Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-21 / 138. szám

1978. MÁJUS 21. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A kultúra és az életmód (2.) A kultúra eszközei vagy a jólét szimbólumai? Felmeres készült a Komarou Gimnáziumban Miért érdemes élni? Szülők és diákok válaszoltak Vajon miért érdemes élni? Mi adja meg mindennapjaink sava-borsát? A jó fizetés? A kényelmes élet? Az érdekes foglalkozás? Az erkölcsi meg­becsülés? A hírnév, politikai hatalom, a társadalmi hala­dás szolgálata? Vagy egysze­rűen csak: segíteni másokon? A szülőd szerint az erkölcsi megbecsülés a legfontosabb, gyerekeik az érdekes foglal­kozást tették az első helyre. A szülők a jó fizetés kategó­riáját „nem vették észre" — a diákok bár az ötödik helyre, de rangsorolták. o Egy érdekes felmérés készült el a minap a Komarov Gim­názium és Szakközépiskolá­ban, Pécsett. Szülőket és diá­kokat kérdeztek meg; kérdő­ívek segítségével faggatták őket elképzeléseikről, életcél­jukról, életvitelükről, a közös­ség és az egyén kapcsolatá­ról .. . A kérdőíveket a Pécsi Tanárképző Főiskola nevelési tanszéke állította össze, s se­gítségükkel arra szerettek vol­na választ kapni az iskola ne­velői, hogy vajon hol kell ja­vítani — saját, munkájukon? Az önmaguk elé tartott tükör kérdéseik zömére megadta a választ.. . Erről tájékoztattak az iskola tanárai, Kardos Ist­vánná nevelési igazgatóhelyet­tes és Kocsis Margit, pálya- választási felelős. Kezdjük tehát a szülők és diákok válaszainak összeha­sonlítását, annak előrebocsá­tásával, hogy a felmérés min­den kérdésére nem tudunk kitérni. Csak a legfontosab­bakat — a szubjektíve leg­fontosabbaknak látszókat — vegyük nagyító alá. 1. Milyen közösségi ember­nek ismeri gyermekét? (Illetve a diák — saját magát.) A szülők között mindössze 32-en akadtak, akik a kiemelkedően jó közösségi ember kategó­riát választották gyermekeik számára. A többség a köze­pes jelzőt választotta, vissza­húzódónak 3 találta gyerme­két. A diákok válasza majd­nem megegyező, egy kicsit több visszahúzódó kategóriá­val, s kevesebb kiemelkedően jóval. 2. Melyik életértéket tartja sorrendben a legfontosabb­nak? (Nyugalom, harc, mun­ka, jólét, elvhűség, hírnév, szórakozás, kaland, hatalom, tekintély...?) A szülők sor­rendje: nyugalom, munka, jó­lét. A diákok választott élet­értékei között a munka vezet. Második helyre viszont min­den évfolyam egyöntetűen a nyugalmat tette. Harmadik az elvhűség lett — a végzős nö­vendékeknél, az első és har­madik évfolyam viszont a jó­létet választotta. És egy fi­gyelmeztető: ötödik helyre fel­jött az egyéb kategóriából — a szórakozás! 3. Mi készteti az embert a közéleti harcra, közéleti sze­repvállalásra? A szülők eszmei alapon próbálták a kérdést megválaszolni, a diákok az ér­vényesülést látták a közéleti- ség mozgatórugójának. 4. Az előbbi kérdés ‘■fordí­tottja: miért nem vesz részt a közéletben? A felnőttek — ta­lán nem véletlenül —, a lus­taságra apelláltak. Gyerekeik az önzés, lustaság, félelem, szűk látókörűség, betegség, ellenséges nézetek, anyagi ér­dekeltség hiánya és a közöny tételek közül az utóbbit vá­lasztották. 5. Miért tanul az ember? Munkaszeretetből, kötelesség­tudatból, anyagi haszonból, hírnév miatt, félelemből, meg­szokásból, érdeklődésből? A diákok az érdeklődést tették első helyre, apáik a köteles­ségtudatot. 6. Miért szereti tanárát, mi­lyen tulajdonságait értékeli? A felnőttek szerint a tanár legfontosabb tulajdonsága a szakmai tudás, aztán az ért­hető előadásmód, széles körű műveltség, rendszeresség, majd a színes előadás jött a sorban. A diák itt azonosult szüleivel, de becsempészte a szeretett tulajdonságok közé a jó fellépést. Ez talált! ’ 7. Milyen vonások miatt nem szereti a tanárt? (Az előbbi kérdés fordítottja.) A fel­nőttek a mellébeszélést tették első helyre, talán mindennapi csatáikra gondolva. A diók az unalmas előadásra tippelt. 8. Végezetül a számomra fontos utolsó közös kérdés — mert akad a kérdések között olyan, amit csak a diákoktól kérdeztek — így hangzik: Vé­leménye szerint a legfonto­sabb személyiségjegyek az emberben elsősorban hol ala­kulnak ki? Az életben? Az egyetemen? A középiskolá­ban? A családban? Vagy mindezek született adottsá­gok? Megint eltértek a válaszok. A szülők szerint — ki tudja miért? — a kérdőív adóinak dobták vissza a választ. Azaz: szerintük a középiskola a leg­főbb személyiségformáló. A diákok véleménye megoszlott: az első évesek, a legifjabbak a családra tippeltek, a csa­ládtól várják személyiségük alakulását. A III—IV. évfo­lyam szerint viszont az élet alakítja az embert. o A kizárólag diákokra vonat­kozó rész közül néhány szin­tén publikálásra érdemes, el­gondolkoztató. Az érdeklődési területek sorrendje így alakult: "sport, tudomány, utazás, mű­vészet, irodalom, szórako­zás ... A megkérdezettek kö­zül 389 dióknak határozott célja van, határozott pályát lát maga előtt. Néhányon — 15-en — nem válaszoltak a kérdésre, s 137-en még nem tudják, mi lesz belőlük. Az összetett életformák közül so­kan a következőt választották, s így iskolai szinten első hely­re került a: nyugalmas élet, közepes munkával, elvhűség­gel, de nagyobb áldozatok nélkül. S végül mit mondanak a fiatalok önmagukról? A fel­nőttekről? Jók-e, rosszak-e? Felmentik-e, elmarasztalják-e társaikat, szüleiket? Az 550 válasz közül 180-an találták szimpatikusnak a mai fiatal életvitelét. (Csak eny- nyien!) Elítélően 148-an nyi­latkoztak, a többiek nem (!) nyilatkoztak. A felnőttekkel 128-an (!) szimpatizáltak, 148- an negatív választ adtak, s 266-an üresen hagyták a rub­rikát ... ♦ A kérdőíveket összegezték, értékelték, s most a nevelő- testület azon munkálkodik, hogy az így szerzett informá­ciókat valamiféleképpen hasz­nosítsa. Már vannak elkép­zelések, mint például: olyan cselekvési programot kidol­gozni, amely során a fiatalok nagyobb önállóságot kaonak, több közéleti megbízatást; sze­retnének a szülőkkel is erő­sebb kapcsolatokat kiépíteni. Jobban segíteni a diákok egyéniségének kibontakozását, pályaválasztási ambícióit. . . Biztos tehát, hogy a felmé­rés nehéz munkája nem volt hiábavaló. A Komarov Gim­názium és Szakközépiskola kezdeményezése követendő, a kérdőívet — esetleg némi mó­dosítással, finomítással — to­vább lehetne adni, s a fel­dolgozást szakemberre bízni, közzétenni. Bizonyára akad néhány szociológus is, aki örömmel vállalna részt abban, hogy Baranya ifjúságát meg­ismerhessük. Szubjektív ala­pon . . . Kozma Ferenc Az állandóan bővülő repro- dukciójú kulturális termeléssel, a kultúrértékek intézményesí­tett dömpingjével szemben (saj­tó, tv, rádió, film, könyv stb.) az életmód alkotóelemei: a táplálkozás, a ruházkodás, a magánélet mozzanatai nem mennek keresztül ilyen hihetet. lenül gyors, radikális minőségi változásokon. A mindennapi lét alapjainak átalakításához jóval hosszabb és türelmesebb idő szükséges. A lakóhellyel kapcsolatos változások (átköl­tözés a régi környezetből a modern lakótelepre) sok eset­ben az interszubjektív kapcso­latok kiüresedését is jelentik. Arról van szó ugyanis, hogy a technika ill. kulturális robba­nások, számos közvetítőn átha­ladva, elhalnak az egyéni életmód belső körein. Már Ve­res Péter is rámútatott a 30-as években arra, hogy amikor azt hitték: a modern technikai, kulturális csodák — a repülő­gép, a mozi stb. — gyökeresen megváltoztatják a szegénypa­raszti életmódot, keserűn csa­lódtak. A helyzet még rosszabb lett. Persze, a kulturális, techni­kai változások a társadalmi vi­szonyokon keresztül nyernek igazi axiológiai jelleget. Mégis az életmód konzervatív kere­teit elsősorban nem a „kívül­ről" jövő változások bontják fel. A kultúra az emberek min­dennapi életében orientációs funkciót tölt be, biztonságot, kényelmet nyújt, általa nyer értelmet a mindennapok tö­rekvése. Ugyanakkor ne felejt­sük el, hogy a partikuláris élet­mód egyedül azokat a kultúr- kincseket képes interiorizálni, amelyeknek igazságáról, értel­méről saját addigi tapasztala­tai eleve meggyőzték. A kultúra az egyéni életmód kiteljesedésének és megváltoz­tatásának csupán egyik, de nem egyetlen lehetősége. Ez a potencialitás viszont nélkülöz­hetetlen mozzonata az ember sokoldalú, szabad önmeqvaló- sulásónak. Az egyén kizárólag azokat a „kultúrhatósokat" építi be önmagába, amelyek valamilyen módon igazolják életmódjának addigi irányát. Az életmód radikális „átváltá­sai" számos egyéni, sőt nem­zedéki konfliktust okoztak. Számunkra az a legfonto­sabb kérdés ebben a kontex­tusban, hogy hogyan találjuk meg azon egységes, a szocia­lista kultúra alapjait alkotó „rendező elveket", amelyek szerint az egyén önmaga épít­heti be életmódjába, gondol­kodásába a szocialista kultúra és szellem új értékeit. Ez a „szelekciós elv" ugyanis nagyon sokszor maga is heterogén. A kultúra dinamizmusa ön­magában is ellentmondásos. Számos olyan műfaj él, mely­nek társadalmi, politikai és esztétikai feltételei régen tova­tűntek már, mégis szívósan fennmaradnak. Legyen szabad röviden jelle­meznünk egy másik ellentmon­dást is, melyre Kozma Ferenc hivta fel a figyelmet, „Jólét szocialista módon" című köny­vében. A jólét és az életmód ellentmondásában a kultúra könnyen elsivárulhat. A min­denáron összkomfortos jólétre való törekvés lehetetlenné te­heti a kultúra permanens in- teriorizócióját mind a partiku­láris életmódban, mind a cso­portéletmód szférájában. A tartós anyagi javak meg­szerzésének állandó törekvése lecsökkenti azt az amúgy is kevés szabad időt, amely az „öncélú" kultúra befogadásá­ra marad. Az életmód és a kultúra sze­rintünk legfontosabb ellent­mondása az, hogy az objekti- válódott kultúrtermékek, me­lyek humanista társadalmunk keretei között közkinccsé vál­nak, nem mint eszközök, ha­nem mint jólétet szimbolizáló javak funkcionálnak. Másképpen fogalmazva: a megszerzett kulturális javakat (legyenek azok anyagi-techni­kai jellegűek) használni kell, illetve használatukon keresztül megértésükre is törekedni kell. A kultúra sajátos eszköz a személyiség állandó gazdagí­tására. A televíziókészüléket egy kisgyermek is be tudja kapcsolni, de ez még koránt­sem garancia' arra, hogy fel­nőtté válva megérti annak mű­ködését, s nem mozog majd idegenül a technikai kultúra csodálatos világában. Egyálta­lán nem közömbös az sem, hogy a gyermek melyik műsor, nál kapcsolja be, illetve zárja el a készüléket. önmagában kevés ragyogó szellemi és anyagi kultúrát te­remteni. Legalább annyira fontos létrehozni azokat a fel­tételeket. körülményeket, ame­lyek között az egyének szerve­sen be is illesztik a kultúrát életmódjukba. Egy tanyasi, el­szigetelt parasztember számá­ra sovány vigasz a tranzisztoros televízió. Évszázados paraszti, tanyasi életmódja ettől még alig változik, sőt elviselhetetle­nebbé válik, mert az individuum spontán módon érzi azt a nö­vekvő diszkrepanciát, amely életmódja és a nembeli gaz­dagság közé ékelődött. Dr. Estók Tivadar Egy lélek titkai Az első Pécsett készülő rajzfilm Képzetekről, álomszerű meg­látásokról szól Varga Csaba Egy lélek titkai című legújabb filmje, amely szürrealisztikus jellegű megfogalmazásban azokat a sztereotípiákat dol­gozza fel, ahogyan a férfi­képzetekben megjelenik a nő. A film technikailag az ani­máció legkifejezőbb' eszköze, a metamorfózisra épül. A for­gatókönyv már elkészült, a Pannónia Filmstúdió művé­szeti tanácsa jóváhagyta for­gatását. A 150 rajzból álló forgatókönyv alapján készülő hatperces film 7000 rajzot fog tartalmazni. A jelenlegi elképzelések szerint a munkát már a Pannónia Filmstúdió Pécsett, pontosabban Pécs­bányatelepen létesítendő mű­termében végeznék el. Az Egy lélek titkai Varga Csaba he­tedik önálló filmje lesz. A kö­zelmúltban a mozikban is be­mutatott Változások, változa­tok című filmjét, amely tulaj­donképpen már Pécsett ké­szült, a filmstúdió benevezte a zágrábi Animációs Világ­fesztiválra, amit júliusban rendeznek meg, Egyébként most került nemzetközi for­galmazásra, a svájci televízió két hete vette meg. A Pannónia Filmstúdió pé­csi műtermével kapcsolatban Varga Csaba elmondta, hogy a műterem átadására előre­láthatólag az év második fe­lében kerül sor. Az előkészü­letek, a filmforgatás szellemi előmunkálatai már javában folynak. Emellett Varga és az Yxilon stúdió tagjai az Ifjú­sági Házban intenzíven tevé­kenykednek. Néhányon rend­szeresen dolgoznak a Ma­gyar Televíziónak. így például a most készülő „Közgazdasági Kislexikon" című sorozat egy részét is ők csinálták. Elkép­zeléseik szerint a műterem al­kotógárdájának magját az Yxilon stúdió tagjai képezik. Az Yxilon stúdió ettől függet­lenül továbbra is az amatőr­filmezés helyi bázisa marad. Természetesen ők is nagyobb, apparátussal, szakmai támo­gatással. gazdagabb lehető­ségek közepette dolgozhatnak a műterem megvalósulta után. — Mi lesz a lő proliijuk? — A stúdió vezetése úgy gondolja, hogy itt alkalom és lehetőség kínálkozna hosz- szabb — 30, 50 és 60 perces tv-filmek készítésére. Ezek el­sősorban ifjúsági és gyermek­filmek lesznek, és egyedi fil­mek. A műteremben elkészí­tendő első filmek közé tarto­zik Pásztor Ágnes filmje is. amit komlói cigánygyerekekkel közösen készít. A film egy cigánymesét dolgoz fel, a gyerekek saját maguk rajzol­ják végig. A műterem jelen­tőségét az is mutatja, hogy a stúdió évi 8—12 egyedi filmje közül 0 jövőben kettő Pécsett készülne el. A Pan­nónia Filmstúdió animációs részlege egyébként a világ öt legnagyobb ilyen tevékeny­séggel foglalkozó stúdiója kö­zött van. A magyar filmgyár­tás keretében eddig összesen két nagy, egész estét betöltő rajzfilm készült el, most egy­szerre három ilyen filmnek a gyártása is folyamatban van. — Végezetül szeretném el­mondani, hogy az Yxilon stú­dió továbbra is várja az ani­mációs filmezés iránt érdek­lődő. tehetséges fiatalok je­lentkezését — mondta Varga Csaba. — B. K.— ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom