Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-12 / 100. szám
Kellemetlen emberek? nagyvállalat üzemi éttermében asztalunkhoz ült egy középkorú, gyors- beszédű férfi. Vendéglátóm, a cég egyik vezetője megadóan hallgatta asztaltársunk indulatos szavait, amikből megtudhatta, még most sem jutott dűlőre a nagy reményekkel kecsegtető javaslat, mivel a technológiai főosztálynál negyedik hónapja . .. Megáll az eszem, mondta a hallottakra feleletként, talán udvariasságból, talán valóban azért, mert elképesztette a történet. Mire a másik: Az a baj, hogy megáll az eszed, ahelyett, hogy használnád, arra, miként csördít- hetsz a technológusok nyaka közé! S ezzel elviharzott a színről a férfi, akire — mentege- tődzésként — vendéglátóm, kérdve ugyan, de gyorsan rámondta: Ugye, szörnyen kellemetlen stílusú ember? A stílus tényleg nem mellékes. Asztal- társunk azonban — ahogy megtudtam az ebédnél lezajlott közjáték utár. — a nagyvállalat rendkívüli tehetségű mérnöke, képességeit találmányok, újítások s a munkakörét jóval túllépő ésszerűsítési javaslatok bizonyítják. A szóbanforgó ügyben is — puszta szívességként — olyan műveleti megoldást dolgozott ki — a technológusok helyett, akik másfél esztendeje kínlódtak a feladattal! — egyik, sok ezres sorozatban készülő alkatrészük forgácsolás nélküli, hidegalakítással történő előállítására, hogy az önköltség, az előzetes számítások szerint legkevesebb 35—38 százalékkal kisebb lesz. Féltékenységből, irigységből, tehetetlenségből formálták azt a kálváriát, melyet a javaslat immár hónapok óta jár? Vagy inkább a vállalati szervezet nehézkessége, bürokratizmusa az oka ennek a sorsnak? A javaslat hányódásának alkotóelemeit most félretolva, vegyük szemügyre magát a jelenséget. Valaki rálel arra, ami jobb a meglévőnél. Nem magának keresi a hasznot — bár az sem vétek, ha valaki a közös érdekeltséghez hozzákapcsolja a magáét —, hanem munkahelyének. A megoldás haszna első pillantásra nyilvánvaló. Igenám, de gyakorlatban! megvalósítása emberek sorának ad teendőt, a megszokottal szembekerülő feladatot, félretétetve a rutint. Az érintettek, bár sejtik az újdonság általános előnyeit, látni pusztán a maguk konkrét többletmunkáját hajlandók, s elkezdődik a javaslattal a labdajáték. Aki rálelt a változást hozó módszerre, s kidolgozta, egyre türelmetlenebb. A türelmetlenség indulatokat szül, az indulatok nem adnak időt a stílus finommá csiszolására: nyers lesz a szó, esetleg sért, bánt is. S már nem a javaslat a téma, hanem az illető kellemetlen egyénisége ... I Szociológiai vizsgálatok tapasztalataira utalva: a vállalati szervezetben létrejövő helyzet- és személyiség-konfliktusok legtöbbször a működési modell ellentmondásaira vezethetők vissza, azaz — most mondandónkra értve — a kellemetlen embert gyakran ezek az ellentmondások teszik látszatra kellemetlenné. Sok ilyen mérnök van? Igen, ahogy szövőnő és szerkezeti lakatos, művezető és anyagkönyvelő szintén. Sokan vannak, akik képtelenek mechanikusan tenni a dolgukat, akik — tudatosan meg ösztönösen is — szüntelenül kutatják, mi kínál jobbat, ésszerűbbet, célravezetőt. Sűrűn olyasmibe is beleszólnak, amihez forma szerint semmi közük, mert nem munkakörük, nem feladatuk. Ok- vetetlenkednek, mármint azok számára — s az ilyenek tábora sem kicsiny —, akik szeretik az állóvizet, a zavartalan nyugalmat, a megszokottat. A címkék tasakjából bármi előhúzható, s az illetőre ragasztható, mert nemcsak kellemetlen, hanem stréber is, ráadásul nem ért hozzá, mit akar, kitüntetést, miért nem jó az neki, ami van, s így tovább. Sajnos, ezek a címkék a kezdeményező kedvű, a munkát a holnapi jobb termőföldjeként felfogó, különböző beosztású emberek egy részét visz- szariasztják. Elkedvetlenednek, ráunnak az örökös bizonykodásra, s bár tudnának továbbra is sok mindenen jobbítani, elhallgatnak. Szemlélőkké válnak, holott alkotó részesei kívántak lenni egy — akár termelői, akár más — folyamatnak. Ott, ahol nagyon kevés — most az egyszer, a félreérthe- tetlenség kedvéért tegyük idézőjelbe —• a „kellemetlen ember", ahol túl nagy a csend, az egyetértés, ott bajt kell gyanítanunk. 1 apjainkban mindenfajta termelőtevékenységben — de nemcsak ott — döntő alkotóelem a megújulási, a friss iránti befogadókészség. A közösségnek az a képessége tehát, hogy nyitott szemmel járjon, s tárt karokkal. A nyitott szem fölfedezi mindazt, amit jobban lehet csinálni, a tárt kar pedig e jobb hogyanját öleli át. Ami óhajnak is túl szép, nemhogy a valóság jellemzőjének. Mégis, aligha véletlen, hogy a tekintélyes fejlesztési sikereket elérő vállalatoknál — amint azt egy, a kohó- és gépiparban, valamint a nehéziparban lebonyolított vizsgálat mutatta —, a termelésüket folyamatos műszaki megújulással fenntartó cégeknél az iparági átlagnál kisebb, mégpedig jóval kisebb a mérnökök, a nagy képzettségű szakmunkások, a begyakorlott irányítók cserélődése. Nem vándorolnak, mert feladataik vonzóak, mert meghallgatják őket; céljaik lehetnek és sikereik vannak. Máshol kellemetlen embernek neveznék őket. Értő légkörű közösségüktől is kapnak jelzőt, ám megérdemeltet, azt, hogy alkotó típusú emberek. Veress Tamás Az üzemi demokrácia új fóruma Első ízben tárgyalt a MÁV kollektív szerződéséről, szociális és munkavédelmi tervéről kedden az üzemi demokrácia Új fóruma, a Vasutasok Szak- szervezetének elnöksége és a bizalmi küldöttek együttes ülése, amely, egyetértve a javasolt módosításokkal, felhatalmazta a szakszervezet főtitkárát az 1978. évre érvényes kollektív szerződés aláírására. A gyakorlat igazolta, hogy a vasút ötéves kollektív szerződése jól szolaálja a magasabb szintű jogszabályok vállalati végrehajtását, a növekvő szállítási feladatok teljesítését, a MÁV, mint munkaadó és a vasutas dolgozók érdekeinek összhangját, ezért a szerződés alapvető változtatására nincs szükség — állapította meg az együttes ülés. Folytatódik a program ■ Szálfát—G Hasznos volt a ma záruló négynapos tapasztalatcsere Az űrhajósok sajtóértekezlete Tegnap délután városnézésen vettek részt a KISZ-fiatalok KISZ-fiatalok tanácskozása Pécsett Jurij Romanyenko majdnem elrepült a világűrbe akkor, amikor - 96 napos űrutazása elején — Georgij Grecskóval együtt megvizsgálta a Szaljut-űrállo- más egyik összekapcsoló berendezését az űrhajón kívül. Az űrhajósok eddig titokban tartották ezt a kalandot, keddi moszkvai sajtóértekezletükön azonban erről is beszámoltak. Az előírás szerint csak Grecskó- nak kellett kilépnie a világűrbe a vizsgálatra, Romanyenkónak az űrhajó zsilipnyílásában kellett vele a kapcsolatot tartania. Amikor Grecskó végzett munkájával, Romanyenko sem akart visszatérni az űrállomásra anélkül, hogy ki ne kukkantson a világűrbe, a nagy izgalomban azonban elfelejtette bekapcsolni biztosító kötelét. Grecsko szerencsére idejében észrevette ezt... A Szojuz-Szaljut űrkomplexum hat űrhajósának és a szovjet űrkutatási tudomány vezető képviselőinek közös sajtó- konferenciáján, a Moszkvai Állami Egyetemen több órán át tartottak a beszámolók, illetve a kérdésekre adott válaszok. A Szojuz-Szaljut komplexum műszaki-tudományos fontosságát Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz-tanács elnöke méltatta. Mint mondotta, az űrállomás a hozzákapcsolt két űrhajóval már az eljövendő, több szekciós űrállomások mintapéldánya, minőségileg új típusú kutatóállomás a világűrben, amely a legbonyolultabb tudományos kutatási program elvégzésére is alkalmas. A két kikötőhelye lehetővé teszi a személyzet váltósát, az utánpótlást, amelyet a szovjet tudósok a Progressz teherszállító űrhajóval szintén elsőnek oldottak meg, a feldolgozott anyag visz- szajuttatását a Földre. Ez a program még az idén folytatódik: mint Petrov akadémikus kérdésekre válaszolva elmondotta, a Szaljut—6 űrállomást ismét felkeresik a szovjet űrhajósok, majd tapasztalataiktól függően még két nemzetközi űrhajós-együttes is, a lengyel és az NDK-beli űrhajósok szovjet társaikkal együtt látogatják meg az űrállomást. A további program majd ezeknek az utaknak tapasztalatai alapján kerül kialakításra. A sajtóértekezlet résztvevői igen sok kérdésre válaszoltak, az utazás részleteiről, a súlytalanság állapotáról, a readap- tációs folyamatról. Az űrhajózás napjának küszöbén tartott sajtóértekezleten sok száz szovjet és külföldi újságíró vett részt. Huszonöt középfokú oktatási intézmény — szakközépiskola, gimnázium és szakmunkásképző intézet — fiatal KlSZ-veze- tői vitatkoznak-tanácskoznak, ma éppen a negyedik napja, s együttes véleményük: érdemes volt Pécsre jönni. A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola biztosított számukra otthont erre a négy napra, s lehetőséget, hogy megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat. A fiatalok azon alapszervezetek, bizottságok küldöttei, akik az elmúlt évben — az 1976/77-es mozgalmi év alapján — elnyerték a legmagasabb ifjúsági kitüntetést, a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Az ország minden részéből valók — s mint azt Miklós László harmadikos pécsi gépiparista és Sipos Márta ugyancsak harmadikos sarkadi gimnazista említette — az idő nem telt hiába. Tegnap a diákbizottsági munka, a KISZ és az úttörőszervezetek kapcsolata szerepelt egyebek közt napirenden dr,' Erhardt Imre, a vendéglátó iskola igazgatójának, Kocsi János, a KISZ KB munkatársának és Kóczián Erzsébet megyei úttörőelnöknek előadásában. Délután sikerült a programba egy rövid pécsi városnézést iktatni, majd Újpetre Villány, Siklós, Harkány útvonalon kaphattak képet a négynapos tanácskozás résztvevői Baranyáról. Este Pécsett, az Ifjúsági Ház koncerttel fogadta őket. A tegnap délelőtti előadások szünetében a sarkadi és a pécsi KISZ-titkárral beszélgetve, arra a kérdésre, hogy ki az ideális KISZ-tag, a következő választ kaptam: Aki jó közösségi ember, s amit vállal, azt teljesíti is. Ehhez még az is kell — iskolaszinten —, hogy jól tanuljon. Miklós László szerint a 380 iparista között úgy 230—240-en lehetnek ilyenek, Sipos Márta pedig a 220 sarkadi gimnazista kiszista közül talán ha 150- et tart KISZ-tagságra alkalmasnak. Természetesen mindkét KISZ-szervezetben — mint ahogy feltehetően másutt is —, azon szorgoskodnak, hogy jó programokkal, megfelelő közösségi élet kialakításával megnyerjék a passzívakat, a visszahúzódókat is. Az itteni pécsi találkozó főleg ebben volt hasznos: módszereket „cseréltek”, tapasztalatokat gyűjtöttek. Ma délelőtt véget ér a „KISZ-zászlósok" találkozója, és stílusosan KISZ-fórummal búcsúznak a résztvevők Pécstől. ■■■■■■■ Tegnap kezdődött a harkányi Napsugár Szálló éttermében a szakács-, cukrásztanulák szakmai versenye. Képeinken sorrendben: barokk asztalterítők, kóstolás, vadászasztal. Tudósítás a 2. oldalon. Kopjár Géza felvétele Hazánkba érkezet! a ghanai külügyminiszter Kedden hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Roger Joseph Telli ezredes, a Ghanai Köztársaság külügyminisztere. Púja Frigyes külügyminiszter délután szállásán, a Duna Intercontinental Szállóban felkereste ghanai kollégáját. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 100. szám 1978. április 12., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja ki tüntetett kollektívák
