Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-26 / 143. szám

1978. május 26., péntek Dunántúli napló 3 KGST ülesszak után Quick lunch, nemzeti éttermek, tömegétkeztetés Interjú Sivó Tiborral, a magyar delegáció vezetőjével A KGST Belkeres­kedelmi Minisz­teri Tanácskozás Vendég­látóipari Munkacsoportjá­nak elnöke, V. G. Bicskov már nyilatkozott a Dunán­túli Naplónak, a témára több ok miatt is érdemes visszatérni. Egyrészt azért, mert e munkacsoport most ülésezett először Magyar- országon, s hazánkon be­lül Pécs és Baranya adott otthont a tanácskozásnak. Másrészt érdemes külön szólni a tárgyalások ma­gyar vonatkozású kérdé­seiről, a bennünket köz­vetlenül érintő feladatok­ról. A programokkal zsúfolt há­romnapos ülésszak utolsó dél­utánján kerestem föl Sivó Tibort, a magyar delegáció vezetőjét, a Belkereskedelmi M i n i szté ri u m főosztá lyvezetőjét. A delegációk tagjai még egy eseménydús délután előtt áll­tak, s az ebéd utáni rövid pihenőt kihasználva, stílusos helyen, a Vadásztanya kert- helyiségében ültünk le beszél­getni. Sikeres vizsga — Az esemény jelentőségét mind országos, mind baranyai szempontból felesleges hang­súlyozni. Azt kérdezném in­kább Sivó elvtárstól, miért éppen Baranyát választották a tanácskozás színhelyéül? — Az ilyen fontos esemé­nyek szinte kivétel nélkül Bu­dapesten zajlanak le. Mi most tulajdonképpen egy kísérletet hajtottunk végre: azt akartuk bemutatni az európai szocia­lista országok képviselőinek, hogy Magyarországon egy me­gye és a megyeszékhely ven­déglátóipara mit tud nyújtani a mindennapi életben a la­kosságnak, s az idegenforgal­mi szezonbqn a turistáknak. S nemcsak a pozitívumokra kon­centráltunk: a hiányosságokat éppúgy nem rejtettük véka alá. S hogy éppen erre a me­gyére esett a választás, az a történelmi és kulturális tradí­ciókkal, s a számottevő ide­genforgalommal magyarázha­tó. Meg kell mondanom, hogy Pécs városa és Baranya me­gye mindent összevéve na­gyon jól vizsgázott. Fejlesztési célok — Hazai szempontból mi­lyen, közvetlenül is hasznosít­ható tapasztalatok vonhatók ie már most? Milyen irányban kell fejlesztenünk a vendéglá­tás különböző területeit? Gon­dolok itt elsősorban a tömeg- étkeztetésre, egyrészt fontossá­ga miatt, másrészt mert ezt a témát magyar gondozás mel­lett dolgozták ki. — Ez év őszén tartják Bu­dapesten a miniszteri tanács­kozás 10. jubileumi ülését, s ennek napirendjén is szere­pelnek a tömegétkeztetés fej­lesztésére vonatkozó javasla­tok. Mostani előterjesztésünk mellett a gyakorlatban is meg­próbáltuk bemutatni ennek jelenlegi lehetőségeit egy me­gyén belül. A tapasztalatok alátámasztják a már korábban meghatározott fő fejlesztési te­rületeket; ezek a szállodaipar, az önkiszolgáló nagy alap- területű éttermek, a snack-bá- rok, és a meghitt, hagyomá­nyos kisvendéglők. S szorosan ide tartozik egy másik téma is, a gyorskiszolgálást biztosí­tó vendéglátóipari egységek létrehozása, számuknak növe­lése. Ezek lényege, hogy az itt kapható, úgynevezett „quick lunch” az ebédet he­lyettesíti; ezek a vendéglők el­fogadható áron a gyorsan el­fogyasztható meleg ételeket biztosítják. Ez a nemzetközileg is elfogadott módszer kettős hasznú a tömegétkeztetés szempontjából: a lakosságot éppúgy ellátná, mint a turis­tákat. Itt említeném meg, hogy a bolgárok javaslata alapján minden ország elvállalta egy korszerű üzlettípus kidolgozá­sát. Az ételbárnál hazánkra esett a választás, mert a Bu­dapesten látottak nagyon fel­keltették külföldi kollégáink ér­deklődését. n vacsoraestek példája — A tanácskozás valómény- nyi kérdését egyetlen beszél­getésben átfogni lehetetlen. Éppen ezért csak egy másik témát említsünk meg itt, a nemzeti éttermek ügyét, amely szintén az őszi ülés elé ke­rül. — A szocialista országok mindegyikében működnek nem­zeti éttermek, Budapesten pél­dául a Bajkál, a Havanna, a Berlin, etc; a többi főváros­ban pedig megtalálhatók a mi vendéglőink. Hogy mitől lesz egy étterem nemzeti, ezt öt döntő feltétel határozza meg: a miliő, a hazai szak­emberek jelenléte, az erede­ti, karakterisztikus áruk, a ze­ne, s végül a sokat vitatott kérdés, a partnervállalatok ön­állóságának fokozása. Ha mindez együtt van, valahogy úgy, mint a pécsi gasztronó­miai hetek vacsoraestjein, ak­kor biztosított a nemzeti jel­leg. Ilyen értelemben kell a meglévőket tökéletesíteni, úja­kat csak azután érdemes nyitni. — összefoglalva, minden országra érvényesen milyen következtetések vonhatók le a három nap után? — Eredményes mindenütt csak akkor lehet a vendéglá­tás, ha többféle üzlettípussal, nemzetközileg is elfogadott ha­Országos idegen- forgalmi tanácskozás Az év első négy hónapjának kedvező tapasztalatai alapján a korábbinál erősebb idegen- forgalommal kell számolniok mind az utazási irodáknak, mind a vendéglátásnak — hangsúlyozta Sivó Tibor minisz­tériumi főosztályvezető a Bel­kereskedelmi Minisztérium csü­törtöki szakmai tanácskozásán. Négy hónap alatt csaknem 2,3 millió — a tavalyinál fél­millióval több — külföldi érke­zett az országba: több mint fe­le turistaként, negyede kirán­dulóként és nem egészen egy­negyede átutazóként lépte át a határt. Külön foglalkoztak az érte­kezleten a dunántúli idegen- forgalom időszerű tennivalóival, különös tekintettel arra, hogy az év első négy hónapjában Jugoszláviából és Ausztriából erősen növekedtek az egynapos és a hétvégi látogatások. A mi­nisztérium intézkedett a határ­menti területek zavartalan ellá­tására. gyományos és modern üzlet- hálózattal rendelkezik; ha a fiatal szakemberek nemzetközi képzésben is részt vehetnek; s végül a munkacsoport tevé­kenysége csak akkor lehet tel­jes, ha az átfogó, elvi és el­méleti kérdések a gyakorlattal párosulnak. Dücső Csilla A műszaki fejlődés záloga Nemzetközi kooperáció és együtt­működés a BNV tükrében A KGST komplex programjá­nak köszönhetően évről évre nő a tagországok közötti koopeiá- ciók száma. Mind több vállalat kapcsolódik be a gyártás- va­lamint gyártmányszakosításba, Szervezettebb utógondozás A gondozottak otthona Pécsett, az Építők munkásszállásában Segítik az önállósodást Emberi és anyagi támogatás Harminchatezer forintot gyűj­tött össze O. J. 14-től 18 éves koráig. Az építőiparban dolgo­zott. Nevelői megbeszélték ve­le, hogy egy Pécs környéki te­lepülésen megpróbálnak ré­szére lakást szerezni. A pénz elég lesz az induláshoz... A fiú 18. születésnapját azonban a hirtelen előkerült szülők, ro­konok együtt ünnepelték... O. J. kiskorától nevelőottho­nokban élt. Nem ő az egyetlen, akinek az életbe indulása rosz- szul kezdődött. Az állami gon­dozott gyermekek saját lábra, állítása nem könnyű feladat. Különösen nehéz az olyan fia­taloknál, akik még ideig-óráig sem szívták a családi, vagy ne­velő-szülői ház levegőjét. Az évek során megszokják, termé­szetesnek veszik, hogy mindig gondoskodnak róluk: elkészítik a reggelijüket, megvásárolják a ruháikat, intézik a hivatalos ügyeiket. Az az állami gondozott gyer­mek, aki a nyolc általános is­kola befejezése utón dolgozni akar, vagy a pécsi fiú, vagy a mohácsi leány otthonba kerül. Mint Hideg Gyula, a Baranya megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatója elmondta, a pécsi fiú otthonban élő 14-től 18 éves korú fiatalok a megyei építőipari vállalatnál dolgoz­nak. Á fizetésük egy részét min­den hónapban takarékba teszik, készülnek az önálló életre, a saját otthon teremtésére. Hasonlóképpen „szervezik" a mohácsi otthonban élő lányok jövőjét, akik a helyi üzemekben dolgoznak. Nem lehet elhall­gatni, hogy ennek a város szé­lén lévő intézménynek — egy két kirívó eset miatt — nem a legjobb a híre, s az általánosí­tott megítélés sajnos valameny- nyi itt élő lány mindennapjait keseríti. A nevelőotthonok jelenleg is a munkahelyi közösségekkel karöltve próbálják a fiatalokat a saját életük alakítására ösz­tönözni. A tapasztalatok szerint azt, hogy ki miben találja meg élete értelmét, illetve hogy mi­lyen hamar, vagy késve fo­galmazza ezt meg önmagának — nagyban befolyásolják azok a közösségek, ahol ezek a fia­talok dolgoznak. Mindenekelőtt ki kell alakítani bennük azt a szűrőt — ami a családi környe­zetben nevelkedett gyermekek­nél általában jól működik — amely elfogadtatja velük a he­lyes, illetve kizárja a helytelen erkölcsi normákat, társadalmi szokásokat, magatartási formá­kat. A fiatalok nagyrésze ön­magára talál, s mire betölti a 18. évét, határozott céljai van­nak. Mások hosszú évekig nem találják helyüket, s a nagyko­rúságuk távolról sem jelenti az önálló életre való alkalmassá­gukat. Az ő kezüket tehát to­vábbra is fogni kell, azokkal együtt, akik a középiskolákból kikerülve kezdik a munkát. (A felsőfokú oktatási intézmények­ben tanulókról az ingyenes kol­légiumi elhelyezés mellett, kü­lönböző juttatásokkal gondos­kodnak.) A fiatalok életbe bocsátását ez év szeptemberétől szervezet­tebben, s remélhetőleg ered­ményesebben intézik. Tavaly lá­tott napvilágot az a kormány- határozat, amely megszabja, hogy az utógondozást hatéko­nyabbá kell tenni, azaz jobban kell segíteni az otthonokból ki­kerülő lányokat, fiúkat. Erre a célra létesítik az utógondozói állásokat is, melyeket szeptem­ber 1-ig be kell tölteni. Ugyan­csak szeptembertől kapnak a megyék jelentős összeget, mely­ből a rászoruló fiatalokat támo­gathatják. T. É. A szovjet—lengyel kooperációban kifejlesztett számjegyvezérlésű eszterga melynek eredményeként nő a hazai termékek színvonala. Ma­gyarország mind jobban kiveszi részét a nemzetközi munkameg­osztásból, s erre a BNV is szá­mos figyelemre méltó példával szolgált. A gazdaságos terme­lés, a magas műszaki színvo­nalú és minden piacon értéke­síthető termékek előállítása ma már elképzelhetetlen a nemzet­közi együttműködések nélkül. Példaként elég, ha csak a jár­műipar, a gépipar, a számítás- technika területén létrejött ko­operációkat említjük. Gépipar és vaskohászat Csak a gépipart valamint a vaskohászatot tekintve több mint hatvan többoldalú gyártássza­kosítási egyezmény van érvény­ben, KGST előkészítés alapján. Részesei vagyunk az autóipari részegység gyártásának, részt veszünk a háztartási gép és be­rendezés, a csomagoló beren­dezések gyártmányszakosítási egyezményeiben. A kooperáci­óknak köszönhető a korszerű hátsóhíd és dízelmotorgyártás kifejlesztése. S mint ahogy Gá- csik Miklós kohó- és gépipari államtitkár megjegyezte leg­utóbbi nyilatkozatában: „ e ter­mékeink a legjobban eladható úgynevezett „kemény" cikkek közé tartoznak.” Az elmondot­takból is kitűnik, hogy iparfej­lesztési politikánk által megha­tározott gyártmány és techno­lógiai fejlesztésnek szerves ré­szévé vált a két- és többoldalú KGST együttműködés. Vegyük első, és talán leg­szemléletesebb példaként, a számítástechnika eredményeit. Alig . több mint tíz esztendeje annak, hogy hat szocialista or­szág — köztük hazánk is — lét­rehozta az Egységes Számító­gép Rendszert. És ma mintegy negyvenezer kutató dolgozik e területen a baráti országokban: a fő cél ma a gépek és gép­rendszerek minél termeléke­nyebb kihasználása, az egyes egységek egymáshoz való kap­csolása. A VIDEOTON például az ember—gép kapcsolatot meg­valósító display-terminál csa­ládját állította ki a BNV-n. Az NDK-beli ROBOTRON Külke­reskedelmi Vállalat az informá­ciószerzés és feldolgozás készü­lékeit mutatta be. DARO 1370-es berendezésükkel többek között alfanumerikus információk gyűjthetők és az ESZR-nek meg­felelő formában adathordozó­ra tehetők át. Az Egységes Szá­mítógép Rendszerben az NDK gyártja többek között az EC 1040 típusú számítóközpontot, míg az EC 1010 magyar ter­mék. Az utóbbi berendezésből a VIDEOTON eddig harmincat szállított az NDK-ba. Az együtt­működésből egyébként a MOM is kiveszi részét, az ő munkájuk is benne van több periférikus készülék kifejlesztésében. A Műszeripari Kutató Intézet újdonságai között láthattuk a programozható nagyfrekvenciás osztókat, ezek a berendezések a KGST szakosítási programján belül készülnek és az MKI már nagy mennyiséget szállított a Szovjetunióba. A járműipari együttműködés talán a legismertebb olvasóink előtt: elég, ha csak az Ikarust, a Csep.el Autógyárat vagy a veszprémi Bakony Műveket em­lítjük. A csepeliek által bemu­tatott szervokormány például NDK kooperációban készül. A szovjet külkereskedelmi vál­lalatok valamennyi standján be­tekintést nyerhettünk a gazda­sági integrációba. A Stamkoim- port bemutatóján láhattuk pél­dául a lengvel—szovjet kooperá­cióban kifejlesztett legújabb tí­pusú számjegyvezérlésű eszter­gagépet, amely egyenes és görbevonalú, valamint külső és belső felületű alkatrészek prog­ram szerinti megmunkálását végzi igen nagy pontossággal. Licencek, gyártási eljárások A nyugati országokkal kiala­kított kapcsolataink jellegéből fakad, hogy vállalataink első­sorban licenceket, gyártási el­járásokat vásárolnak, amely szintén gyorsabbá teszi a mű­szaki fejlődést. Jó példa volt erre az a bemutató, amit az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pavilonjában rendez­tek. A skála igen széles volt: tizenöt témában, az energetiká­tól a mezőgazdaságig felölel­ték azokat a legjelentősebb li­cenceket — számszerint negy­vennégyet — amelyeket a hazai vállalatok vásároltak nyugati cégektől. Az OMFB kiállítása egyébként kimondhatatlanul is arra ösztönözte a hazai gyár­tókat, hogy liáencek vásárlásá­val gyorsítsák a műszaki fejlő­dést, ami a Minisztertanács ha­tározatával is összhangban áll. Végezetül hadd soroljunk föl néhány megvásárolt licencet. A Csepel Vas és Fémművek Transzformátor Gyára például a BBC-től vette meg a műgyanta tokozású száraztranszformátor licencét. A gyár az idei esz­tendőtől teljes mértékben kielé­gíti a hazai igényeket, s ezeket a berendezéseket szerelik be többek között a metróvonalak energiaellátó rendszerébe. Be­mutatásra kerültek az Ikarus által vásárolt Bosch indítómo­torok. Vagy említhetjük az ÉR­DÉRT Vállalatot, amely a Gung Nail rendszerű szeglemez kö­tésű tetőszerkezetgyártó beren­dezés licencét vette át: az új technológiával nagy fesztávol­ságú rácstartó szerkezetek ala­kíthatók ki és e mellett negyven százalékos faanyag megtakarí­tás érhető el. Salamon Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom