Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-30 / 118. szám
Éljen a szocialista nemzeti egység! Klub, tutófolyosó, raktár? Pécsi pincék új szerepkörben Pontosan egy esztendeje derűlátó cikkben írtunk új szerepkörre vállalkozó pincékről. A Jókai utca 15. alatti pincéből — ígértük — futófolyosó lesz, a Landler Jenő utca 18. alattiból pinceborozó, a Rákóczi út 67. alattiból pedig a felsőoktatási intézmények központi pinceklubja. Ezzel is érzékeltetni akartuk, Hogy valami megváltozott a pécsi pincék körül: nem veszélyeztetni, hanem szolgálni fogják a várost. Az egy év előtti derűlátás csak annyiban volt helytálló, hogy a megerősített pincék valóban új szerepkörre várnak, de ezt el is érni... ehhez hosszadalmas és bonyolult tevékenységre, de mindenekelőtt számos félreértés eloszlatására van szükség. Mielőtt azonban a fejtegetésekbe bocsátkoznánk, a tavalyi ígéretek számonkérése nélkül írjuk le: a futófolyosó megfelelő fűtés és szellőztetés nélkül nem üzemelhet, a pinceborozóra is várni kell, amíg a fölötte levő városfal helyre- állítása megtörténik. A központi pinceklubban pedig még mindig tart a megerősítés el nem kapkodható munkája. Ne feledjük: a mintegy ezer négyzetméteres alapterületű pince- rendszer egyike a legnagyobbaknak. Ezek után nézzük, hogy állunk ma a pincék hasznosításával. Az elmúlt esztendő jelentős eredménye, hogy ma már biztosan tudni: egyre kevesebb lesz az a pince, amit meg kell szüntetni és egyre több a megerősíthető, tehát újrahasznosítható. 1974., vagyis a tárcaközi bizottság megalakulása, majd a rendszeres állami támogatás bevezetése óta mintegy 450 pincét tömedékeltek Pécsett, 27-et pedig megerősítettek. Jelenlegi ismereteink szerint 1300 pince igényel még valamilyen beavatkozást, túlnyomó többségüket megerősítik. Megtartják mindazokata pincéket, amelyeknél a megerősítés után biztosítható a 3 méteres belmagasság, de megtartanak kisebbeket is, ha van vele valamely meghatározott cél. Mire nem alkalmasak a pécsi pincék? Nem alkalmasak például gyalogos aluljárónak: egyrészt, mert nem ott vannak, ahol a gyalogos jár, aztán 7 méternél is mélyebb talpszintjük éppen a kétszerese a pesti aluljárókénak, a közművezetékek alatt vannak, eredeti formájukban pédig telejsséggel alkalmatlanok. Nem alkalmasak gépkocsiparkolónak sem, mert ennek megfelelő méretű pince .nincs is, de ha lenne, sem tudnák biztosítani a megközelíthetőséget. Nem alkalmasak továbbá közműalagútnak sem, mert térbeli elhelyezkedésük egyszerűen alkalmatlanná teszik erre. (Az egyetlen, ami ilyen célra felhasználható: a PIK-székház alól nyílik, s a Rákóczi út alatt van, ebben távfűtővezetéket visznek majd át a túloldalra.) Hagyományos technológiájú csiperketermesztésre azért nem lehet gondolni, mert a helyszínen érlelendőtrágya oly bűzt áraszt, hogy a környezet ezt el nem viselné. Akkor hát mire alkalmasak? Elsősorban természetesen arra, ami az eredeti funkciót a legjobban megközelíti, tehát különböző áruféleségek tárolására.'Főleg azok jöhetnek számításba, amelyeknek nem árt a pincék sajátos klímája, a magas relatív páratartalom. De már a legegyszerűbb tárolás sem képzelhető el bizonyos beruházás nélkül. És itt a félreértés. Az állami támogatás ugyanis csak a pincék megerősítésére szól, nem pedig a hasznosítást szolgáló beruházásokra. Legfeljebb az képzelhető el, hogy a megerősítésnél tekintettel legyenek bizonyos konkrét igények kielégítésére. Ilyen alapon történt az említett Landler Jenő utcai és a Jókai utcai pincék speciális megerősítése és folyik a Rákóczi úti pincében is a munka. Egy közönségesen helyreállított pince önmagában még semmire sem alkalmas. Raktár gyanánt csak úgy használható, ha célszerűen kiképzett lejáratot építenek, bár legtöbb esetben egyszerűen nélkülözhetetlen a teherfelvonó, amihez viszont aknát és gépházat is kell építeni. Közösségi célokra történő igénybevételnél fűtésről, megfelelő hatékonyságú szellőztetésről kell gondoskodni és jiem szabad megfeledkezni a felszínen, vagy a felszín közelében építendő vizesblokkról. Mindezeket figyelembe véve meglehetősen reménytelennek látszik az egész ügy. Pedig nem az. Lovass Attila, a város közlekedési főmérnöke így fogalmazza meg a mai alaphelyzetet: — Van jó néhány pincénk — és a jövőben nagyon sok lesz! —, ahol többé nem kell az életveszélytől tartani. A mi feladatunk, elvégeztetni a biztonságos megerősítést a hasznosítás érdekében. A hasznosításban legfeljebb tanácsot adhatunk. Persze az lenne jó, ha ezt már a megerősítés előtt tehetnénk, azaz a megerősítést a majdani üzemeltető igényének megfelelően végeznénk. Ma nincs tülekedés a pincék után. Vagy azért, mert nincs rá pénz, vagy azért, mert kényelmesebb másutt megoldani azokat a szükségleteket, amelyekre egy-egy pince is kiválóan alkalmas lenne. Azt hiszem, amíg nem kényszerülnek rá a városban működő intézmények, addig nem is lesznek hasznosítva pincéink. Mindazonáltal... A Kazinczy utca 1. alatt megerősített pincét az István-pince átvette raktárnak. A Janus Pannonius utca 4. és a Káptalan utca 3. közötti pincében bányamúzeumot szándékoznak létesíteni. A Káptalan utcában megerősített pincék egyébként mind alkalmasak arra, hogy a múzeum raktárként használja azokat. A Kazinczy utca 3/1. telke alatti megerősített pincét az egyszer odakerülő épületnél figyelembe lehet venni. A Lánc utca 16.— 18. alatti pincerendszer a Bu-. dai városrész rekonstrukciójánál vehető figyelembe. A Rákóczi út—Rózsa Ferenc út kereszteződésében levő három pince közül az egyik az említett központi pinceklubnak készül, a másik kettő jövője még bizonytalan. A Széchenyi tér 11. — az Asztalos kollégium alatt — készül a város kiállítóterme. Hársfai István Több embert bevenni a közéletbe A jó határozatok megvalósításáért naponta keményen meg kell dolgozni A választott testületek elé megvitatás, döntés végett kerülő témák átfogják politikai, gazdasági, kulturális életünk különböző területeit. A megválasztott testületek tagjai közül hárommal beszélgettünk — akik a „munkapadnál” vagy közvetlen a termelésirányításban dolgoznak — arról, hogyan érvényesítik véleményüket a testületek vitáiban, mindennapi kapcsolatuk a dolgozókkal miként segíti hozzászólásaik alapgondolatának kialakítását Számíthatunk a fiatalokra Remeczki Mihályt, a megyei párt-vb tagját, a MÁV Pécsi Vontatási Főnökség Diesel-műhely csoportvezetőjét az állomás melletti mozdonyjavító épületének „Pártvezetőség" feliratú szobájában találom. Kék overallját széles derékszíj szorítja testéhez, fején fekete svájci sapka. — Két pártalapszervezet tartozik ide, társadalmi munkában végzem a pártvezetőségi titkár teendőit. Most éppen a 78/79-es pártoktatási évad ügyeit intézem, van lehetőségünk egy-egy párttag éves, illetve öthónapos iskolára küldésére. A megyei párt-vb üléseiről ejtünk szót. — Korábban is ismertem pártunk munkáját, de kevésbé voltam tájékozott az egész megyét átfogó konkrét helyzetről, távolabbi célokról. Évek során aztán — mióta a vb-nek is tagja lettem —, szélesedett a látóköröm. Azt hiszem, hogy ez így természetes is. — A legutóbb tárgyalt témák? — Például az ifjúság világnézeti nevelése. A vb-n megtárgyalt kérdésben a kezdő fiatalok szakmai beilleszkedése, idős és fiatal dolgozók kapcsolata, közéleti tevékenységük mind-mind a gyakorlati életben bennünket a munkahelyen is foglalkoztat. — önnek mi a véleménye az ifjúságról? — Az itt dolgozók 60 százaléka 30 éven aluli. Lehet számítani rájuk. Kezdeményezők, legyen az kommunista szombat, vagy VIT-műszak. A munkásőrségbe jelentkezők száma az igény többszörösét teszi ki. Jönnek, sokan jelentkeznek a pártba felvételre. Mindkét KISZ-alapszervezetünk elnyerte a KISZ KB dicsérő oklevelét. A párttagnak felvett fiatalok száz százalékának egyik ajánlója a KISZ volt. — És ami probléma? — Gyakorlati tapasztalataimból merítve szóvá is tettem. Itt szakmunkások, szakmunkás- tanulók dolgoznak. Többet kellene törődni például az intézetekben világnézeti nevelésükkel, szakmára felkészítésükkel is. De talán már a családban is alaposabban kellene a gyermeket leendő szakmájára felkészíteni, többet törődni a pályaválasztásával. Vannak, akik csak látszólagosan választanak szakmát, aztán másodvagy harmadéves korukban otthagyják, elmennek segédmunkásnak. Igényünk van itt a műhelyben lakatosokra is. Alig van jelentkező. A gyakorlatból vett műhelytapasztalataim lényegében megegyeztek a jelentésben foglaltakkal. A vb állásfoglalása is ezt tükrözte. — Nemrég tárgyaltuk a közlekedési koncepció végrehajtását — folytatja. — Jó irányban halad. A szállítási vállalatok —- például MÁV, VOLÁN —, jelentősen korszerűsödtek. A témát tárgyaló jelentés előkészítésében magam is részt vettem. De a testületi ülésen szóvá tettem: szükség lenne a pécsi vasútállomás gyorsabb ütemű korszerűsítésére. — Beszélgetésünk befejeztével hogyan folytatja napi munkáját? — Ellenőrzőm a műhelyben, miként halad 6 Diesel-mozdony revíziója, aztán egy nagyon örömteli feladatom van: a pécsi csomópont elnyerte a Kiváló csomópont címet. Készítjük a kitüntetési, jutalmazási javaslatokat. Segíteni a munkás- művelődést A Pécsi Kesztyűgyár kesztyű- varró termében a szalag egyik varrógépén készíti az exportkesztyűket Deutsch Erzsébet, országgyűlési képviselő. Műszak végén beszélgetünk. Országgyűlési képviselőnek 1975-ben választották — a legfiatalabb képviselőnők egyike. — Ebben a gyárban kezdtem 1969-ben, KISZ-tag is itt lettem, a vezetőségben jelenleg szervezőtitkár megbízatásom van. Lehet dolgozni a fiatalokkal, munkánk egyik bizonyítéka: megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. Az „Egyetértés” tizenegyszeres szocialista brigádjának tagja, brigádvezető-helyettes. A Vállalat kiváló brigádja kitüntető címet is elnyerték. — Az elmúlt év is szép munkasikert hozott, 1977-es teljesítményünkért aranykoszorús szocialista brigád lettünk. Tízen vagyunk fiatalok — idősebbek, valamennyien nők. Nagyon örülök, hogy részese lehetek ezeknek az eredményeknek. Itt nőttem fel köztük, itt formálták gondolkodásomat, itt ismertem meg a közösségi élet örömeit és természetesen a gondjait is. — A közművelődési törvény megalkotásának vitájában felszólalt az országgyűlésen ... — A közművelődés egyik része például a munkásművelődés, a fiatalok politikai-szakmai művelődése. Ezt nagymértékben segítheti — mint ahogy erről szóltam —az önképzés is. — A munkásművelődés eredményeiről, gondjairól szerzett gyári tapasztalatok érlelték felszólalása alapgondolatait? — Természetesen. Egy téma a sok közül: a nyolc általános elvégzésének szükségessége. Nemcsak gyári, országos feladat is ennek fokozott segítése. Nálunk például munkaidőengedménnyel is hozzájárulnak a jelentkezők tanulásának könnyítéséhez. Van némi előrehaladás ebben, de sem gyári, sem országos vonatkozásban nem a kellő mértékben. A képviselőnek van alapja a munkások művelődését, politikai, szakmai képzését, továbbképzését szorgalmazni, ő maga mutatja ehhez a példát. Befejezte tanulmányait az egyéves marxista esti középiskolában, most októberben pedig kesztyűs szakmunkásvizsgát tesz. „Mindennapi" képviselői munkájáról mondja: — A fogadóóráimon legtöbb a lakás-, az út, a közvilágítás témáival kapcsolatos kérdés. Emlékszem, amikor képviselőnek megválasztottak, egy idős nénike megszólított: „De fiatal, hogyan fog majd kedveském törődni az idősek gondjaival is, megérti-e majd azokat?” ... Nos, nemcsak ezért említem, de tapasztalataim alapján is kikívánkozik belőlem a szó: még többet kell foglalkoznunk az idős emberek gondjai enyhítésével, például konkrétan a magatehetetlen öregek istápolásának fokozott segítésével, vagy az egyedülállók szociális otthonba juttatásával. Az elért eredmények elismerésre méltóak, de sok még az ezirányú tennivalónk. Társadalmi kötelességszerű tennivalónk! Jólét és életmód — A szegényparaszti embernek régen tudja, mi volt a legnagyobb gondja? Hogy legyen egy kis hízója, legyen kenyere, meg tüzelője — mondja Sziebert Ferenc, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja. — Most teljesen más gond van a faluban. Itt lakom Görcsönydobokán, veszik az autókat, a régi Dobokára rendes út kellene ... A sombereki termelőszövetkezet tagja lett 1966-ban, később brigádvezető, majd a közelmúltban üzemegységvezetői beosztást kapott. — Korosztályomból — 1928- as vagyok — a faluban csak én végeztem mezőgazdasági technikumot. A munka mellett. Szerettem tanulni. Tizenhat éve a község nép- fronttitkóra — tanácstag is. — A megyei elnökségi üléseken sok szó esik többek között a községi népfrontmunka további javításáról is — folytatja. — Jó határozatokat hozunk. De az én véleményem is, hogy a határozatok megvalósításáért nap mint nap keményen meg kell dolgozni, felkarolni a kezdeményezéseket és sok-sok apró munkával segíteni. Például a mi falunkban a közelmúltban megtartott falugyűlésen felajánlották, hogy n buszmegálló körül parkot létesítenek, fát ültetnek — társadalmi munkában. Éppen ma este beszéljük meg, hogy a munkához ki hozzon majd lapátot, kik hozzanak kapát, vagy ásókat... Aprómunka ez, de enélkül nem megy a dolog. Az életmódról mondja: — Mostanában testületi üléseken is napirendre kerül az életmód témája. Nemrég itt a faluban is összejöttünk, beszélgetni erről. Kapóra jött nekem a Dunántúli Naplónak egyik cikke, arrí&ly arról szólt, hogy az egyik községben egyénileg gazdálkodó embertől mennyi készpénzt és nagy összegű takarékbetétkönyvet loptak el. Mint a cikk írta, azt az embert nem érdekelte semmi, csak kuporgottá a pénzt. Felolvastam ezt az írást, — aztán ennek kapcsán kialakult a beszélgetés, meg a vélemény is. Mi nem ilyen életmódot kívánunk sem önmagunknak, sem gyermekeinknek. Igaz, ma jól él a parasztember is, van pénze. Az is igaz, hogy a gyarapodásáért meg is dolgozik. Szükség van a közösben, meg a háztájiban termeitekre is. De azért ésszerű életmóddal, önmagunk képzésével többet kell törődnünk. Jobban részt kell venni a közéleti tevékenységben is. Itt a községben népfronttitkári, tanácstagi munkát végzek, tagja vagyok az ÁFÉSZ felügyeleti bizottságának, elnöki tisztségét viselem. Nem egészséges dolog az, hogy egy ember vállára sok társadalmi funkció nehezedjen. Feladat: több embert bevonni a közéletbe ... Garay Ferenc Remeczki Mihály Deutsch Erzsébet Sziebert Ferenc Három vélemény a „munkapad” mellől