Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-09 / 97. szám
DN HÉTVÉGE 9. IRODALOM - MŰVÉSZET 1978. ÁPRILIS 9. Victor Vasarely Vasarely hetven Dr. Lajos László felvételei éves Victor Vasarely, magyar nevén Vásárhelyi Győző hetven esztendős. A Franciaországban élő, világhíres festőművész, az op-art nagyhírű mestere 1908. április 9-én látta meg a napvilágot Pécsett, a mai Káptalan u. 3. számú házban. Jó rajzkészsége mór gyermekkorában kitűnt, de mégis kereskedelmi iskolát végzett, irodai alkalmazott vo.lt már, amikor festészeti tanulmányait a Bort- nyik-féle festőiskolában Budapesten megkezdte. 1930-ban azután Párizsba utazott, ahol le is telepedett, máig ott él. A franciaországi Alix en Pro- vence-ban létesített alapítványt — amely múzeum, műterem, vitahely, dokumentációs központ is, s egyben a Vasarely által hirdetett „boldog színes város” egyik prototípusa. Nem sokkal később — 1976. június 5-én — Pécsett, a hajdani szülőházban megnyílt a világ harmadik Vasarely-mú- zeuma. * Vasarely Párizsban reklámgrafikával foglalkozott, majd festett, de festőművészi korszakát ma „tévutaknak” nevezi. Már 1951-ben ezeket mondta: „Vallom, hogy a képzőművészet megérett a festészet, szobrászat, építészet és várostervezés hatalmas szintézisére...” Az op-art világsikere közismert. Vasarely „színes városai” sok vitát, de feltétlen érdeklődést váltottak ki világszerte. A ma hetvenéves művész két évvel ezelőtt, pécsi látogatásakor interjút adott a Dunántúli Naplónak. Ebben kifejtette többek között: — „A művész” elavult kifejezés. Közrejátszik ebben a tradíció, az a szabály, amit a 19. század burzsoáziája teremtett: a művész az, aki képet fest, amit aztán aranykeretben a szalon falára vagy a páncél- szekrénybe lehet tenni. A „művészből" minél előbb „nevet” — kell csinálni, hogy képei minél többet érjenek. Ez a fajta elismerés nem érdekel. Hogy egyezteti ezt össze a saját helyzetével, kérdeztük, hiszen ő éppen ezt a művészfogalmat látszik igazolni, műveinek „árfolyama" egyre magasabb, éppen abban az értelemben, ahogyan ezt elmarasz- talólag említette. — Igen, — válaszolt Vasarely — de kastélyt restaurál- tatni, múzeumot építeni, alapítványt létesíteni, ez kolosz- szális anyagi erőfeszítéseket követel. Ahhoz, hogy ezt meglehessem, el kell fogadnom a világ elképzelését, hogy én világhírű op-art festőművész vagyok ... Kommunista barátaim nagyon jól megértették, hogy pénz nélkül mindezt és még egy sereg dolgot nem lehet megcsinálni. * A pécsi múzeum anyagát Vasarely szerigráfiái, festményei és szőnyegei, valamint Claire Vasarelynek, a művész feleségének munkái teszik ki és azok a művek, amelyeket Vasarely saját gyűjteményéből válogatott a pécsi múzeum számára: Hans Arp, Cruz-Diez, Auguste Herbin, Francois Mo- rellet, Frantisek Kupka, Nicolas Schöffer és mások képei. Nincs tehát még két éve sem, hogy a múzeum megnyitotta kapuit. Mégis több vendégkönyv megtelt már, magyar vendégeken, iskolai, üzemi csoportokon, magánlátogatókon kívül szinte alig vün olyan ország, ahonnan ne érkeztek volna érdeklődők. A vendégkönyvek bejegyzései szerint például a Somogy megyei Inke község általános iskolásainak „nagyon tetszett ez a modern kiállítás”, de a hódmezővásárhelyi pedagógusok, a nyíregyházi Krúdy Gimnázium vagy a csepeli szocialista brigádok is hasonló lelkesedéssel nyilatkoztak. Vannak bejegyzések svéd, lengyel, portugál, holland, finn, szovjet, amerikai, bolgár, de még török, luxemburgi és nigériai vendégek tollából is. A Vasarely- múzeumnak 1977-ben több mint 180 ezer látogatója volt. A 70 éves mester és Pécs kapcsolatai azóta se szakadtak meg. Legutóbb azt az ígéretét váltotta valóra Vasarely, hogy szülővárosának térplasztikát készít. A tervet a Zsolnay- gyár valósította meg, a mű a Mecsekre vezető út mentén zöld környezetbe került. * Victor Vasarelyt hetvenedik születésnapja alkalmából levélben köszöntötte a pécsi Janus Pannonius Múzeum, s elküldték a mesternek a Pécs- Baranyai Múzeumbarátok Körének Janus Pannonius érmét, amelyet a múzeum támogatói, barátai részére alapítottak. H. E. A pécsi Vasarely Múzeumban Fotó: Erb János Költészet napja Április 11-én ünnepeljük a költészet napját Csorba Győző Végleges Meglett immár az arc amely a napos tájakról kilépőt a végső éjek éjéig kíséri s míg az odaút kristályfényébe egyre több koromszemecske hulldogál vigasztalja hogy máshogy is volt dühíti hogy mért nem maradt úgy szomoritja hogy soha többé meglett immár végképp az arc a szép portyákban legutolsó meglett változhatatlanul már senkihez se tartozik próbálnak darabos kezek próbálnak kölnis piperézök próbálná volt gazdája bár csillaghullás vagy tűzeső se morcosabb se nyájasabb se zúzottá bb se győztesebb se foltosabb se ragyogóbb se közelibb se távolibb meglett immár s nyilvánvaló hogy a virágzó szédülések tanúiból a számvető szem héja alá mi bújik el a legutolsó szemhunyáskor Pakolitz István Varázslat Vakszemed lángoló kútjába bámul a vénülő Harlekin. Zaklató-különös tükrözés: nem saját arca néz vissza rá. Nincs többé fegyelem, se törvény: szüntelen önmagad tükrözöd. Megváltás nélküli szenvedés kegyelme: ihlető Varázslat. Makay Ida Megindult Lángeső ez már, tűzverés. Az irgalmat ki látja? Megindult már a föld, az ég, lakatlan pusztaságra zuhannak mind az angyalok, ítéletünk zúg mindenütt. Apokalipszis. Földübög a szárnyasok patája. Galambosi László Otthon Lovász Pali bátyámnak Soká matatsz. Tetők fölött föltárul holdas ablakod. Látod a megnyilt könyveket. A végtelenből láng lobog. Janus, Babits meg Várkonyi szólnak Hozzád. A gondolat hatalmas törzse hófehér, növeszt hibátlan ágakat. Rajnai László Goethe, Dante, Vörösmarty. Rajnai László mint irodalom- történész már Eötvös-kollégista korában ezekre a szerzőkre összpontosította figyelmét. Mint kritikus azonban elsősorban a kortársi irodalomhoz kötődött. A Magyarok, a Diárium, a Sorsunk, a Dunántúl és a Jelenkor voltak ennek a kritikusi tevékenységnek a fórumai. A Világirodalmi Lexikonba is dolgozott, Dante-kutatóként többször járt Olaszországban. Az utóbbi években kevés írása, kritikája jelent meg, ezzel szemben a közelmúltban került a könyvesboltokba Winckel- mann: Művészeti írások című könyve, amelynek jelentős részét Rajnai fordította. — Mindenekelőtt az érdekelne, hogy véletlenszerű műfordítói megbízatást jelentett-e ez a munka vagy tudatos irodalmi tevékenységet? — Szinte kezdettől fogva az érett középkor, illetve a reneszánsz és ennek betetőzése, az úgynevezett weimari klasz- szicizmus érdekelt. Ezért foglalkozom egész életemben Dantével, másrészt pedig Goethével. Unvancsak mindig vonzott az antikvitás is. Az antik műveltség az európai művelődéstörténet e két magaslati pontján újul meg, és nyeri el a mai ember számára is érvényes formáját. Ennélfogva mostani műfordítói munkámat tudatos irodalmi tevékenységnek tekintem. — Tudomásom szerint egy egész sereg művet fordított az utóbbi években. Mint műfordító, mit tart ezek közül kiemelkedőnek? — Az Európa és a Corvina Kiadónak dolgozom évek óta. Az Európa kiadónál elkészült az említett Winckelmann-kötet, azután Wilhelm von Humboldt válogatott írásai, továbbá Walter Benjáminnak, a XX. század neves irodalomesztétájának egy könyve. A német szomorújáték eredete. Ugyancsak ennek a kiadónak a megbízásából most fordítom Herder válogatott írásait. Elvállaltam még Francesco Guicciardini- nek, a XVI. század legnagyobb olasz történetírójának Itália története című művét. A Corvina Kiadónál két Goethe-mű készült el, az egyik a Művészeti tanulmányok, a másik a Színtan. — Kérem, mutassa be röviden ezeket a szerzőket, illetve műveket! — Winckelmann a modern művészettörténet tudományának a megalapítója. Ellentétben a barokk művészetideállal, ő a klasszikus római, valamint a görög művészetet és az ezekről leszűrt normatív szabályokat állította követendő mintaképül a kortársak elé. Goethe általam fordított írásai, elsősorban egy-egy konkrét művészeti alkotással kapcsolatban jelentősek. Színtana a maga korában igen heves ellenzéseket váltott ki, a mi korunk azonban némiképpen igazságosabb vele szemben. Wiihelem von Humboldt megjelenő munkái két csoportba oszthatók. Ezek: a nagy klasz- szikusokról, Goethéről és Schillerről írott tanulmányai és a történetírással, valamint a modern nyelvészet tudományának az alapelveivel foglalkozó írások. Herder a népi kultúra fölfedezője, ugyanakkor a romantika elindítója. Egyre gyakrabban hivatkoznak rá mostanában. A magyarság XIX. század eleji megújulására is jelentős hatást tett. Walter Benjamin századunk gyermeke. Lukács Györggyel való megismerkedése után közel került a marxizmushoz, műve azonban ellentmondásos maradt. Guicciardini az olasz reneszánsz legmélyebben látó történetírója. Az Európa Kiadó elhatározta, hogy a klasszikus európai történetírást sorozatban mutatja be. Ez lesz a sorozat első kötete. — Milyen örömök és gondok teremnek az e korszak említett szerzőivel foglalkozó műfordító műhelyében? — Minthogy azok a munkák, amelyeket fordítottam és amelyekkel jelenleg is foglalkozom, elsősorban elméleti jellegűek, természetes, hogy munkám legérdekesebb része, ugyanakkor a legnagyobb nehézsége az, hogy nem egy esetben speciális korabeli fogalmakat kell a magyar olvasó számára és a mai magyar nyelv törvényei szerint megalkotni. A kor legjelentősebb írói sem használtak közösen elfogadott terminológiát. Ki-ki maga alkotta meg műszavait. Ezek a szó mai értelmében nem tudományos igényűek, tehát a fordító számára a legizgalmasabb feladat ezen szavak magyar megfelelőinek a megtalálása. — Olvasni vagy fordítani... Nagy a különbség a kettő között? — Az olvasó általában az összbenyomásra kíváncsi, a fordító azonban — minthogy minden mondattal külön kénytelen foglalkozni, egyrészt mélyebben éli át az egészet, másrészt a fordítói munka olyan részletekre hívja fel a figyelmet, amelyek az olvasó számára rendszerint elsikkadnak. — Eddig a fordításról beszélgettünk. Aligha hiszem azonban, hogy beérné a puszta fordítással. Vagy tévedek? — Régebben a romantikával foglalkoztam. Tulajdonképpen a romantika vezetett el a klasszicizmus mélyebb megértéséhez. Terveim között szerepel egy Dantéről szóló könyv megírása, amellett a modern európai klasszicizmussal legalább ilyen szinten szeretnék foglalkozni, és természetesen a kritikai tanulmányok írásáról sem szeretnék lemondom. Bebesi Károly ( ,
