Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-15 / 132. szám

► „Nyúl-aprított, Podjebrád György asztalárul, őzpecsenye hargitaiul...” Királyok étkezése (XVI. sz. eleji metszet) Reneszánsz vigasságok A fogások közt korhű dal, muzsika és táncok ” a Minaret-udvarban Ki-ki vérmérséklete szerint reagál a közelgő Pécs/ Nyári Színház belépőjegyeinek árai­ra, amiket a napokban közzé tettünk. (A szabadtérin 60— 80 Ft; a Minaret udvarában — étkezéssel együtt — 200 Ft, a többi nézőtéren egységesen 30 Ft.) Egy-egy összeg önma­gában viszonylagos. Drága vagy olcsó? Mit kapunk érte, ez dönti el, amit — várhatóan legalábbis — mindenkinek jo­gos igénye előre tudni. Reneszánsz vígasságok cím­mel ígér különlegességet egy műsor négy alkalommal a Mi­naret-udvarban: a budapesti Reneszánsz Rézfúvós Együttes; a Bakfark Bálint Lant-trió; a Collegium Musicum Együttes, egy pécsi énekkvintett és az Operaház balettművészeinek föllépésével. (Rendező: Bagos- sy László f. h.) Mire is szá­míthatunk itt? * „ . . . Most aztán elefánthá­ton, apácaruhában megjelent a Szentegyház képviselője és keresztes háborúra hívta fel a jelenlévőket, mire a herceg s nyomában mind a lovagok, ünnepélyes fogadalmat tettek a behozott s arany nyakékkel díszített eleven fácánra, hogy megvédik a kereszténységet a pogány török hatalmától .. .” Oliver de la Marche 1454­„Fácánünnepség ben szól eképpen Jó Fülöp burgundi herceg Fácán-ünnep­ségéről. És ha Pécsett 1978 nyarán a krónikás elefántról és szüzekről, (apácaruhában) nem is számolhat be, a Rene­szánsz vígasságok minden esetre a korabeli Fácán-ün­nepségeket kívánja megeleve­níteni. Pompázatos lakomával, a fogások között korhangulatú muzsikával, táncokkal és lát­ványos meglepetésekkel. S mivel a rendezvény egy szinte rituális korabeli „happening", egy reneszánsz lakoma pom­páját, hangulatát és kereteit akarja felidézni, középpontjá­ban a különleges étkek füzé­re áll majd. Tóth Sándor, a Pannónia konyha-séfje állította össze, elmondása szerint a kö­vetkező sorrendben: 1. Gömöri malacpástétom. 2. Tehénlé, Mátyás kedve sze­rint. 3. Tehénhús, jobbágyasztalrul és csanaki százéves borda. 4. Nyúl-aprított, Podjebrád György asztalárul és őzpe­csenye Hargitaiul. 5. Szárnyasok. (Moronis puly­ka és kakasétek a Bakony­bul.) 6. Tálján sajtok, gyümölcsök. Valamennyi a középkorban is használatos fűszerekkel. Az est főszakácsa el is sorolta a legfontosabbakat: sáfrány, gyömbér, szerecsendió, karda- monmag, kakukkfű adják majd sajátos zamatait e pompás ét­keknek. A kérdés, gondolom, kézenfekvő: honnan ezek az ódonhangzású ételkülönleges­ségek? Egy régi-régi szakács- könyvből, („ne is kérdezze, nem mondom meg, honnan"), amibői némi történelmi isme­rettel, és konzultációval re­konstruálni lehetett, hogy fő­úri lakomákon milyen ételfélé­ket fogyasztottak, milyen fű­szerezéssel, a XV—XVI. szá­zadban. S minthogy a lakomák szerves része volt mindaz, ami a fogások között elhangzott vagy történt, hogyan is marad­hatna el a szórakoztatás an­nak kései fölidézésekor? Erről az est művészeti vezetője, Kir- csi László oboaművész szólt: — Egyenlő súllyal van jelen itt a korabeli zene, látvány és a gasztronómia. S nem külön­külön, hanem szervés egység­ben: hol szervírozva, hol pe­dig elmuzsikálva, eltáncolva. Mindez egy XVI. századi erdélyi fejedelem udvarában történik, mindannyian az ő „vendégei" vagyunk. Jelen vannak persze megszemélyesített vendégek is: a fejedelem udvarmestere, aki rigmusokat mond a fogások előtt vagy az elmaradhatatlan udvari bolond. Előlép Bakfark, a lantos, Balassi, a költő. Szó esik a török elleni harcokról, á végvári életről; megszólal a témához kapcsolódó muzsika (korhű hangszereken), s a táncbetétekben - fáklya és gyertyafény mellett - „pavan"- nal, ,,paduan"-nal, „ongarese". vel szórakoztatják a vendége­ket. A közönség pedig hol fa­latozik, hol őket figyeli. . . ízelítőnek talán ennyi is-elég. Bizakodunk, hogy e furcsa la­koma-koncert vagy koncert-la­koma különlegességét nemcsak a fogások közt illatos vízzel körbejáró apródok, nemcsak a lant vagy toronyzene és nem­csak az exkluzív sültek, vadak, pástétomok testesítik meg — hanem az egész, együtt. . Wallinger Endre Folytatódik a nagysikerű sorozat Mi CV szociálpszichológia? A Tisztelendők- Szeret? Nem szeret? Magyarországon Szívből? Igazán? Üj elmélet ax érzelmi uonzödősről Tíz esztendővel ezelőtt, ami­kor a rádió vietnami riportkör- útra küldte, eszébe jutott: mi lenne, ha jönne egy operatőr is. .. Hála a véletlenek ritka és szerencsés összejátszásának — jött. így találkozott Róbert László a televízióval, és az em­lékezetes vietnami riportfilm bemutatása óta ismert televí­ziós személyiség lett, az eny­hén raccsoló, szabad idejében jógázó, kitartóan Kossuthot szívó, éjszakákat átvitatkozó, mediterrán vérmérsékletű Pécs­ről elszármazott újságíró. — Nincs filmes szemem — mondja. — Akkor tudok jó té­véprodukciókat csinálni, ha az operatőr ugyanazt látja, amit én — csak máshogy. — Tíz év még egy jó há­zasságban is gyakran felőrli a szerelmet. Milyen „viszonyban" van most a televízióval? — Számomra a televíziózás mindig egy kicsit menekvés a nehezebb feladat: az írás elől. A kamera előtt riporternek len- ni — ez nekem a kikapcsoló­dás. — Most hol „kapcsolódott ki"? — Olaszországból érkeztem, csütörtökön este. Mit jelent kommunistának és nyugati vi­lágsztárnak lenni? Erre a kér­désre kerestem választ, Gian Maria Volontenél. Ö most ép­pen az Ahol a madár se jár című világhírű regény megfil­mesítésén dolgozik, 30 kilomé­terre Aldo Moro szülőfalujától, így hát a Volonteról szóló portréfilmünkben a terrorizmus­ról is beszélünk, hiszen éppen forgattunk, amikor a politikus meggyilkolásáról értesültünk. — A Tisztelendőknél tett nagy sikerű zarándokút befe­jeződött? — Most készült el újabb négy-négy része a francia és a spanyol egyházakról. A so­rozatot Magyarországon foly­tatjuk: szeretnénk bemutatni azt a dialógust, amely orszá­gunkban folyik a hívők és a nem hívők között. E. A. Szeret? Nem szeret? Szívből? Igazán? — Sokszor gyötrő ez a szójáték. Tépelődünk a sokféle emberforgatagban - gondolat­ban tépdessük a kétely virágait. Mert hát sok a mosoly, de nem mindig ugyanannyi mögötte a szív. Mézes szavak háta mögé bújtatott tőrök leshetnek ránk. Tőrök, melyeknek neve: irigy­ség, epe, kígyósima kifaggatás, és, még jó, ha csak: közöny. Az arc nem mindig a lélek tük­re. Hát akkor most hogyan iga­zodjunk? Van persze egy tudo­mány, a szociálpszichológia — fordítják leginkább csoportlé­lektannak - s ez sokmindent megmagyaráz. Legalábbis fo­gódzót ad. Nem öreg — tudós­idővel mérve éppen siheder, csak egyetlen évszázados. Wundt óta figyelnek rá, aki megírta a Völkerpsychologie-t, — a Néplélektant — aztán Le Bon óta, aki meg a Tömegek lélektanát vetette papírra. Az­óta persze megnőtt a tudása, világosabbá is lett, és manap­ság félévente jelennek meg Magyarországon is a szociál­pszichológiai művek, magyar szerzőktől, vagy magyarra for­dítva. Okos, ám száraz, nehéz tudósnyelven fogalmazott mun­kák. Most végre kézbekerült magyarul az első olvasmányos, mégis tudományos mű, az egye­sült államokbeli Elliot Aron­son: A társas lény című kötete, Erős Ferenc fordításában. A tudomány és a mindenna­pok embere egyaránt villám­gyorsan érti meg belőle az em­beri együttélés pszichológiáját. Vagyis a pszichológia kételyeit. Mert ha a tudományokat egy nagy sorba lehetne helyezni, akkor a biztonság, a pontosság napfényénél lenne a matemati­ka, majd sorban az összes tud­nivalók másik végén, bent egy sötét alagút torkában: a pszi­chológia. Annak valamennyi ága. Hiszen a higanyérzékeny „tárgy”, az emberi lélek a munkája, s abban sokminden közbejön, mivel ész mellett sze­rencsére kiszámíthatatlan szív is akad benne. Tudományos biztonság ide vagy oda, hadd lapozzunk mégis bele Aronson remek könyvének egyik fejeze­tébe. Ez a vonzalomról szól, s arról, hogy miért kedvelik egy­mást az emberek? Az első és mindjárt kissé meglepő gondolat: főként nem azokat szeretjük, akik hízeleg­nek nekünk, hanem azokat, akiknek mi teszünk szívességet, íme a kölcsönkérő lélektani fegyverének eredete: felkelteni a .fölényes önelégültséget, hogy „Én adhatok neked, látod?!1' Aztán a személyes tulajdonsá­gok ... A feltűnően jó képes­ségek például nem egyértelmű­en keltenek szeretetet. Legin­kább a jó képességű, de em­beri hibákat vétő egyénisége­ket szeretjük, s csak utánuk kö­vetkeznek a szeretetsorban a kiválók és ráadásul hibát so­sem vétők. Végül legkevésbé a •középszerű, szürke egyénisége­ket kedveljük. Érdekes, hogy a nők ebben eltérnek a férfiak­tól: ők elsősorban a kiváló és ráadásul hibát sosem vétő fér­fiakat szeretik, — Aronson sze­rint. De szerintünk ezzel talán a női ítélőképesség hibátlansó- gát is megkérdőjelezik. Hiszen van-e hibátlan férfi? A fizikai vonzóerő már egyszerűbb do­log: aki szép, rokonszenves kül­sejű, arról könnyen feltételez­zük, hogy belül is gyönyörű. Csakhogy — hiába, ez az élet már csak ilyen! — külcsín és belbecs például a házasság egynéhányadik évében sokszor már szép lassan különrepedezik egymástól. Ezért kísérletezett Aronson telefonszimpátia pró­bával is. De sok csúnya ember lett íqy rokonszenvessé a saját hangjától, gondolataitól. És de sok nő tartaná a kapcsolatot az emberiséggel — Aronson után szabadon — inkább tele­fonon. Ki tudja, melyik félnek lenne jobb, aki mondja, vagy aki hallja a szöveget. Azt mondja Elliot Aronson: Ha valaki nem ért velünk egyet, akkor ebből az következhet, hogy nincs igazunk. Ezt oedig büntetésként éljük meg. Emiatt nem szeretjük azt, aki nem ért velünk eayet. Más: minél job­ban kételkedik valaki önmagá­ban, annál jobban vonzódik ahhoz, aki szereti őt! Mégmá- sabb: az önmagukban bizony­talan férfiak gyakran udvarol­nak csúnyácska lányoknak — (Hát persze! Kevesebb a haj­tás, kisebb a kudarclehető­ség!) Továbbá: jólesik, ha sze­ret bennünket olyasvalaki, aki osztja a nézeteinket is, de sok­kal izgalmasabb, ha olyan em­ber szeret, aki nincs velünk egy véleményen. Ilyenkor azt gondoljuk: „önmagamért sze­ret, nem a véleményemért!" Igen érdekes: a bennünket régóta naqyon szerető, vagy naqyon gyűlölő embernél sokkal jobban szeretjük az ellenség­ből baráttá, illetve sokkal job­ban gyűlöljük a barátból el­lenséggé változott társunkat. Hiába, az emberi lélek inkább a mozgásra épül, a változásra figyel, az inqerli, nem pedig a megszokott. Persze, ez csak ak­kor áll, ha a velünk szembeni érzelemváltozás nem hangulati, hanem teljesen nyilvánvaló és végleges. Mindezt Aronson az úgynevezett jutalomelméletből vezeti le. Vagyis: azokat az embereket szeretjük, akiktől a legkisebb erőfeszítés mellett a legnagyobb érzelmi nyereséget várhatjuk. Persze, hosszútávon semmiféle recept nincsen. Ezt Aronson is tudja, hiszen a pszi­chológia alagútban él. De azért jó kicsit elgondolkodni azon, hogy a tudomány hogyan iga­zolja kételyeinket, amikor ezen a földgolyón szívből, igazán szerető társainkat válogatjuk ki. Földessy Dénes Kovács István decsi lakos élete nagyrészét paraszti munkával töl­tötte, ám könyvgyűjtés a szenvedélye. Százévesnél is régibb köny­veket őriz. Kovács István nyolc éve ment nyugdíjba, azóta több ideje van a csaknem kétezer kötet gondozására, olvasására. Vendégünk lesz: Granaszfói Pál A Doktor Sándor Művelődési Ház „Beszélgetések tudomány­ról, művészetről" sorozatának e heti vendége Granasztói Pál Ybl-díjas városépítész lesz, aki az urbanisztikát az irodalom eszközeivel is szolgálja. Az est házigazdája, Szilágyi Domokos építészmérnök, a Pécsi Városi Tanács építési osztályának munkatársa mondja: — Granasztói Pálnak szemé­lyes kötődése is van a város­hoz, írásaiban vissza-visszatér- nek pécsi emlékei. Ez is sugall­ta a Doktor Sándor Művelődési Háznak az ötletet, hogy ven­dégül lássa erre az estére azt a városokat szerető és értő em­bert, aki széles látókörű, gaz­dag élettapasztalata alapján a laikus közönség számára is élményszerűen tud beszélni olyan dolgokról, hogy mitől jó és szép egy város, mik hatá­rozzák meg a jó városi közér­zetet, melyek Pécs városképi értékei, milyen az új és a régi viszonya városunkban . .. Meg­tisztelő számomra, hogy házi­gazdaként vezethetem ezt a be>- szélgetést, amelyen egy kiváló esztétától kaphatunk választ az urbanisztika izgalmas kérdései­re. A beszélgetés szerdán este 6 órakor kezdődik a Doktor Sán­dor Művelődési Házban. Tudományos krónika • Számítógép és emberi agy. E héten, egynapos országos kerekasztal-konferencia lesz Pé­csett, az Akadémiai Bizottság székházéban. A Számítástech­nikai módszerek • neurofizioló- giai alkalmazása című tanács­kozásra huszonöt hazai szak­ember érkezik. • Fogszuvasodás ellen egy hónapig ható krémmel véde­keznek az Egyesült Államok­ban. A magyar gyógyszeripar kutatásainak eredményeképpen nálunk is előállítottak egy ELMEX nevű kenőcsöt, amely egy hétig gátolja a fogszuva­sodást. Gyártását még nem kezdték el. • Német nyelvterületen nagy sikert aratott Horváth A. Olivér, pécsi természettudós könyve. Az Akadémiai Kiadó gondozá­sában megjelent mű címe: Die Vegetation des Mecsek-Gebir- ges und seiner Umgebung (A Mecsek-hegység és környéké­nek növényvilága). (Képünkön: Horváth A. Olivér.) • Űrkutatás a konyhában. A háziasszonyok bizonyára nem tudják, hogy a teflon-edény az űrkutatás eredménye. így kísér­letezték ki ugyanis a hőálló be­vonatot. • Mezőgazdasági együttmű­ködés. Tóth Tibor, az MTA Du­nántúli Tudományos Intézetének munkatársa a Magvető Kiadó megrendelésére könyvet írt a mezőgazdasági nagy- és kis­üzemek egymás közötti kapcso­latáról. A kötet a Gyorsuló idő sorozatban jelenik meg az év végén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom