Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-30 / 118. szám
Eiöre az 1978. évi népgazdasági tere sikeres megvalósításáért! V A nagy teljesítményű kombájnokat egyelőre főként a termelési rendszerek kapják Mire költ a mezőgazdaság 12 milliárdot? Kevesebb újdonság, több kooperációs gyártmány Tömött zsebbel Jön, üres kézzel távozik Vásárlás - minta után Ma míg csak a tévé is a hűtőszekrény Közétkeztetési gondok Siklóson Siklóson naponta több mint háromezer ember ebédidőben nem otthon, vagy a hazaiból étkezik, hanem jegyre az üzemi konyhákon, a vendéglátóipari egységekben. Ez az adat így önmagában semmit sem mond. Az viszont már annál többet, hogy az utóbbiak kapacitása eredetileg mindössze 1800 adagra elegendő. A két egymás mellé állított szóm is érzékelteti, hogy a vendéglátó- és étkeztetőhálózat legfiatalabb városunkban sem tudja biztosítani a helyi lakosság és az üzemek, intézmények dolgozóinak közétkeztetését. Sem a dolgozókét, sem a diákokét. Nap mint nap közel 1300 kisdiák eszik meleg ételt iskolájában, azokon a menzákon, amelyekben legjobb esetben is csak ezer adagot főzhetnének összesen. Majd mindegyik oktatási intézmény rendelkezik saját konyhával. Többségükben törekednek a biológiailag is megfelelő étlaptervek összeállítására, bár, mivel ezekben felnőttekre is főznek, azok ízlése befolyásolja a gyermekek étkeztetését. Ami az ellátás színvonalát illeti, bőven akad még javítani való. Az előfizetéses étkeztetésnél választék nincs, mindig egyféle ételsort kínálnak. Valamennyi vendéglátó egységben erősen kifogásolható a higiénia és a kulturáltság. Piszkosak az asztalterítők, foltosak az evőeszközök, repedtek a tányérok, a kenyérkosarakból hiányzanak a szalvéták, az ebéd mellé nem adnak vizet és poharat. Általános tapasztalat, hogy gyér a tej- és tejtermékek kínálata. Több esetben megállapították; nem törekednek az olcsóbb, gazdaságosabb nyersanyagok beszerzésére, pedig felhasználásukkal a harmadik fogást is biztosítani lehetne. Siklós közétkeztetési gondja nem újkeletű. A helyi tanács végrehajtó bizottságának ülésén is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Felvetődött, hogy a fejlesztés érdekében célszerű lenne egy 3000 adagos báziskonyhát létesíteni. Ez azonban anyagi fedezet híján nem lehetséges. Miként arra sincs pénz. hoqv az intézményekben új konyhákat hozzanak létre. A város vendéglátó és étkeztető hálózata jelenleg azonban nem képes a lakosság és az idegenforgalom zavartalan és kulturált ellátását biztosítani. De a gyors, viszonylag olcsó közétkeztetést biztosítani kell. Ennek érdekében többek között kezdeményezik a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál a siklósi egységek felújítását, rekonstrukcióját, az üzemi konyhák kapacitásának növelését, gyors kiszolgálási formák bevezetését, a Központi Étterem önkiszolgáló egységgé történő átalakítását. H. L. Egy hónappal a tavaszi BNV előtt április 14. és 19. között az idei szakvásárok sorát az AGROMASEXPO — és a vele párhuzamosan megrendezett CONST- RUMA nyitotta meg a kőbányai vásárvárosban. A minden előzőnél nagyobb méretű nemzetközi mezőgazda- sági és élelmiszeripari gép- és műszerkiállításon 18 ország 207 kiállítója 55 000 négyzetméteren mutatta be 3000 féle termékét, betekintést engedve ezúttal is a világ mezőgépiparának fejlődésébe. Ám ez a bepillantás mintha a korábbi évekhez képest kissé szűkült volna. Ha az élelmiszer- ipari gépek nagy előretörését és gyors színvonal emelkedését nem számítjuk, a mezőgazda- sági gépeknél az előző vásárokhoz képest, kevesebb újdonságot vonultattak fel. Úgy tűnt, mintha a rendezői szándék a vevők, vagyis a mezőgazdasági nagyüzemek figyelmét meghatározott területekre kívánta volna terelni. S ha ezzel a vásár valamit veszített is a korábbi sokszínűségéből, a vevőket a korábbinál reálisabban orientálta a tekintetben, mire költhetik el valójában azt a 12,6 milliárd forintot, amit ebben az évben gépberuházásokra fordítanok. Világosan körvonalazódik ez a szándék a bemutatott traktorok, kombájnok esetében. A leszűkült kínálat határozottan kifejezi a kormányzatnak azt a törekvését, hogy traktor ellátásban a fejlesztést döntően hazai, illetve szocialista háttérre alapozzuk és tőkés országokból traktort csak néhány speciális igény kielégítésére hozzunk be. A hazai Rába-Steiger és a Rába 180-as, a javított szovjet KIROVEC (a K—701-es) és a szovjet T—150 K. valamint T—100 M típusú szovjet lánctalpas, a mór jól bevált MTZ— 80 és a vásárdíjat nyert MTZ— 82-es, cseh zetor, traktorok, típusban és lóerőteljesítményben egyaránt biztosítják a hazai igények kielégítését. Az idei ellátást az AGROMASEXPO kínálata és az elhangzott nyilatkozatok alapján ezekre alapozza a kereskedelem. így a mezőgazdaságba kerülő traktorok átlagteljesítménye az idén már meghaladja a 100 lóerőt, ami újabb nagy előrelépést jelent. Ha nem is a kívánt mértékben, de előrelépés várható a gabonakombájn teljesítményekben is. A fejlődést a vásáron bemutatott, másodpercenként 10 kilogramm vagy a feletti áteresztőképességű NDK—516-os, a lengyel Bizon-Gigant és a ma már kooperációban készülő nyugatnémet Claas Dominátor 105-ös kombájnok jelzik. E rég várt gabonabetakarító típusokból az idén jelentősen bővül az árualap, de még mindig nem olyan mértékben, hogy korlátlanul kielégítsék a keresletet. Ezért a nagy teljesítményű kombájnok, mint arról Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az AGROMASEXPO vevőit tájékoztatta, átmenetileg központi elosztásra kerülnek, ezeket egyelőre főként a termelési rendszerek kapják. A jövőben azonban egyre több gazdaság juthat hozzá e nagy teljesítményű gépekhez. Az idei ellátás eredményeként az összes kombájn 40 százalékának a teljesítménye éri el illetve haladja meg a 10 kilogrammot másodpercenként. A zöldségtermesztés gépei, gépsorai a korábbinál lényegesen nagyobb kínálatot reprezentálnak. Előrelépés látható a rakodás gépesítésében, több magánjáró rakodót illetve traktoros rakodót vonultatnak fel főként külföldi cégek. A talajművelőgépeknél nagy lépést jelent a tavalyi AGRO- MASEXPO-hoz képest a Rába Gépgyár IH-licenc alapján gyártott talajművelő gépcsaládjának bemutatkozása, amely méltán nyert vásárdíjat. A szakvásáron az eddiginél is nagyobb teret kaptak a kooperációs gyártmányok, a szocialista integrációban készülő és a tőkés kooperációban gyártott vagy megvásárolt termékek. Ilyen új kooperációk jöttek létre a már említett nyugatnémet Claas céggel gabonakombájnokra, a dán Dronninborg céggel nagy teljesítményű szálasta- karmány-betakarítókra, a nyugatnémet RAU céggel cukorrépa vetőgépek vásárlására, a francia Bekoto céggel keltető berendezésekre és az amerikai Hesston cég francia vállalatával egy nagybálakészítő és feldolgozó gépsorra, amely a vásár egyik igazi érdekessége és nemcsak azért, mert Európában most itt Budapesten mutatták be először. Mindenképp érdemes a nagyüzemek figyelmét e gépsorra felhívni azért is, mert a franciákkal most folyó kooperációs tárgyalások és a bemutatott gép teljesítményadatai alapján úgy tűnik e típusban találták meg a magyar mezőgazdasági nagyüzemek ideális szálastakar- mány-betakarító gépsorát. A gépsor öt egységből áll, 100 lóerős traktor vontatja és egy tonna súlyú tömör négyszögletes bálákat készít Az elkészített bálákat egy bálarendező hármasával összegyűjti majd a homlokrakodó egy speciális szállító- kocsira rakja. A kazalbarakás helyén egy újabb traktorra szerelhető rakodó dolgozik. A sor utolsó eleme egy bála kiosztó, adagoló berendezés. A Hesston nagybálázó előnye, hogy nemcsak szénafélék de kukoricaszár bálázására is képes, s ezzel megoldja a fontos, ma még jobbára kárbavesző melléktermék üzemi hasznosítását. —Rné— Jóllehet oz utóbbi években sorra épültek a raktárak, csökkentek a tárolási gondok, de ezzel együtt nem korszerűsödtek a kereskedelem szállítási rendszerei. Régóta foglalkoztatja a szakembereket a kérdés: miként lehetne az árut minél kevesebb kéz érintésével, rövi- debb úton a gyártól a fogyasztóig eljuttatni. Születtek elképzelések, megtették a kezdeti lépéseket, de ezek mindeddig nem hozták meg a várt eredményeket. Talán most. A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére ugyanis több megyeszékhelyen, így Pécsett is kísérleti jelleggel bevezették egyes tartós fogyasztási cikkeknél a minta utáni értékesítést. Mit takar ez a kifejezés? Azt, hogy a megvásárolt televíziót, hűtőszekrényt díjtalanul házhoz szállítva a vevő lakásán bekapcsolva, kipróbálva adják át. A vásárló a boltban csak kiválasztja, leblokkoltatja és kifizeti a neki megfelelő típusú, színű készüléket és garantáltan jó minőségűt kap kézhez otthon. Az új rendszer előnyeit élvezi a kereskedelem és a vásárlóközönség egyaránt. Mivel az áru a nagykereskedelmi vállalat telepéről, mindössze egy raktár érintésével kerül a fogyasztóhoz, a boltokban kisebb készleteket kell tartani, nőhet a raktártér. s egyben megtakaríthatók a készülékek üzletbe szállításának költségei. Ugyanakkor a vevő sem jár rosszul, mert ingyen fuvarozzák lakásába a kifizetett televíziókat, mosógépeket Ebben a kedvezményben azonban csak a Pécsett lakók részesülhetnek, mivel a vidékre szállítás díjmentesen nem oldható meg. Pécsett egyelőre csupán néhány helyen — például a Centrum és a Szliven Áruházban — árusítanak ilyen módon bizonyos termékeket, de ha kedvezőek lesznek a tapasztalatok, kibővítik a minta után értékesített tartós fogyasztási cikkek körét A TITÁN Kereskedelmi Vállalat olajkályhák, mosógépek, centrifugák bevonását tervezi, amennyiben a nemrég beindult akció kedvező fogadtatásra talál a vásárlók körében. Az eltelt néhány hét azonban még nem adhat erre egyértelmű választ. A Belkereskedelmi Minisztérium az idei évet kísérletnek szánta. Ha az új árusítási mód találkozik a vevők igényével, csökkenti a raktárgondokat, megkurtítja az áru útját a fogyasztóhoz. Amennyiben a kísérletbe bevont megyeszékhelyeken tapasztaltak igazolják az előzetes várakozást, jövőre más városokban is bevezetik a minta utáni értékesítést. H. L I Szombathelyen megkezdték a hatezer-ötszáz négyzetméter alapterületű új áruház feltöltését. Az áruházat maribori (jugoszláv) szakemberek építették. Nyugat-Dunántúl legnagyobb áruháza, a Borostyánkő, május 2-ától nyolcvanmillió forintos nyitókészlettel várja vásárlóit. A képen látható az áruház épülete, a régi piactér helyén. Két asszony a Dohánygyárból A Dohánygyár laboratóriumában kerestem fel a két asz- szonyt. Cserepes Károlyné feketével kínálja édesanyját, aki előbb leveszi a fejkendőjét és két kortynyi kávé után halkan mondja; „Kevés cukorral szeretem." ♦ A tizenkettedik gyerek volt a családban, hat testvére addigra már- meghalt. Nyolcéves korától nagygazdánál pesz- tonkáskodott. Tizenkét éves volt, mikor cselédkönyvvel háztartási alkalmazott lett jómódú családoknál. Csak nyaranként, az aratásra ment haza Átára. Ilyenkor a család valamennyi tagja részesaratónak szegődött. Amikor 1939-ben férjhez ment Keller János kötélfonóhoz, nem cselédeskedett tovább. Két lánya született, aztán 1942 tavaszán behívták férjét katonának. Egy év múlva meghalt a kisebbik lánya, s a temetés után egy héttel kapta a hírt, hogy a férje eltűnt ... A vasúthoz ment dolgozni. Pár hónap múlva talált egy kiadó szobát és beköltözött Pécsre. De a sokszor tizenhatórás munkaidő alatt nem tudta kire hagyni kislányát, ezért egy kefeüzemben helyezkedett el. 1945-ben lépett be a pártba. Mikor az üzem csődbe jutott, a hirdi kenderfonóban dolgozott tovább. Erre az időre már Erzsi is emlékszik; — Anya mindennap 4 órakor felkeltett. Befonta a copfom, aztán visszafekhettem aludni. Ö vonattal járt ki Hird- re, korán indult, késő délután jött haza. — Akkor álltam neki vacsorát főzni. Erzsinek ebből maradt másnapra ebéd is — mondja az édesanya. — Magamnak legtöbbször két szelet kenyeret borítottam össze — hadd higgyék, hogy zsíroskenyér. Erzsi akkor már iskolás volt, meg kellett spórolnom a könyvekre, ruhákra valót. Nekem évekig egy nyári, egy téli ruhám volt. Este kimostam, hajnalban kivasaltam. A kendervágóban sajnos, hamar megbetegedtem. A por miatt állandóan fulladtam — átteltek a cseretelepre, de ez hamarosan megszűnt. Így jöttem a dohánygyárba, 1952- ben. Erzsit a nyolc osztály befejezése után a Leöweybe íratta. A nyári iskolai szünetben Erzsi is bement a dohánygyárba dolgozni és ott is maradt: — Amit kerestem, magamra költhettem — meséli — és ez nagyon megtetszett. Megígértem édesanyámnak, esti tagozaton folytatom majd az iskolát. Három év múlva el is kezdtem. Egy évvel később, 1960-ban már a laborban dolgoztam. A következő évben pedig férjhez mentem Cserepes Károlyhoz. ő akkor az Ércbányánál dolgozott. Az 1962-es év nagyon emlékezetes számomra. Érettségiztem, megszületett az első fiam, de meghalt a nevelőapám. A háromhónapos szülési szabadság után visszajöttem dolgozni, ám a kisfiam sokat betegeskedett. Egy napon aztán közölték velem, hogy létszám- csökkentés van a gyárban és felmondtak. Nem tudtam belenyugodni. A vállalati döntőbizottság után a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fordultam. Visszavettek. Évekig csak dolgoztam, illetve 1967-ben született a másik fiam, Attila, aztán újból tanulni akartam. A vegyipari szakközépiskolába jelentkeztem. 1975-ben ismét érettségiztem, s kineveztek csoportvezetőnek. Édesanyám ekkor ment nyugdíjba. Erzsi egy év múlva letette a technikussá minősítő vizsgáját, tavaly pedig felvették a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 3 éves tagozatára. Az év végén kérdeztették vele édesanyját: nem jönne-e ismét dolgozni a gyárba? — örültem, hogy emlékeznek rám — mondja Krisztina néni. — Jöttem. — A gyár küldte anyut üdülni is — segít Erzsi. — Hát / persze, Hévízre. Többször is. A fiatalok lakást kaptak a bányától, be is rendezték, megvették a Trabantot, a szőlőt. A szőlőt én művelem. Kint Romonyán esténként leülök a kisház előtti téglarakásra és fél éjszakákat nézem a pécsi tv-tornyot. Onnét olyan mint egy csodálatos váza. Szeretném a tenyerembe fogni és elmesélni neki, hogy valamikor nagyon kevés elégedett, boldog ember élt ebben a városban ... Török Éva AGROMASEXPO, 1978
