Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-12 / 100. szám
1978. április 12., szerda Dünantmt napló 3 ■r •.v.v.v.v.v. v.v. .v.v.v.v.v. • v.v.v.v.v.v.v.v.w v.w.v v.v.v.v .• v.v. Enekkari kultúrank reprezentánsai Pécset A Vili. országos kamarakórus-fesztivál házigazdái (a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa), a fesztivál nyitó hangversenyén Fotó: Kopjár Géza Rendhagyó irodalmi órák A pécsi német és a mohácsi délszláv báziskönyvtár érdekes kezdeményezést valósított meg: rendhagyó irodalmi órákat szerveznek a falusi könyvtárakban a nemzetiségi gyerekek számára. A baranyai nemzetiségi báziskönyvtárak együttműködési szerződést kötöttek a pécsi Tanárképző Főiskola német, illetve délszláv nyelvi tanszékével, s ennek alapján a főiskolai hallgatók — a könyvtárosokkal közösen — irodalmi délutánokat tartanak a gyerekeknek egy-egy nemzetiségi faluban. A pécsi német bázis- könyvtár 73 és a mohácsi délszláv báziskönyvtár 24 fiókkönyvtárat tart fenn, nagy részüket iskolákban és óvodákban. Megszeretik, tudják a szakmát Sokoldalúan művelt munkásokat nevelni A mohácsi szakmunkás- tanulók példája Fiatal, tizenöt, tizenhat éves fiúk fúrnak, faragnak, gyalulnak, lázas munka folyik az asztalosműhelyben. Nem is volna ebben semmi meglepő, faipari szakkör ez, azt csinálják, amihez kedvük van. Csakhogy ezek a fiúk asztalos és kárpitos tanulók a mohácsi 502. számú Szakmunkásképző Intézetben. Tanulják a szakmát elméletben, gyakorlatban, aztán eljár, nak a szakköri foglalkozásokra. A kórusfesztiválról, szakértői szemmel Beszélgetés Nagy Olivérrel Az elmúlt hét vége legjelentősebb kulturális eseménye Pécsett a nyolcadik alkalommal megrendezett országos kamarakórus-fesztivál volt. Az események ismertek — a közönség reakciói is —, a szakmai vélemények már kevésbé. Vajon a szakemberek is úgy gondolják, hogy ez jól sikerült fesztivál volt? — Aligha beszélhetek másként, mint a közönség egyik tagja, hiszen ezen a fesztiválon a zsűri szerepe csak formális volt: az idén nincsen minősítés, így azt lehet mondani; puszta megfigyelőként ültük végig a hangversenyeket Forrói Miklóssal és Makiári Józseffel — mondta a vasárnapi szakmai értékelés után Nagy Olivér, a Zeneművészeti Főiskola tanára. — Ami pedig a kérdést illeti: valóban színvonalas rendezvényt láttunk. A kamarakórusok egyébként is az énekkari mozgalom elitjéhez tartoznak — tanulékonyabbak, hajlékonyabbak, csiszoltabbak, mint a nagy kórusok — és így, együtt kétségkívül a jó hírű magyar énekkari kultúra reprezentánsai voltak. — Észlelt-e valami változást az elmúlt fesztiválokhoz ké- képest? — Sokkal színesebbé és ugyanakkor kiegyenlítettebbé vált a kórusok repertoárja. Azelőtt gyakran előfordult, hogy az énekkarok egymás műsorát vagy műsorszómait ismételgették, „slágerek" alakultak ki. Az idén — részben a rendezők hozzáértő megkötéseinek köszönhetően — jóval szélesebb képet nyertünk a kórusirodalomról. örvendetesen sok mű szerepelt a reneszánsz és a barokk közti időszakból, 17. századi an'gol mesterektől, és igen színvonalas előadásban kaptunk Ízelítőt például a reneszánsz előtti muzsikából. Ugyancsak örülni kell annak is, hogy az á-capella — zenekíséret nélküli — éneklés mellett az eddigiekhez képest nagyobb szerepet kaptak a hangzást élénkítő-színesítő kísérő hangszerek: a hagyományosan használt zongora és orgona mellett a csembaló, a brácsa, a cimbalom és több ütőhangszer is. — Az idén nem volt minősítés. Nem befolyásolta ez hátrányosan a koncertek színvonalát? Pontosabban: a verseny nem ösztönözött volna még magasabb színvonal elérésére? — Nem, nem hiszem. Talán éppen a minősítési intervallum miatt — csak jövőre minősítenek a kórusok — volt ilyen magas a színvonal. Az énekkarokat nem nyomasztotta a bizonyítás kényszere, sokkal felszabadultabban, „merészebben" énekelhettek. A műsorukat is úgy állították össze, hogy csöppnyi kockázatvállalással még nagyobb sikert érjenek el. Ezt a versenyben nem merték volna megtenni. Persze, akadtak, akik túl sokat markoltak, de ez más lapra tartozik. — Elégedett a rendezéssel? — Tökéletesen. A pécsiek a hagyományaikhoz híven — és a lehetőségeikhez képest — mintaszerűen rendezték meg ezt á fesztivált is. Havasi János Ixtg-vérlg közművelődési tevékenység Dr. Román Lászlóné a Negyei Könyvtár új igazgatója A szegénység, az egymásrautaltság volt az első tanító- mestere. A másik ember sorsa iránti érdeklődés, az embertársainkkal való törődés hajlama koráh kialakult benne. Dr. Román Lászlóné, a Megyei Könyvtár új igazgatója Szabolcs-Szatmár megyéből származik, ötéves volt, amikor édesapja meghalt, ettől kezdve édesanyja nevelte négy gyermekét, az ő — meglehetősen szűkös vármegyei kistisztviselői — fizetéséből éltek. Iskolái elvégzése után kezdetben maga is a közigazgatásban dolgozott, aztán elvégezte a pártfőiskola filozófia szakosítóját, és a Pécsi Tudományegyetem marxizmus—le- ninizmus tanszékének tanársegédjeként tevékenykedett hosszú évekig. Az ötvenes évek közepén beiratkozott a jogra, jogi tanulmányait 1961-ben fejezte be, miközben már az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 17 évet töltött ott —mint osztályvezető és igazgatóhelyettes. 1974-ben a Baranya megyei Tanács továbbképzési és módszertani intézetének veÁprilis 20-ig pályázhatnak a művészek Májusban nyit a siklósi szobrász-szimpozion Május 15-én nyit a XI. siklósi szobrász szimpozion, a XI. siklósi kerámia szimpozion pedig június 15-én. A rendezőszervek a csehszlovák, lengyel, mexikói, német, norvég és szovjet résztvevőkön kívül a kerámia szim- pozionra négy, a szobrász szim- pozionra három hazai művészt és egy művészettörténészt hívnak meg. A hazai résztvevőket a szimpozion tagságot megpályázó művészek közül választja ki a rendezőszervek képviselőiből álló bizottság. A pályázaton részt vehet a Művészeti Alap vagy a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának valamennyi tagja, valamint a kortárs képző- és iparművészettel foglalkozó művészettörténész, kritikus. A pályázatokat a rendező- szervek által meghatározott módon április 20-ig kell benyújtani a siklósi alkotótelepek irodájának. Az eredményről május 1-ig értesítik a pályázókat. Lehetőség a monumentális térplasztikák létrehozására Mint az a rendezőszervek közelmúltban kibocsátott részvételi felhívásából kitűnik, a kerámia szimpozion idei programjában a fő szerepet az új lakótelepek építészeti környezetébe illő kerámia műalkotások tervezése és megvalósítása játssza. A szobrász szinpozion a hagyományokhoz híven az egyedi műtermek lehetőségeit kívánja kitágítani a résztvevő művészek számára — a monumentális térplasztikák létrehozására. Egyben a szimpozion közösségi munkaformája, nemzetközisége, nyitottsága, nyilvános munkája hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a művész a friss hatások áramában maga is alakuljon, alakítson. A szobrász szimpozion október 15-ig, a kerámia szimpozion augusztus 15-ig tart nyitva. zetője lett, onnan került most a Megyei Könyvtár élére. — Nehéz volt a döntés, amikor 17 évi könyvtárosi munka után úgy döntöttem, hogy a Megyei Tanácshoz megyek. Nagyon nehéz volt elszakadnom a könyvtártól. Az ott töltött idő azonban igen sok, jól kamatoztatható tapasztalattal szolgált a tanácsi intézmények irányításával és felügyeletével kapcsolatban. A négy év, amíg a '•tanácsnál dolgoztam, hallatlanul jó és szép időszaka életemnek. — Filozófia, jog és könyvtártudomány. Mit jelentett, mit jelent önnek személy szerint ezen tudományok emberformáló ismereteinek a birtoklása? — Nem vagyok kutató típus, alkatom szerint inkább az ismeretek interpretálására érzem képesnek, tehát oktatónak tekintem magam. Ezek a tudományok a tudatomat formálták, meggyőződést alakítottak bennem és — úgy hiszem — emberi tulajdonságaimat sem hagyták érintetlenül. A marxizmus—leninizmus világnézetet, humanista meggyőződést „adott” nekem. A filozófia, az állam- és jogtudományok a társadalomhoz kötik az embert. Az én esetemben ezek a tudományok teljesítették ki és tudatosították bennem a társadalmi érzékenységet, egyben rádöbbentettek, hogy az ember soha nincs és nem lehet egyedül. Dr. Román Lászlóné tizenöt éve a megyei város tanácsának a tagja, az igazgatási és jogi bizottság elnökhelyetteseként tevékenykedik a testületben. Tagja még a TIT Baranya megyei Szervezete ügyvezető elnökségének is. — Eddigi életútja, jelenlegi munkája mennyire van összhangban személyes ambícióival?^ — Teljes mértékben. Egyáltalán nem érzek törést sehol sem. Most visszatértem a könyvekhez, a könyvtárhoz. A könyvtárosi munka pedig gyönyörű. Ez persze nem azt jelenti, hogy a könyvtáros napi nyolc órát olvas. Azt jelenti, hogy a könyvtáros természetes környezetének tekintheti a könyvet, a szépirodalmat és a szakirodalmat. A könyvtárosi munkához hozzátartozik az olvasás, akárcsak a vizsgához a felkészülés, az előzetes tanulás. Olvasószolgálati munka pedig el sem képzelhető olvasottság nélkül. — És ez már érinti a könyvtár közművelődési szerepét is... — Igen, természetes és éppen azon a ponton, ahol a könyvtár találkozik a társadalommal, a közönséggel. A könyvtári munkának ízig-vérig közművelődési- tevékenységnek kell lennie, hiszen a könyvtár közművelődési alapintézmény. — Jelenleg mi foglalkoztatja elsősorban? — A művelődési intézmények integrációja pillanatnyilag a legfőbb gondunk. A másik igen fontos dolog, ami foglalkoztat, a Megyei Könyvtár rekonstrukciója. Ha ez megtörténik, akkor a könyvtár a jelenleginél sokkal kedvezőbb helyzetbe kerül. Megnő a raktározási területünk és az olvasószolgálati területünk is. Ez utóbbi pedig igen sokat jelent, hiszen ezen a területen fogadja a könyvtár az olvasót — a legkülönbözőbb minőségben. Az olvasószolgálati munka korszerűsítése ma egész könyvtári tevékenységünk kulcskérdése. A lendületes tervekről, szenvedélyes meggyőződéssel vallott elképzelésekről még soká beszélgetünk. Az az érzésem, mintha dr. Román Lászlóné élete első munkahelyén készülne eleget tenni az előtte álló feladatoknak. Pedig — és ezt csodálkozva hallom — mór nagymama. Van egy 19 hónapos unokája. Bebesi Károly Nem sok ez? Hobbiként is azt tenni, amit máskor muszáj? — Itt azt csinálhatjuk, amihez kedvünk van — mondja Ment Lajos, másodéves tanuló. — Nekem a faragás és az intarziakészítés a legkedvesebb, s ennek itt nincs akadálya. Czeglédi László tanár, a szakkör vezetője magyarázza: - itt nincs kötött foglalkozás. Szabadon szárnyalhat a fiatalok fantáziája. Az a célunk, hogy kifejleszthessék adottsá- _gaikat, önálló munkát végezhessenek, egyszóval még jobban szeressék meg ezt a szakmát. Az ehhez szükséges feltételek megteremtésében nagyon sok segítséget kapunk a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárától. Csak az intarziához szükséges furnér beszerzése nehéz néha. A szakköri tagok eredményei igazolják, hogy a magasabb szintű szaktudás megszerzésének igénye nem puszta szó. Mangold János többek között a 10. helyet szerezte meg a szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjén. (A megyeit megnyerte.) A szakkör vezetője azt is elmondta, hogy a közéjük tartozás nem jelent kiválasztottságot. Mindössze szeretni kell a szakmát és fegyelmezetten viselkedni. — Mi ez, ha nem a munkásművelődés egyik része? — kér- di-bizonyitja Debreczeni Laíos, az iskola igazgatója. A szakma szeretete, az iránta való maga- sabbszintű érdeklődés felkeltése éppen olyan fontos, mint bármelyik humán ismeret- anyagban való jártasság. Nagy hiba az szerintem, hogy sok pedagógus és népművelő számára csak az irodalom, a különféle művészeti ágak jelentik a műveltség megszerzésének egyedüli lehetőségeit. — Ebben az iskolában hogyan ügyelnek a helyes arányra? — Az intézet keretében tizenhárom szakkör működik. Vannak közöttük szakmaiak: faipari, autó-motor, esztergályos, de van irodalmf,' honismereti, fotó, sakk, bélyeggyűjtő szakkörünk, néptánccsoportunk, énekkarunk és nemrég alakult a csillagász szakkör. Kulin professzor tanácsai alapján kezdtünk a munkához, a szakkör tagjai készítették el a távcsövet, beszereztük a szükséges szakirodalmat. Nem nevelnek szakbarbárokat. Könnyű bizonyítani. Évek óta aranyéremmel térnek haza a helikoni seregszemléről, a szép magyar beszéd Kazinczi versenyeiről, sakkozóik legutóbb a megyei legjobbak voltak, az országos fotópályázaton nyertek 3 éve első helyezést, a honismereti szakkörük legutóbb a Magyar Nemzeti és a Munkásmozgalmi Múzeum közös pályázatán második díjat nyert. Munkásművelődés? Az ország vezető osztályának pillanatig sem feledhető célja a sokoldalú, egyre magasabb szintű ismeret megszerzése. És ezt célszerű már ott nagyon komolyan venni, ahol a jövő munkásait neveli, a szakmunkásképző intézetekben. Például úgy, ahogy ezt az 502-esben teszik. Kurucz Gyula
