Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-26 / 114. szám
1978. április 26., szerda Dunantüli napló Tájak, korok, múzeumok Tájak, korok, múzeumok elnevezéssel a lakosság különböző rétegeit vonzó mozgalom indult az elmúlt évben. A természetvédelmi területek, műemlékek, múzeumok meglátogatásakor szerzett élmények megörökítése céljából az akció szervezőbizottsága idén három pályázatot indított. 14—24 éves lotóamatőrök részére a középkori építészet emlékei témájából írtak ki pályázatot. A fotótémák a Tájak-korok-múzeumok akció térképén feltüntetett várak, templomok, várromok, templom- és kolostorromok közül választhatók ki. A pályázat titkos, jeligés, részt vehetnek rajta mindazok a 14—24 éves fiatalok, akik a mozgalom bronz fokozatát már megszerezték. Az Országos Természetvédelmi Hivatal, mint a Tájak, korok, múzeumok mozgalom szervezőbizottságának tagja rajz- pályázatot hirdet mindazon általános iskolai tanulók részére, akik a mozgalomban bronz fokozatot értek el. Résztvevőnként 1 ceruza-, kréta-, akva- rell- vagy temperarajzzal lehet pályázni, amely valamely természetvédelmi területen készült, és bemutatja annak sajátos földtani, vízrajzi, állat- és növénytani, tájképi és kultúrtörténeti értékeit. A pályázatokról részletes tájékoztatót kérhetnek az érdeklődők a megyei múzeumtól, valamint a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központtól (1476 Budapest, 100 Pf. 54.) kérhetnek részletes felvilágosítást. lUlajusfa ■ fl vidéki rádióstúdiók első közös műsor ■ fl soknemzetiségű Dél-Dunántól gazdag folkiórkincséböl Läufer László technikus mór reggel fél nyolckor megkezdte a munkát. Budapesti központtal kiépített vonalakon keresték egymást a vidéki rádióstúdiók, hogy pontban nyolc órakor válaszolni tudjanak Rácz György Géza szerkesztő hívására. — Halló Pécs, halló, Győr, halló Miskolc .. . Miskolc még nem jelentkezett. Mi van Mis- kolccal? Itt van végre... Jó reggelt kívánok - mondja a szerkesztő. Hát akkor kezdjük. Mit ajánlotok? A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója mikrofonjánál dr. Borsos József stúdióvezető: — Mint már jeleztük, van egy zenés nemzetiségi összeállításunk, a .,Pünkösdi lovaglás". És már pörög is a szalag. „Bárcsak mindig tavasz lenne" — dalolják a tolnai lányok. Aztán vidám tamburazene, majd a baranyai németek fúvószenéje következik. A soknemzetiségű Dél-Dunántúl gazdag folk- iórkincsét keltik életre a változatos műsorszámok, kisripor- tok. Az élő telefonvonal-hálózaton megérkeznek az első visszajelzések, a kollégák nagy tetszéssel fogadják Reil József és dr. Nádor Tamás összeállítását. Egymást követik a stúdiók. A tavaszról, a tavasz örömeiről szólnak a műsorok. De ilyenkor még szeszélyes az időjárás. A friss tavaszi esőkbe gyakran vegyül jég. A szolnokiak a cseresznyét, a nyíregyháziak a dohányt féltik tőle kiváltképp. Ádáz ellensége a villányi boroknak is. .. És már indul a következő anyag. Témája a jégelhárítás. Hídvégi József riporter mikrofonja közelében hatalmas dörrenés, sivítás. Kilőttek egy jégelhárító rakétát. A műsorból az ország hallgatósága megtud- jc, hogy Villányban már piros esővizet is láttak. Volt olyan jégverés, hogy a kivert vörös- bor-szőlőfürtökből lecsurgó szőlőlé vörösre festette az eső-, vízpatakokat. A riportból az is kiderül, hogy milyen tudományos-műszaki elvek szerint működik a jégelhórító rckéta- rendszer. Az efféle információk nyilvánvalóan méltán tarthatnak számot az ország közvéleményének érdeklődésére. A riporter által fölvetett kérdések szintén országos érdekeltségűek. Milyen jövő vár erre az eljárásra? Elterjed-e az egész országban - legalábbis ott, ahol kiterjedt szőlőkultúrák vannak? Ezzel a műsorösszeállítással a vidéki stúdiók a magyar rádiózás történetében először április 29-én, 17 óra 30-kor jelentkeznek a Petőfi adón. Az egyórás adás alapvető újdonsága az, hogy közös műsorban először lesz hallható egyszerre az öt vidéki stúdió. (Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szolnok.)- Mi ennek a jelentősége a pécsi stúdió munkájában, életében? — kérdezem dr. Borsos Józseftől? — A vidéki stúdiók jelentkezése a központi programokban nem új dolog. A Petőfi rádió műsorában konkrét műsorterv alapján öthetenként kerül sor a pécsi stúdió szereplésére. Ennek az időtartama először 15 perces volt, most pedig 22 perces. A közeljövőben gyakrabban lehet majd hallani bennünket a „Jó reggelt”-ben, és az „Esti Magazinéban is. Mint köztudott, hatáskörünk Baranya, Tolna és Somogy megyére terjed ki. Ennek megfelelően a „Dél-dunántúli Híradóban" elhangzó érdekesebb és országos érdeklődésre is számot tartó tudósításainkat, riportjainkat a jövőben Budapestre is továbbítjuk, hogy az országos közvéleményt is informáljuk. Mondanom sem kell, hogy ezáltal a stúdió munkájának a hatékonysága, hatásköre jelentős mértékben megnő.- Milyen megterhelést jelent ez? — A munkatársak munkájában ez annak a szempontnak az érvényesítését jelenti, hogy ezután az ilyen jellegű műsoraikban a három megye helyett az egész országhoz kell szólniok, a vezetéstől pedig nyilvánvaló, hogy még alaposabb szervező-tervező munkát kívánnak meg ezek a feladatok. * A Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának aligha van szüksége arra, hogy rangját most ezúttal is elismerjük, méltassuk. Ez a rang, tekintély az országos jelentkezés felelősségteljes és talán nem kell hangsúlyozni: megtisztelő feladatának gyakoribb kielégítésével nyilvánvalóan tovább nő, erősödik. A pécsi stúdió hallgatói pedig hisznek ebben és szurkolnak a sikerért. Bebesi Károly Újjászületett a Mecsek Táncegyüttes Az eredetiség varázsa Hallgatás után — roppant energiával készültek fel Magas fokú kifejezőerő, csiszolt előadás fmrvendetes, hogy mind szélesebb hullámokat vet az eredetiségre törekvés a magyar néptáncmozgalomban. így tapasztalhatjuk a falusi hagyományőrző népi együtteseknél, páva-, illetve népdalköröknél; a városban a táncházak programjában csakúgy, mint az ország néhány legjobb, élmezőnyben ismert néptáncegyüttesének munkásságában is. Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a műsoruk egy részében a lehető leghívebben adják elő egy-egy tájegység jellegzetes parasztfolklór-anyagát. Tehát abban az öltözetben, azt a néptánc- és népdalanyagot és azokkal az eredeti népi hangszerekkel kísérve, ahogyan ezek az illető etnikum szerves részeként, minden külső hatástól mentesen, kultúránk tiszta forrásvidékein egykor megjelentek. Természetesen ez már szakmai kérdés. Az eredeti anyag jelenléte az irányító, a szakembertől és az együttes — a nehezebb részt vállaló - áldozatának mértékétől függ. Kevés példa van arra, hogy a műsorok nagyobb hányada ilyen számokból állna. Arra pedig őszintén szólva (a Bartók Táncegyüttesen kívül) nem is tudok példát, hogy valamelyik amatőr együttesünk az eredeti folklóranyag tetszetősebb, könnyebben megtanulható feldolgozott koreográfiái és népzenei anyaga helyett (amit pl. hosszú ideje az Állami Népi Együttes, a Budapest Táncegyüttes csinál világraszóló sikerrel) a stílus eredetiségének tudatos és következetes fölvállalását tűzi ki programjául és valósítja meg kivételes hittel, tudással és színvonalon. Az újraéledt Mecsek Tánc- együttes nem kisebb feladatra vállalkozott. Egyértelműen: kirobbanó közönség- és nyilván szakmai siker mellett. Az utóbbiról bizonyára sok szó esik majd a népművészet, a néptánc tudományos berkeiben is, Pécsre, mint példára hivatkozva. Hiszen ezzel az előadással, amit az Ifjúsági Házban láthattunk hétfőn este, úgy vélem, nemcsak a Mecsek Táncegyüttes további életében, de a magyar néptáncmozgalomban is elkezdődhet valami új. Amit előbb valakinek meg kellett valósítani... A pécsi Mecsek Táncegyüttes — hosszú évek hallgatása és az utóbbi egy-másfél év irgalmatlan energiabefektetése után — ezzel a megvalósítással lépett a közönség elé. Művészeti vezetőjük, Bodai József - tizenéves fiatalokkal — szinte a nullopont- ról indult el az együttes újjászületésének megszervezésében, az eddigitől merőben eltérő koncepcióval: a magyar néptánc tiszta, eredeti folklóranyagának megőrzését, színpadra állítását tűzte ki célként. A műsor — tíz műsorszám — határainkon innen és túlról, jellegzetes magyar tájegységek folklóranyagát jeleníti meg. Baranyából indul (Bodai—Balázs: Moldvai csángó táncok) és ide tér visz- sza (Bodai—Várnai: Hosszúheté- nyi táncok). Köztük rendkívül gazdag formakincsű táncokat láthatunk a Nyírség, a Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld; Borsod, Nógrád, Erdély vidékeiről, jó részben Bodai színpadra állításában. Az előadás színvonalát e csaknem félszáz fiatal táncának az eredeti stílushoz való hűsége, átélése; kifejező erejének magas foka és az előadás tökéletes csiszoltsága jellemzi. Azt táncolják, valóban mester fokon, ami jobbára csak a tudományos kutatók, gyűjtők archív filmszalagjain látható ma már. A műsor szerkezetileg is ezt a koncepciót tükrözi. Megkapóan szép, jelképerejű volt a műsor elején Dávid lllésné (Egyházas- kozár) moldvai népdala, amit az együttes fokozatosan átvett, továbbénekell és eltáncolt. A stílushű zenekíséretben és a zenekari számokban a népi hangszerek egész sorát hallhattuk (hegedűk, citerák, tambura, duda, doromb, ütő gordon, hosszú „furugla”, cimbalom stb.) Említsük itt két szólistájuk, a zenei vezető Havasi János, Kiss György és Balázs István nevét és Schüszler Máriát, a népművészet ifjú mesterét, akinek Si- ratója és erdélyi népdala az est legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Az ő munkája egyébként a népdalok betanítása is. A lányok éneke (tánc közben!) stílusos, erőteljes népi hangvételű, a fiúké halványabb. A tájak viseletét pontosan felidéző csodaszép ruhák tervezője Nagy Józselné népi iparművész, kivitelezője a Népművészeti Szövetkezet. A műsor szaktanácsadója dr. Andrásfalvy Bertalan kandidátus, tudományos kutató volt. Bodai József eredetiség-koncepciója teljes sikert aratott. Kívánjuk, sokfelé hirdessék az új Mecsek Táncegyüttes új programját. Wallinger Endre BACH: János passió Több mint 250 évvel ezelőtt, 1723. március 27-én a nagypénteki vecsernye keretében mutatták be a lipcsei Tamás templomban Bach János passió jót, mely a 6 évvel később elkészült Máté passióval együtt ennek a műfajnak legidőtállóbb alkotásává vált. A pécsi Liszt Ferenc- kórus és a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának zenekara előadásában Antal György irányításával most a kevesebb kontemplativ elemmel bővült, drámai megoldásokban gazdagabb János passiót hallhattuk. Prevoz János (tenor) személyében egy ritka képességű Evangélistát ismertünk meg. Biztos intonáció, tökéletes stílusismeret és a természetes éneklésmód eredményezi, hogy o mű végéig egyenletes szinten adja elő az oratórium vitathatatlanul legnehezebb szólamát. Péczely Sarolta hangszíne alapján inkább mezzoszoprán benyomását keltette. Ugyanakkor a kifejezetten nehéz két szoprán-áriát technikailag és zeneileg szépen megoldotta. Az alt-áriákat Takács Tamara énekelte. Veszprémi András (basszus) túlzott vibrátója a recito- tívokban az intonáció rovására ment. Mivel a technikailag jóval nehezebb áriák nem adtak lehetőséget a hang lebegtetésére, így ezekben hangvétele sokkal kiegyenlítettebb lett. Két igen nehéz tenor-ária költői megszólaltatásában hallhattuk Keönch Boldizsárt. Marczis Demeter a tőle megszokott biztonsággal formálta meg Jézus szólamát. Esetenként, a drámai szövegben előforduló nagyobb intervallir- mok áthidalását nem sikerült törésmentesen megoldania. Ez úgy tűnik, a hangfekvés sajátossága, mert ebben a szerepben ritkán születik kifogástalan produkció. (A hangfelvételeket is beleértve.) A csaknem kizárólag főiskolásokból ólló zenekar Antal György irányításával jó alapot teremtett a népes szereplőgárda és a kórus együttműködéséhez. Különösen a hegedűszólamok nálunk szokatlan egyöntetű hangzása említésre méltó. A kórusrészek — különösen a turbák — megszólaltatásában a férfikari szólamok bátortalan indítása kedvezőtlenül befolyásolta az összképet. A korálisok átélten, az áhítat különös szépségével hangzottak el. A darab tempóit helyenként túlzottnak éreztük. Annak tudatában, hogy ezekben a kérdésekben igen nehéz mértékadó véleményt citálni, mégis megpróbálunk néhány helyet megemlíteni. Az első tétel lassú, méltóságteljes vonós hömpölygése, a fafúvók egymásra tornyosuló szekvenciái és a kórus égbekiáltó „Herr" megszólítása valamivel nyugod- tabb tempóban még ele- mentárisabb erővel érvényesülhet. Vagy a két „Kreutzige”-tétel lüktető daktilusai és a párhuzamosan megszólaló feszült disszonanciák, melyek csak azért oldódnak föl, hogy helyet adjanak még erőteljesebb díszharmóniának, talán expresszívebb előadást is kibírtak volna. Ezek a személyes észrevételek mit sem változtatnak azon a tényen, hogy egy összeszokott, minden esetlegességtől mentes előadást hallhatott a pécsi közönség. Jobbágy Valér
