgál az atomerőmű és az atombomba. Csak megjegyzésül: a közelmúlt kínai atomrobbantásait kiválóan mutatták a Központi Fizikai Kutató Intézet műszerei is, s a grafikon szépen felugrott. Sokkal több radioaktív anyag hullott a kínaiak jóvoltából a fejünkre, mint amennyit a paksi erőmű működése eredményez ... Kozma Ferenc vezetékek elsőszámú hozamcsökkentői, de akad más is... Megtervezik a csőhálózatokat, kikalkulálják, ennyi és eny- nyi vizet kell szállítaniuk, megépítik, betemetik, aztán kezdődik az üzemelés - és rövid időn belül, vagy csak évek múltán észreveszik, nem hozza a tervezett mennyiséget. A Mohács— Pécs közötti 37,5 kilométeres távvezeték is ilyen sorsra jutott 1972-ben. így olasz cég elvállalta hétmillióért, el is végezte egy hónap alatt a csőgörény- nyel. Rá egy évre akár kezdhették volna újra... A Pécsi Vízmű 1974-ben megvásárolta az IDROMEC cégtől a görénycsaládot, annak 150—400, valamint 600—700 milliméteres vezetékek tisztítását végző egységeit a magyarországi gyártási és forgalmazási joggal együtt. Az olaszok betanították a pécsieket, kitisztították a 700-as mohács-pécsi távvezetéket. Az öttagú pécsi szakembergárda jó tanulónak bizonyult, azóta évente tisztítják a Duna-vizet hozó vezetéket. Most már pár nap alatt készek vele és a hat év előtti ár egytizedébe kerül. A „tanpálya" után az ország számos helyén dolgoztak — eredményesen. A mohácsi „hős" teljes hosz- sza majd három és fél méter, súlya kilenc mázsa - a többi kisebb — és három részből áll. Az elején vannak az iránytartó görgősorok, a tisztító ekék, a közepe a lelke:a meghajtó pulzátor. Az ezen átáramló nyomófolyadék magas nyomású tolólökésekkel több tonnás erőt kifejtve folyamatos és szakaszos mozgással viszi előre a görényt az üres csőben. A berendezés vége a helyzetjelző, beépített rádióadó, vagy kötél segíti behatárolni: a berendezés éppen hol gyalul, kefél, tisztít.- A rajt előtt meg kell ismerkedni a tisztítandó vezeték nyomvonalával, a műszaki dokumentációjával, legalább úgy kell ismernünk, mint az üzemeltetőnek. Ha ezen túlvagyunk, az indítócső segítségével az indítás következik az üzemi nyomásszint alatti értékkel. Ha már elindult, nem lehet megállítani, hacsak... Újabb fényképek, most már a kivitelezők vétkes hanyagságáról (?!): a műszaki dokumentációban nem szereplő félig zárt tolózár, belógó légtelenítők, a csőben felejtett méteres feszítővas, kilós kőtömbök, fa- és vasgerendák. Az ilyen „fe- ledékenység” miatt jópár nehéz percet, órát, napot éltek már át, csőfeltárást, bontást, üzemkiesést. Talán egyszer megérik: az új vezetékek műtárgyait úgy tervezik, hogy ne akadályozzák a későbbi tisztítást. Már az üzembehelyezés előtt szeretnék áttisztítani az új csőhálózatokat, hogy kívülről és belülről is tiszta képet kapjon a majdani üzemeltető. És addig? A berendezések és kezelőik, na meg a fotók a tanúi, nem csak az elszennyeződés csökkenti a távvezetékek vízhozamát... Murányi László Hétfői □
