Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-23 / 111. szám

Dunántúlt napló 1978. április 23., vasárnap (Folytatás a 3. oldalról) A párt vezető szerepének erő­sítése, irányító munkájának to­vábbi javítása fejlődésünk alap- feltétele, s ez megkívánja munkamódszerének állandó ja­vítását. A munkában nélkülöz­hetetlen elemző, értékelő te­vékenység mellett nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az egysé­ges cselekvésre, a végrehajtás megszervezésére és az ellenőr­zésre. A választott testületek tagjai egyénileg is jobban ve­gyenek részt a határozatok vég­rehajtásának ellenőrzésében. “J A kongresszusi határoza- toknak megfelelően ered­ményesen hajtottuk végre a párttagsági könyvek cseréjét. A tagkönyvcsere során törlés és kilépés útján 20 760-an kerül­tek ki a pártból; eltérő politi­kai felfogásuk, a párt politiká­jával való egyet nem értés mi­att mindössze 34-en váltak ki. A párt a kongresszus óta el­telt időben is egészségesen fej­lődött: 1975-től 1978-ig 83 ezer új tagot vettek fel, közülük 56 százalék fizikai dolgozó, 60 szá­zalék harminc év alatti és 31 százalék nő. Az újonnan felvett párttagok nagy többsége a tag­felvételt megelőzően tömeg­szervezetekben, szocialista bri­gádokban, munkásőrségben végzett társadalmi munkát. Je­lenleg eredeti foglalkozás sze­rint a párttagság csaknem há­romnegyede munkás és paraszt. A tagkönyvcsere ugyanúgy, mint a mindennapi munka ta­pasztalatai is megerősítették, hogy a pártegység nem egyszer s mindenkorra adott, azt az időszerű feladatokhoz igazodó­an újból és újból meg kell te­remteni. Nem elég az elvekben, a feladatokban egyetérteni, a cselekvésben is egységesnek kell lenni. Az egység legfőbb tartalma és célja a XI kong­resszus határozatainak végre­hajtása, a fejlett szocialista társadalom építése. A párt politikájának meg- * valósulásában döntő sze­repe van a káderek helytállásá­nak. A párt és az állam vezető testületéiben, valamint appará­tusában, a gazdasági, a kul­turális építőmunka területein különböző szinten dolgozó párt­tag és pártonkívüli káderek zö­me megfelel a követelmények­nek, szocialista elvek, s normák szerint él és dolgozik, alkalmas a megnövekedett feladatok el­látására. A vezető testületekben meg­növekedett a fizikai dolgozók, a nők, a fiatalok aránya. Előre­haladás történi a káderek meg­gondolt cseréjére vonatkozó kongresszusi állásfoglalások ér­vényesítésében is. A kádermun­ka feltételei jobbak lettek, de még nem kielégítő a káderek­kel való foglalkozás, a munká­sok, köztük a fiatalok és a nők felkészítése politikai, gazdasá­gi, társadalmi vezető tisztsé­gek betöltésére, hiányosságok vannak a káderek előléptetési módszerében. A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is na­gyobb figyelmet kapjon. Meg­követelik, hogy o vezető poszto­kon, különösen a kulcspozíciók­ban csak rátermett, a politikai, szakmai, magatartásbeli köve­telményeknek egyaránt megfe­lelő vezetők legyenek. Követ­kezetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy elsőd­leges a társadalom érdeke, s az értékelés mércéje a végzett munka eredménye. Helytelen, hogy gyakran elhúzódnak indo­kolt személycserék, megenged­hetetlen szubjektivizmus miatt az elfogadhatónál többször for­dul elő téves kiválasztás, nem kielégítő az utánpótlás nevelé­sének színvonala. A szükséges stabilitás megőrzése mellett biz­tosítani kell a káderek rendsze­res, a változó igényeknek meg­felelő cserélődését. Társadalmunk demokratizmu­sa abban is fejeződjék ki, hogy a vezetők köre folyamatosan felfrissül új káderekkel. Minden vezető tekintse kötelességének, hogy tudatosan és tervszerűen gondoskodjék a politikai és szakmai követelményeknek egy­aránt megfelelő szocialista tí­pusú vezetők kiválasztásáról, ne­veléséről, előléptetéséről, a szükséges kádertartalékról. Az eddiginél céltudatosabban kell foglalkozni az új káderek kivá­lasztásával és nevelésével. Mindez az eddiginél nagyobb tervszerűséget, áttekintést, ob­jektív kiválasztást igényel, ami­nek intézményes feltételeit is meg kell teremteni. A A XI. kongresszus óta el- telt időszakban párttagsá­gunk nagy erőfeszítéseket tett és sikeresen teljesíti a kongresz- szus által kitűzött feladatokat. Egysége, példamutató munkája igazolja, hogy megfelel a XI. kongresszuson megszabott, a szervezeti szabályzatban rögzí­tett nagyobb követelmények­nek. A Központi Ellenőrző Bizott­ság tapasztalatai is igazolják, hogy a pártban tovább erősö­dött a fegyelem. A XI. kong­resszus óta a pártszervek és -szervezetek következetesebben fellépnek azokkal a párttagok­kal szemben, akik megsértik a szervezeti szabályzatot, kommu­nistához méltatlanul dolgoznak és élnek. A pártszervek szigo­rúbban léptek fel a párthatáro­zatok végrehajtásában mulasz­tást elkövetők, valamint a párt­megbízatást, a pártéletet elha­nyagolok ellen. A határozottabb fellépéssel is sikerült visszaszo­rítani számos kedvezőtlen jelen­séget. Mindezek ellenére még nem értünk el minden térülőjén olyan mérvű fejlődést, amilyen a jelenlegi körülmények között kívánatos és lehetséges lenne. A párttagok kis részének maga­tartásában még mindig megta­lálhatók olyan jelenségek, ame­lyek a fegyelem erősödését hátráltatják és ártanak a párt tömegkapcsolatainak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a magyar munkásosz­tály idén hatvan éves marxista —leninista pártja társadalmunk elismert vezető ereje. Megala­kulása óta folytatott harcával, az egész nép ügyének becsüle­tes szolgálatával nyerte el pár­tonkívüli szövetségesei, a dol­gozó milliók bizalmát. Ezt a jö­vőben is csak az egész párttag­ság állhatatos munkájával, helytállásával tudja és kívánja gyarapítani. VII. Pártunk nemzetközi tevékenysége A nemzetközi kommunista mozgalom világszerte fellendü­lőben van. A szocializmus, a kommunizmus az emberiség ko­rábbi történetében példa nél­küli, az egész földkerekségre kiterjedő eszmeáramlattá és politikai erővé vált. A kommu­nista és munkáspártok a szo­cialista országokban az új élet építésének vezetői, a kapita­lista országokban a társadalmi haladás úttörői, a volt gyarma­ti területeken a nemzeti füg­getlenség teljes kivívásáért és a haladásért folytatott küzde­lem élharcosai. A szocializ­musért, a demokráciáért, a nemzetek érdekeiért, a békéért folytatott harcban a kommu­nista és munkáspártok többsé­gének növekszik taglétszáma, szélesedik tömegbefolyása, erősödik politikai szerepe saját hazájában. A kommunista és munkáspártok a nemzetközi helyzet alakulásának jelentős tényezői. Pártunk a marxizmus— leninizmus elveitől vezérel­ve, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméitől áthatva kiveszi ré­szét a nemzetközi kommunista mozgalomnak a haladásért, a békéért folytatott harcaiból. Arra törekszünk, hogy fejlesz- szük kapcsolatainkat valameny- nyi testvérpárttal, és tevékeny­ségünkkel elősegítsük mozgal­munk marxista—leninista egy­ségének erősödését, közös cél­jaink elérését. A XI. kongresszus óta eltelt három évben a világ minden tájáról összesen 65 testvérpárt küldötteivel folytattunk kétolda­lú megbeszéléseket. Pártunk képviseltette magát a testvér- pártok kongresszusain. Tevéke­nyen vettünk részt az európai kommunista és munkáspártok nagy jelentőségű berlini érte­kezletén, a testvérpártok szá­mos más tanácskozásán. Részt vettünk a szocialista országok testvérpártjainak egységét és ideológiai együttműködését szolgáló rendezvényeken. A Magyar Szocialista Mun­káspárt szolidáris azzal a harc­cal, omelyet a tőkés országok­ban működő kommunista pár­tok vívnak a monopoltőke gaz­dasági és politikai hatalmá­nak megtöréséért, a dolgozók érdekeinek védelméért, a tár­sadalmi változásokért. Az in­ternacionalista szolidaritás je­gyében szélesíti és erősíti kap­csolatait a fejlődő országokban működő kommunista pártokkal. T Pártunk azt vallja, hogy az “• országonként eltérő törté­nelmi feladatok megvalósítása minden kommunista és mun­káspárttól konkrét helyzetmeg­ítélést és feladatmeghatározást követel. Természetesnek tartjuk, hogy a különböző feltételek kö­zött tevékenykedő, stratégiáju­kat és taktikájukat önállóan ki­alakító pártok keresik a választ a fejlődés új kérdéseire. Ez szükségszerűen együtt jár vé­leménykülönbségekkel és viták­kal is, ugyanakkor megnöveli a tapasztalatcsere jelentőségét. A nemzetközi munkásmozgal­mon belül jelenleg is mutatkoz­nak álforradalmi tendenciák, jobb- és „baloldali" elhajlások a marxizmus—leninizmus irány­vonalától. Jelentkezik naciona­lizmus, szovjetellenesség, amelynek legszélsőségesebb válfaja a maoizmus. Mindeze­ket a béke, a szocializmus, a haladás ellenségei igyekeznek kihasználni a munkásmozga­lom bomlasztására, zavar és szakadás előidézésére a kom­munisták soraiban, a szocia­lista országok egységének megbontására. Pártunk álláspontja, hogy minden egyes testvérpárt joga és kötelessége a marxizmus— leninizmus tanításainak, a szo­cialista forradalom és építés általános törvényszerűségeinek az ' adott ország sajátosságait és hagyományait figyelembe vevő önálló, alkotó alkalmazá­sa. Ez minden párttól igényli a nemzeti és a nemzetközi ér­dekek egyeztetését, az egység­re való törekvést, a kölcsönös szolidaritást és az elvtársi együttműködést. Mozgalmunk fejlődésével együtt nő a pro­letár internacionalizmus jelen­tősége a testvérpártok önálló­sága, egyenlősége és önkén­tes együttműködése alapján. “i Pártunk kongresszusainak határozatait, a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai világtalálkozójának és 1976-os, berlini európai kon­ferenciájának megállapításait szem előtt tartva harcolunk a nemzetközi munkásmozgalom eavséqéért, akcióképességének növeléséért. Az imperializmus elleni harc közös céljai alapján erősítjük kapcsolatainkat a fejlődő or­szágok nemzeti felszabadító mozgalmaival, nemzeti demok­ratikus pártjaival. A béke, a leszerelés, a nem­zetközi egyhülés előmozdítása, a dolgozó emberek jogainak védelme érdekében együttmű­ködésre törekszünk a szocialis­ta, szociáldemokrata pártok­kal is. A Központi Bizottság tovább­ra is fontos feladatnak tartja, hogy pártunk a marxizmus— leninizmus, a proletár interna­cionalizmus szellemében vég­zett aktív nemzetközi tevékeny­séggel is segítse a haladás erőinek térnyerését. Ugyanak­kor tisztában van azzal, hogy országunk, pártunk, szocializ­must építő népünk a nemzet­közi színtéren a legnagyobb hatást az eredményes hazai épitőmunkával, társadalmi fej­lődésünk időszerű feladatainak megoldásával fejtheti ki. * A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett mun­ka áttekintése során megálla­pította, hogy mind az eredmé­nyekben, mind a fogyatékossá­gokban tükröződik a párt ve­zető testületéinek és végrehaj­tó szerveinek munkája. Kiin­dulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyenge­ségeinek önkritikus vizsgálatát, a munka megjavítását minden szinten. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága mély megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy a magyar mun­kásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság, az értelmiség, a dol­gozók milliói helyeslik, és cse­lekvőén, tettekkel segítik a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását. A továbbiakban is számít népünk szocialista öntudatára, hazaszeretetére, a dolgozók alkotó tevékenységé­ben rejlő hatalmas lendítő­erőre. A Központi Bizottság felhív­ja a pártbizottságokat, az alapszervezeteket, a párt tag­jait, a kommunistákat, hogy továbbra is legyenek kezdemé­nyezői, szervezői a kongresz- szusi határozatok következetes végrehajtásának. Példamuta­tóan járnak elöl abban a munkában, amelyet népünk szocialista nemzeti egységbe tömörülve végez hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság felvirá­goztatásáért. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége Kál­lai Gyulának, a Hazafias Nép­front elnökének elnökletével április 21-én ülést tartott, ame­lyen meghallgatta Kádár Já­nosnak, az MSZMP Központi Bi­zottsága első titkárának tájé­ülése koztatóját az MSZMP Központi Bizottságának 1978. április 19- 20-i üléséről. Az elnökség támogatta az MSZMP Központi Bizottságának javaslatát az Elnöki Tanácsban és a Minisztertanácsban java­solt személyi változásokról. A Budapesti Pártbizottság ülése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budapesti Bizottsága április 21-én kibővített ülést tartott, amelyen meghallgatta Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának tájékoztatását az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1978. április 19-20-i ülé­séről. A pártbizottság Katona Im­rét, a Központi Bizottság tag­ját, érdemeinek elismerése mel­lett — más fontos megbízatása miatt — felmentette a Buda­pesti Pártbizottság első titkári tisztségéből, a pártbizottság tagjai sorából; beválasztotta tagjai sorába Méhes Lajost, a Központi Bizottság tagját és megválasztotta a pártbizottság első titkárának. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa április 22-én, szombaton ülést tartott. Az El­nöki Tanács elfogadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javasla­tát. Cseterki Lajost, az Elnöki Ta­nács titkárát — nyugállományba vonulása miatt, érdemeinek el­ismerése mellett — mentesítette a titkári teendők alól és Kato­na Imrét, az Elnöki Tanács tag­ját bízta meg az Elnöki Tanács titkári feladatainak ellátásával. Az Elnöki Tanács más fontos megbízatásuk miatt felmentette tisztségükből: Havasi Ferencet, a Minisztertanács elnökhelyet­tesét, dr. Korom Mihály igaz­ságügy-minisztert és dr. Markó­ja Imre igazságügyi miniszté­riumi államtitkárt. A Miniszter­tanács elnökhelyettesévé Mar­jai Józsefet, igazságügy-minisz­ternek dr. Markója Imrét, kohó- és gépipari miniszternek Soltész Istvánt választotta meg. Szombaton az Orszógház Munkácsy-termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt Marjai József, dr. Markója Imre és Soltész István letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Kál­lai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Biszku Béla, Cseterki Lajos és Párdi Imre kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységé­nek és a szocializmus építésé­ben szerzett érdemeinek elis­meréséül Biszku Bélának, a Po­litikai Bizottság tagjának — nyugállományba vonulása al­kalmából - a Magyar Népköz­társaság Érdemrendje kitünte­tést adományozta. Az Elnöki Tanács Cseterki La­josnak és Párdi Imrének, a Központi Bizottság tagjainak, a szocializmus építésében végzett eredményes munkájuk elismeré­séül - nyugállományba vonulá­suk alkalmából - a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetéseket szombaton Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés át­adásánál jelen volt Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának eTső titkára, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöke. Életrajzok Marjai József 1923-ban szüle­tett Budapesten. 1939 óta vesz részt a munkásmozgalomban, 1943-ban lett a Kommunista Párt tagja. 1976-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagjává választották. 1948 óta dolgozott a Külügy­minisztériumban. Diplomataként többször teljesített külföldön szolgálatot, majd a miniszté­rium különböző osztályainak élén állt. Hazánk nagykövete volt Svájcban, Csehszlovákiá­ban, majd Jugoszláviában. 1970-ben nevezték ki külügymi­niszter-helyettessé, 1973-ban államtitkárrá. 1976-tól hazánk moszkvai nagykövetségét ve­zette. A Szocialista Hazáért Érdem­rend, a Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékérem és több más kitüntetés birtokosa. Markója Imre 1931-ben szüle­tett a Somogy megyei Hetes községben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. Ezt követően a Társadalmi Szemle, majd a Köz­ponti Bizottság munkatársa volt. 1963-ban nevezték ki igaz­ságügyi miniszterhelyettessé, majd az igazságügyi miniszter első helyettese, 1973-ban igaz­ságügyi minisztériumi államtit­kár lett. Tagja a Magyar Jogász Szövetség elnökségének, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizott­ságának, s elnöke a Jogi To­vábbképző Intézet Tanácsának, valamint a Magyar jog című folyóirat szerkesztő bizottságá­nak. 1948 óta tagja a pártnak. A Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntették ki. Soltész István 1927-ben szü­letett Hámor községben. 1947 óta a párt tagja. A Soproni Mű­szaki Egyetem kohómérnöki ka­rán 1951-ben szerzett diplomát, majd a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanárse­gédként oktatott. Ezután az Ok­tatási, később a Kohó- és Gép­ipari Minisztériumban dolgo­zott. 1954-ben az apci Fém- thermia Vállalat, majd 1955-től 1964-ig a Metallochemia Válla­lat igazgatója. 1964-ben került a Csepel Vas- és Fémművek­hez, ahol először a fémmű igaz­gatója, majd a vezérigazgató általános helyettese lett, 1974- ben a Csepel Művek vezérigaz­gatójává nevezték ki. Tagja a KGST fémkohászati állandó kormánybizottságának, valamint a szovjet—magyar műszaki-tu­dományos együttműködési bi­zottságnak. Munkásságáért 1975-ben a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntették ki. A Vörös Csillag r Érdemrenddel tüntették ki a 30 éves MHSZ-t Az MHSZ három évtizedes munkáját és fejlődését áttekint­ve megállapítható, hogy a szö­vetség mindig szervesen illesz­kedett a társadalmi és állami szervek, a párt által irányított honvédelmi nevelőmunka egé­szébe, egységes rendszerébe, az MHSZ-ben dolgozó tíz- és százezrek önkéntes és áldoza­tos munkájába maradandó eredményeket hozott — hang­súlyozta Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter, az MHSZ megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségen szombaton, a Cse­pel Művek munkásotthonában. Az ünnepi ülés elnökségé­ben foglalt helyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Polinszky Károly oktatási miniszter, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságápak osztályvezetője, Beckl Sándor, államtitkár, az OTSH elnöke. Ott voltak a társ-fegyveres erők vezetői, a politikai és társadal­mi szervezetek képviselői, a Magyar Néphadsereg tábornoki karának tágjai, az MHSZ ala­pító tagjai, veteránok. Úszta Gyula altábornagynak, a Magyar Partizán Szövetség főtitkárának elnöki megnyitója^ után Czinege Lajos beszédében hangoztatta: Az MHSZ számottevő részt vállal és sikeresen dolgozik honvédelmi politikánk megvaló­sításáért, ifjúságunk szocialista tudatának formálásáért, hala­dó hagyományaink ápolásáért, a nép ügye iránti felelősségér­zet növeléséért, a haza iránti hűség, a testvéri szocialista kö­zösséghez való ragaszkodás, a haladás erőivel való szolidari­tás elmélyítéséért.- A szövetség büszke lehet arra - mondta a miniszter —, hogy a Csillagváros magyar la­kói, a nemzetközi űrhajós le­génység leendő magyar tagjai is innen indultak, itt sajátítot­ták el a repülés alapjait, vá­lasztották élethivatásukul e szép, sok örömet és sikert je­lentő, nehéz pályát. A három évtizedes kimagasló munka elismeréséül a Magyar Honvédelmi Szövetséget a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Vörös Csillag Érdem­renddel tüntette ki. A magas elismerést Czinege Lajos adta át Kiss Lajos vezérőrnagynak, az MHSZ főtitkárának. Ugyancsak Czinege Lajos adta át az Elnöki Tanács kitün­tetéseit a kimagasló munkát végzett aktivistáknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom