Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-26 / 143. szám

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt namö XXXV. évfolyam, 143. szám 1978. május 26., péntek Ára: 80 fillér Elismerés oldalnézetből A felülnézetből való elis­merésnek gyakran lehe­tünk tanúi, különösen a jelesebb állami ünnepek idején hosszú a névsor. Azonban a felülnézetből törté­nő elismerésnek az ellenpólusa is megjelenik, ha nem is min­dig nyomtatásban, az előző névsor mellett. S ha van érté­kelés felülről is, alulról is, ak­kor lennie kell oldalnézetnek is. Fölfigyeltem legutóbb dr. Rózsa Józsefnek, a Munkaügyi Minisz­térium szociálpolitikai főosztá­lya vezetőjének egy megjegy­zésére, amelyet népszerű heti­lapunk munkatársának kérdésé­re adott: ........Meg aztán nem­i gen bontakozott ki nálunk az oldalnézetből való elismerés, az, hogy a kollégák is megbecsül­jék a másik munkáját” — mondta többek között. A hoz­záértő és szimpatikus főosztály- vezető megjegyzése helytálló. De ő sem tudott receptet ad­ni, mindössze annyit mondott, hogy a munkahelyeken kell ki­alakulnia a megfelelő légkörnek, s a jó atmoszféra megteremtésé­ben sokat segíthet a párt- és a szakszervezet. Nyilván nem könnyű és egyszerű dolog ez, nehéz a három különböző alap­állásból érkező értékelést a legideálisabb közelségbe hozni. Aligha lehetne „intézkedések­kel” kérni és követelni a véle­mények azonosulását. Az alábbi esetet egy építő­ipari, vállalatnál jegyeztem föl. Kerestem ugyanis egy olyan szocialista brigádot, amelyet példaképül állíthattam volna a többi kollektívák elé, de ha nem is példának, legalább a munkamódszereik népszerűsíté­sére gondoltam. A szakszerveze­ti bizottság tisztségviselője so­káig meditálgatott a brigádlis­ták fölött, míg megnevezett egyet, olyan szakembereket, akik a befejező munkákat vég­zik az építkezéseken, általában lakásoknál. Mielőtt a megneve­zett brigádot fölkerestem volna, elhatároztam, hogy nem csu­pán a „Hallgattassák meg a másik fél is” elvét követem, hanem a harmadik felet is — tehát alul-, felül- és oldalné­zetből is tájékozódom. Felülnézetből. A brigád fő­építésvezetője mondta: — Ki­tűnő társaság, sok ilyen kollek­tívára lenne szüksége a válla­latnak. Rájuk mindig lehet szá­mítani, fegyelmezettek, munká­juk mennyisége és minősége ki­fogástalan. Elmondhatom azt is, hogy nem csupán a terme­lésben jeleskednek, hanem a szocialista munkaverseny, a bri­gádmozgalom további két kö­vetelményének js rendben ele­get tesznek. Erről a brigádról példát vehet bármely kollektí­va. Alulnézetből. Két új lakót kérdeztem meg az új városne­gyedben, akik nem oly régen költöztek be azokba a lakások­ba, melyeknek belső, befejező munkáit az említett, példának állított kollektíva tagjai végez­ték. Az egyik III. emeleti lakás tulajdonosának felesége mond­ta: — Higgye el, örülünk az új lakásnak, bár megjegyzem, hogy az árával már a csillagos eget súrolják, hiszen ez a más­fél szobás 370 ezer forintba ke­rült, s ebből a beköltözés előtt 100 ezret le kellett szurkolnunk. Ennyi pénzért kifogástalan mun­kát várnánk. Nézzen körül a szobában, mit szól a tapétához, ferdén áll a minta, s néhol hó­lyagos is. Vagy nézze az elő­szoba pvc padlóját, dimbes- dombos, mert alatta hagyták a kavicsdarabokat, hol meg hó­lyagos, mert nem került alá egyenletesen a ragasztó. — Földszint 1-es lakás tulajdono­sa: — Most már nincs különö­sebb panaszom, ami hiba volt, azt gyorsan rendbe hozták. (Sok javítanivaló akadt?) Különösen a beépített bútorzattal voltak bajok, az egyik szekrényt ki sem lehetett nyitni. (Summázva, hogyan értékelné a szakembe­rek munkáját?!)' Elégtelen osz­tályzatot adnék, hiszen itt nin­csenek fokozatok, valami vagy kifogástalan vagy hibás. Oldalnézetből. Hasonló mun­kákat végző, másik kollektíva vezetőjétől érdeklődtem a pél­daképnek említett csoportról. A különben ugyancsak elismert szakmunkás csak lassan mele­gedik bele az értékelésbe: — Mit is mondjak? Értik a mester­ségüket, jók a versenyben is, de ... de annyira nem jobbak a többinél, mint ahogyan fut­tatják őket. Akad ott is annyi kifogásolnivaló, mint a többi­nél. Csak .magának mondom, maradjon köztünk, azt is halla­ni, hogy a főnökség favorizálja őket, hiszen tudja, hogyan van az, a mi vállalatunktól is kell egy olyan brigád, amelyik ma­gasabb elismerést is kap. Ab­ban a brigádban van egy-két ember, azok tudnak helyezked­ni, a fölöttesek nyelvén beszél­ni. Ez az én véleményem. (Föl­vennék, velük a versenyt meny- nyiségben és minőségben?) Bármikor állnék eléje a tár­saimmal együtt. így fest az értékelés felülné­zetből, alulnézetből és oldal­nézetből. Nem tudom, miért van ez így. Visszaemlékszem, hogy gyerekkoromban a szom­széd cipész dicsérően emleget­te a szemben lakó ácsmester tudományát, kifogástalan mun­káját, de a falu másik végén dolgozó szakmabeli mestertár­sát elmondta mindenféle kon­tárnak. Miért volt ez úgy ak­koriban? Erre többé-kevésbé tudjuk a választ. A tőkés társa­dalom aki bírja, marja erköl­cseiben leiedzett a másik em­ber munkájának alábecsülése. Olykor a létfönntartás is rá- kényszerített embereket, hogy másokat, mások munkáját sza- pulják, és a magukét állítsák előtérbe. Ma azonban nem kell féltenie senkinek sem a meg­élhetését, munka nélkül aligha marad bárki is hazánkban. M i volna hát a jó? Nyil­vánvalóan az, ha a há­rom oldalról érkező ér­tékelés, elismerés köze­ledne egymáshoz, ha nagyobb lenne az összhang, ha nem térnének el egymástól ennyire a különböző irányból — alulról, felülről és oldalról — érkező vélekedések. Mit lehet­ne végül is mondani, tanácsol­ni? Többet nemigen, mint amennyit a minisztériumi főosz­tályvezető mondott, sokat segít­hetnének a párt- és a szak- szervezetek a munkahelyeken, hogy olyan közszellem alakuljon ki, amelyben természetessé, nél­külözhetetlenné válik az oldal­nézetből való elismerés is. Bezárta kapuit a tavaszi BNV Sikeres vásár volt Rangos hely a 2500 nemzetközi vásár között Helyhiány miatt nem fogadtak kiállítókat Biró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozata A Budapesti Nemzetközi Vá­sár sikeres fóruma volt gaz­dasági vezetők, üzletemberek találkozóinak, az ipari' és ke­reskedelmi kapcsolatok kiépí­tésének és bővítésének — mondotta a BNV tapasztala­tait összegezve az MTI mun­katársának adott nyilatkozatá­ban Biró József külkereskedel­mi miniszter. Nem érdektelen utalni arra, hogy az idén mintegy 2500 nemzetközi vá­sárt rendeznek a világ külön­böző országaiban, több tíz­ezerre tehető a szakkiállítások száma is, s így érthető, hogy még a legnagyobb cégek is gondosan mérlegelik: hol kép­viseltessék magukat. Ami minket illet, elmondhat­juk, hogy a tavaszi BNV vál­tozatlanul rangos helyet fog­lalt el a kiállítások sorában. Az idén már 70 000 négy- ’ zetméteren mutatkozhatott be 28 ország és Nyugat-Berlin megközelítően 2000 • vállalata. A HUNGEXPO — helyhiány miatt — több cég jelentkezé­sét már nem tudta elfogadni, ami ismét azt bizonyítja: üz­letfeleink is szorgalmazzák a kereskedelmi kapcsolatok el­mélyítését, jó vevőnek és meg­bízható szállítónak tartják Ma­gyarországot. Még nem is olyan régen sokan úgy vélték: a vásárok­kor eredményes, ha azon mi­nél több üzleti megállapodás, kooperációs szerződés szüle­tik. Ma már nem ezen mérjük a BNV hatásfokát. A magyar vállalatoktól azt várjuk — és ennek a termelő üzemek ál­talában meg is feleltek — hogy kínálatukat a nemzetközi élmezőnyhöz igazítsák. Az idei BNV nagydíjai is bizonyítják az ipar alkotó munkájának értékét egy olyan időszakban, amikor a külső gazdasági körülmények nehe­zekké váltak. A vásár kilenc napja alatt a szakemberek tanulmányozták a külföldi kiállítók eredmé­nyeit, értékelték ajánlataikat. Ebből a szempontból is igen hasznosnak tartjuk a BNV-t. Láthattuk, hogy a KGST-or- szágok ismét továbbléptek a szocialista integráció útján, de nemcsak itt a vásáron, a gyakorlati életben is. Egyre több az olyan termék, amely már országaink tervszerű együttműködése alapján ké­szült, vagy a sokoldalú koope­ráció eredménye. Megelégedéssel tapasztal­hattuk, hogy milyen sok nyu­gati és fejlődő országbeli partnerünk jött el az idén is a magyar fővárosba. Több or­szág hivatalos kiállítással kép­viseltette magát. Ez is jelzi, hogy a kereskedelmi világban pozitív módon ítélik meg gaz­daságunk helyzetét, lehetősé­geit. Kedvező tapasztalatokat szerezhettek az UNIDO-nak, az ENSZ iparfejlesztési szer­vezetének a BNV-re látogatott képviselői is. Tanácskozásukra 16 afrikai és ázsiai ország küldte el delegációját ha­zánkba. Mind a magas szintű tár­gyalások, mind pedig a vál­lalatok közötti közvetlen meg­beszélések igazolták várakozá­sunkat: kereskedelempolitikai és üzleti szempontból egyaránt sikeres volt a most véget ért Budapesti Nemzetközi Vásár — fejezte be nyilatkozatát Bí­ró József külkereskedelmi mi­niszter. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát idamajori intenzív tehenészeti telepén, elkészültével, egyidőben 1248 szarvasmarhát tudnak majd elhelyezni. A képen a hat istálló egyikében a belső elválasztó falat betonozzák. Erb János felvétele Megújítani a hagyományt A értékes exportcikk Fajtának jó a magyartarka Kevesebb takarmány — jobb eredmény A magyar szarvasmarha is­mét szeretne helyet kapni a külföldi piacokon, mint hús­hasznú állat, amely kiváló, ver­senyképes exportcikk. Ehhez azonban szükséges a kutatók, termelők és kereskedők gyors együttműködése. Jelenleg a húsmarha-tartás kulcsfontossá­gú kérdéssé vált, elsősorban export-értéke miatt. A fejlődés ellenére még van bizonytalan­ság, téves nézet is, mert nehéz olcsón, kevés befektetéssel, jó minőségű húsmarhát kitenyész­teni, „előállítani”, pedig hajdan ebben az állatértékesítésben nagyon jó tapasztalataink és eredményeink voltak, mond­hatni, hogy ezeréves. A tejhasz­nú állomány most már „össze­állt”, a továbblépés a húshasz­nú állomány kialakítása lesz. Hogyan és milyen intenzitás­sal? Erre keresik a választ az állattartással foglalkozó gyakor­lati és elméleti szakemberek, intézeti és külső tudományos munkatársak Pécsett, a POTE aulájában a szarvasmarha-te­nyésztési országos ankéton, melyet az Állattenyésztési Kuta­tó Intézet szervezett. Két éven­ként kerül sor ilyen jellegű ván­dorgyűlésre — ez most a nyolca­Gazdagh István Új üzemi és kiszolgáló, valamint szociális célokat szolgáló épület készül Eszterágpusztán, a Fajtakisérleti Állomás részére. A tízmillió forintos létesítmény jövő év végére készül el. Kivitelezője a szalántai Hunyadi Tsz építő brigádja. — Szokolai felv. — dik és több mint ötszáz részt­vevő tanácskozik. Baranya me­gye másodszor gazdája a mind eredményesebb rendezvénynek, vitafórumnak. Oláh László és Domanyek András a mezőfalvai Egyetértés Tsz-ből érkeztek: — Szépek az eredményeink tejből, egy tehén után évente 3820 liter tejet fe­jünk már évek óta. Most már szeretnénk a húshasznot is fo­kozni, próbálkozunk, de csekély sikerrel. Az F—1-es fajtát tart­juk még a legjobbnak, de jó lenne rövid idő alatt kihizlalni a lehető legjobb koncentrátu- mok alkalmazásával. Itt szeret­nénk megtudni, melyek a leg­újabbak, milyen arányban kell adagolni, keverni a takarmá­nyokhoz. Az előadók hangsúlyozták, hogy a magyar-tarka fajta ki­váló hústípus lehet, természete­sen a megfelelő genetikai fel­javítás, felerősítés után. Szá­munkra ez az egyetlen lehető­ség, mivel a többi fajta nagyon érzékeny a húsra nevelésnél. Remélik, hogy 5—10 év alatt a legjobb hazai hústípus „kiforr­ja magát", mert a gazdaságok csak a biztos tenyésztésbe mer­nek belefogni. Adottak a felté­telek, a magas szinten szakosí­tott telepek, a háztájik és kis­gazdaságok, ahol hozzáértők foglalkoznak marhahizlalással. Ugyanakkor — ezt is megál­lapították —, a tartási és takar­mányozási viszonyok elmaradot­tak, több helyen megcsontoso­dott, rossz módszereket alkal­maznak, túletetik az állatokat, és a hús minősége romlik. A húshasznú állat igénytelen, túl sok takarmányra sincs szüksé­ge: jelenleg ez a cél, ennek ki­keresztezésére törekszenek. Tar­tásához alig kell épület, hasz­nosíthatók lesznek a kukorica­tarlók, méginkább a bő hoza­mú legelők, amikből még kevés van. A Vili. vándorgyűlést Hor­váth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke nyitotta meg, a megnyitón részt vett Czégény József, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottság titkára, Keserű János, az Állattenyésztési Kutató Intézet főigazgatója, dr. Né­meth Lajos, az Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelő­ség főigazgatója, dr. Herpai Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigaz­gató-helyettese. — Csuti J. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom