Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-20 / 108. szám

1978. április 20., csütörtök Dunántúli napló 5 Franciaország felrobbantotta első neutronbombáját Elsőoldalas szalagcímben je­lentette szerdán a France Soir című párizsi napilap, hogy Franciaország felrobbantotta első neutronbombáját — a fegyver azonban csak három— négy év múlva lesz alkalmas harci bevetésre. A francia lap azt követően számolt be „a legnagyobb ti­tokban végrehajtott kísérleti jellegű robbantásról", amely­nek színhelye a csendes-óceáni Mururoa korállzátony volt, hogy a Le Point című hetilap hétfőn már egymondatos, hasonló in­formációt tett közzé pletyka­rovatában, majd a francia hadügyminisztérium szerdán dodonai közleményt adott ki, amelyben sem megerősíteni, sem megcáfolni nem volt haj­landó a hírt, arra hivatkozva, hogy katonai jellegű témákról nem nyilatkozik. (A francia atomkísérleteket hivatalosan sohasem jelentik be.) A szerdai közleményt azon­ban a hadügyminisztérium „for­rásai” nem hivatalosan, meg­erősítéssel felérő magyarázat­tal egészítették ki. Eszerint Franciaország munkálkodik egy ilyen fegyver kifejlesztésén és erre néhány év múlva sor ke­rülhet, ha megszületik az erre vonatkozó politikai döntés. Ha­sonló értelemben nyilatkoztak az elmúlt hónapokban a fran­cia politikai vezetők más fegy­verek, például a cirkáló rakéta kifejlesztésének kérdéseiről is. A France Soir szerdai je­lentése egy fokkal pontosabb részleteket ismertet a francia neutronfegyverről. A lap szerint a hivatalos titok ellenére —, amely azonban nem megy a cáfolatig — bizonyosságként fogadható el az, hogy Fran­ciaország saját eszközeire tá­maszkodva eljutott a neutron­fegyverig és csaknem az ame­rikaiak színvonalán áll — egy olyan pillanatban, amikor Car­ter elnök elhalasztotta az N- bomba gyártását. A L'Humanité szerdai szá­ma a beismerés egy formájá­nak minősíti a hadügyminisz­térium közleményét és élesen bírálja Giscard d’Estaing elnö­köt, mert egy olyan pillanat­ban, amikor Carter elhalasz­totta az új tömegpusztító fegy­ver gyártását, a NATO ultrái mellett sorakozik fel. Ez, írja a L'Humanité, veszélyezteti Franciaország biztonságát, el­szigeteli nemzetközi téren és fenyegeti az európai békét. Cyrus Vance Moszkvában Londonban ülésezett a közép-keleti agresszív katonai tömb, a CENTO tanácsa. Képünkön: a szervezet török főtitkára, Kamuran Gurun és Owen brit külügyminiszter. * ♦ LOS ANGELES: Mario Rivas Los Angeles-i pincér két­millió dollárt követel egy sza- úd-arábiai üzletembertől. A kereskedő ugyanis arcul ütötte a pincért, amikor az „késle­kedve" nyújtotta át neki a gyümölcsöskosarat. Rivas arc- és fülsérülést szenvedett. A pincér jogi képviselője szerdán elmondotta, hogy a hivatalos okmányokkal felkereste a po­fozkodó üzletembert — kapott is tőle 20 dollár borravalót: a kereskedő azt hitte, hogy a saját ügyvédje tett nála láto­gatást.-f BOGOTA: Kórházba ke­rült két amerikai kábítószer- csempész, akik az árut kis zacskókba csomagolva, le­nyelve próbálták kihozni Ko­lumbiából. Néhány kokain-ta- sak azonban kilyukadt a gyom­rukban. ♦ PÁRIZS: Franciaország a világ minden országával jóhi­szemű kapcsolatokat kíván fenntartani és fejleszteni, az államok méltóságának és sa­játos arculatának tiszteletben tartósa mellett — jelentette ki harmadik kormányának prog­ramját ismertetve az újonnan megválasztott francia nemzet- gyűlés előtt szerdán délután Raymond Barre miniszterelnök. Franciaország - folytatta - híve a nemzetközi enyhülésnek, a Szovjetunióval és a kelet-eu­rópai országokkal gyümölcsöző együttműködési politikát fej­lesztett ki, és 1964 óta szünte­lenül fejlesztette minden olda­lú kapcsolatait Kínával. Szerződés a Panama­csatornáról Az amerikai szenátus szerdár virradóra, csekély többséggel törvénybe iktatta a Panamával kötött szerződést, amelynek alap ján a 2000. évig fokozatosan pa­namai igazgatás alá kerül a vízi- űt és a csatornaövezet. Az Egye­sült Államok így fokozatosan fel­adja utolsó hivatalos gyarmatát, de a törvényhozás hozta módosí­tások lehetővé teszik, hogy Wa­shington még a 21. században is beavatkozhassék katonailag a csatornaövezet ügyeibe. Panama a módosítások ellenére elfogadta a szerződést, amely — Carter el­nök szerint — új szakaszt jelent Amerika és a világ kapcsolatai­ban. A száz szenátor közül csak 68 szavazott a szerződésre, mindösz- sze eggyel több, mint amennyi a törvénybeiktatáshoz szükséges mi­nimálisan kétharmados többség­hez kellett. A csatorna irányítását közös bi­zottság veszi át: a testületben, amelynek valamennyi tagját az amerikai elnök nevezi ki, 2000-ig amerikai többség lesz. A csator­na 13 000 alkalmazottjából ma már csak háromezer az amerikai, s várhatóan ezek nagy része is át­adja majd helyét a helyieknek. Miután az Egyesült Államok év­tizedeken át élvezte a csatorna jövedelmét, az a jövőben Pana­mának jut. Az ország évi 50—60 millió dollárra számíthat. ♦ PARAMOUNT: A pora- mounti seriff-hivatal kedden ki­szabadított egy hétéves kis­lányt szülei „fogságából": a gyereket már öt éve tartották egy mellékhelyiségbe bezárva. A kislány nem tud sem állni, sem beszélni és önállóan en­ni sem. A gyereket kórházba szállították, a szülőket őrizetbe vették. Szerdán este Moszkvába ér­kezett Cyrus Vance amerikai külügyminiszter, aki a két fél között létrejött megállapodás­nak megfelelően a hét máso­dik felében a szovjet főváros­ban megbeszéléseket folytat a két országot kölcsönösen ér­deklő nemzetközi kérdésekről, beleértve a hadászati támadó­fegyverzetek korlátozásáról szó­ló szovjet—amerikai megálla­podás megkötésének problé­máit. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter és más hivatalos személyisé­gek fogadták. + TOKIÓ: A japán kormány­nak az ENSZ közgyűlés rend­kívüli leszerelési ülésszakán az atomfegyverek megsemmisítése mellett kell állást foglalnia. Ezt a követelést tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet az atom­bomba áldozatainak országos békemenete befejeztével a résztvevők a japán külügymi­niszterhez és a politikai pár­tok vezetőihez intéztek. Köve­telték továbbá, hogy a kor­mány haladéktalanul hozzon törvényt a hirosímai és a na- gaszaki amerikai atomtámadás áldozatainak megsegítésére. ♦ FREDERIKSHAVN: A NATO 80-as évekre szóló nuk­leáris stratégiáját, az új fegy­verzetek, illetve haditechnika kifejlesztésének és gyártásá­nak problémáit vitatták meg a NATO nukleáris tervező cso­portjának a dániai Frederiks- havnben szerdán véget ért két­napos ülésen. A tanácskozáson részt vett az amerikai, az an­gol, a nyugatnémet, az olasz, a török, a belga és a dán hadügyminiszter, valamint Luns, a NATO főtitkára és Haig tá­bornok, a NATO európai had­erőinek tőparancsnoka. ♦ MOSZKVA: Szerdán Moszkvában folytatódtak és befejeződtek a szovjet—ku­bai külügyminiszteri tárgya­lások. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Isidoro Malmierca Peoli, a Kubai Kommunista Párt KB tagja, a Kubai Köztársaság külügymi­nisztere a teljes kölcsönös egyetértés és együttműködés szellemében folytatta a véle­ménycserét néhány időszerű nemzetközi kérdésről. Reménykednek abban, hogy Moro még él Közzétették a terroristák rejtek­helyén talált dokumentumokat Az olasz hatóságok szerdán hajnalban folytatták a kutatást Moro után. Két nyomon halad­nak: az egyik a terroristák 7. számú közleményében megje­lölt Duchessa-tó és környéke, a másik a Rómát Viterbóval összekötő országút, a Cassia mentén kedden talált rejtek­hely. A terroristák közleményének valódiságában még mindig ké­telkednek, hiszen szerda dél- előttig még mindig nem szerez­tek bizonyosságot afelől, hogy a benne foglaltak megfelelnek a valóságnak: Aldo Moro holt­teste nem került elő. A nyomo­zók elhatározták, hogy lecsa- poltatják a Rómát L’Áquilával összekötő autósztrádának a Duchessa-tó felé vezető szaka­sza egyik oldalán elterülő mes­terséges tavat. A „Vörös brigádok" Róma melletti rejtekhelyén „nagyon fontosnak” minősített anyagok­ra bukkantak. Egyesek szerint valóságos kis archívumra, amelyben szerepelnek a terro­risták és cinkosaik nevei is. Nem tartják valószínűnek, hogy Mórát tartósan ott tartották fogva, légfeljebb ámenetileg, közvetlenül elrablása után. In­kább úgy vélik, hogy a lakást koordináló támaszpontul hasz­nálták fel. A nyomozók a lakásban ta­lált fényképek közül közzétettek hatot. Közölték, hogy a fegyve­reken és a lopott rendszámtáb­lákon kívül egy rádióvevőt is találtak, amellyel lehallgathat­ták a rendőrség adását. A Kereszténydemokrata Párt lapja, az II Popolo szerdai szá­mában azt írja. hogy „bizonyos kétség fér” a „Vörös brigádok” közleményének hitelességéhez, s abban reménykedik, hogy Moro még él. Felszólítja a ke­reszténydemokrata tömegeket, hogy kövessék Moro tanítását. Folytatta munkáját a szakszervezeti világkongresszus Kétoldalú megbeszélések A Szakszervezeti Világszövet­ség irányvonal-okmányának kongresszusi munkabizottsága szerdai ülésén Enrique Pasto- rinónak, az SZVSZ elnökének vezetésével megtárgyalta a be­nyújtott módosító indítványo­kat, és egyetértésre jutott a szövegváltoztatásokat illetően. A szakszervezeti jogokról szóló nyilatkozattal foglalkozó mun­kabizottság ülésén Andreasz Ziartidesz, a Ciprusi Munkás­szövetség (PEO) főtitkára, az SZVSZ Irodájának tagja elnö­költ. A most már véglegesített szövegű tervezeteket a kong­resszus plénuma hagyja majd jóvá. A kongresszus keretében ki­bővített ülést tartott a Szak- szervezeti Világszövetségnek a dolgozó nők problémáival fog­lalkozó állandó munkacsoport­ja. A magyar szakszervezeti kül­döttség a IX. szakszervezeti vi­lágkongresszuson a hivatalos programban való részvételen túl is igen élénk tevékenysé­get fejt ki. A prágai tanács­kozás adta alkalmakat meg­ragadva sorra bonyolít le két­oldalú megbeszéléseket a töb­bi külföldi résztvevővel. A de­legáció tagjai eddig egyebek között Kanada, Togo, Mali, Ghana, Felsővolta, India, Ausztrália, Peru és Dél-Jemen szakszervezeti képviselőivel tar­tottak baráti találkozót véle­ménycsere és a kapcsolatok erősítése céljából. Szerdán a kongresszusi de- * legóciók egy része Prágában és a főváros környékén levő üzemekbe látogatott, hogy megismerkedjék a csehszlovák ipari munkásság életével, problémáival és szakszervezeti tevékenységével. ♦ NICOSIA: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, szerdán rö­vid látogatásra Ciprusra érke­zett, hogy a közösségek közöt­ti tárgyalások felújításáról kü- lön-külön tanácskozzék Kipria- nu ciprusi elnökkel és Raul Denktassal, az egyoldalúan ki­kiáltott Ciprusi Török Szövet­ségi Állam vezetőjével. + MOSZKVA: Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke szerdán a moszkvai Kremlben fogadta Agostinho Netot, az MPLA Munkapárt elnökét, az Angolai Népi Köztársaság el­nökét, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. Maharadzsák A maharadzsával — sajnos — nem volt szerencsénk ta­lálkozni, éppen börtönben ült. Nem ölt, nem lopott, hanem politizált. Mégpedig oly vérlá- zitóan reakciós szellemben, hogy az már a türelmes indi­aiaknak is sok volt, s az 1975. évi rendkívüli állapot életbe­lépésekor őrizetbe vették. (Azó­ta minden bizonnyal már sza­badon éli ismét a világát.) Dzsajpurban vagyunk, a maharadzsa palotájában. Lám, lám: az Ezeregyéjsza­ka mesebeli palotái egyálta­lán nem a képzelet szülöttei, benne állok az egyikben. Alig kisebb a budai Várpalotánál. Kapuk, termek, udvarok, ker­tek, tornyok, árkádok labirin­tusa. A dzsinek építenek ilyen­félét az Ezeregyéjszakában. A termek falait hófehér márvány borítja, megszórva drágakövek­kel és féldrágakövekkel, oly sűrűn, akárha légypiszokkal volna tele. Arannyal és ezüst­tel dúsan díszített bútorok közt járok, felbecsülhetetlen értékű szőnyegeken taposok. A dzsaj- puri maharadzsa hobbyja — úgy látszik — a hordszékek gyűjtése. Megtekinthettük azo­kat az arany és ezüst elefánt- hordszékeket, amelyekben a fejedelem ült, valahányszor ki- elefántogolt a palotájából. Meg lehet bámulni továbbá két csodálatos — egyenként 400 kiló súlyú — ezüst amfo­rát, ezekben Gangesz-vizet vi­tetett magával a maharadzsa Londonba, hogy ott is minden nap megmárthassa magát a szent folyó vizében. Amikor letartóztatták őfenségét és „el­számoltatták” a vagyonát, egyebek között 200 karátnyi rubintot, 900 kiló aranyat és 200 ezer kiló ezüstöt, továbbá 38 házat és 54 autót, tömér­dek elefántot, lovat és tevét, s általam ismeretlen számú hajót és hintát, vadászkastélyt és templomot, valamint 40 ezer hektár megműveletlen földet vettek jegyzékbe. Va­gyona vetekszik a világ leg­hatalmasabb uralkodóinak kin­csével. Persze, nem minden in­diai maharadzsa volt olyan gazdag, mint a dzsajpuri, de voltak gazdagabbak is. A sze­líd indiai nép verejtékéből, nyomorából harácsolták össze a mérhetetlen kincseket. India függetlenné válásáig 554 állama volt az országnak. A fejedelemségek urait — a maharadzsákat, a nizámokat, a navábokat, a dzsámokat stb. — hűbéri viszony kötötte a brit koronához. (A naváb szó­ból ered a nálunk is haszná­latos nábob.) Államaiknak kor­látlan hatalmú birtokosai vol­tak 1947-ig. India független­ségének napján valamennyi fejedelem lemondott hatalmá­ról a központi kormány javára és országaik szövetséges álla­mokként beolvadtak az egysé­ges Indiai Köztársaságba. A fejedelmek tényleges trónfosztása azonban nem tör­tént meg. Valamennyien kárté­rítést kaptak a köztársaságtól. Jó néhányon közülük kormány­zók lettek a hajdan uralmuk alatt tartott államokban, a többiek visszavonultak és mindmáig csinos nyugdíjat él­veznek. A hatalmas összegű kártérítést a maharadzsák gyá­rakba és bankokba fektették be. A navánagori dzsám dísz­ruhájának óriási gyöngygomb­jaival reklámozza az általa alapított és vezetett gyöngy­halász céget. Palotáikat sokhe­lyütt luxusszállodává alakítot­ták át. Prospektusok hirdetik, imigyen: „Rámnagarban szál­lás kapható a maharadzsa pa­lotájában. Hátas elefánt is hozzátartozik a szórakozáshoz", vagy: „Rampurban megszáll­hat a navábnál — Hotel Pa­lace. A hercegi manager tig­risvadászatot is szervez." Ha megtartották a palotáikat ma­guknak, kapuit megnyitották az idegenforgalom előtt. Jó pénzért. így tett a dzsajpuri maharadzsa is. Az eltelt harminc esztendő alatt többször is megnyirbál­ták a maharadzsák hatalmát, de még ma is erős urak. A nép még mindig őfenségének szólítja és tiszteli, s a falvak­ban a lábukat átölelve kö­szöntik őket. Születésnapjuk hivatalos ünnep a volt fejede­lemségükben. Számos szolgál­tatás ingyenes számukra: áram- és vízellátás, vasút és telefon, orvosi kezelés és te­metés s így tovább. Ám en­nél is többet nyom a latba az a lény, hogy a képviselői man­dátumok sorsáról és a kulcs­állások betöltéséről a volt fe­jedelemállamok területén most is őfensége palotájában dön­tenek. Egy csinos fiatalember volt a dzsajpuri idegenvezetőnk. Ömlött belőle a pletyka a palota uráról: szerelmi életé­ről, négy feleségéről ésezer(l) ágyasáról, kincseiről és kedv­teléseiről ... Már búcsúzkod- tunk, amikor — egészen mel­lékesen — megemlíti, hogy az ő apja a dzsajpuri maharad­zsa. Elkerekedett a szemem. — A börtönlakó? — Igen. — Maga a fia? — Nem, nem vagyok a fia — felelte —, de ő az apám. — Ami egyre megy. — Nem, a kettő nem ugyanaz. Szóval: ez úgy van, hogy a fiatalember édesapja valóban a maharadzsa, de nem a fia, mert nem a négy feleségének egyike szülte. Azoknak a gyer­mekei valóban a maharadzsa fiai vagy lányai. Az idegen- vezetőnk kedves édesanyja azonban az ágyasok közé tar­tozott, ezért csak arra tarthat igényt, hogy a maharadzsa le­származottjának nevezheti magát. És persze, némi pénz­magra is igényt tarthat a mama révén. Amint ezt végig­gondoltam, egyszeriben vilá­gossá vált előttem egy furcsa politikai aktus háttere: válasz­táskor Dzsajpur polgárainak 90 százaléka mindig a maha­radzsára adja a voksot. Ma­gyarán: mindenki a papára szavaz. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom