Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-10 / 98. szám
Tudósítóink jelentik ~ Tudósjffi^jéhntifc ^Tudósítóink jelentik ^tudósítóink jelentik Véget ért a kamarakúrus-fesztivál „Mein Liem will mit mir kriegen" énekelte a 600 dalosból álló összkar, s ezzel a Tillai Aurél által vezényelt szép Hassler művel véget ért a háromnapos kamarakórus-fesztivól. Nyolcadik alkalommal találkoztak Pécsett az ország legjobb kamarakórusai, és péntektől vasárnapig öt hangversenyen mutatták be repertoárjukat a közönségnek. A tizennyolc magyar énekkaron kívül három külföldi — Czestachova-i, grazi és torinói — együttes is dobogóra lépett; az olaszok és osztrákok Siklóson, illetve Komlón is hangversenyeztek. Tegnap délelőtt a Liszt-teremben az esztergomi „Monteverdi”, a budafoki kamarakórus, a Pécsi Ifjúsági Ház kamarakórusa és a grazi A-capella Chor énekelt. Délután a Doktor Sándor Művelődési Központ nagytermében a fesztivál zene- akadémiai tanárokból álló zsűrije — Forrai Miklós, Makiári József és Nagy Olivér — fejtette ki véleményét az elhangzott hangversenyekről. A nyilvános beszélgetés során - amelyen részt vett Bárdos Lajos zeneszerző, a pécsi fesztiválok törzsvendége is — többek között az énekkarok hangzáskultúrája, műsorválasztása, a hangszerek kóruszenei felhasználása került szóba. A szakemberek megállapították, hogy a résztvevő kórusok repertoárja az előző időkhöz képest színesebbé, tartalmasabbá vált, eddig nem túlságosan favorizált zenei kor. szakokból is szép számmal választottak műveket. Este a torinói egyetemi énekkar, az ÉDOSZ „Szilágyi Erzsébet” nőikara, a Nemzeti Galéria „Orgánum”, és a Zene- művészeti Főiskola „Liszt Ferenc” kamarakórusa adott nagy sikerű hangversenyt, amelynek végén Rameisl Ferencné, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára bezárta a Vili. országos kamarakó- rus-fesztivált. H. J. Áprilisi vásár — meglepetésekkel Szekszárd: Fotókiállítás Dr. Radnai Tibor amatőr fotóművész csaknem ötven alkotásából kiállítás nyílt vasárnap a szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban. A már többször díjnyertes szerző - aki a Balassa János Tolna megyei Kórház főorvosa - az élet sokrétű, aprónak látszó, de tartalommal teli pillanatait, szépségeit, örömét és bánatát, hangulatait örökítette meg fekete-fehér fotóin. Nemcsak a kórházban, hanem elsősorban a város, a szekszárdi szőlőhegyek, tanyák, a népművészet, a sport, a természet világában is az avatott fotóművész szemével és objektívjével fedezte fel a legérdekesebbet. A kiállítás két hétig lesz nyitva. B. L. A hagyományos, hangulatteremtő vásári portékák kiveszőben vannak. Nem láttunk tegnap mozsarat és díszkardot, kalocsai szőttest és rokkát. A szokottnál nagyobb arányban voltak jelen a profi, vásározó kiskereskedők és a külföldi állampolgárságú alkalmi árusok. Változatlanul a farmer a legkurrensebb ruházati cikk. Jó tudni, hogy a vevő is követhet el szabálysértést, vagy bűncselekményt, ha külföldi állampolgártól vásárol. Az autópiacon tanulságos félórát töltöttem egy ZH forgalmi rendszámú kék Polski FIAT 126-os közelében. Az eladó 59 ezer forintért kínálta egyéves járművét, azaz pontosan annyiért, amennyiért vette. És ez nagyon gyanús volt minden vevőjelöltnek. Négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre vizsgálták a karosszériát, hátha a tulaj hazudik és karambolos volt az autó. Bőget- ték a motort, keresték a rejtett hibát. Pedig a rejtett hiba bennük volt, mert lassan már a nyerészkedési vágy a természetes és a becsületes eladói szándék a gyanús. Végül is az egyik nézelődő azt tanácsolta a kis Polski gazdájának, hogy kínálja a kocsit 65 ezerért és percek alatt el fogják vinni. Hát ilyenek lennénk? A vásár legkellemesebb (szín!) foltja a zöldség-gyümölcspiac volt. A kitárulkozó salátafejek és a bajszos újhagymák látványa többet ért, mint az egész, bóvlit kínáló, raffinált hangú tulajdonosokat befedő sátortenger. S ilyenkor még a lacipecsenyésekkel is szívesen szimpatizálok, mert valami kell a zöldáruhoz. Kolbász vagy hurka egyremegy. Az újhagyma íze a fontos, még a zöld szárát sem szabad eldobni. És most még csak április első dekádjánál tartunk. Mennyivel színesebb lesz ez a rész majd a következő vásár idején... Mert április még csak jelzi, hogy valami lesz... Majd májusban! (Erdős) Dombóvár: Gyárbövftés A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében 130 millió forintos beruházásba fogtak, amelynek eredményeképpen az V. ötéves terv végére megduplázzák a termelést. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat az év elején kezdte meg a 2600 négyzetméteres üzemcsarnok alapozását. A beruházással egy- időben kezdték a gépi rekonstrukciót is. Az év elején érkezett a nyugatnémet gyártmányú Coordirex fotocellás autogén-vágóberendezés. A kétmilliós gép kiküszöböli a kézi munkaerőt, mivel csak mérethű rajzot kell a számára készíteni és akkor a fotócella segítségével négy vágófejjel bármilyen alakos munkadarabot kivág. KISZ országos találkozó A KISZ KB rendezésében és a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezete szervezésében országos találkozóra Pécsre jöttek össze az 1976—77-es mozgalmi évben végzett munkáért a KISZ KB vörös vándorzászlajával kitüntetett középfokú tanintézeti KlSZ-szer- vezetek képviselői. Az országos találkozó részvevői tegnap este Pécsett, az Asztalos János Kollégium klubjában találkoztak, ahol Sáfár Gyula, a Széchenyi gimnázium és szakközépiskola pártösszekötő tanára köszöntötte a megjelenteket — köztük Zsolnai Lászlónét, Frank Ivánt, Kocsi Jánost, a KISZ KB munkatársait, Bóna Ernőnét, a KISZ Baranya megyei Bizottsága első titkárát, Kovács Józsefet, a Pécsi Középfokú Oktatási Intézmények Pártbizottsága titkárát, Rákos Jánost, a KISZ Pécs városi Bizottsága titkárát. Ezt követően Kiss Lajos, a Széchenyi gimnázium és szak- középiskola IKB titkára ismertette az április 12-ig tartó országos találkozó programját, amelynek keretében előadások hangzanak el, konzultációkat rendeznek, kirándulásokat és különböző sportrendezvényeket is programba iktattak. A program ismertetése után Erhardt Imre, a Széchenyi gimnázium és szakközépiskola igazgatója köszöntötte a részvevőket, szólt iskolájuk munkájáról. A KISZ KB vörös vándorzászlaját Pécsett a középfokú tanintézetek közül a Széchenyi gimnázium és szakközépiskola és a Ziper- novszky Károly Gépipari Szak- középiskola nyerte el. A részvevők a találkozó első napján, a megnyitó után a klubban ismerkedtek egymással, folytattak tapasztalatcserét. Sáfár Gyula köszönti az országos találkozó résztvevőit Londonban a Kékszakállút énekli Decca-lemezre Kováts Kolos Székely Mihály nyomdokain Operaművészetünk egyik legnagyobb alakjának tiszteletére alapították néhány éve a Székely Mihály emlékplakettet, amelyet Házy Erzsébet, llosfalvy Róbert, Faragó András és Sass Sylvia után a pécsi származású, fiatal basszista, Kováts Kolos kapott meg. Művészi pályájának nyitánya az 1965-ös Ki mit tud?-on elért siker volt. A Magyar Állami Operaháznak 1970 óta tagja, s az elmúlt években jelentős nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. Az Erkel Színházban próba közben beszélgettünk vele. Lamberto Gardellivel készülnek Bellini: Norma c. operájának április 16-i bemutatójára. Hosszú évtizedek után Mikó András rendezésében kerül színpadra az opera, Sass Sylvia és Nagy János mellett a harmadik főszerepet, Orovesot énekli Kováts Kolos. A Székely Mihály emlékplakettről beszélünk. — Miért éppen önre esett a választás? — Az opera művészeti tanácsának indoklása szerint főleg a Székely Mihály szerepeiben nyújtott a'akítá- saimért. — Mit jelent önnek Székely Mihály? — Sajnos nem ismerhettem már, nem adatott meg nekem bármit is ellesni, tanulni tőle. így hát a lemez-, rádió- és tévéfelvételeiből ismerhetem és a színház történetéből. Hatalmas egyéniség volt, akit az egész társulat ma is tisztel. Számomra mindig élmény az ő szerepeiben színpadra lépni. Nagy megilletődéssel öltöm magamra ugyanazokat a jelmezeket, amelyeket Székely Mihály is viselt. — Legtöbb szerepét átvette. Melyik a legkedvesebb? — Fülöp a Don Carlos- ból. Nem tudnám megmondani, hányszor énekeltem itthon és külföldön. Az olasz . basszus szerepkörben ez az, ahol a legtöbbet lehet mutatni. És a Sarastro... Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy Székely Mihály után én lehetek az első magyar basszista, aki idén nyáron Glyndebourne-ben elénekelhetem ezt a szerepet. — Székely Mihály nagy szerepe volt a Kékszakállú is... — A közeljövőben Londonban a Decca-nál lemez- felvétel készül, Solti György vezényletével. Ott énekelem a Kékszakállút, Judit szerepében Sass Sylvia lesz a partnerem. — önálló ' lemeze? — Szeptemberben készül az első, Verdi basszusáriáit énekelem. — Van-e valamilyen szerep-álma? — Szerénytelenség nélkül mondhatom; nincs, hiszen nagyon fiatalon elénekelhettem már mindazt, ami egy basszistának álma lehet. — Eszményképe? — Nikola Giaurov. Öt személyesen is ismerem, énekeltem is vele együtt a Borisz Godunovban. Szerintem a mai énekstílus legmagasabb szintje az, amit Giaurov csinál. Hársfai István Ha csütörtök, akkor Kiruna Egy hetet töltött az északi sarkkör közelében: a mecsekal- ji tavaszból háromnegyed méteres hóba csöppent, megkóstolta a magyar gyomornak szokatlan jávor- és rénszarvashúsból készített étkeket. Varga Ernő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV-es számú bányaüzemének vezetője még jóformán ki sem csomagolt utazótáskájából. A minap érkezett haza Svédországból: üzleti úton volt három társával... — Skellefteában jártunk, az ALI MÁK bányagépgyárban. Mint ismeretes, a svéd bányagépgyártás világhírű. Bennünket az aknamélyítő padozat érde- kelt.E visszabövítő berendezéssel lényegesen olcsóbb az aknamélyítés, mint a hagyományos módszerrel. A padozat kezeléséhez mindössze két-há- rom ember szükséges és segítségével havonta negyven—ötven méteres mélyítési sebesség érhető el. — Látták-e működés közben az ALIMAK gépét? — Természetesen. A kirunai bányakerület egyik üzemében egy 960 méteres akna mélyítését, illetve bővítési munkálatait tekintettük meg. Ennek alapján elvi megállapodást kötöttünk az ALIMAK-kal, miszerint a jövő esztendőben leszállítja a tízmillió forintba kerülő berendezést. Kiruna egyébként a világ egyik legnagyobb vasérc előfordulási helye. Jellemző, hogy az LKAB — amely egyébként állami vállalat - 1976-ig harmincmillió tonna ércet termelt. — És ma? — A svédeket sem kerülte el a világgazdasági válság. Tavaly mindössze tizenkilencmil- lió tonna vasércet adott a négy bányaközpont. A svéd bányászok szerint ekkora depresszió nem érte őket a második világháború óta. Mintegy negyven százalékkal visszaesett az acél iránti kereslet, amelynek követ- keztébén félmilliárd korona árbevétel kiesés keletkezett. — Megérezte-e ezt a svéd átlagember? — Nagyon is! Tavaly 20—40 százalékkal növelték a fogyasztási cikkek és egyes beruházási javak árát, ami a vásárlóerő jelentős csökkenését eredményezte. A disznóhús kilója például annyi korona, ahány forint nálunk, a kenyér ára hétszerese a miénknek. Természetesen ezzel együttvéve Svédországban még így is igen magas az életszínvonal. Emellett a munkások attól félnek, hogy folytatódnak az elbocsátások: a tél folyamán százezerrel nőtt a munkanélküliek száma. — Gondolom, a hivatalos programokon kívül arra is volt lehetősége, hogy magánemberként szerezzen benyomásokat. — Este és éjszaka Stockholm belvárosát, az aluljárókat ellepik a rosszul öltözött fiatalok, nagyrészük kábítószert fogyaszt. Ugyanakkor az éttermek konganak az ürességtől. Egy-egy vacsoráért csillagászati árakat kérnek. Ez abból is fakad, hogy mindent importálni kényszerülnek: például van magyar jonatán alma és amerikai paradicsom. Hat szem magyar alma hat és fél svéd koronába került. Mikor Kirunából Stockholmba érkeztünk, egy svéd kolléga megkérdezte, mit ettünk az üzemi konyhán. Svéd levest és palacsintát — válaszoltuk. Erre ő: akkor csütörtök volt. Hát ennyire sablonos az átlagétkeztetés. Ö három és fél éve nem járt Kirunában és eltalálta a napot. S. Gy.
