Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-16 / 104. szám
1978. ÁPRILIS 16. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A nevelésközpontú iskola kulcskérdése Világnézeti nevelés, személyiségformálás Szocialista nevelésügyünk alaptétele az oktatás és nevelés egysége, elválaszt- hatatiansága. A gyakorlatban a hangsúly gyakran mégis a folyamat oktatási oldalára tolódik el. Fejlődésünk adott szakaszában, amikor társadalmunkban a szocialista ember, a szocialista életmód ki alakításával összefüggő kérdések ideológiai-politikai munkánk előterébe kerültek, a XI. kongresszus teljes joggal állította az iskolai nevelőmunka megjavításának szükségességét a teendők élére. A világnézeti nevelést nem mint egy nevelési területet, hanem mint a nevelés minden területét álható kategóriát értelmezzük. A világnézet ugyanis a nézeteken túl — az emberi cselekvés teljes motivációs rendszere, mely meghatározza a személyiség magvát, érzelmi életétől az akarati cselekvésig. Tehát, hogy a világnézet nemcsak „nézet", nemcsak „tudás", hanem meggyőződéssé szilárdult eszme- rendszer, életszemlélet és magatartás, mely a személyiség egészére jellemző. A világnézet a nevelés egész célrendszerét, annak eredményességét döntően befolyásolja. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a világnézeti nevelés javítása a nevelésközpontú iskola kulcskérdése. Társadalmi felelősséggel Pécsett alapvetően eredményes nevelőmunka folyik az iskolákban, és a világnézeti nevelésben is szép eredmények vannak. A tanulóifjúság döntő többsége szocialista társadalmunkkal elkötelezett és mindennapi tettekkel bizonyítják társadalmi felelősségüket. Becsülettel tanulnak és dolgoznak. A szocializmus eszméjével és alapvető normáival való azonosulás fontos vonása a szocialista világnézetnek, együttes eredménye a nevelésnek és a társadalmi viszonyok fejlődésének. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a szocialista viszonyok önmagukban nem érlelnek szocialista tudatot, sőt, a „be- leszületettség” állapota és a természetesnek tartott életmód fékezőjévé is válhat a valódi társadalmi aktivitásnak. Ezért a nevelés céltudatosságának és hatékonyságának növelése továbbra is legfontosabb feladataink közé tartozik. se, a tulajdonviszonyok összekeverése. A középiskolai tanulók természettudományos ismeretei megnyugtatóak, megbízhatóak. Hasonló kép rajzolódik ki a társadalomtudományi ismeretek tudatosságának színvonaláról, de sokan nem értik az osztályharc fontosságát. Az osztályellentéteket kölcsönös engedménnyel megoldhatónak tartják. A felsőoktatási intézmények hallgatói körében a nagyobb tárgyi tudás ellenére nem kielégítő a különböző természeti-társadalmi tényeknek a zelmekre és a magatartásra gyakorolt hatás vonatkozásában. Hangsúlyozni kell, hogy a világnézeti nevelésben tapasztalt fogyatékosságok nem szűkíthetők a pedagógusok munkájára. Sőt, van eset, amikor a nevelő tehetetlen. A családi és iskolai nevelés mellett a nevelés teljes hatásrendszerében negatív hatások is érik ifjúságunkat mind az idegen eszmeáramlatok, mind az emberi gondolkodás és magatartás vonatkozásában. Korunkban és társadalmunkban levő ellentmondások felfedése, értése éppen ezért a nevelőmunka fontos feladata. A kommunista nevelés céljainak optimális megvalósításához világos fejű, elkötelezett, szilárd marxista világnézetű pedagógusok kellenek. Az állami, párt- és társadalmi szervek közös feladata, hogy jobban segítse a pedagógusokat az ehhez szükséges ideológiai, neveléselméleti és szakmai ismeretek megszerzésében. Előbbre lépni! Vizsgálataink és tapasztalataink alapján valamennyi területen előbbre kell lépni. Az ismeretek elsajátítását a személyiségbe történő beépülés kell, hogy kövesse. Olyan közösségi magatartássá kell ezt fokozni, amely nem tűri meg a szocialista világnézettől idegen elemeket. Pedagógiailag megkönnyítheti ezt a munkát, ha a nevelés folyamatában nagyobb figyelmet kap a világnézet struktúrája és a struktúra eleMunka az ifjúsági építőtáborban Az ifjúság közéleti szerepe és tekintélye nőtt. A forradalmi ifjúsági napok programjai, az ifjúsági parlamentek, a szolidaritási és politikai akciók mind gyakorló területei a társadalmi felelősségnek. Nagy számban és szervezetten vesznek részt a szocialista haza- fiság elmélyülését tettekkel is igazoló akciókban: építőtábor, mezőgazdasági munka, óvodaiskolaépítés, lakóhely szépítés. E cselekvésben realizálódó társadalmi aktivitás a fiatalok világnézeti, politikai érettségét és fejlődését is mutatja. Az ismeretek rendszere, a céltudatos nevelés, valamint a társadalmi hatások együttes eredményeként az oktató-nevelő munkában erősödtek a szocialista tendenciák. A pécsi tanulóifjúság eszmei arculatának legáltalánosabb jellemzője, hogy döntő többségük természetesnek és egyetlen elfogadható lehetőségnek tartja a szocializmust. A tanulók széles tömegeit mozgósítják a tantárgyi és szakmai versenyek, a tudományos diákkörök. Életfelfogásukba is beépültek azok a legjellemzőbb tartalmi jegyek, amelyek a szocialista ember magatartása szempontjából meghatározóak. A munka mint törvényszerű élettevékenység szerepel életfelfogásukban. Tisztelik a teljesítményt, a tudást, erősödött közösségi szemléletük. A világnézeti nevelésnek a fentiekben vázolt pozitív tendenciái jellemzőek Pécs tanulóifjúságára. Ugyanakkor a nevelés hatékonysága több vonatkozásban nem kielégítő, a világnézeti nevelés céltudatossága több esetben elmarad a követelményektől. Az iskolai középtávú munkatervek a világnézeti-politikai neveléssel csak célmeghatórozó jelleggel foglalkoznak, de tartalmi jegyeikre nincsenek felbontva. Az éves terveknél is hiányosan találhatók szintmegállapítások, feladatmeghatározások és tevékenységformák. A célkitűzések csak kismértékben épülnek előzetes elemzésekre és eredményvizsgálatokra. Ameny- nyiben ilyen van, azok nem komplex jellegűek. A nevelési tervek célkitűzései nem kellően összehangoltak. A világnézeti nevelés permanens, kiemelt kezelése kezdeti szinten van. Az egyes nevelőhatósok céltudatos tervezése csak a tanmenetekben tükröződik. A nevelési értekezletek e témában nem töltötték be maradéktalanul funkciójukat. Sok formális, öncélú határozat található, melyet kevés esetben követ visszatekintő elemzés. Nem kielégítő az iskolán kívüli nevelőhatások összehangolása érdekében kifejtett tantestületi munka sem. A társadalomtudományi megalapozottságnál sok fogalmi tisztázatlansággal találkozhatunk: az ősközösségi társadalom helytelen ismerete, a szocialista társadalom átmeneti jellegének meg nem érté-. maguk totalitásában, sokoldalú összefüggések egységében, fejlődésében történő értelmezése. Figyelmeztető, hogy a nemzetközi enyhülési törekvést sokan tévesen értelmezik és erősödött az ideológiai kompromisszumok elfogadásának veszélye. Hivatástudat és elkötelezettség Pártunk politikájával egyetértenek, de a politikai tevékenységet gyakran leszűkítik a politikai eseményekben való tájékozottságra. Nem tartják alapvető igénynek a mindennapi politikai aktivitást. A marxizmus elméletének alkalmazása a szakmai ismeretekben nehézkes. Napjaink eseményeit, eredményeit sokan nem tudják az objektív összefüggések vizsgálatával értékelni. Általános és komoly probléma, hogy a hivatástudatot, a magánéletet a hallgatók jelentős része külön választja a marxista eszmei elkötelezettségtől. Az oktatást-nevelést végzők mindennapi munkájában nem kieléaítő a marxizmus—leniniz- mus eszméinek meggyőződé- ses átadása, magatartásukkal való példamutatás. Nem érvényesül maradéktalanul a nevelőmunkában a világnézeti és pedagógiai egység, nem tudatosul kellően, hogy a pedagógus a társadalom megbízottja és a munkája politikai munka. A mindennapi munka során nincs kellő arány és mélység a tudatra, az érmeinek egysége, egymásra épülése: — a világnézetelvek rendszere. Ezek természettudományi, társadalomtudományi, etikai és esztétikai elvek, ismeretekre épülnek és csak akkor válnak a világnézet alkotó részévé, ha a tanulók elsajátították ezeket az ismereteket. — A világnézet meggyőző déssé váló eszmerendszer. Mint eszme, viszonyulást fejez ki, mely tudati viszonyulás, érzelmi kötődés, esztétikai kapocs az egyén és a valóság között különböző tudatossági fokon. — A világnézet cselekedetre ösztönző belső lelki motiváció, az eszme és a magatartás egysége. A cselekedetre ösztönző motiváció természetesen nem csak a viselkedésre és magatartásra vonatkozik, hanem a szellemi cselekvésre is, az újabb ismeretek és ösz- szefüggések keresésére, a viszonyok mélyebb tudatosulására, az igazság szenvedélyes kutatására. Ezáltal válik az igaz ismeretekre épülő világnézet a nevelési folyamatban kiinduló ponttá, és szelektív szűrővé az újabb hatások befogadásában és a személyiség egészének lényegévé. Antal Gyula az MSZMP Pécs városi Bizottságának osztályvezetője Tévedés, kockázat, bűncselekmény fiz oruosí műhiba Beszélgetés az Igazságügyi orvostan professzorával A beteg gyógyítása érdekében végzett orvosi ténykedések nem minden esetben eredményezik a beteg állapotának javulását, sőt néha „okozói" is lehetnek a halálnak. Ezek azok az esetek, melyekben az indokoltnak tartott orvosi beavatkozás elvégzése nélkül, a halál az adott időben és módon nem következett volna be, azaz az orvosi beavatkozás és a halál között okozati összefüggés áll fenn. Ilyen esetekben felmerül a kérdés, hogy az orvos mennyiben felelős — akár büntetőjogilag is — a beteg haláláért. Az igazságügyi orvostan és ezen belül az orvos büntetőjogi felelősségével kapcsolatos témák nemzetközileg elismert szakértője dr. Harsányi László, a Pécsi Orvostudományi Egyetem igazságügyi orvostani intézetének igazgatója. — Magyarországon évente több mint százezren halnak meg. Jó részük — érthető okokból — kórházban, vagy legalábbis az orvosi kezelés időtartama alatt. A fájdalom és a keserűség gyakran alaptalan vádaskodásra ragadtatja a hozzátartozókat. Mikor vonható felelősségre az orvos betege haláláért, mi tekinthető orvosi műhibának? — A halálesetek több mint 50 százalékát boncolás követi. A szakemberek feladata ilyenkor, hogy megállapítsák, mi volt a halál tulajdonképpeni oka, miért maradt el a beteg gyógyulása és történt-e az orvosi beavatkozás kapcsán olyan hiba, mely a halál bekövetkezésében szerepet játszhatott. Magyarországon, a büntetőtörvénykönyvben nem foglalkozik külön paragrafus az orvosi tevékenységgel. Az „orvosi műhibát” elkövető dolgozókat foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt vonják felelősségre a bíróságok. Meg kell mondanunk, hogy szerencsére az ilyen esetek száma nem magas. — Az egészségügyi törvény kimondja a gyógyítás szabadságának elvét. Nincsenek merev szabályai az orvosi hivatásnak. Hogyan állapítható meg mégis, hogy történt-e foglalkozási szabályszegés? — Minden orvosi beavatkozásnak van bizonyos fokú kockázata. Akár a legegyszerűbb diagnosztikus tevékenység is magával hozhat előre nem várt különböző káros következményeket. Alapvető szabálya e hivatásnak, hogy az orvos „nem alkalmazhat olyan vizsgálati, vagy gyógyító eljárást, amelynek kockázata nagyobb az eljárás elmaradásával járó kockázatnál". Mind e mellett vannak bizonyos kötelező szabályok, amelyeket minden orvos köteles megtartani. Ilyen szabálynak fogható fel tulajdonképpen az elsajátított egyetemi tananyag, vagy a gyógyszerek javallatára és adagolására vonatkozó előírás. De megvannak a merev szabályai például a transzfúziós eljárás alkalmazásának, vagy a műtéti beavatkozás sterilitásának is. — Mindannyian ismerünk olyan eseteket, amikoris az orvosi tévedést nem követte a fe- lelősségrevonás. — Ez természetes, hiszen szabályszegés nélkül is tévedhet az orvos és követhet el hibát. Az orvos diagnosztizál és már itt, az első lépésnél bizonyos egyéni betegreakciók félrevezethetik az orvost, aki lelkiismeretesen, legjobb tudása és felkészültsége alapján dolgozik. Egy adott betegséget többféleképpen is lehet gyógyítani. A kezelőorvos dönt abban, hogy milyen gyógymódot választ. Ebben is tévedhet, de büntetőjogilag csak azért lehet felelős, ha „előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy azért nem látja előre a káros következményeket, mert a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést elmulasztotta." — Az orvosi tevékenység ma egyre inkább csapatmunka. Nem vész-e el a felelősség? — Az orvosi teámban mindenkinek megvan a maga feladata. Van, aki dönt és van, aki végrehajt. A saját hibájáért ki-ki maga felelős. Ebből következik, hogy nemcsak az orvos követhet el jóvátehetetlen hibákat, hanem a laboráns, a betegápoló, vagy az anaesthesiológus is. — Az orvostudomány fejlődik. Évekkel ezelőtt még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a veseátültetés, mopedig technikailag már rutinműtétnek számit. Az új eljárások bevezetése mindig nagy kockázattal jár és sokszor áldozatokat is követel. Ha Barnard professzor Magyarországon hajtotta volna végre az első szívátültetést (miután a beteg néhány nappal később meghalt), felelősségre vonták volna-e? — Nem. Sem az egészség- ügyi törvény, sem a büntetőtörvénykönyv nem akadályozza az orvostudomány haladását Ha az új eljárás alkalmazása tudományosan megalapozott és orvosilag indokolt, akkor ez kívül esik a büntethetőség határán. Még akkor is, a műtét sikerült és a beteg meghalt. Erdős Ákos
