Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-23 / 111. szám

1978. ÁPRILIS 23. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. A mérleg két oldalának egyeznie kell A könyvszakértő pihenni tér Romvári Attila könyvszakértő, a Mecseki Ércbányászati Válla­lat gazdasági igazgatóhelyette­se pihenni tért. Igaz, több mint két évtized után nem lehet egyik napról a másikra átadni a nagyvállalat gazdasági ügy­intézését és gondjait sem. Most is az igazgatói tanácsülésre kell mennie. Csendes a lakás, a konyhá­ban felesége talán a kávéval szorgoskodik. Az íróasztal csak­nem teljesen üres, egyik sarkán a pipa, másikon földgömb. Né­hány külföldi emlék, legjobban a fából faragott német ércbá­nyász tetszik. Skót whiskyt iszunk, amit' az üzemvezetőktől a búcsúztatón kapott, a Munka Érdemrend arany fokozata mel­lé, amellyel a kormány jutal­mazta meg 45 esztendős kiváló munkája elismeréséül. Az első elismerésben 1935- ben részesült, amikor Pécs vá­ros gyorsíró bajnoka volt. A pé­csi felsőkereskedelmiben érett­ségizett 1933-ban, Boros István, a felszabadulás utáni kommu­nista főispán volt az osztály­főnöke. Először a Magyar-Hol­land Biztosító Társaságnál ka­pott gyors- és gépírói állást. Sok férfi dolgozott ekkor ha­sonló munkakörben. Főnöke egyben újságíró is volt, a szi­gorúság és a gyorsaság jelle­mezte, naponta 40-50 levelet is lediktált. Romvári Attila percen­ként 250—300 szótagos beszédet is képes volt lejegyezni, átlago­san 180-200 szótaggal beszé­lünk ennyi idő alatt. Négy év múlva a DGT-nél kapott az iskola akkori igazga­tójának segítségével állást. A későbbi főkönyvelő, Gál László volt a könyvelési csoport veze­tője. Tizenkilenc évig dolgozott a beosztottjaként, 1952-ben pe­dig Romvári Attilát nevezték ki a könyvelési osztály vezető­jének. Négy év után, 1956 augusztusában válaszút elé ke­rült: dr. Szekér Gyula, akkori­ban főosztályvezető volt a NIM- ben, javasolta, hogy a szerve­ződő Mecseki Ércbányászati Vállalat főkönyvelője legyen. Az „urán-expedíciók" idején meglehetősen zűrzavaros álla­potok voltak. Ma is kering az anekdota, miszerint egyik mun­kás elégedetlen volt a bérével, a zsebből fizető bérelszámoló megtoldotta . . . Amikor Romvá­ri Attila először kiment a rak­tárakhoz — présházakban, fé­szerekben tárolták a drága anyagokat — teljes zűrzavart talált. A bevételezetlen anya­gok sokasága feküdt szerteszét. A raktáros (később kapott is vagy öt esztendőt) azt mondta, ha megjön a számla, bevétele­zi, ha nem küldik, akkor nem. Anyaggazdálkodást, bérelszá­molást, pénzügyi elszámolást kellett szerveznie ... Mondok - néhány rémtörténe­tet a főkönyvelőkről. Ö többet tud. Aztán azt mondja: neki nem kelleti mostanában a rajz­szögeket számolni — másnak jutott ez a szerep. Amikor a pénzügyi fegyelem szilárd, a vezetőkben bízni lehet, akkor már nem szabad apró dolgok­nál bosszúságot okozni, a fele­lősséget vállalni kell. Nem homálybavesző titok számomra a számlák, főköny­vek, mérlegek világa, mégis el­bizonytalanodom, amint arra gondolok, hogy a bírósági könyvszakértőnek (Romvári At­tilának ilyen képesítése van) esetleg több mázsányi iratból kell a hamisat, a rosszat kivá­lasztania, a számolási hibát, a homályosítást, a csalást kike­resni. Persze három esztendeig kellett a mérlegképes könyvelői tanfolyam után még tanulnia, s utána sikeres vizsgát tennie, amíg a könyvszakértő címet megkapta. Romvári Attila azt mondja: a könyvelésnek nagy előnye a kettősség. A tartozik— követelnek egyeznie kell, ha nem így van, a hibát meg kell és meg is lehet találni. A mér­leg két oldalának egyeznie kell. Úgy érzem, a könyvszakértő saját életében is meghúzta mostanában az egyenleget. Az első napok, amikor nem kell reggel munkába menni, nagyon alkalmasak erre. Negyvenöt esztendő múlott el a számok türelmet követelő világában, a legkisebb látványosság nélkül, ahol a becsület is mindig mér­legen van. Kitüntetések sora, köztiszteletek a mérleg másik serpenyőjében. Romvári Attila derűsen néz rám, a mérleg két oldala azonos ... L. J. Asszonyok a panelüzemben A hat panelüzemi asszony közül — akikkel beszélgettem — három bejáró. Ketten Ge- resdlakról, a harmadik Kozór- mislenyből indul minden reg­gel a munkásokat Pécsre szál­lító autóbuszokkal. Tóth Ba- lázsnét hét évvel ezelőtt a só­gora agitálta, hogy jöjjön az üzembe, de a sógor elhozta a feleségét is. A kozármislenyi asszony azóta betanított mun­kásként dolgozik. A két ge- resdlaki — Ulrich Miklósné és Heilmann Jakabné — 1969­ben jött a Baranya megyei Építőipari Vállalathoz. Ulrich- né ma már szakmunkás, kivá­ló dolgozó és bizalmija a többségben férfitagú harminc fős brigádnak, Heilmanné is szakmunkás. Fia szintén a vál­lalatnál tanulta az épületasz- talosi szakmát. A három pécsi asszony közül Káni Ferencné és Ferencz Józsefné évekkel ezelőtt, Flibert Ádámné tavaly jött a BÉV-hez. Az asszonyok kivétel nélkül havi 3000—3500 forintot keresnek, s azt mond­ják, szeretnek itt dolgozni: — Sok minden változott azóta, hogy én idekerültem — kezdi Ulrichné. Valamikor két és három műszakban dolgoz­tunk, tekintet nélkül a lakhe­lyünkre és a családra. Ma a kisgyerekes anyák csak egy műszakba járnak. Én már ki­nőttem ebből a kedvezmény­ből. Viszont nemrégiben le­cserélték döcögős buszunkat panorámásra, s ez nekem is jót jelent. Nem dicsekvésből mondom, hanem mert nagyon kellemes meglepetés volt: ami­ért eredményesen vizsgáztam és a munkámmal is elégedet­tek, elküldték a Szovjetunióba, jutalomútra. — Az én fiamat minden kilincselés nélkül felvették a vállalati óvodába — folytatja Kániné. Szabás-varrás tanfo­lyamot is szerveztek — be­iratkoztam — azóta magam varrom a ruháim. — Mindennel elégedettek? — Túl szép lenne — nevet Flibertné. — Az üzemi koszt nem a legjobb, legtöbbször a büfében is vásárolunk enniva­lót. — Tedd hozzá azt is, hogy ez a büfé már nem a régi — szól közbe Ferenczné —, mi fejlesztettük vissza. Valamikor még lisztet, cukrot is tartottak, hogy itt vásárolhassunk, ne kelljen munka után az üzle­tekben sorbaállnunk. Nem fo­gadtuk el ezt a könnyítést. — Igen, ez így van, szóval a vállalat mindig kezdeményez valamit — folytatja Flibertné. — Úgy tudjuk, hogy most az üzem rekonstrukciójával együtt új öltözőket, fürdőket . kapunk és megszépítik az éttermünket. A szabadságra, üdülésre te­relődik a szó, az asszonyok kö­zül egyedül Kániné volt SZOT- beutalóval üdülni 1973-ban. Akkor ment férjhez. A szabad­ság többnyire munkával telik. Kinek a háztáji, kinek a kis­kert, vagy éppen a festés, házfelújítás az, ami be van ütemezve erre az időre. Egy kérdés erejéig azért még visz- szatérünk a munkahelyre: — Miért nincs magukon munkaruha? — Mert hamar tönkremegy, elszakad — válaszol Ulrichné. — Ráadásul nem tetszik. így aztán a saját ruhánkban dol­gozunk. — Próbálja fel a bukósisa­kunkat — emeli fel a hang­ját Ferenczné. — Ez ugyan védősisak, annak, aki a daru közelében dolgozik, viselnie kell, de egy óra múlva izzad a fejbőrünk. Biztos vagyok benne, hogy ezért is hullik nagyon a hajunk. * A munkaruhák rossz minősé­gét a BÉV szakszervezeti bi­zottságánál is megerősítették. Éveken át módszeresen csök­kentették a kihordási idejüket, de nem tudták olyan ütemben, ahogy a ’ minőség rosszabbo­dott. Jelenleg a 18 hónapra szóló munkaruha legfeljebb 8—9 hónapig bírja az építő­ipari munkákkal együttjáró megpróbáltatásokat, a gyakori mosást. A nőknek abban is igazuk van, hogy ezek a ru­hák, cipők, minden bizonnyal csak férfiaknak készülnek: ki­sebb méretűekhez nem lehet hozzájutni. Szűk és elavult raktárak, kor­szerűtlen árumozgatási techno­lógia, udvari tárolás. A hazai nagykereskedelmi raktárak egy- harmadára e megállapítások jellemzőek. A gondok alól a Baranya—Tolna megyei Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat sem mentes: négy fiókja közül egyedül a pécsi raktárbázison lévő „csar­nok” mondható korszerűnek. Erősen kísért a múlt a dombó­vári, a szekszárdi, valamint a mohácsi kirendeltségnél. Kor­szerű, a mai és a holnapi igé­nyeket is kielégítő tárolótereket Javulnak a tárolási körülmények kell építeni, ahol gépesítik az árumozgatást és a túrajáratok­ra induló gépkocsik rakterére targoncán érkezik az üzletekbe szállítandó (termékek) megtöl­tött konténer. A FÜSZÉRT-nél legalább százötven árukísérő hatszáz tonna árut mozgat meg napon­ta, juttat el a túrajáratokkal a Baranya—Tolna megyei keres­kedelmi és vendéglátóipari egységekbe, amelyeknek a szá­ma megközelíti a háromezret. Zentai Ferenc főosztályvezető szerint a vállalat forgalma idén várhatóan eléri a hárommilliárd forintot. A FŐSZERT jelentős fejlesztést hajt végre valameny- nyi kirendeltségénél. Pécsett, a tizenhárom és fél­ezer négyzetméteres rakteret to­vábbi 1250 négymetméterrel bő­vítik: az előregyártott elemek­ből készülő raktárot a pécs- váradi Építő Szövetkezet építi. A vasvázas csarnok tízmillió fo­rintba kerül. Korszerűsítik a rak­táron belüli anyagmozgatást. A pécsi fiók forgalma a vállalat árbevételének több mint felét teszi ki, és az utóbbi évek dina­mikus felfutása tette szükséges­sé a bővítést. Mohácson, a Budapesti úton létesítendő 1600 négyzetméter alapterületű raktár átadását jú­nius végére ígéri a költségveté­si üzem: több mint négymillió­ba kerül. Az új létesítmény át­adásával csökkennek a raktá­rozási gondok, a jobb munka- szervezésnek köszönhetően üte­mesebbé válik az áruellátás. A Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat a mostani tervidőszakban harmincötmil­lió forintot fordít raktárhálóza­tágak korszerűsítésére, s ebből a munkából a . Kereskedelmi Munka- és üzemszervezési In­tézet is részt vállal. A szekszár­di, valamint a pécsi raktárbázi­sok belső mechanizmusának modernizálása céljából tanul­mánytervet készítettek, amit mindkét helyen megvalósítanak. A szekszárdi fiók jelentős fej­lesztés előtt áll: mostoha rak­tározási körülményeire jellem­ző, hogy a termékek több mint egyharmadát szabadban, pony­va alatt tárolja. A telephely bő­vítése várhatóan huszonötmil­lió forintba kerül, a tervek ké­szítése a közelmúltban megkez­dődött. Az ígéretek szerint a kivitelezés még ebben a terv­ciklusban indul. Dombóváron átmeneti meg­oldásként ez év elején kezdték meg annak a nyolcszáz négy­zetméter alapterületű raktárnak az építését, amely enyhít a gon­dokon. A távlati tervek között további másfélezer négyzetmé­teres csarnok építése szerepel. S- Gy. Óránkén« 14 történik „Bűnös" hétköznapok Naponta 339 fordul elő Mi történik Magyarország egyetlen napjának 24 órája alatt? — így is lehet olvasni az elmúlt évről készült statisz­tikákat. Hányán születtek, s mennyien távoztak el, milyen lakásokban laktunk, mennyit és mit ettünk, ki nézett tv-t és ki volt színházban, vagy ép­pen: hány traktor, gumimatrac, boyler-csirke „készült” a gyá­rakban ... A szürke számsorok — ha valaki értőn vizsgálgatja őket — a legizgalmasabb történe­tet: létünk hiteles történetét mesélik. A napokban — a legfőbb ügyész, dr. Szíjártó Károly sajtótájékoztatóján — társadalmunk sajátos árnyol­daláról: a bűnözésről hallot­tunk érdekfeszítő adatokat. Mi történt Magyarország egyetlen napjának — 24 órája alatt abban a világban, amit vijjo­gó szirénák, lüktető kék fény, bilincs, kihallgatás, vádbeszéd kísér? Beszéljenek a számok. Napi háromszáz összesen 123 ezer 623 köz­vádas bűncselekmény vált is­mertté az elmúlt évben. Va­gyis, naponta 339 bűncselek­ményt fedeztek fel, óránként 14-et. Sok ez, vagy kevés? Ab­szolút számban bizony sok. Talán enyhít valamit a fönti hatjegyű szám tömegén, ha tudjuk: a bűnözés utóbbi évek­ben tapasztalható „töretlen fejlődése” 1977-ben mintha megállt volna. Az elmúlt esz­tendőben — 1976-hoz képest — majd hatezerrel kevesebb bűncselekményről készült ak­ta, perirat. Azt mondtuk tehát: naponta 339 bűnügyet regisztráltak a múlt évben. Ebből 186 vagyon elleni bűncselekmény, 58 köz­lekedési, 38 erőszakos és ga­rázda jellegű bűncselekmény, 12 esetben követtek el csa­lád- és ifjúság elleni bűntet­tet, 11-szer pedig gazdasági bűncselekményt. Az állam, a béke és az emberiség elleni bűntettek száma olyan ala­csony — egy évben összesen 231 eset —, hogy így, napra bontva ki sem fejezhető. Ezek nagyjából a leggyakoribb bűn­cselekmény-típusok, s nagyjá­ból így fest az a bizonyos, át­lagos „bűnös” hétköznap is . . . De most néhány adat, ezút­tal a teljes évről. A vagyon elleni bűncselekmények között még mindig jelentős a betö­réses lopások száma: 11 200. A vagyon ellen irányuló bűn­tettek kisebb része érinti a társadalmi tulajdont, nagyobb hányada — 44 011 eset — pedig a személyek vagyontár­gyait érintik. Az okozott összes kár: 285 millió 699 ezer 700 forint. Vagyis naponta 782 ezer 700, óránként 32 ezer 600, s még az év minden percében is 544 forint értéket tulajdoní­tanak el a bűnözők. \ A vagyon elleni bűncselek­mények területén továbbra is a főváros vezet. A megyék kö­zött első helyet Somogy „sze­rezte meg”, Fejér, Borsod, Veszprém, Bács-Kiskun előtt. Fegyelmezetlen vezetés Közlekedés: az összbűnözé- sen belül a második legna­gyobb kategória. A 21 ezer 202 baleset során életét vesz­tette 765 ember, súlyosan meg­sérültek 4200-an. (Ez utóbbi szám ugyan alig mond vala­mit, lévén ebben a rovatban szerepelnek azok, akik csak kisujjukat törték, s azok is, akik esetleg egy életen át nyomorékon viselik a baleset következményeit.) A közlekedési bűncselekmé­nyek száma sajnos egyenletes fejlődést mutat, s különösen aggasztó, hogy az átlagosnál gyorsabban emelkedik a sú­lyos testi sértéses és a halá­los közúti balesetek száma. Több a cserbenhagyás, az it­tas yezetők száma pedig lé­nyegében azonos a tavalyival: 14 ezer 700. A legtöbb balesetes, fegyel­mezetlen vezető Bács-Kiskun megyében van, utána Tolna és Somogy következik. S bár abszolút számban — a tavalyi 3465 balesettel — messze a főváros vezet, mégis ebben az összehasonlításban, ahol a tízezer lakosra jutó balesetek rangsorolnak, az előkelő 16. helyet foglalja el a megyék között. Az erőszakos és a garázda jellegű bűncselekmények szá­ma tavaly óta valamelyest csökkent: 14 ezer 16 volt. Az emberölés és az emberölési kísérletek száma 531, a rablá­soké pedig 684. Csökkent a szándékosan okozott súlyos testi sértések, a hivatalos sze­mély elleni erőszak bűntetté­nek, a garázdaságnak és a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményeknek a száma is. A statisztika szerint ebben a kategóriában Borsod vezet, mögötte Pest megye, aztán Somogy, Bács-Kiskun. Legjobb a helyzet Győr-Sopron megyé­ben. Egy pillanatkép a gazdasági bűnözésről is. 37 százalékkal emelkedtek a deviza- és a vámbűncselekmények, viszont több mint felére visszaesett a gazdasági vesztegetések szá­ma. S egy mondat az ifjúság elleni bűncselekményekről: számuk — 256 — az elmúlt 13 évben soha ilyen alacsony nem volt. Az összkép így fest: Borsod és Békés megye, valamint a főváros — amely, mint fény a bogarakat, úgy vonzza a bű­nözőket — kivételével a többi megyében csökkenő tendenci­át mutat az összbűnözés. Leg­jelentősebb a csökkenés mér­téke Szolnok és Heves megyé­ben. A bűnöző ember Az elmúlt évben összesen 82 ezer 608-an követtek el bűn- cselekményt. Közülük 6655 — fiatalkorú. Leggyakrabban a betöréses lopásokat követik el, de például minden ötödik erő­szakos nemi közösülésért is fiatalkorút terhel a felelősség. Speciális észrevétel: a 18 év alatti ifjú bűnözők gyakran alkohol hatása alatt követik el bűntetteiket. Tavaly 2578 gyermekkorúi!) „bűnöző" el­len is indult eljárás. Ezek az elsősorban vagyon elleni bűn- cselekményekbe belesodródott kisgyerekek különösen nagy számban kerülnek ki Borsod, Bács és Pest megyéből, vala­mint a fővárosból. A férfiak és a nők aránya a bűnözésen belül 87—13 százalék, a fő­városban az arány: 83—17. Lényegében változatlan, az­az továbbra is magas a visz- szaeső bűnözők aránya. A bűncselekmények 32 százalékát büntetett előéletű személy kö­veti el. S a visszaesők közül csaknem minden tizedik több­szörösen visszaeső veszélyes bűnöző. Nagyjából tehát ez történik Magyarország egyetlen nap­ján, ha úgy tetszik: a tavalyi évben. Nehezen múlik el ez a bűnözői „árnyékvilág", na­ponta hallat magáról. Látjuk követeit. Mind nehezebb a dolguk, hiszen hatalmas had­sereg, az egész társadalom küzd ellenük. Szűcs Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom