Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-10 / 98. szám

Lovagi vacsora Menték, atillák, kacagá- nyok, zsinóros köntösök, pár­ták . . . Nem voltak sokan, in­kább néhány megilletődött polgár tekintgetett körül még estefelé, akik hirtelen lovagi környezetbe cseppentek. A hangulat már kezdet kezde­tén — vagy inkább csak a kezdet kezdetén? — egy kissé visszafogott, megilletődött, majdhogynem elegáns volt, a kandeláberekből még nem égtek csonkig a gyertyák, lánguk lobogása szép árnyé­kokat vetett a vörös téglás boltívekre... A „vendégvá­rás" immáron hagyományos lovagi vacsoraestje végül is pompás szórakozásnak bizo­nyult. A siklósi Vár étterem vezetője megérdemli Donna csókját.. . (Vagy pótkulcsot az erényövhöz.) Kitettek ma­gukért a szakácsok. A leves kiváló ízeket foglalt magába, a kardon lángoló fürj fölsé- ges falat volt. Egyetlen falat. Néhányon meghökkenve néz­tek az evőeszközökre, de az­tán győzött a lovagi módszer; a hosszú asztalok mentén amúgy lovagiasan, kétmarok- kal ettük a fürjet valameny- nyien. Jó volt a lovagi pálin­ka, a lovagi vörös bor, és a lovagi talpalávaló is. Hogy mi hiányzott? Talán csak a bikaviadal, kandelá­bertánc, ereszd el a hajamat. Bár egyes jól értesült körök szerint ezekben sem volt hiány... K. P. Az oktatástechnika fejlesztésére Országos központ Veszprémben öt év alatt továbbképeztek kétezer szakembert Megjelentettek 78 publikációt, 150 jegyzetet Egyedülálló mentési akció az utolsó pillanatban Megmenthető-e a cím— szaporcai országosai védőn terület? A szennyeződés egy patakon át évek óta tart Az ember idejében még nem veszi észre, hogy tönkre tette a természeti környezetét. Mire kapcsol, úgy tűnik, hogy hiába minden erőfeszítés mind szellemileg, mind anyagilag. Nem várt, szokatlan problémák vetődnek fel, és a tán későn jövő gyógyító beavatkozás a természet rendjébe újabb ká­oszt, egyensúlyzavart okozhat. Hasonló a helyzet most a dél­baranyai országosan is védett cun—szaporcai haldokló Drá- va-maradványban is. Évek, év­tizedek óta az északi részébe szennyvíz érkezik: — lakossá­gi, ipari, szövetkezeti —, min­den szűrés, ülepítés nélkül, a Rugási-mező gyűjtőárkán ke­resztül. Ezt tetézi még a me­zőgazdasági területek vegy­szereinek, műtrágyáinak a ta­lajvízbe szivárgása, ami szin­tén ebbe az erecskébe kerül. Az utóbbi néhány évben az ár­talom csak tovább fokozódott és a következmény, hogy halak pusztulnak el, bizonyos érté­kes, ritkaságszámba menő nö­vényfajták haldokolnak, sat- nyulnak. A szennyeződés hatá­sára a vízi növények soha nem tapasztalt burjánzása kez­dődött, felborítva minden ter­mészeti törvényt. Mi legyen a veszélybe került Cun—Szapor- ca sorsa? Ahol egyébként a növényi túlburjánzás, a kiszá­míthatatlan, de lassú haldok­lás természetes, hiszen a holt Dráva-óg végleg elvágva az anyafolyótói, és épp a jelen­kori betemetődése miatt csodá­latos folyamat. A pusztulást gyorsította fel a környezeti ár­talom, ami normális körülmé­nyek között még eltarthatott volna 100—200 évig is, most esetleg lezajlik néhány évtized alatt, és az összes biológiai szépség lebomlik a kis tavak fenekére, felszárad a mocsár. Senki nem számolt ezzel. Most az utolsó percben az Országos Természet- és Kör­nyezetvédelmi Hivatal megbíz­ta a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot egy speciális feladat ellátására, mentsék meg a vizet, biztosítsák annak a jó minőségét, állítsák meg a szennyeződést. A 256 hek­táros védett terület mintegy □Hétfői egyharmadáról van szó, öt ki- sebb-nagyobb tóról, melyekhez egyébként húsz négyzetkilo­méteres vízgyűjtőterület tarto­zik. Nem mindegy, hogy a víz- háztartásba hogyan avatkozik be az ember. A tórendszernek nincs elfolyása, legalábbis nem rendszeres, tehát az öntisztító ereje nagyon satnya. Ki kell deríteni, hogy a talajvizek ho­gyan vándorolnak bele, milyen erővel szennyeznek, esetleg több irányból is. A Rugási-me­ző árkát elterelik, visszakormá­nyozzák a Fekete-vízbe, mely már úgyis holt, vagyis túl­szennyezett és a védett tájtól délebbre ömlik a Drávába. Vi­szont tartanak a nem várt ko­moly következményektől a szak­emberek, hiszen csak ez a patak táplálja a tórendszert, vagyis honnan szerzik be a vízutánpótlást az elterelés után. Feltehetően csak a Drá­vából szerzik be az életet adó vizet, vagy a tavaszi nagyobb vízállásnál, vagy a nagyon drága szivattyúzással. A ter­vek már készülnek a VIZIG- nél, a kivitelezéssel jövőre in­dulnának. A mentési akció egydülálló hazánkban, csak ál­landó felügyelet mellett vihető végbe, vagyis rendszeresen víz­mintákat vesznek, figyelik a vízszintingadozást, ami itt kü­lönösen nagy, hiszen bizonyos évszakok között két-három mé­teres különbséget is mutat. — Csuti J. — Hazánkban a hatvanas években jelentek meg, nap­jainkra széles körben az okta­tástechnikai — audio-vizuális (AV) — eszközök. A magneto­fonok, stúdióberendezések, ve­títők és egyéb AV felszerelé­sek értéke több százmillió fo­rint. A KNEB-vizsgálat azonban kimutatta, hogy ezeknek a ki­használtsága igen csekély, or­szágos átlagban alig haladja meg a tíz százalékot. Márciusban volt öt éve, hogy az MSZMP KB 197?-es oktatáspolitikai határozatának eredményeként az Oktatási Minisztérium és más országos hatáskörű szervek, szakminisz­tériumok közreműködésével lét­rehozták az Országos Oktatás- technikai Központot. Az intéz­mény 1975 őszén költözött Veszprémbe, ahol tavaly szep­temberben foglalta el végleges helyét a Vegyipari Egyetem új tízemeletes „T’-épületének három első emeletét. Az intézmény fennállásának eddigi öt évében a napjaink­ra 120 főssé bővült munkatársi gárda elsődleges feladatát a megyei vezető szakemberek — oktatástechnikai képzése és to­vábbképzése jelentette. Ennek során az ország különböző ré­szeiből érkezett mintegy két­ezer pedagógus, mérnök, orvos sajátította el a különféle AV- eszközök legcélszerűbb alkal­mazását, illetve az ismerethor­dozók — magnófelvételek, fényképek, diák — készítésé­nek fortélyait. Oktatástechni­kai képzés és továbbképzés mellett az OOK-ban intenzív kutatási tevékenységet folytat­nak. A 39 témából 19 a köz­nevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatás, a többi pedig a szocialista országok közötti két- és többoldalú ku­tatási téma. E téren végzett munkájukat az eddig megje­lent 78 publikáció reprezen­tálja. Technikai fejlesztő tevékeny­ségüket példázza az a hét teszt, melyet hétféle AV ké­szülék — magnetofon, kép­magnó, vetítők, stb. — okta­tástechnikai alkalmazhatósá­gáról készítettek. Az oktatás- technikai eszközök alkalmazá­sáról, készítéséről, valamint az intézetben szervezett tanfolya­mokhoz összesen mintegy 150- féle kiadványt jelentettek meg az elmúlt öt évben. Az OOK fennállásának első öt évében az ENSZ fejlesztési programjának (UNDP) kereté­ben egymillió-százötvenezer dollár támogatást kapott az UNESCO-tól. A támogatás a következő években sem szűnik meg. Bráz János Reformkori javaslat az ittasság ellen Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy az . alkohol- fogyasztás milyen káros hatás­sal van az emberi szervezetre és morálra. Világszerte hatal­mas antialkoholista propaganda folyik. A kommunikációs eszkö­zöl egyre több számadatot kö­zölnek, mennyi az egy főre jutó szeszfogyasztás, és ez milyen bajokat okoz. Pontos kimutatás nem áll rendelkezésünkre, hogy a múlt században ez az arány milyen volt. Az azonban bizonyos, hogy a fenyegető veszélyre felfigyelt a reformkor közvéleménye is. „A szeszivás testre és lélekre károsan ható, ipart és szorgal­mat elölő, s még a jobblét után minden ember kebelében meglévő vágyat is végképp ki­irtó gyászos szenvedély a hon legtöbb részeiben" — állapította meg Trencsén vármegye köz­gyűlése. ,, Ragályos nyavalyaként naponta annyira terjed" — ír­ták a többi megyéknek küldött átiratukban, hogy — ,,ha ideje korán eleje nem vétetik, a köz­nép jólétének gyökerén rágódva, jövőjének jobb korba helyezése iránt az ország részéről tett bármely erőfeszítést bizonyosan meghiúsítani fognak". Az 1847- ben Tolna megyének irt levelük­ben kérték a megyegyűlést, hogy közösen harcoljanak az országgyűlésen: hozzanak tör­vényeket az alkoholizmus ellen. Addig ugyanis, míg ez meg nem történik, ,,az annyira óhajtott népnevelés sem leend soha ké­pes a puszta elmélet köréből az élet terére lépni által." Ja­vasolják, mivel a büntető tör­vénykönyv szabályai szerint a részegség súlyosbító körülmény­nek számit, „ennek fonalán ma­gára az egyszerű ittasságra, mint immorális tettre, a bün­tetőkönyv külön szakában bün­tetés szabattassék." Mivel sze­rintük a zenés mulatságok gya­korisága növeli az iszákosságot, javasolják azt is, hogy ezeket az összeiöveteleket csak a far­sang, búcsú és lakodalom ide­jére korlátozzák. Tolna vármegye közgyűlésén felolvasták ezt az átiratot, és — tudomásul vették. Bortermelő vidék lévén, az országgyűlési követek nem kaptak utasítást, hogy ilyen szellemben munkál­kodjanak. Kisasszondy Éva levéltáros Az AFITXIV. sz. Autójavító Vállalat az év III. negyedévében beinduló komlói üzemébe felvételre keres: • autószerelő, 9 karosszérialakatos, • fényező, • gj. villamossági szerelő szakmunkásokat Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 33., II. em. 4. Történetek a Tavasz szimfóniáról Kobajasi Kenicsiro Pécsett Szombaton végre megszüle­tett a premier. Vagyis Schu­mann I. szimfóniájának bemu­tatója — Dunaújvárosban. A hí­rek stílusában leírva ez történt: a Pécsi Filharmonikus Zenekart Kenicsiro Kobajasi vezényelte és a közönség húsz perces vas­tapssal ráadást erőszakolt ki. E hír mögött azonban sok izga­lom bújik, és még egy hangle­mezfelvétel emléke is. Schu- mannak ez a műve ugyanis a Pécsi Filharmonikus Zenekar el­ső hanglemeze - Breitner Ta­más vezényletével vették fel — és valószínűleg a zenekar min­den tagjának szobájában ott a díszes borítólapja, ragyogó kék és zöld színeivel, hiszen a tavasz világát emelte vele Schumann a muzsika régiójába. Aztán a múltkori furcsa-ked­ves koncert! A pécsi sportcsar­nokban ugyanis bejelentették, a közönség, mely többségében fiatalokból állt, ennek a szim­fóniának különleges „előadá­sát” hallhatja, próbaszerű be­mutatóját. Vagy ha úgy tetszik, színházi nyelven: nyilvános fő­próbáját. Erről az egy héttel ezelőtti pécsi délutánról beszél­gettünk Kobajasival, aki mind­járt elárulta történetét. — Már 1975-ben a HDN ri­portjában említettem — mond­ja —, hogy nagy vágyam Schu- mannt vezényelni. Aztán a négytornyú székesegyházban Mozart Requiemjét, olyan nagy­szerűen vezényelhettem a Pécsi Filharmonikus Zenekarnak és a Pécsi Liszt Ferenc kórusnak, hogy attól kezdve hiszek en­nek a városnak a zeneművé­szetében. Eqy hete azonban, a bemutató előtt mindössze egy nappal kezdtük próbálni az I. szimfóniát, s akkor két alkalom­mal csupán az első részig ju­tottunk. Másnap délelőtt végig­vettük ugyan az egészet, de ezt a remekművet, életem egyik nagy vágyát, nem mertem ilyen kevés próbával előadni. De a közönséq sem csalódhatott, hi­szen a falragaszokon kint állt a Schumann-mű. Ezért egyez­tünk meg a nyilvános főpróbá­ban. Ügy éreztem, a közönség ez ilyenkor szokásos megállá­sok ellenére is nagyon élvezte. Különleges belső alkotó léq- körbe kerülhetett, legajábbis ezt remélem. — Mi az őszinte véleménye a Pécsi Filharmonikus Zene­karról? — Jó eqyüttes. Ezt nem udva­riasságból mondom. Kis létszá­mú zenekar létére jól szól, és magas színvonalú. — Jóleső vélemény, de mivel tudja bizonyítani? Például hány küllöldi zenekart vezé­nyelt a pesti televízió első díja óta? — Sokat. Hadd soroljam fej­ből: Luzernben egyet, Ausztriá­ban hármat, Franciaország­ban kettőt, a Német Demok­ratikus Köztársaságban négyet, a Német Szövetségi Köztársa­ságban egyet, Olaszországban már a hatodikat! Tehát széles az összehasonlítási alapom. Énekkar, zenekar jó kézben van Pécsett. A zenekar, úgy érzem, magas képzettségű muzsikusok­ból áll. — Semmi gondot nem észlelt? — De igen, kevés a hegedűs. Ezt nyilván Pécsett is tudják. Nagyon fontos, hogy megold­ják, mert így bármi történik, például néhány ember betegsé­ge miatt elmaradhatnak hang­versenyek. Mindenesetre ked­venc művemet a pécsiekkel ad­hattam elő, és ez nekem emlé­kezetes marad a pályámon. Köszönöm a művészeknek és köszönöm a közönségnek, hogy ezen a tavaszon ilyen jól együtt élvezhettük Schumann Tavasz­szimfóniáját. Ma este a Pécsi Nemzeti Színházban a műsoron többek között: Schumann: I. (Tavasz) szimfóniája. Földessy Dénes Pillanatok a Tavasz szimfónia múlt heti „nyilvános főpróbá­járól" Fotó: Gregorios

Next

/
Oldalképek
Tartalom