Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-30 / 118. szám
Gyarapítsuk népünk szocialista műveltségét, tudását! Hogyan élt és dolgozott a hajdani munkásság? A pécs-baranyai munkásmozgalom emlékei Népesedésünk a világban Beszélgetés dr. Szabady Egonnal, a demográfiai tudományok doktorával, a KSH elnökhelyettesével Az első szabad pécsi május 1-i felvonulás A múzeumok is születnek. Hogy nem a semmiből, azt mindenki tudja. Annak az óriási előkészületi gyűjtő, kutató és tudományos munkának, amely a múzeumok megnyitását megelőzi, azonban csak igen kevés ismerője van. Márpedig itt Pécsett - valamennyiünk örömére és büszkeségére - hála mindazoknak, akiknek bármilyen formában és szinten közük van hozzá — fölöttébb gyakori a „múzeumáldás". Ez pedig mind a mi szempontunkból, mind pedig gyermekeink szempontjából igen-igen lényeges, hiszen az eredeti koremlékek, műtárgyak közelségét, ránk gyakorolt közvetlen hatását semmi sem helyettesítheti, pótolhatja. Számomra egy-egy múzeum, egy-egy kultúrcentrum, valóságos fővárosa egy-egy kultúrte- rületnek, fejlődési korszaknak. Olvasmányok, színházi és filmélmények, hétköznapi tapasztó, latok végtelen útjai futnak ösz- sze és torkollanak be ezekbe a kultúrcentrumokba, fővárosokba, amikből nálunk utcányi lesz, egymás közelségében, ezernyi más és más, alapjában véve mégis egyazon világ átélésének, megismerésének lehetőségét kínálva fel kíváncsiságunknak, tudásszomjunknak. • A leendő Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum helyét Pécsett, a Felsőmalom utcai tímárházban jelölték ki. A közművelődési és tudományos szempontból egyaránt jelentős objektum átadására a jelenlegi elképzelések szerint 1981-ben kerül sor. A Janus Pannonius Múzeum új- és legújabbkori osztályán viszont már hosszú évek óta folyik a minden részletre kiterjedő, gondos, mondhatni aprólékos kutatómunka, amelynek végső célja az, hogy a maga teljességében, pontosságában és hitelességében rekonstruálják, hogyan élt és dolgozott, hogyan szervezte mozgalmait a hajdani munkásság. Bezerédy Győző osztályvezető nem kis „feladatot" kapott tőlem, amikor arra kértem, mutassa be a majdani Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum anyagát, hiszen az óriási anyagnak még csak a nagyvonalú felsorolására sem volna elegendő egyetlen ilyen alkalom. Mindenekelőtt azzal kezdi, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokat, emlékeket két fő csoportba kell sorolni. Létezik egyrészt egy óriási levéltári anyag, amelynek jelentős része a Baranya megyei Levéltárban található meg. Ez többek között periratokat, hivatalos jelentéseket. sajtótermékeket foglal magába. Másfelől, ami a múzeumot elsősorban érdekli, és jelenti, ott vannak a visszaemlékezések, naplók, fényképek, tárgyi anyagok, amelyek egykori tulajdonosaik kezének érintését őrizve, rendszerint igen beszédesek, sokatmondónk. — A munkásmozgalmi anyag rendszeres gyűjtése tulajdonképpen a hatvanas évek elejétől folyik — mondja Bezerédy Győző. — A munkásmozgalmat azonban lehetetlen kiszakítani a maga tényleges — mindennapi élettel átszőtt és dzzal szorosan egybeforrott — hátteréből. Nem lehet ettől elválasztani, nem lehet enélkül bemutatni, mint ahogy nem lehet megérteni sem. Ezért elengedhetetlenül szükséges az, hogy a mozgalmi anyag mellett, a hajdani munkásság életmódját, munkáját, életkörülményeit, lakás- és ruházkodási viszonyait is bemutassuk. Éppen ennek az érdekében a mesterségeket, a kézművességet, a kis- és nagyipart bemutató részleg mellett szabályosan berendezett lakásokat is megszemlélhetnek majd a múzeum látogatói. Megtudhatják például, milyen volt egy századeleji bányászlakás, milyen berendezések voltak benne, milyen edények voltak a konyhában, milyen képek voltak a falon, és igy tovább. Sőt, a lakásablak kivágásában még a hajdani bányászkolónia fotóját is elhelyezzük, hogy minél teljesebb legyen a kép. — Mekkora korszakot ölel át ez az anyag? — Tulajdonképpen az 1600-as évek végétől, a török kiűzésétől egészen a napjainkig terjedő korszakot. A leendő kiállítás azonban csak 1948-ig mutatja be a történelmi folyamatot. Lesz persze egy ideiglenes ki- óllítóterem is, ahol adott esetben alkalmi kiállítások megrendezésére nyílik lehetőség. Az összképből a nemzetiségi rész sem hiányozhat - Pécs nemzetiségi múltja a súlyának megfelelő helyet kap a kiállítás anyagában. A legexponáltabb helyen természetesen Pécs—Baranya felszabadulása lesz — a kiskőszegi átkeléssel kezdődően. Ebben a „fejezetben" a Vörös Hadsereg mellett, a velük együtt harcoló bolgár, valamint a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a Petőfi Brigád harcainak is méltó emléket állítunk. — Pécs munkásmozgalomtör. ténete számos jelentős személyiséggel büszkélkedhet. Lehet-e velük majd „személyesen" is találkozni a kiállításon? — Hogyne, természetesen. Sokaknak a teljes életét, pályaképét bemutatjuk. Ilyenek — többek között — Szabó József, dr. Doktor Sándor, Haraszti István, Péch József, Tarr Imre, Steinmetz Miklós, Albert István, Barta Lajos, a Cséby-testvérek, Magyar^Lajos, dr. Boross István, Kréth Imre ... És sorolhatnám a neveket. Bemutatjuk természetesen a többé-kevésbé ugyancsak kiemelkedő személyiségek köré koncentrálódó irodalmi-művészeti és kulturális életet is, így például a Janus Pannonius Társaság és a Sorsunk történetét. — Milyen lehetőségeket nyújtanak a kutatóknak? — Szeretnénk a múzeumban kialakítani egy helytörténeti és történeti kézikönyvtárat és egy kutatószobát. Sőt, az iskolásokat 40 személyes előadóterem várja majd, ahol vetítéssel, tárgyi emlékek bemutatásával egybekötött órákat lehet tartani. — Tulajdonképpen mi képezi az önök munkájának az alapját? Mihez igazodnak, amikor „leleteiket" csoportosítják? — Most készül Baranya és Pécs munkásmozgalmának történeti szintézise. A munkát egy - ezzel megbízott — munkaközösség dolgozza fel. Ezzel a felszabadulásig teljes lesz a kép. A mi munkánk ehhez igazodik. A múzeumi anyagot ennek a monográfiának az alapján gyűjtjük és dolgozzuk fel a majdani múzeum számára. • — „Komoran, fenyegető lassúsággal indult meg a kicsiny csoport a Gyár utcai (ma: Vá- radi Antal u.) „egylet” épületétől a Deák utca felé” — olvasom Bezerédy Győző egy régi — Az első május elseje Pécsett című — cikkében. „Szemre szétzilált sorokban bandukoltak ezek az emberek, de a figyelmes szemlélő láthatta, hogy valamennyien egyek és egy vágy csillog a szemükben ... És 1893. május elsejének délelőttjén a Gyár utcából elindult kis csoport rálépett a hosszú, ötvenéves véres küzdelem útjára, elindult a tőke, a fegyver és az elnyomás ellen.” A cikkből mindent megtudhatunk, ami ezen a napon fontos volt ebben a városban. Bezerédy Győző nemcsak kutatja, vallatja az eseményeket, a hely . és az ember történetét, hanem örömünkre — cikkek, publikációk formájában - gyakorta bo is számol az e téren szerzett tapasztalatairól, ismereteiről. Jelenleg mivel foglalkozik? — Megírtam „Képek Pécs történetéből" című könyvemet, amely idén ősszel jelenik meg. „Élet a múltban” címmel most állítok össze egy dokumentumgyűjteményt. Mindkét munka a szóbanforgó témához kötődik, Pécs (és a dokumentumgyűjtemény esetében Pécs-Baranya) munkásmozgalmával foglalkozik. Munkatársaim: Horváth Csilla történész-muzeológus a pécsi ipart, a kismesterségeket. Nagy József Pécs irodalmi életét, Kovács Valéria pedig a török kiűzését és az azt követő, 1710-ig terjedő korszakot dolgozza fel. — A munka jelenlegi szakaszában mi a legfőbb gondjuk? — Egyet feltétlenül meg kell említenem. És ez inkább kérés. Arra kérünk mindenkit, hogy bármilyen régebbi tárgyi emlék a kezükbe kerül, ne dobják el, ne semmisítsék meg, hanem keressék fel a múzeumot, és hozzák be, vagy küldjék be ne. künk. Bebesi Károly A népesedés — azaz, mennyi gyerek születik, milyen az egyes korosztályok aránya, s végül is hogyan alakul a lélekszám, hogy csak néhány ide tartozó kérdést említsünk a sok közül — általában figyelmet kelt. És mostanában rendszeresen olvasunk, hallunk is ezekről, különösen az 1973. évi határozat óta, amely a magyar népesedéspolitika céljait hosszú távra megszabta. Ezúttal is azért kerestük fel dr. Szabady Egont, a demográfiai tudományok doktorát, a KSH elnökhelyettesét, hogy segítsen áttekinteni népesedési helyzetünket az újabb adatok tükrében. Bevezetőül a világ népesedésének mai helyzete, jellemzői felől érdeklődünk. — A fejlődő országok csoportja, amelyben a világ népességének több mint kétharmada él, alapvetően befolyásolja földünk népesedését, annál is inkább, mert ezek a népek mór huzamosan az úgynevezett második demográfiai robbanás idejét élik. Más szóval, rohamosan csökkent a halandóságuk, hagyományos életmódjuk azonban alig változik, ami magas szintű termékenységgel és ugrásszerű népesség növekedéssel, számos országban vi- szonylaaos túlnépesedéssel jár együtt. Az első demográfiai hullám egyébként qz iparilag fejlett országokban zajlott le, a múlt században, amikor is a halandóság nem csökkent ilyen gyors ütemben, az erős iparosodás, városiasodás és a tengerentúli területek gazdasági vonzása pedig felszívta a munkaerőt és csökkentette a termékenységet, ami fokozatosan demográfiai egyensúlyhelyzetet teremtett. A jugoszlávok és a bolgárok között — Mi a helyzet tehát a gazdaságilag fejlett országokban? — Hozzávetőleg tízéves eltérés mutatkozik a tőkés és a szocialista országok népesedési jelenségeiben. Amikor nálunk a legalacsonyabb volt a termékenység — az 1960-as évek elején -, ott születési hullám mutatkozott, most nálunk fokozódott a termékenység, ott viszont erős a visszaesés. Ami az egyes országokat illeti, talán Franciaország érdemel elsősorban figyelmet, hiszen köztudomásúan az elsők között foglalkoztatta erősen a népesedés kérdése. És noha magas a családi pótlék, valamint adó- és egyéb kedvezmények is vannak, közeledik ahhoz a mélyponthoz, ahol már kétségessé válik az egyszerű reprodukció, azaz az adott népességszám megőrzése. A Német Szövetségi Köztársaságban ugyancsak igen alacsony a születési arány. Más a helyzet Dél-Euró- pában, ahol a termékenység, mondhatni, hagyományosan jóval magasabb, és ilyen természetű gondok nem merülnek fel. — Mi jellemzi az európai szocialista országok népesedés- politikáját? — A szocialista országokban a háború után 1950 és 54 közölt érte el a születések aránya a maximumot. Ezután előbb lassú, majd gyors csökkenés következett A jelenlegi adatokat vizsgálva, Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában 19 ezreléknél nagyobb az élveszületettek aránya. Ez a viszonylag magasabb arány más-más okokra vezethető vissza: a falusi lakosság magasabb száma, adminisztratív intézkedések és erőteljes állami támogatás egyaránt fellelhetők közöttük. A szovjet és a jugoszláv arányszóm 18 ezrelék körül mozog, ezután következik a miénk — miután az 1975. évi 18,4 ezrelékről 18 ezrelék alá esett —, majd a bolgároké 16,5 ezrelékkel és messze ez után az NDK-é 11,6 ezrelékkel. Ezzel párhuzamosan a termékenységi arányszámnak — tehát a 15 és 49 év közötti nőkre jutó élveszületések számának — vizsgálata ahhoz az általános következtetéshez vezetett, hogy ha a népesség nagyságát és korösszetételét kedvezően kívánjuk befolyásolni, akkor a születésszám bizonyos növekedése és a jelenleginél valamivel nagyobb termékenységi szint mindenképpen kívánatos. A cél a népesség lassú, természetes szaporodása, a reprodukció — tehát az egyes nemzedékek utánpótlásának — hosszútávú biztosítása és a kiegyenlítettebb korösszetétel kialakítása. A hódító „egyke”- Milyen tehát a hazai népesedési intézkedések hatása? £s milyenek a további kilátások?- A csúcsot, mint említettem, 1975-ben értük el, 194 ezer él- veszületéssel. 1977-ben ez már csak 178 ezer volt Mindeneseire, 1974 óta 20—40 ezerrel magasabb a születések száma, mint korábban. Számításaink szerint e többletnek mintegy a nagyobbik fele tudható be a népesedéspolitikai intézkedéseknek, másik fele pedig annak, hogy ezekben az években léptek a korábbi demográfiai hullám leányai szülőképes korba. Ez pedig átmeneti hatás, aminek éppen az ellenkezőjével kell számolnunk a továbbiakban. Mert ez után lépnek szülőképes korba az 1958—1973 közötti évek csekély létszámú nemzedékének leányai. Ideálunk továbbra is a két-három- gyerekes család. Figyelmet kíván, hogy meglehetősen elterjedt az „egyke". Hogy a házasságok öt-hat százalékában nincs gyerek, az orvosilag elfogadható arány. Az már kevésbé, hogy a házasságok 28 százalékában csak egy gyermek érkezik, és ez elsősorban a növekvő városi lakosságra jellemző. Holott a második, vagy azon túl a harmadik gyerek azokban a családokban is kívánatos lenne, amelyeknek anyagi és egyéb körülményei a megfelelő neveltetést egyébként lehetővé teszik. Folytatódik az „elöregedés” — A kormegoszlás is nagyobb figyelmet érdemel. Nevezetesen az, Hogy 19 százalékra nő a hatvan éven felüliek aránya, a 18 évesnél fiatalab- baké pedig 20 százalék alá süllyed. A születésszám majd a 90-es években emelkedik újból, amikor anyává lesznek az elmúlt termékenyebb években született leányok, és miután a 40—60 éves férfiak halandósága romlott, s általában is folytatódik az „elöregedés", az ezer lakosra jutó halálozási arány emelkedésére is számítanunk kell. Mindezek következtében lesznek évek, amikor a halálozások száma meg fogja haladni az újszülöttekét. Mindent összefoglalva: a most kialakuló tendenciák szerint az ezredfordulón mintegy 11 milliós népességgel számolhatunk, ami a jelenlegihez képest 3 százalékos növekedés. Balog János Ideálunk továbbra is a két—három gyermekes család
