Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-30 / 118. szám

Éljen a szocialista nemzeti egység! Klub, tutófolyosó, raktár? Pécsi pincék új szerepkörben Pontosan egy esztendeje de­rűlátó cikkben írtunk új sze­repkörre vállalkozó pincékről. A Jókai utca 15. alatti pincé­ből — ígértük — futófolyosó lesz, a Landler Jenő utca 18. alattiból pinceborozó, a Rákó­czi út 67. alattiból pedig a felsőoktatási intézmények köz­ponti pinceklubja. Ezzel is ér­zékeltetni akartuk, Hogy vala­mi megváltozott a pécsi pin­cék körül: nem veszélyeztetni, hanem szolgálni fogják a vá­rost. Az egy év előtti derűlátás csak annyiban volt helytálló, hogy a megerősített pincék valóban új szerepkörre várnak, de ezt el is érni... ehhez hosszadalmas és bonyolult te­vékenységre, de mindenekelőtt számos félreértés eloszlatására van szükség. Mielőtt azonban a fejtege­tésekbe bocsátkoznánk, a ta­valyi ígéretek számonkérése nélkül írjuk le: a futófolyosó megfelelő fűtés és szellőztetés nélkül nem üzemelhet, a pin­ceborozóra is várni kell, amíg a fölötte levő városfal helyre- állítása megtörténik. A köz­ponti pinceklubban pedig még mindig tart a megerősítés el nem kapkodható munkája. Ne feledjük: a mintegy ezer négy­zetméteres alapterületű pince- rendszer egyike a legnagyob­baknak. Ezek után nézzük, hogy ál­lunk ma a pincék hasznosítá­sával. Az elmúlt esztendő jelentős eredménye, hogy ma már biz­tosan tudni: egyre kevesebb lesz az a pince, amit meg kell szüntetni és egyre több a megerősíthető, tehát újrahasz­nosítható. 1974., vagyis a tár­caközi bizottság megalakulása, majd a rendszeres állami tá­mogatás bevezetése óta mint­egy 450 pincét tömedékeltek Pécsett, 27-et pedig megerősí­tettek. Jelenlegi ismereteink szerint 1300 pince igényel még valamilyen beavatkozást, túlnyomó többségüket megerő­sítik. Megtartják mindazokata pincéket, amelyeknél a meg­erősítés után biztosítható a 3 méteres belmagasság, de meg­tartanak kisebbeket is, ha van vele valamely meghatározott cél. Mire nem alkalmasak a pé­csi pincék? Nem alkalmasak például gyalogos aluljárónak: egyrészt, mert nem ott vannak, ahol a gyalogos jár, aztán 7 méter­nél is mélyebb talpszintjük ép­pen a kétszerese a pesti alul­járókénak, a közművezetékek alatt vannak, eredeti formá­jukban pédig telejsséggel al­kalmatlanok. Nem alkalmasak gépkocsiparkolónak sem, mert ennek megfelelő méretű pince .nincs is, de ha lenne, sem tudnák biztosítani a megköze­líthetőséget. Nem alkalmasak továbbá közműalagútnak sem, mert térbeli elhelyezkedésük egyszerűen alkalmatlanná te­szik erre. (Az egyetlen, ami ilyen célra felhasználható: a PIK-székház alól nyílik, s a Rákóczi út alatt van, ebben távfűtővezetéket visznek majd át a túloldalra.) Hagyományos technológiájú csiperketermesz­tésre azért nem lehet gondol­ni, mert a helyszínen érlelen­dőtrágya oly bűzt áraszt, hogy a környezet ezt el nem viselné. Akkor hát mire alkalmasak? Elsősorban természetesen ar­ra, ami az eredeti funkciót a legjobban megközelíti, tehát különböző áruféleségek tárolá­sára.'Főleg azok jöhetnek szá­mításba, amelyeknek nem árt a pincék sajátos klímája, a magas relatív páratartalom. De már a legegyszerűbb táro­lás sem képzelhető el bizo­nyos beruházás nélkül. És itt a félreértés. Az állami támo­gatás ugyanis csak a pincék megerősítésére szól, nem pe­dig a hasznosítást szolgáló be­ruházásokra. Legfeljebb az kép­zelhető el, hogy a megerősí­tésnél tekintettel legyenek bi­zonyos konkrét igények kielé­gítésére. Ilyen alapon történt az említett Landler Jenő utcai és a Jókai utcai pincék speci­ális megerősítése és folyik a Rákóczi úti pincében is a munka. Egy közönségesen helyreállí­tott pince önmagában még semmire sem alkalmas. Raktár gyanánt csak úgy használható, ha célszerűen kiképzett lejára­tot építenek, bár legtöbb eset­ben egyszerűen nélkülözhetet­len a teherfelvonó, amihez vi­szont aknát és gépházat is kell építeni. Közösségi célokra tör­ténő igénybevételnél fűtésről, megfelelő hatékonyságú szel­lőztetésről kell gondoskodni és jiem szabad megfeledkezni a felszínen, vagy a felszín köze­lében építendő vizesblokkról. Mindezeket figyelembe véve meglehetősen reménytelennek látszik az egész ügy. Pedig nem az. Lovass Attila, a város közlekedési főmérnöke így fo­galmazza meg a mai alap­helyzetet: — Van jó néhány pincénk — és a jövőben nagyon sok lesz! —, ahol többé nem kell az életveszélytől tartani. A mi feladatunk, elvégeztetni a biz­tonságos megerősítést a hasz­nosítás érdekében. A hasznosí­tásban legfeljebb tanácsot ad­hatunk. Persze az lenne jó, ha ezt már a megerősítés előtt te­hetnénk, azaz a megerősítést a majdani üzemeltető igényé­nek megfelelően végeznénk. Ma nincs tülekedés a pincék után. Vagy azért, mert nincs rá pénz, vagy azért, mert ké­nyelmesebb másutt megoldani azokat a szükségleteket, ame­lyekre egy-egy pince is kivá­lóan alkalmas lenne. Azt hi­szem, amíg nem kényszerülnek rá a városban működő intéz­mények, addig nem is lesznek hasznosítva pincéink. Mindazonáltal... A Kazin­czy utca 1. alatt megerősített pincét az István-pince átvette raktárnak. A Janus Pannonius utca 4. és a Káptalan utca 3. közötti pincében bányamúzeu­mot szándékoznak létesíteni. A Káptalan utcában megerősített pincék egyébként mind alkal­masak arra, hogy a múzeum raktárként használja azokat. A Kazinczy utca 3/1. telke alatti megerősített pincét az egyszer odakerülő épületnél figyelembe lehet venni. A Lánc utca 16.— 18. alatti pincerendszer a Bu-. dai városrész rekonstrukciójá­nál vehető figyelembe. A Rá­kóczi út—Rózsa Ferenc út ke­reszteződésében levő három pince közül az egyik az em­lített központi pinceklubnak készül, a másik kettő jövője még bizonytalan. A Széchenyi tér 11. — az Asztalos kollégi­um alatt — készül a város ki­állítóterme. Hársfai István Több embert bevenni a közéletbe A jó határozatok megvalósításáért naponta keményen meg kell dolgozni A választott testületek elé megvitatás, döntés végett kerülő témák átfogják po­litikai, gazdasági, kulturális életünk különböző területeit. A megválasztott testü­letek tagjai közül hárommal beszélgettünk — akik a „munkapadnál” vagy köz­vetlen a termelésirányításban dolgoznak — arról, hogyan érvényesítik véleményü­ket a testületek vitáiban, mindennapi kapcsolatuk a dolgozókkal miként segíti hozzászólásaik alapgondolatának kialakítását Számíthatunk a fiatalokra Remeczki Mihályt, a megyei párt-vb tagját, a MÁV Pécsi Vontatási Főnökség Diesel-mű­hely csoportvezetőjét az állo­más melletti mozdonyjavító épületének „Pártvezetőség" fel­iratú szobájában találom. Kék overallját széles derékszíj szo­rítja testéhez, fején fekete sváj­ci sapka. — Két pártalapszervezet tar­tozik ide, társadalmi munká­ban végzem a pártvezetőségi titkár teendőit. Most éppen a 78/79-es pártoktatási évad ügyeit intézem, van lehetősé­günk egy-egy párttag éves, il­letve öthónapos iskolára kül­désére. A megyei párt-vb üléseiről ejtünk szót. — Korábban is ismertem pártunk munkáját, de kevésbé voltam tájékozott az egész me­gyét átfogó konkrét helyzetről, távolabbi célokról. Évek során aztán — mióta a vb-nek is tagja lettem —, szélesedett a látóköröm. Azt hiszem, hogy ez így természetes is. — A legutóbb tárgyalt té­mák? — Például az ifjúság világ­nézeti nevelése. A vb-n meg­tárgyalt kérdésben a kezdő fiatalok szakmai beilleszkedé­se, idős és fiatal dolgozók kapcsolata, közéleti tevékeny­ségük mind-mind a gyakorlati életben bennünket a munkahe­lyen is foglalkoztat. — önnek mi a véleménye az ifjúságról? — Az itt dolgozók 60 szá­zaléka 30 éven aluli. Lehet számítani rájuk. Kezdeménye­zők, legyen az kommunista szombat, vagy VIT-műszak. A munkásőrségbe jelentkezők szá­ma az igény többszörösét teszi ki. Jönnek, sokan jelentkez­nek a pártba felvételre. Mind­két KISZ-alapszervezetünk el­nyerte a KISZ KB dicsérő ok­levelét. A párttagnak felvett fiatalok száz százalékának egyik ajánlója a KISZ volt. — És ami probléma? — Gyakorlati tapasztalataim­ból merítve szóvá is tettem. Itt szakmunkások, szakmunkás- tanulók dolgoznak. Többet kel­lene törődni például az inté­zetekben világnézeti nevelésük­kel, szakmára felkészítésükkel is. De talán már a családban is alaposabban kellene a gyermeket leendő szakmájára felkészíteni, többet törődni a pályaválasztásával. Vannak, akik csak látszólagosan válasz­tanak szakmát, aztán másod­vagy harmadéves korukban otthagyják, elmennek segéd­munkásnak. Igényünk van itt a műhelyben lakatosokra is. Alig van jelentkező. A gyakor­latból vett műhelytapasztalata­im lényegében megegyeztek a jelentésben foglaltakkal. A vb állásfoglalása is ezt tükrözte. — Nemrég tárgyaltuk a közlekedési koncepció végre­hajtását — folytatja. — Jó irányban halad. A szállítási vállalatok —- például MÁV, VOLÁN —, jelentősen korsze­rűsödtek. A témát tárgyaló je­lentés előkészítésében magam is részt vettem. De a testületi ülésen szóvá tettem: szükség lenne a pécsi vasútállomás gyorsabb ütemű korszerűsítésé­re. — Beszélgetésünk befejezté­vel hogyan folytatja napi mun­káját? — Ellenőrzőm a műhelyben, miként halad 6 Diesel-mozdony revíziója, aztán egy nagyon örömteli feladatom van: a pé­csi csomópont elnyerte a Ki­váló csomópont címet. Készít­jük a kitüntetési, jutalmazási javaslatokat. Segíteni a munkás- művelődést A Pécsi Kesztyűgyár kesztyű- varró termében a szalag egyik varrógépén készíti az export­kesztyűket Deutsch Erzsébet, országgyűlési képviselő. Mű­szak végén beszélgetünk. Országgyűlési képviselőnek 1975-ben választották — a legfiatalabb képviselőnők egyi­ke. — Ebben a gyárban kezd­tem 1969-ben, KISZ-tag is itt lettem, a vezetőségben jelen­leg szervezőtitkár megbízatá­som van. Lehet dolgozni a fia­talokkal, munkánk egyik bizo­nyítéka: megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. Az „Egyetértés” tizenegysze­res szocialista brigádjának tag­ja, brigádvezető-helyettes. A Vállalat kiváló brigádja kitün­tető címet is elnyerték. — Az elmúlt év is szép munkasikert hozott, 1977-es tel­jesítményünkért aranykoszorús szocialista brigád lettünk. Tí­zen vagyunk fiatalok — idő­sebbek, valamennyien nők. Na­gyon örülök, hogy részese le­hetek ezeknek az eredmények­nek. Itt nőttem fel köztük, itt formálták gondolkodásomat, itt ismertem meg a közösségi élet örömeit és természetesen a gondjait is. — A közművelődési törvény megalkotásának vitájában fel­szólalt az országgyűlésen ... — A közművelődés egyik ré­sze például a munkásművelő­dés, a fiatalok politikai-szak­mai művelődése. Ezt nagymér­tékben segítheti — mint ahogy erről szóltam —az önképzés is. — A munkásművelődés ered­ményeiről, gondjairól szerzett gyári tapasztalatok érlelték fel­szólalása alapgondolatait? — Természetesen. Egy téma a sok közül: a nyolc általános elvégzésének szükségessége. Nemcsak gyári, országos fel­adat is ennek fokozott segíté­se. Nálunk például munkaidő­engedménnyel is hozzájárulnak a jelentkezők tanulásának könnyítéséhez. Van némi elő­rehaladás ebben, de sem gyá­ri, sem országos vonatkozás­ban nem a kellő mértékben. A képviselőnek van alapja a munkások művelődését, politi­kai, szakmai képzését, tovább­képzését szorgalmazni, ő ma­ga mutatja ehhez a példát. Befejezte tanulmányait az egy­éves marxista esti középiskolá­ban, most októberben pedig kesztyűs szakmunkásvizsgát tesz. „Mindennapi" képviselői munkájáról mondja: — A fogadóóráimon leg­több a lakás-, az út, a közvi­lágítás témáival kapcsolatos kérdés. Emlékszem, amikor kép­viselőnek megválasztottak, egy idős nénike megszólított: „De fiatal, hogyan fog majd ked­veském törődni az idősek gond­jaival is, megérti-e majd azo­kat?” ... Nos, nemcsak ezért említem, de tapasztalataim alapján is kikívánkozik belő­lem a szó: még többet kell foglalkoznunk az idős emberek gondjai enyhítésével, például konkrétan a magatehetetlen öregek istápolásának fokozott segítésével, vagy az egyedül­állók szociális otthonba jutta­tásával. Az elért eredmények elismerésre méltóak, de sok még az ezirányú tennivalónk. Társadalmi kötelességszerű ten­nivalónk! Jólét és életmód — A szegényparaszti ember­nek régen tudja, mi volt a legnagyobb gondja? Hogy le­gyen egy kis hízója, legyen kenyere, meg tüzelője — mond­ja Sziebert Ferenc, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja. — Most teljesen más gond van a faluban. Itt lakom Görcsönydobokán, veszik az autókat, a régi Dobokára ren­des út kellene ... A sombereki termelőszövet­kezet tagja lett 1966-ban, ké­sőbb brigádvezető, majd a kö­zelmúltban üzemegységvezetői beosztást kapott. — Korosztályomból — 1928- as vagyok — a faluban csak én végeztem mezőgazdasági technikumot. A munka mellett. Szerettem tanulni. Tizenhat éve a község nép- fronttitkóra — tanácstag is. — A megyei elnökségi ülé­seken sok szó esik többek kö­zött a községi népfrontmunka további javításáról is — foly­tatja. — Jó határozatokat ho­zunk. De az én véleményem is, hogy a határozatok megva­lósításáért nap mint nap ke­ményen meg kell dolgozni, fel­karolni a kezdeményezéseket és sok-sok apró munkával se­gíteni. Például a mi falunkban a közelmúltban megtartott fa­lugyűlésen felajánlották, hogy n buszmegálló körül parkot lé­tesítenek, fát ültetnek — tár­sadalmi munkában. Éppen ma este beszéljük meg, hogy a munkához ki hozzon majd la­pátot, kik hozzanak kapát, vagy ásókat... Aprómunka ez, de enélkül nem megy a do­log. Az életmódról mondja: — Mostanában testületi ülé­seken is napirendre kerül az életmód témája. Nemrég itt a faluban is összejöttünk, beszél­getni erről. Kapóra jött nekem a Dunántúli Naplónak egyik cikke, arrí&ly arról szólt, hogy az egyik községben egyénileg gazdálkodó embertől mennyi készpénzt és nagy összegű ta­karékbetétkönyvet loptak el. Mint a cikk írta, azt az em­bert nem érdekelte semmi, csak kuporgottá a pénzt. Fel­olvastam ezt az írást, — aztán ennek kapcsán kialakult a be­szélgetés, meg a vélemény is. Mi nem ilyen életmódot kívá­nunk sem önmagunknak, sem gyermekeinknek. Igaz, ma jól él a parasztember is, van pén­ze. Az is igaz, hogy a gyara­podásáért meg is dolgozik. Szükség van a közösben, meg a háztájiban termeitekre is. De azért ésszerű életmóddal, ön­magunk képzésével többet kell törődnünk. Jobban részt kell venni a közéleti tevékenység­ben is. Itt a községben nép­fronttitkári, tanácstagi munkát végzek, tagja vagyok az ÁFÉSZ felügyeleti bizottságának, elnö­ki tisztségét viselem. Nem egészséges dolog az, hogy egy ember vállára sok társadalmi funkció nehezedjen. Feladat: több embert bevonni a közé­letbe ... Garay Ferenc Remeczki Mihály Deutsch Erzsébet Sziebert Ferenc Három vélemény a „munka­pad” mellől

Next

/
Oldalképek
Tartalom