Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-18 / 135. szám
6 Dunántúlt napló 1978. május 18., csütörtök 1918. május 20. Újabb adatok a pécsi katonai felkelés történetéhez Az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregének súlyos válsága az 1918 tavaszán kirobbant katonalázadásokban, zendülésekben mutatkozott meg. Egyik legjelentékenyebb és legszervezettebb mozgalom, amely a fegyveres felkelés szintjéig jutott el: a Pécsett állomásozó újvidéki 6. császári és királyi gyalogezred pótzászlóaljának. 1918. május 20-i felkelése. Az esőbeállók Vitatható, félreérthető szóösszetételek A pécsi Frigyes laktanyában volt az elhelyezési körletük, és egy századnyi erejük a lábadozó barakktáborban élt 1919 tavaszától. Mint a monarchio valamennyi K. u. K. gyalogezrede, úgy a 6. újvidéki gyalogezred és ezen belül a pécsi pótzászlóalja is, vegyes nemzetiségi összetételű alakulat volt. Az elmúlt időszakban beható kutatásokat végeztünk a pótzászlóalj nemzetiségi struktúrájának pontos felderitésére. A felkelést kirobbantó és a lábadozó barakktáborban pihenőben volt egység Oroszországból pár hónapja visszaérkezett magyar, szerb, ruszin, német, szfovák nemzetiségű legénységből állott. Többségük politikai „szűrőtáborokbór érkezett a pécsi lágerba. Származási helyüket is megvizsgáltuk. Bácskából, Verőcéből. Baranyából, Trencsénből, Somogybái, Budapestről kerültek a tóborba. Közel ötven százalékuk az újvidéki katonai körzet területéről származó magyarok, szerbek, németek voltak. 15 százalékuk szlavóniai és baranyai horvát falvakból került Pécsre, 1917 végén és 1918 kora tavaszán. Ismeretes 68 olyan katona neve, akik május 20-án az élvonalban harcoltak a felkelés idején. 38 fő ebből magyar, német, ruszin, 30 fő pedig szerb és horvát nemzetiségű katona volt. Ez a nemzetiségi összetétel volt jellemző az egész felkelő zászlóaljra és ezredre egyaránt. E vegyes nemzetiségű összetételű felkelő csapat, amelynek létszáma hamarosan elérte a 2400 főt, szociális és forradalmi célokért indult harcba. A felkelők között, forrásaink fényében, a politikai szervezet működésére is találunk utalást. Azok a vezetőik, akiknek nevei fennmaradtak és életükről is ismert egy-két mozzanat, többségükben tapasztalt harcosok voltak. Megjárták az orosz frontot és a hadifogoly- táborokat, ahol megismerkedhettek a bolsevik ideológia elemeivel. A fegyveres felkelés taktikájáról is ismereteik voltak. Más részük öntudatos anti- militarista volt, akik már a be- vonultatás után dezertáltak. Életük állandó üldözések közepette alakult. Berta György bányamunkás kétszer dezertált. Takács Mátyás 1917 óta volt szökésben. Vajda László egyéves önkéntes, géppuskás szakaszvezető, budapesti lakos, aki a Galilei kör tagja volt, a polgári életben is ismert volt radikális elveiről. Zavarkó Péter szlovák őrvezetö több mint egy évet ült különböző katonai börtönökben szökés miatt. Gondo? Béla kilencévi börtönt kapott, Novakovics Jenő és Bauer Károly radikális nézetű szociáldemokrata ifjúmunkások voltak. Erthl Anton baranyai német (sváb) tizedes, aki gép- puskás szakaszával védte a mai egyetem Rákóczi úti központi épületét, ugyancsak radikális szocialista munkás volt. A titkos jelentések között gyakran felbukkant olyan megállapítás, hogy a vezetők a rög- tönitélő bíróság előtt sem tagadták kommunista meggyőződésüket. „... 70 nyíltan bolseviknek vallotta magát..." — irta a hadügyminiszternek egyik bizalmas jelentés. Az ebben az időben zajló, vagy kirobbanó tucatnyi katonalázadások közül a pécsi messze kiemelkedik tudatos szervezettségével, továbbá azzal, hogy keresett és talál,) kapcsolatot a természetes szövetségesével, a pécsi bányamunkássággal. Pécsbányatele- pen is lezajlott fegyveres akciókkal elűzték a katonai po- rancsnokság vezetőit, a munkásokat kiszabadították a börtönből. A hadiüzemi parancsnokság épületét, kaszárnyáját, rohammal elfoglalták és kivégezték a gyűlölt parancsnokokat. A katonák és munkások ösz- szefogása későn történt ugyan, de jelentősége ekkor is országosan figyelemre méltó cselekedetnek számít. Mindkét felkelés leverését kegyetlen megtorlás követte. 17 felkelő katonát, illetve bányászt halálra ítéltek és kivégeztek, 36 felkelőt életfogytiglani börtönre, várfogságra ítéltek. A legénység döntő részét büntető századokba sorozták. A felkelésről a korabeli sajtónak hallgatni kellett. A magyar októberi forradalom győzelme utón és a Tanácsköztársaság idején elismerés illette őket. A felkelés valóban a haladás számára volt példa és az ma is. A pótzászlóaljon belül ledőltek a „nemzetiségi határok", a több nyelvű csapat internacionalista módon küzdött. Dr. Szita László A nyelvekben nem mindig érvényesülnek a logika törvényei. Ha valakinek például autóra vagy tavaszi kabátra fáj a foga, nyilván nem fogorvoshoz megy, hanem esetleg az OTP-be kölcsönért. összetett szavainknál is néha úgy érezzük, hogy némelyikük a logika törvényeinek sutba dobásával keletkezett. Nézzünk pár példát! A tisztaság — fél egészség! — olvasható az iskolákban. A fél egészség azt jelenti, hogy valaki csak félig egészséges, vagyis gyengén érzi magát, rossz bőrben van. Nyilván nem ezt akarja ez a mondás elérni, mint ahogy a jó fellépés — lél siker sem a majdnem bukást, a gyors tájékozódás — fél győzelem sem a vereség felé vezető utat akarja megmutatni. A félcipő, a tél- kabát egyáltalán nem fél, hanem a megszokottnál valamivel kisebb fajta. A drágakő olcsóbb lehet, mint a nem drágakő malomkő. A kisasz- szony is lehet magas, nyurga. A szóösszetételek közül mégis a legtöbb vita és félreértés a jelöletlen határozás összetételeknél fordul elő. Ilyenek többek között: békeharc (= a békéért való harc), munkaerő (= a munkához való erő), anyagellátás (= anyaggal való ellátás), cserepéldány (= cserére való példány), borkereskedő (= borral kereskedő). Ezeket a legtöbb nyelvművelő már nem kifogásolja, annyira áthatják már köznyelvünket. Ezek más jelöletlen összetételek mintájára jelentéstömörítéssel alkotott szóösszetételek. Egyik kedves olvasónk (Szamosi Mátyás) a magyareg- regyi völgyben egy irányjelző táblán ezt a feliratot olvasta: ESŐBEÁLLÓ. Mivel ez a szó nem szerepel az értelmező szótárakban, s mivel ez a fogalom elsősorban a beálló, a bekövetkező esőre utal, levélírónk az eső ellen védő házikó meghatározás hasznóNéhány napra Kálvin prédikációinak színhelyévé vált az ácsai műemléktemplom: szerdán, a műtermi felvételek után itt, a XV. században épült Pest környéki templomban kezdték meg a Sütő András „Csillag a máglyán” című darabjából készülő új magyar film külső felvételeinek forgatását. latát javasolja az eddigi helyett, mondván: „Magyarországon legalább tudnám, hogy mi ellen véd az ESŐBEÁLLÓ. Persze, erre tréfásan azt is mondhatnánk, hogy eső esetén próbálja ki o jovaslattevő az esőbeállókat, s majdcsak rájön arra, milyen célból állították ezeket oda, ohol vannak. Levélírónknak azonban a logika törvényei szerint igaza van. Valóban, más fogalmazással lehetett volna az új fogalmat ekként is létrehozni: eső elleni beálló. E fogalom szülője azonban még rövi- debbre sikerítette, amikor megalkotta az olvasónk által javasolt szónál négy szótaggal rövidebb összetett szót. Mivel nemcsak oz esőbeállók váltak be, hanem az új fogalom is csakhamar elterjedt az országban, célszerű volna az értelmező szótárakba is felvenni. Kérdés, helytelen alkotás-e az új jövevény? Analógiák tömege igazolja a hasonló jellegű összetett szavak köznyelvi használatát. így például nemrégiben korrózió- védelemről olvastunk a Dunántúli Naplóban. Nem a korróziót (rozsdásodást) védjük, hanem ellene védekezünk.' Kopasz Gábor egyik tanulmányában olvastam, hogy Pécs városának már kétszáz évvel ezelőtt, 1778-ban volt tűzvédelmi rendtartása. A tűzvédelem, a légvédelem, az árvízvédelem minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy a tüzet, a levegőt, az árvizet védjük, hanem, hogy ellenük védekezünk. A robbanásbiztos képcső biztosan nem robban fel. a gázbiztos, tűzbiztos készülékek a gáz- vagy tűzveszede- lem ellen védenek bennünket. Ilyen jelöletlen határozás összetételekkel tehát gyakran találkozunk. Csak egyetlen egy összetett szónál habozom: vajon a munkavédelem szóban is a munka ellen véd- jük-e dolgozóinkat? A filmváltozat főszerepeit Sztankay István és Huszti Péter játsszák, akik a színházi előadásokon is a főszerepeket alakították. A film további felvételeit Sopronban, majd Budapesten rögzítik filmszalagra a hónap hátralevő napjoiban. Dr. Tóth István „Csillag a máglyán” 60 éue Ántimilita rista bá nyá szsztrá j ko k A politikai megmozdulások kezdeményezői a Pécs vidéki bányászok A z 1918-as esztendő a háború végét jelentette, bár az év elején ezt még senki nem tudhatta. Olaszország mór az antant-hatalmak oldalán harcolt, Szovjet-Oroszor- szág kilépett a háborúból, az Egyesült Államok színvallása pedig mór Németország és a Monarchia vereségének árnyékát vetítette elő. A központi hatalmak az utolsó jelentős offenzívójukat kezdték meg, ennek érdekében mozgósították végső erőtartalékaikat, amely nemcsak a katonák számának növelésében, hanem az energiaforrások kitermelése tempójának erősödésében is megnyilvánult. Ez a tény a pécsi bányászokra rendkívül nagy terhet rótt. A háború utolsó éve a békemozgalmak, a tömeg- mozgalmak és az antimilita- rista megmozdulások éve volt, amelyek egyöntetűen a háború mielőbbi befejezését követelték, így céljukat tekintve, nehéz őket elkülöníteni. Szinte minden eseményre, ami az országban történt, Pécsett is a legélesebben a bányászok reagáltak. Cikkünkben azokat a megmozdulásokat elemezzük, amelyek a militarizmus ellen irányultak és kezdeményezői — valamint résztvevői a Pécs vidéki bányászok voltak. Az 1917 végén kialakult „szénválság" még a következő év elején is erősen hatott. „A kiadott rendeletek és utasítások nem tudták fellendíteni a termelést. Ellenkezőleg. Kezdtek nem félni a büntető megtorlásoktól, nem hatottak a fenyegetések,” Az orosz példa hatott. „Ezért a honvédelmi miniszter szigorúan elrendelte, hogy ha sztrájkra kerül a sor, aminek jogossága még visszásságok esetén nem ismerhető el, akkor határozott parancsot kell adni a munka megkezdésére, és ha ezt nem teljesítik, fegyelmi eljárást, illetőleg katonai bűnvádi eljárást kell indítani ... Be kell vonultatni őket, kizárólag katonai szolgálatra ..." — írta Hajdú Gyula visszaemlékezésében. 1918. január 21-én délelőtt tíz órára a Pécs vidéki bányamunkásság vezetősége gyűlés engedélyezését kérte. Az indok a béke, az általános választójog behozatala és a közélelmezés javítása volt. A hivatalos állásfoglalás szerint a sztrájkot Budapestről irányították. Január 21-én Pécsbányatelepre 60, Me- csekszabolcsra 60, Vasasra 60, Somogyra 30 és üszögre 30 katonát vezényeltek ki a rend fenntartása érdekében. 1918. január 28-tól február 4-ig egy bizottság dolgozott Pécsbányatelepen. Működése eredményeképpen „164, az üzemre kártékony és hasznavehetetlen bányamunkás katonai szolgálattételre való bevonulto- tását rendelte el, amit azonnal végre is hajtatott". A bányászok öt napig sztrájkoltak, míg végre létrejött a megegyzés. 28 be- vonultatottat azonnal leszereltek, a többiek ügyét pe- dik felülvizsgálták. Február 26-án a Pécs vidéki bányák igazgatója kérte a honvédelmi minisztert, hogy 18, a hadseregbe bevonultatott bányászt tartsák továbbra is a honvédség kötelékében, mert „izgatok, fegyelmet egyáltalán nem ismerik, és akiknek vissza- vezénylése műveink rendes üzemi biztonsága szempontjából direkt veszélyes". Április 22-én délután a komlói bányában is leállta munka. A munka beszüntetését az Országos Bányász Szakszervezet Pécsett tartott ülése határozatilag mondta ki. Április 24-én a bányászok bejejentették, hogy „kívánják az annexió- mentes béke mihamarábbi megkötését, az általános választójog sürgős törvényre emelését. .. Egyben kijelentették, hogy az irányban ez volt a legutolsó békés tüntetésük, ha még egyszer szükség lesz a munka beszüntetésére, akkor már bolseviki módra komoly, sőt rombolással kapcsolatos lesz." 1918. május elsejét a bányászok helyi gyűléseken ünnepelték, bár az ülések hangulatát erősen befolyásolta, hogy a fogdák tele voltak bányászokkal, sőt, olyanokat is elzártak akiket semmiféle vétség nem terhelt. Az általános sztrájk kitörése minden nap várho- tó volt. Május 6-án a Pécs vidéki bányászok megtagadták a háborús pótmü- szakok teljesítését. így érkezett el 1918. május 20., pünkösd másnapja. A Pécsett állomásozó 6-os pótzászlóalj katonái megtagadták a frontra irányítás parancsát. A katonák megsegítésére a bányászok is fegyvert fogtak, ennek ellenére a „lázadást" 24 órán belül sikerült leverni. Június 24. és július elseje között a Pécs vidéki bányákban ismét szünetelt a munka. A pécsi járás főszolgabírójának helyzetjelentése szerint a „munka- beszüntetés állítólagos oka a bányamunkásoknál az volna, hogy a felsőbb hatóság által életbeléptetett pót.fiü- szaknak egyes munkások által történt elmulasztása miatt az illető munkások fegyelmi és pénzbüntetéssel lettek sújtva, amelyet igazságtalannak tartanak és velük szolidaritást vállalván, az egész munkásság a munkát beszüntette”. A mennyire sűrűn követték az események egymást az év első felében, annyira megritkultak az esztendő második részében. Ennek okául a „hatos lázadást" követő megtorlás tudható be. A rögtönítélő bíróság halálos ítéletei, az izgatok üldözése, a sorozatos letartóztatások. a gyűlések betiltása visszavetették az események lendületét. Ősszel végre befejeződött az első világháború, ennek ellenére az elégedetlenség ismét a csúcspontjára jutott, ugyanis 1918. november 14-én az antant keretében a Szerb— Horvát—Szlovén Királyság csapatai megszállták Bárányé középső és déli részét. A demarkációs vonalat még Komló előtt húzták meg, de a község a következő év januárjától márciusig szintén megszállás alá került. Pécs városa a legkülönbözőbb fórumokon tiltakozott minden annexiós törekvés ellen, és ennek egyik bázisát a bányászok adták. Erdödi Gyula levéltári munkatárs
