Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-26 / 114. szám
6 Dunántúli napló 1978. április 26., szerda A pécsi horvátok népra jzának rr • _ // • gyűjtője A baranyai horvát néprajz gyűjtőinek egyik kiemelkedő alakja, az apai ágon szlavóniai, anyai ágon pedig pécsi származású, fiatalon elhunyt: Nikola Tordinac. 120 évvel ezelőtt, 1858-ban Diakovárott született és gyermekkorát a törökök által megszállott Boszniában töltötte. Tulajdonképpen itt kezdett a néprajz iránt érdeklődni. Mindössze 25 éves, amikor 1883-ban már bosnyák népköltési gyűjteményt ad ki. Néprajzi tevékenysége mellett szép- irodalommal is foglalkozik. Elbeszéléseket, karcolatokat ír, sőt egy kisregényt is. Nikola Tordinac, Szlavóniából sűrűn felkereste édesanyja, Terézia Josipovic szülővárosát: Pécset. Utoljára 1886-ban fordult meg a Mecsek alján elterülő városban. Itt ugyanolyan lelkesedéssel gyűjtötte a horvát népszokásokat, népdalokat és elbeszéléseket, mint Boszniában a bosnyák népköltészet kincseit. Nemcsak Pécsett, hanem annak környékén, Nagykozáron is végzett néprajzi gyűjtőmunkát. Tordinac pécs—baranyai néprajzi gyűjteménye: a „Hrvatski narodni obicaji, pjesme i pri- povijetke iz Pecuva i okolice", azaz: „ Horvát népszokások, dalok és elbeszélések Pécsről és környékéről" címmel 1885- ből keltezve, kéziratban maradt. Bár megpróbálta kéziratát saját maga kiadni, de miután ez nem sikerült, kiadót keresett, de eredménytelenül. Néprajzi gyűjteményének kéziratát elküldte Zágrábba a Mativa Hrvatska-nak. Szomorú hangú kísérőlevelében a következőket írta: „Igen, valóban, már régen el akartam küldeni azokat a népdalaimat és népmeséimet, amelyeket Pécsett és környékén gyűjtöttem. Magam akartam kiadni a könyvet és Magyarországon terjeszteni, hogy a Baranya megyében élő testvéri népnek legalább valamilyen emléke maradjon fenn, mert néhány évtized múlva nem fog már emlékezni egy régi dalára, ősi szokására sem, minthogy amint az öregek kihalnak, kihal a régiség is, a fiatalság már magyar keverék. így akartam tenni, de nem volt rá pénzem. Kézirata a Mativa Hrvatska- tól átkerült a Jugoszláv Akadémia zágrábi etnológiai intézetébe. Fotókópiája pedig Pécsett, a Dunántúli Tudományos Intézetben van. Néhány évvel ezelőtt a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya Tordinac néprajzi gyűjteményének kéziratáról fotókópiát készített. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége pedig annak kiadására vállalkozott. „Horvát népszokások, dalok és elbeszélések Pécsről és környékéről" c. művében rövid fejezetben ismerteti a pécsi és Pécs környéki horvátok életmódját és viseletét. Huszonhat lapon leírja a népszokásokat és a népi ünnepélyeket. Itt nemcsak pécsi, hanem nagy- kozári gyűjtésének anyagát is feldolgozza. Mintegy 50 lapon, értékes népköltési gyűjteménye szerepel. Ezt a kor divatja szerint csoportosította: mitológiai dalok, női énekek — ez tulajdonképpen a népi líra —, újabb népi énekek. Sok a magyar vonatkozás is: az egyik kisebb epikum címe például: „Kosutova majka” („Kossuth anyja”). Találunk kisebb-na- gyobb lírai dalokat, katonadalokat, csúfolódó énekeket, még csasztuskaszerű rigmusokat is. Gyűjteményében 20 baranyai horvát népmesét is közöl. Tordinacon elhatalmasodott a tüdőbaj. Gyógyulásra Bécs- be és Gleichenbergbe ment; Grácban műtétet is hajtottak végre rajta. 90 évvel ezelőtt, 1888 tavaszán betegsége ágyhoz kötötte már és nemsokára, 30 éves korában elköltözött az élők sorából. Halálával a délszláv néprajztudományt nagy veszteség érte. Pusztai József Sttarcáeteiif a nemzet |öu öjeért A „Haza bölcse” Százhetvenöt éve született Deák Ferenc, a kiegyezés apostola < /• Nem könnyű feladat a több mint száz éve meghalt magyar politikus életéről és munkájáról megemlékezni, mert azóta nagyot fordult a világ és Közép-, Kelet-Európa népei is új életet élnek. A letűnt évek történelmi eseményei ugyan elsöpörték Deák Ferenc politikáját és annak eredményeit, de tetteivel nevét végérvényesen beírta a Duna völgyi népek történelmébe. Két kiemelkedő jelentőségű politikai mű megalkotása fűződik a nevéhez: az 1867-es osztrák-magyar, majd az 1868-as horvát-magyar kiegyezés ténye. Különböző módszerek Igaz, műve alig több mint fél évszázadig tartott ki csupán, de mégis máig ő a „Haza bölcse”, s neve mellett e jelző örökre megmarad. Miért is kapta ezt a nevet abban az időben, amikor Magyarországon még Kossuth nevének határtalan nimbusza élt, s személye a száműzetésből is az élő lelkiismeret megtestesítését jelentette. Deák talán kevésbé volt jó hazafi? Nem! Csupán kettőjük módszerei különböztek. Kossuth távolból buzdította ellenállásra, harcra a nemzetet, Deák viszont itthon élt és ennek minden hátrányát s előnyét közvetlenül érezte. Az elnyomatás legsötétebb idejében is szenvedélyes kitörésektől, pátosztól mentesen türelemre és kitartásra biztatta az ország népét. Deák maga volt a megtestesült realitás. Politikáját életében és utána is — mind a mai napig — elemzik, bírálják. Vitássá tették eredményeit, de acélkemény tény, hogy abban az időben és helyzetben a kiegyezés politikája volt az egyetlen lehetséges út. Kossuth emigrációból nyilvánított tiltakozásával szemben Deák a harcokban kivérzett, a 19 évi elnyomatástól megnyomorított nemzetet a nyugalom és a megerősödés útjára vezette. így nyert az ország népe néhány nyugodt, alkotó évtizedet. A Zala megyei Kehidán született 1803-ban, földbirtokos nemesi családban. Jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett húszéves korában, majd a vármegye szolgálatába lépett. Zala vármegye 29 éves korában alispánjává választotta. Harmincéves korában lett megyéjének követe a magyar országgyűlésben. 1844- ben lemondott megbízatásáról és hazament gazdálkodni. Az 1848-as forradalom idején a Zala megyei Sümeg küldte képviselőjeként az országgyűlésbe. Az első felelős magyar minisztériumban az igazságügyi tárcát töltötte be. Ebben a tisztségében számos reformtörvény kidolgozását irányította. A választójog, jobbágyok telekhez juttatása, az úriszék, az úrbér és a papi tized eltörlése az ő jogalkotó munkájának az eredménye. Amikor a hadihelyzet a forradalom számára válságosra fordult, a Békepárt küldöttségének élén 1849. január 3-án felkereste bicskei főhadiszállásán Windischgrötz főparancsnokot a béke helyreállítása érdekében. Windischgrötz feltétel nélküli megadást követelt, de Deák ezt visszautasította. Ekkor minden tisztségéről lemondva újra visz- szavonult birtokára. A kehidai remete 1854-ben abbahagyta a gazdálkodást és Pestre költözött. Az „Angol királynő” szállóban bérelt egy emeleti lakosztályt és tájékozódni kezdett a politikai életben. Ö volt a reformkor utolsó nagy embere, Kossuth barátja, s így lakása hamarosan a politikai személyiségek találkozó- helye lett. Deák nem rejtette véka alá elveit: ő a 48-as törvények, a „restitutio in integrum" (a korábbi állapot helyre- állítása) alapján állott. 1861 áprilisában az uralkodó összehívta az országgyűlést, amelyben Deák a pest-belvárosi kerület követeként vett részt. A nemzet nevében a 48-as törvények visszaállítását, Ausztria és Magyarország kapcsolatában pedig a perszonáluniót követelte. Javasolta, hogy mindezeket feliratban kérje az országgyűlés az uralkodótól, szemben gróf Teleki László pártjával, amely határozatban akarta ezt közölni. (Innen a két párt neve: Felirati és Határozati.) A kiegyezés alapelvei Az országgyűlés fontos feladatai közé tartozott az égető nemzetiségi kérdés is. Erdély még különálló tartomány volt, hasonló helyzet állott fenn az úgynevezett Szerb Vajdaságban, amely a Délvidéket foglalta magában. Rendezetlen volt a kapcsolat a horvátokkal is; a szlovákok pedig a túrócszentmárto- ni gyűlésük határozata alapján kívántak autonómiát az általuk többségben lakott területeken. Deák nem volt soviniszta, de az autonómiától mégis idegenkedett. Ő a nemzetiségeknek az összes polgári szabadságjogokat, a szabad nyelvhasználatot kívánta biztosítani. De mielőtt e kérdéseket megtárgyalhatták volna, az uralkodó az ország- gyűlést feloszlatta. Az uralkodó 1865 decemberre újra összehívta az országgyűlést. Az országgyűlés 67-es bizottsága kidolgozta a kiegyezés alapelveit, s azokat felterjesztették az uralkodóhoz, aki elfogadta. 1866. február 17-én Ferenc József kinevezte az önálló, felelős magyar kormányt. Jellemző Deák önzetlen szerénységére, hogy noha felkínáltak számára miniszterséget, ő nem fogadta el. Deák a kiegyezés munkáját nem a sajá^ érvényesüléséért, hanem a nemzet érdekében végezte. A kormány kinevezésével egyidőben a külön tartományokat újra egyesítették az ország törzsével. A kiegyezés alapján megalakult a kétközpontú, dualista Osztrák—Magyar Monarchia. Az osztrák császárság és a magyar királyság, önálló parlamentekkel és azoknak felelős- kormányokkal rendelkező országok, amelyeket a közös uralkodó személye és a védelmi érdekek közössége kapcsol egybe. Ennek megfelelően közös a had-, kül- és a pénzügy. Kossuth emigrációjából élesen ellenezte a kiegyezést, már annak kezdeti stádiumától. Változatlanul a Habsburg trónfosztás alapján állott és újabb fegyveres felkelésben reménykedett. Hangoztatta, hogy: „. . . a kiegyezés nem tartóztathatja fel a Habsburg Birodalom felbomlását, legfeljebb létét hosszabbíthatja meg.” Közvetlenül a kiegyezés előtt Kossuth nyílt levelet intézett Deákhoz a pesti Magyar Újságban. Ebben kifejtette, hogy a kiegyezés a nemzet halálát jelenti. A kiegyezést a nemzetiségi törvény — az 1868. XLIV. t c. — megalkotása követte. „Magyarország összes honpolgárai . . . bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja ..." Kimondták a szabad nyelv- használatot a közigazgatásban, iskoláztatásban és minden felsőbb szervhez intézett folyamodásban. Deák megértő nemzetiségi politikáját bizonyítja, hogy támogatta az újvidéki Szerb Nemzeti Színház államsegély kérelmét és biztosította az újvidéki gimnázium szerb tanítási nyelvét. Sajnos később akadtak magyar soviniszták, akik e törvényt szabotálták. Kényes és bonyolult téma volt a horvát—magyar kapcsolat kérdése. A tárgyalások eredményeként 1868-ban megszületett a horvát—magyar kiegyezés is. Korlátlan bizalom A kiegyezés nehéz és nagy tapintatot követelő műve befejeztetett. Deák megpihent, de nem vonult nyugalomba. Korlátlan bizalom ölelte körül minden oldalról; Erzsébet királyné tanácsadójává fogadta s magyarul is Deáktól tanult. Deák a királyné bizalmát számos jó magyar ügy támogatására megnyerte. Deák az aktív politikától lassan visszahúzódott. Sokat betegeskedett s egészségének romlása több nyugalmat, pihenést kívánt. Erejét beleadta a két évtizedig tartó szívós küzdelembe a nemzetért és most már nyugalomra vágyott. Nem érdekelte se cím, se rang, se vagyon. 1876. január 29-én hunyta le szemét, 73 éves korában a „Haza bölcse”. Országos gyász kísérte utolsó útjára. Ma a budapesti Kerepesi úti temető Nemzeti Pantheonjában nyugszik. Kelenváry János ' f—I, mii <4U M» Ita* "kua MAGYAR ÚJSÁG. POLITIKAI NAPI LAP. Kossuth nyílt levele Deák Ferenchez A hős emléke él Ki volt Horváth Sándor határőr alhadnagy? Április 22-én a mohácsi határőr úttörő gárda zászlóalja a hősi halott Horváth Sándor határőr alhadnagy nevét vette fel. H orváth Sándor alhadnagy a pécsi határőr kerület mohácsi forgalom- ellenőrző pontján teljesített szolgálatot. Közelebbről 1956 márciusában ismertem meg a dunai árvíznél. 1956 márciusában jeges árvíz zúdult hazánkra, amely a Duna déli szakaszán tetőzött. Március 8-án az irodában csörgött a telefon — mivel a századparancsnok szabadságát töltötte, én helyettesítettem —, így én vettem fel. Ismerős hangot — Ábel László századosét — ismertem fel. „Rendeljen el riadót, és jelentkezzen a kerületparancsnoki irodában!" — hangzott a parancs. Az irodában már néhány tiszttársam ült. Jelentkezésemet Jelenszky Márton alezredes, kerületi parancsnok nem hallgatta végig, intett, hogy üljek le. Az iroda falán a kerület hadműveleti térképe függött. Ábel László százados ismertette az árvíz következtében kialakult helyzetet: „Száz esztendeje nem tombolt magyar földön ilyen árvíz, mint most. A jeges ár elöntötte Mohács szigetét, veszélyezteti Mohács városát, a 16. és 17. őrseinket. Kötelességünk, hogy részt vegyünk a mentésben, a gátak erősítésében." Elindultunk Mohácsra, egy óra elteltével érkeztünk a meghatározott helyre. Az árvízi munkálatokat irányító kormánybizottság Mohácsszigeten, a gőzmalomban székelt, ott kaptuk meg a konkrét feladatot. A kerület tartalék századát a személyek mentéséhez osztották be. Horváth Sándor törzsőrmestert, mivel helyi ismeretekkel ö rendelkezett, hozzánk irányították. Motorcsónakot vezetett. Tarlósi József főhadnaggyal és Forgács István őrvezetővel, bátor kiállással mentették a személyeket éjjel-nappal. Horváth Sándorral egy-egy találkozásunkkor üdvözöltük egymást és mint idősebb, tapasztaltabb katona, bátorított bennünket. Március 16- án reggel a gátakon röpgyű- lést tartottunk. A mi csoportunknál Laczkó Lajos főhadnagy, a politikai osztály ifjúsági segítője volt az előadó, itt vett részt Horváth Sándor is. Hozzászólt: „Fiúk, már nem tart sokáig, csak ki kell tartani, megfékezzük a haragos Dunát.” Horváth Sándor 1925-ben Mosonszentpéteren született. Paraszt családból származott. 1948-ban vonult be katonai szolgálatra. Bevonulása után rövidesen tiszthelyettesi iskolára került, majd a mohácsi forgalomellenőrző ponton teljesített szolgálatot. Beosztásával járó kötelmeket nagy szorgalommal és odaadással teljesítette. Szerette és tisztelte beosztottait, elöljáróit. Három gyermeke: Sándor, Ernő, Éva. 1948-ban belépett az MDP-be. A szakmai és politikai kiképzési anyagot „jó” és „kiváló" eredménnyel sajátította el. 1956. március 16-án délután 3 órakor Mohács-szigeten rohamcsónaka túlterhelés következtében elmerült, ő pedig társdival együtt a víz alá került. Társai kiúsztak, ő a vízbe fulladt. Halála után a belügyminiszter alhadnaggyá léptette elő, az Elnöki Tanács elnöke „Kiváló Szolgálati Érdeméremmel" tüntette ki. Katonai díszpompával a mohácsi temetőben helyezték örök nyugovóra. Családjáról társadalmunk gondoskodik. A kerület személyi állománya a-KISZ végrehajtó bizottság kezdeményezésére 1965 nyarán Mohács városban, a Pécsi úton társadalmi munkával egy kétszobás, összkomfortos cso- ládi házat épített fel családja részére. Emlékét a FEP személyi állománya kegyelettel őrzi. Elvtársai és parancsnokai 1957 nyarán a FEP épületére emléktáblát helyeztek el. Új- Mohács lakói utcát és teret neveztek el Horváth Sándorról. Mohács város és Mohácssziget népe, az órvízsújtotia területek lakói, örökre a szívükbe zárták a bátor katonákat, a zöldsapkás határőröket. Szívükbe zárták, mert a legválságosabb napokban, a tomboló ár közepette nyújtották segítő kezüket, életük kockáztatásával mentették az asszonyokat, gyermekeket és öregeket. em felejtjük el a hősi tetteket. A mohácsi FEP névjegyzékébe örökre bevették nevét, mindennap kötelékrendezéskor az ő nevét olvassák elsőnek, és felhangzik: „Horváth Sándor alhadnagy, az 1956-os dunai árvíznél hősi halált halt!" A fiatal határőrök megismerik életét, hőstettét, bátor cselekedetét. Az egység csapatmúzeumában dokumentumok, fényképek örökítik a hős életútját, hőstettét. Minden évben fegyveres erők napja alkalmából katonai díszpompával megkoszorúzzuk síremlékét, amelyben részt vesznek a hozzátartozók, a feleség, a három gyermek és a két kis unoka is, a párt- és társadalmi szervek vezetői, a társfegyveres szervek képviselői. Csáki Péter őrnagy
