Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-20 / 137. szám
6 Dunántúli napló 1978. május 20., szombat Kőfaragó A súlyos sírkőlapok alsó felületére a kőfaragók újságpapírt ragasztanak, hogy a gyártás során a föld. vagy homok, oda ne tapadjon, szóval a néhány hetes újságoldalakat betűzgetem, apróhirdetések, miszerint „ . . . Trabant eladó ..." __ „Boxer kutya elveszett ..itt — meg itt, aztán „Házasságot kötöttek minden külön értesítés helyett...“ és cikk meg riport címek, hogyaszongya .......Minél több e mbert bevonni a közéletbe" —, s ezek a hétköznapi szövegek most nagyon is bizarrul hatnak, mert ha a kőlapok egyszer a sírhalmokat lefedik, végérvényesen értelmüket vesztik. Mindez csak felmerül bennem, aztán a kőfaragó mester Vogl Jenőre figyelek, aki a családi dinasztiában az utolsó, aki e szép és különös szakmát űzi még. Gyermekei közül csak egyik tanulta meg a mesterséget, de aztán — „ . . . mert több a pénz, esetenként 5—6 ezer is megvan havonta ...” —, kocsirakodó egy vállalatnál, pedig az első Vogl család 1703-ban telepedett át Thü- ringiából Pécsre, a törökdúlás után, hogy a lerombolt templomok, kápolnák kőfaragó munkáit elvégezzék, aztán a szakma apáról fiúra szállt, majdnem három évszázadon át. Vogl Jenő műhelye itt van Pécsett a Bolgár Néphadsereg útján, a szomszédban Stibi László szintén síremlékeket farag, és ugyancsak néhány házzal odébb a szövetkezeti kőfaragó üzem. — Van ebben valami célzatosság, hogy a szakma rendszerint a temetők közelében üti fel tanyáját? — Biztos, hogy van — mondja Vogl Jenő —, gondolom azért, mert a több mázsás kőmunkákat nem kell messzire szállítani, másrészt pedig a temetőket látogató hozzátartozók is szinte „helyben" leadhatják a rendelést. Rákoskeresztúron például a temető közelében két teljes utcában majdnem kizárólag kőfaragók laknak és dolgoznak. — De ez egyben konkurenciát is jelent... — Egyáltalán nem. Nézze, a mi munkánkra mindig szükség van, és azt is tudom, hogy Pécs mintegy tíz kőfaragója és még maga a szövetkezet is, annyi megrendelést kap, hogy alig győzik. Arról nem is beszélve, hogy ahány mester, annyi stílus, tehát lehet választani. — Van-e valamiféle változás, a megrendelők kívánságában? — Mondjuk. Ma még —de inkább csak falun — a síremlékekre kővirágokat, angyalfejeket kérnek a megrendelők és a feliratoknál meglehetősen hosszú szöveget, de ha tudom, tapintatosan próbálom lebeszélni erről őket. Az egyszerű, rövid szöveg sokkal finomabb és kegyelet- teljesebb. A sírna és gondosan megmunkált — minden cirádától mentes — síremlékek is sokkal szebbek. Az épület végében levő helyiségben dolgozik a csiszolókorong, az udvaron Vogl mester egyik dolgozója, — régi ismerősöm — Géra Nándi vésővel alakít egy műkövet, „hogy-hogy itt találkozunk?" — kérdem, azt mondja, főiskolán tanul és napközben itt dolgozik, kemény, nehéz munka, de neki tetszik és anyagilag is jól jár. Ismét Vogl Jenő. — A „főprofil” ma már a síremlék, de én jobban szerettem az egyedi munkákat, például templomi oltárokat, csináltam is néhányat például a Zala megyei Fonyiszentmik- lós plébánia hivatalának rendelésére. ölbő község templomának egy fő- és két mellékoltárát is mi csináltuk. Vagy például a Hunyadi út elején levő aranyos-kút medencéjét még annak idején apámmal készítettük, emlék'- szem rá, hatlovas szekérrel szállítottuk a helyszínre, a harmincas évek végén. De dolgoztunk a Pius-templomon is, aztán a Mór-koílégium kőfaragó munkájára is mi kaptunk megbízást. A kőfaragók egy évben egyszer leadják az anyagrendelést a KlOSZ-nak, aztán hónapok múltárt* megérkezik a szállítmány. A legjobb anyagok egyike a svéd gránit, korábban a rhodéziai fekete gránit, de ez utóbbi országból most nincs szállítás. — ... És a híres carrarai fehér márvány? Vogl elgondolkodik: — Van annál jobb, például a ruskicai márvány, Romániából. A carrarait nem nagyon szeretjük. A mi, viszonylag nedves és téli hideg éghajlatunkat „nem bírja”. Gyönyörű anyag, de nem időtálló nálunk. A betűvéséssel próbálkoznak már olasz gépekkel — mellesleg kettő van ezekből Magyarországon — de a kézi vésést egyelőre a gépek aligha szorítják ki, legalábbis kisipari műhelyekben. Márványt, gránitot, műkövet vésni, faragni, csiszolni szép mesterség, de nehéz, és ezt gyakran a szó valódi értelmében is vehetjük: egy köbméter gránit súlya általában 34 mázsa, a márványé 25— 27 mázsa, a műkőé 22—27 mázsa. És e roppant súlyt azért mozgatni, emelni, szállítani kell... — A kőfaragókat érheti-e valami „szakmai ártalom"? — Valamikor a szilikózis betegség gyötörte őket, és erre jól emlékszem, hogy — ahogy apám mesélte — valamikor kővágószöílősi és környéki híres kőfaragók elég korán elhaltak. Igaz, hogy homokkővel dolgoztak, ami nagyon porzik, szemcsés is, szóval ez okozhatta, mi viszont már keményebb anyaggal dolgozunk, a csiszolást pedig vizesen végezzük. — Milyen képességgel kell rendelkeznie a kőfaragónak? — Azon túl, hogy elsősorban szeresse a szakmát, nem árt, ha van kézügyessége, rajzkészsége. Én egy kicsit örököltem ezt a tulajdonságot anyai ágon a nagyapámtól, oki — mellesleg della pietra Rudolf Steiner névre hallgatott és olasz nemzetiségű volt — szobrászkodott, s ahogy tudom, nagyon szép munkákat adott ki kezéből. Valamit még mondok... — elneveti magát — végül az sem árt, ha ismeri a helyesírást. Mert elég sok szöveghibás sírfelirat található. A pécsi temetőben például: „Idd nyugszig ..." — ez és ez. . . Valószínű a mester valamilyen tájszólóssal beszélt ... A mikor Vogl Jenőtől elköszönök, mondtam volna neki, az én nevemet, ... ha netán majd szükség lesz rá . . . jól jegyezze meg, mert — nem sértésként említem —, de szerkesztőségünk hallgatag gondnoka immár jó tíz esztendeje még mindig két „b”- vel írja a „Rab"-ot. De aztán meggondoltam magam. Végül is akkor már, ugyan kit zavar? Rab Ferenc Fotó: Erb János Zárófoglalkozás a honvédelmi kabinelbeo Zárófoglalkozásukat tartották tegnap délután az Asztalos János Ifjú Gárda közbiztonsági szakalegység belügyi szakaszának tagjai Pécsett, az Asztalos kollégium honvédelmi kabinetjében. A fiatalok a beszámoló jellegű órán tesztlapokat töltöttek ki, melyek érintették az év közbe« tanultakat, igy a közrend-, a társadalom- és az ifjúság- védelem főbb kérdéseit, valamint a közlekedésrendészeti tudnivalókat. Az országban egyedül Pécsett működik belügyi szakasz, melyet két iskola, a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola és a Nagy Lajos Gimnázium 30 kollégista tanulója alkot. A kétéves előképzés első időszaka fejeződött be tegnap. A belügyi szakasz ténykedésének célja, a rendőrség és határőrség utánpótlásának biztosítása, előkészítés a tiszti pályára. A vizsga végén a legeredményesebben szereplő diákoknak dr. Schroth Béla, a Pécs járási-városi Rendőrkapitányság osztály- vezetője könyvjutalmakat adott át. Úttörők ünnepsége Budapesten Éljen a szocialista országok úttörőinek barátsága! — jelszó jegyében rendezték meg az úttörők hagyományos nemzetközi ünnepét pénteken a Szabadság téren a fasizmus felett aratott győzelem 33. és a lenini pio- nirszervezet megalakulásának 56. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen 700 budapesti úttörő, valamint a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli és . a szovjet pajtások 20—20 fős küldöttsége vett részt. A harsonaszóra felvonuló csapatokat Haraszti István, a Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Tanácsának titkára köszöntötte. Megemlékezett a hős szovjet katonákról, akik életüket áldozták a szabadságért, a szebb, boldogabb jövőért. Ezt követően a testvéri pionirszervezetek és a magyar úttörők képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait a szovjet hősök emlékművénél. Az ünnepség a Szovjet Kultúra és Tudomány-Házában kulturális műsorral ért véget. „...szebb ha ketten összetolnak!” 20 éves a szigetvári általános iskola ének-zene tagozata Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb ha ketten ösz- szedalolnak - zengi harsogva közel 150 gyerek Kodály kiasz - szikussá vált szavait, és a járókelők megállnak az ablakok alatt. A Szigetvári I. sz. Általános Iskola ének-zene tagozata fennállása 20. évfordulójának megünneplésére készül. Szigetváron tekintélyes hagyományai vannak a kórusmozgalomnak. A nagymúltú Tinódi Vegyeskar tavaly ünnepelte 100. jubileumát. Soraiban az ifjúság is képviseltette magát minden időkben. De a felnőtt kórusok mellett ifjúsági énekkarok is éltek s működtek. Bár a legkisebbek éneklésének kezdetei a hajdani elemi iskola történetéhez, a század- fordulóhoz nyúlnak vissza, az ifjúsági kóruséneklés a felszabadulás után kezd kibontakozni Szigetvárott. Valóban színvonalassá pedig a 20 évvel ezelőtt, 1958 szeptemberében induló ének-zene tagozat megteremtése folytán válik, mely tagozat szervezésének oroszlán- része Mohos Antal énektanár nevéhez fűződik. Hergenrőder József 1964 óta az iskola tanára, s több mint egy évtizede karnagya, eszmei és gyakorlati irányítója nemcsak az énektagozatnak, de a legkisebbektől kezdve a felnőtt karig a város kóruszenei életének is. Öt kerestük meg azzal a kérdéssel, milyen élmények, szereplések, sikerek jelzik az eltelt két évtizedben megtett utat. — A Kodály pedagógia alapján induló ének-zene oktatás, a mindennapi éneklés, ugrásszerű minőségi változást eredményezett - mondja Hergenrőder tanár út. — Sokunk munkája van ebben. Megyesí Schwartz Katalin 6 évig vezette a kórusokat, Csery Judit 8 évig tanított a tagozaton. A 60-as évek második felének sikerei az ő munkájukat dicsérik. A tagozat felső osztályainak fokozatos kiépülésével az énekkarok száma is megnő: a hagyományos kórus mellett létrejön a tagozatos kórus, a leány-, és fiú kamarakórus és o kicsinyek kórusa. — Nevezetes szerepléseink egyike volt az első „Éneklő Ifjúság" rádiófelvétel az 1965- 66. tanévben. Ugyancsak erre a tanévre esett a leány kamarakórus első nagy sikere is: az úttörő kamarakórusok megyei versenyének díja, a csillebérci jutalomtáborozás. 1966 szeptemberében a vár ostromának 400. évfordulójára Farkas Ferenc: Szigetvár dicsérete című oratóriumának ősbemutatóján a szigetvári dzsámiban tanítványaink együtt énekeltek a pécsi Liszt Ferenc kórussal, Ferencsik János vezényletével. Nagy élménye volt gyermekeinknek a 100 éves szigetvári kórusmozgalom ünnepségére városunkba látogató Bárdos Lajos köszöntése. Számos díj, rádiófelvétel az „Éneklő Ifjúság" mozgalomban, arany fokozat az úttörő seregszemléken - jelzi a szigetvári ének-zene tagozat sikereinek útját. 1977 tavaszán ők képviselték Baranya megyét az első országos gyermekkórus-találkozón Sopronban. Az évforduló tiszteletére rendezett ünnepi hangversenyre, amelyre meghívják és szeretettel várják a tagozat minden volt tanárát, május utolsó vasárnapján kerül sor. Hegedűs Magdolna Patinas palackok & A tenger mélyéről előkerült több szál éves butéliák Nem ritkaság, hogy a tenger mélyéről ókori amforák — nagy, kétfülű korsók - vagy több száz éves palackok kerüljenek elő, bormaradvánnyal a „gyomrukban". Előfordulhat, hogy ezek közül egyik-másik még el is fogyasztható. ha nincs is élvezeti értéke az egykori italnak. Azt mondják, minél régebbi a bor- annál jobb. Ez azonban csak legenda. De vajon miért van az, hogy a vendéglátó házigazda pincéje legrégibb, többnyire sok évtizedes borával kedveskedik vendégének? A magyarázat kézenfekvő: minél régebbi a bor, annál kevesebb van belőle, s csak ezért - kizárólag ezért - értékesebb. Ezzel kapcsolatban senkit ne tévesszen meg az, hogy a külföldi árveréseken sokszor igen magas áron cserél gazdát egy-egy öreg butélia. Ezek tartalmát soha, senki nem kóstolja meg, tehát csak ritkaságként, múzeá- lis értékként vehetők számításba. Minden bornak van bizonyos fejlődési vonala, mondják a szakemberek. A nehéz bor lassabban érik, de ha elérte be- érésének csúcsát, tovább nem javul. Ha viszont levegő éri, nyomban hanyatlani kezd. De hát mikor ó a bor? Az első fontos tudnivaló, hogy bizonyos szőlő-, illetve borfajták egyáltalán nem kívánják az ó- jelleget. A homoki szőlőkből készült könnyű asztali borok például annál jobbak, minél frissebbek, üdébbek, minél jobban őrzik a szőlő izét, zamatét. Az óbornak való nehezebb, minőségi borokat néhány hónappal szüret után még semmi esetre sem szabad palackba tölteni. Igaz, a bor fejlődésében ekkor mélypont következik, de 2-5 év múlva eljut a második csúcspontra. Addigra a már korábban elveszett szőlőaroma helyett kialakul az úgynevezett ászokolási íz és illat, az óbor lényege. De ezt is csak úgy lehet megőrizni, ha a megfelelő időben palackoznak. A hordóban ugyanis ezután már romlik a bor, a palackban viszont egy ideig még tovább javul. Alkotórészei összeérnek, finomodnak, harmonikusabbá válnak — így fejlődik ki az ászokízből a palackíz és aroma, ettől lesz a bor igazi óbor.
