Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-15 / 103. szám
1978. április 15., szombat Dunantűll napló 3 Film Amerikai cigaretta Jónevű forgatókönyvíró, Csurka István fémjelzi Dömölky János új filmjét. Az Amerikai cigarettában Csurka két történetet olvasztott össze, amelyeknek azonban semmi közük sincs egymáshoz. És az egyiknek a filmhez, mint műfajhoz sem. Ez a történet egy népi származású, sikertől megvert, frissen koszorúzott, és ezért az élettől megcsömörlött költő tragikomikus világfájdalmáról szól. Úgy érzi, nem őt, nem a hajdani, régi fiatalembert tüntetik ki, akiben benne éltek még a vágyak, nem azt, akivé lenni akart, hanem — azt, akivé lett, megalkúvások árán. S ezzel az énjével meghasonlott. Új életet akar kezdeni. De nem sokáig tart ki, az új élet utáni vágyat holmi kocsmai tetvek elriasztják, és a belőle élő szerkesztők visszarángatják az irodalmi piedesztálra. Ez a sztori Csurka stílusában megírva, öniróniával fűszerezve, szórakoztató és elgondolkodtató. Filmen viszont unalmas monologizálás, teátrális szenvelgés. A másik történet szinte nem is szól semmiről. Csak két hőse van, két utcaseprő; egy iszákos öreg, magányos csavargó, és egy nem kevésbé magányos, de társra vágyó, gondoskodást, szeretetet adni kívánó öregasszony. Ők ketten nem irodalmi figurák. Még akkor sem, ha világuk, környezetük Konrád György Látogatójának lapjairól ismerős. Ami a filmben róluk szól, az csak film, máshogy el nem mondható. Két elszigetelt, bezárt ember találkozásában a feloldás reménye és elmaradása hiteles, emberi létélményként jelenik meg. A két történet primitív dramaturgiájú összedolgozásával csak mondvacsinált konfliktust tudtak ^az alkotók előállítani. A „népí” költő reménytelenül keresi a hangot a néppel, ennek ellenpontja lenne a két Beckett-i utcaseprő pillanatokig tartó egymásra találása. Csakhogy az első történet nem film, és abban nincs mit eljátszani. Ezért próbálja Tordy Géza a sajátján kívül hol Madaras József, hol Hau- mann Péter modorában elhitetni a költő szenvelgéseit, de hiába. A másik egység nem történet, viszont film. Elsősorban két igaz színész jóvoltából. Makláry Zoltán és Gobbi Hilda nem alakítanak. Itt két ember reagál egymásra és élethelyzetére, itt a hitelesség nem „művészi", hanem elsősorban emberi. Dömölky jó rendező, mert meg tudja teremteni találkozásukat és el is tudja lesni. Talán felejthetetlen rövidfilmet készíthetett volna, ha nagy művészi önfegyelemmel vállalja e fél óra felemelő tragikumát. Ennek híján a végeredmény a két, egymásban nem oldódó történet siralmas elegye. S. A. zó falu, változó szokások Ritkán nyílik a művelődési ház ajtaja A felnőtt lakosság többsége ingázó M szél vadul rohangál az utcán, keveri-kavarja a port, járó- kelőt egyet sem látni. Délelőtt tizenegy ára, Magyarszéken. Csak a Kaposvár felé vezető úton bukkan föl néha egy autó. Kétoldalt húzódik a falu főutcája. Itt van a tanács, a mozi, az iskola, a presszó, a takarékszövetkezet, a művelődési ház, a sarkon két bolt. Minden kihalt, csak egy overálos férfi állít meg: „Van már kenyér?" o Még bekopogni sem igen érdemes ilyenkor sehova. A község 1300 lakójának hatvan százaléka ingázó. Komlón, Pécsen vagy Sásdon dolgoznak bányában, üzemben, gyárban. A többiek, a környező falvak lakóival együtt 472-en, a tsz-ben találtak munkát. Közeleg a dél, kordul a gyomrom, de bizony éhen maradok. Vendéglő nincs, a presszó szünnapos és a két italboltban csak sört, bort mérnek. Állítólag hetente egyszer főznek halászlét, de ez nem az a nap. Igaz, az iskola 160 diákja sem kap ebédet, napközi nincsen. Csak az óvodában főznek, idejárnak étkezni a pedagógusok is, a tanácsi dolgozók mehetnek haza ebédelni. Pedig megváltozott a falu élete, s ezt nemcsak az új, takaros házak mutatják. Az asz- szonyok többsége is eljár dolgozni, ellátják az állatokat, rendezik a kertet és természetesen főznek ebédet, vacsorát. o < A tanácselnök, Gyenis József a terveket mutatja. Lesz itt majd egyszer ABC-áruház, kisvendéglő, új körzeti orvosi rendelő. Folytatódik a közművesítés és kellene egy új iskola. A mostani ugyanis csak hat tantermes, egy osztály a művelődési ház könyvtárába költözött, egyet pedig az áfész fogadott be. Dehát hol a rávaló pénz?... A község öt óra körül kezd éledezni. A munkások egy része ekkor érkezik haza. A buszok Magyarszék és Pécs között elég sűrűn járnak, de aki Komlóra reggel hatra megy dolgozni, már négykor felkelhet, s csak délután öt fele ér vissza a faluba. Az egyik családi ház elő- kertjében magas, őszhajú férfi hajladozik. — Most jöttem haza. Géplakatos vagyok a komlói Kos- suth-bányában — mondja id. Balogh János, míg bevezet a tágas lakásba. A konyhában kézzel gyúrt cérnametélt szárad. A feleség is nyitja az ajtót, vásárolni volt. — A fiam asztalos a Carbon- nál, én meg bedolgozok a Kesztyűgyárba. Férjem pártvezetőségi tag, a szocialista brigádok tanácsának elnöke, a HNF helyi titkára. Sokat dolgozunk. — Pihenésre, szórakozásra marad idő? — Ha van valami jó rendezvény a művelődési házban, elmegyünk. Láttuk Rátonyiékat, Németh Marikái, voltunk a svábbálokban - válaszol a férj. — Különben nem járunk el máshová. Este televíziót nézünk, feleségem olvasgatni is szokott. De fáradtak vagyunk. A fiam az igen, benne van minden jóban. Házukkal majdnem szemben egy másik gondozott kert. Apró legényke lábbal hajtott autón közlekedik, édesapja, Magyar Tibor villanyszerelő éppen melegházat készít. Felesége kíváncsian néz rám: — Nyolc malacot kell etetnem, de azért csak tessék - egyezik bele végül is a beszélgetésbe. — Olvasni? Hát csak újságokat, Nők Lapját, Dunántúlit, Lakáskultúrát. Moziban? Nem is emlékszem, mikor voltunk utoljára. A művelődési házba néha lemegyünk. A télen minden héten tartottak valamilyen előadást, de ki ér rá olyan gyakran? S majdnem minden házban van televízió. Az sokkal kényelmesebb ... o A művelődési ház 2,5 millió forintért és sok társadalmi munkával épült föl. Két évvel ezelőtt adták át. Nagy társalgó, pingpongasztallal, ifjúsági klub, ahova a könyvtárt is bezsúfolták, hiszen az iskolásoknak is helyet kellett adni. A régi igazgató elment Sásdra, egy darabig senkit sem találtak helyette. Mühlné Gállá Magdolnát tavaly ősszel szerződtették az igazgatói állásra. — Igyekszünk érdekes programokat rendezni. Beindítottuk a fiatal házasok klubját, 10- 15 pár el is jár rendszeresen, bár ötvenen vannak. Működik a bélyegszakkör, s kétszeres ezüst diplomás vegyeskórusunk. A fotószakkör valószínűleg megszűnik, nincsen helyük. Felbomlott az irodalmi színpad is, mindenki családot alapított, elköltözött ... Az újabb „színtársulatot" általános iskolásokból próbáljuk felnevelni. A könyvtárban négyezernél több könyv van és kétszáz beiratkozott olvasó, főleg tanulók. Egy piros sapkás, nevetős kislány hat könyvet válogat ki és cipel az asztalhoz. — Gyakran jársz ide? — Igen! Rengeteget olvasok - mosolyog Nagy Ibolyka. Nyomóban — a könyvtár aznapi második és utolsó látogatója — Fekete Andris. Óriási tejeskannával. Gyerekverseket visz és az (gy élt sorozatból Lenint. o Hét óra. Az ifjúsági klub sötét, nem hallgatják a lemezjátszót, a magnót, a televíziót sem nézik. Az előtérben négyöt fiú drukkol másik kettőnek, akik pingpongcsatát vívnak. Nem túl illendő módon félbeszakítom a meccset, de Himer Gyuszi és Szabolcsi Attila azért készségesen válaszolgat. Gyula az 501. számú vájáriskolába jár, Attila géplakatos. — Több játékos klubest kellene, több játék, új felszerelések. Talán akkor jobban jönnének, de így csak tíz-tizenöt állandó tag van. Hétvégén és bálokon azért megtelik a ház felnőttekkel, fiatalokkal egyaránt. Lengyel Emmi negyedikes a Zipernovszkyban és három hete ő a község KISZ-titkára. — Érettségi után teljes erővel bevetem magam a szervezésbe. Nemcsak az a baj, hogy közömbösek a gyerekek, hanem a szülők sem engedik el őket szívesen, feleslegesnek tartják. Aztán meg régen volt egy-két „rossz hírű” klubtag, s azóta azt hiszik, itt csak botrányos dolgokat lehet művelni. M község sötétbe burkolózik. Az ablakok elsötétítve, tévéznek vagy alszanak az emberek, nem tudom. Bezárkóznak. A művelődési ház hivogatón kivilágítva, de csak ritkán nyitják az ajtókat ... Barlahidai Andrea Déltől estig, Magyarszéken Nagyszabású, romantikus műsorral lépett a közönség elé a Pécsi Filharmonikus Zenekar, élén Kobajasi Kenicsiro, az április 10-i hangverseny karmestere. A különös várakozás, amely fellépését megelőzte, egyrészt a nálunk feltűnt és karmesterré érett Kobajasi személyének szólt, másrészt az egy héttel korábbi kétes sikerű „nyilvános főpróba” kellemetlen benyomásainak feloldását ígérte. A hétfő esti műsor a múlt századi romantikus iskola három nagy irányzatát reprezentálta. A hangverseny első felében Robert Schumann I. szimfóniáját hallottuk. Schumann különleges helyet foglal el Schubert és Bramhs között a klasszikus hagyományokat őrző német zeneszerzők sorában. Szimfóniája nem lépi túl a beethoveni forma kereteit, helyenként — a második tétel egyes részein — még távolabKobajasi karmester Pécsett bi elődöket idézve Haydn rem- miniszenciákat sejtet. Liszt Mazeppája 1851-ben, weimari tartózkodása idején keletkezett. A zongoravirtuóz- karriert önként feláldozó Lisztnek a weimari udvari zenekar élén lehetősége nyílt arra, hogy korának leghaladóbb szimfonikus újításaival megismerkedjék. Személyében olyan alkotók találtak pártfogóra és előadóra, mint a francia zene meg- újítója, Berlioz; vagy a romantikus zenedráma megalkotója, Richard Wagner. Ilyen környezetben alakul ki Liszt műhelyében a romantika egy másik új műfaja, a szimfonikus költemény. Smetana Moldva című alkotásával a liszti forma kevésbé erőteljes örökösévé válik. Ö már a hanyatló romantika dekadenciára hajlamos, szentimentális világának képviselője. Kobajasi mindent tud, amit egy karmesternek tudnia kell. Imponáló biztonsággal igazodik el a bonyolult zenei anyagban, s ezzel a zenekart kivételes koncentrációra készteti. Az előadás kotta nélkül történő dirigálása a szokásosnál sokkal közvetlenebb kapcsolatot eredményezett az együttes és a karmester között. Mozgáskultúrája hallatlanul kifinomult. Ezt a tényt akkor sem vonhatjuk kétségbe, ha a hangverseny negatív élményei ugyanebből a forrásból származnak. Minden karmesteri mozdulatnak az általa kiváltott, életre hívott zenei hangzás adja meg' a létjogosultságát. Amennyiben a kettő nincs egyensúlyban, a mozdulatok feleslegesnek, túlzott esetben groteszknek érezzük. Magávalragadó, túlfűtött egyénisége megfosztja Kobajasit a dinamika gazdaságos alkalmazásától, és emiatt a nagy formák felépítésében marad hiányérzetünk. Különösen vonatkozik ez a Schumann-szimfónia szélső tételeire és a Mazeppa első felére, melyben a harsonák témája elemeire esett szét. Helyenként az volt az érzésünk, hogy a karmester már nem is a zenekarnak, inkább a közönségnek dirigál. A Moldva lakodalmi zenéjének koreográfiáját látva, önkéntelen asszociációk támadtak a Mandarin vagy a Fából faragott lehetőségeit illetően. Talán meglepő, hogy egy olyan nagysikerű koncert után, mint amilyen a hétfő esti volt, ilyen részletesen kitérünk a kritikus pontokra, de meggyőződésünk, hogy mindaz, ami a hangok valóságát és igazságát zenén kívüli elemekkel igyekszik pótolni, zenészek és laikusok számára egyaránt félrevezető lehet. Jobbágy Valér ftéf*erfiy£ Ilii Külföldi anyagból Nem kívánok a krimik természetrajzáról értekezni, mert bármilyen megvetett műfaj is bizonyos körökben, azért értekeztek róla éppen eleget. A televízió mindenesetre tiszteletreméltó igyekezettel tevékenykedik annak érdekében, hogy „mindennapi kriminket” biztosítsa. Népi mindig saját erőből, többnyire inkább a világpiacról, ahol — tudnivaló — nem mindig egyforma az áruk minősége sem, árfekvése sem, a választékról nem is beszélve. A hazai termékekkel meg — teszem azt éppen úgy, mint az eddig készült magyar farmerekkel — valahogy nem sikerül betörni a piacra. Most televíziósaink megkíséreltek eredeti külföldi anyagból, eredeti külföldi szabásminta alapján farmert, akarom mondani krimit gyártani. Az eredmény: Agatha Christie vadromantikus angol kastélya egy magyar kastély nem_ annyira vadromantikus alakját öltötte, ahol a park nem igazi angol park (ezért nem is nagyon mutatták). Hamisítatlan magyar színészek társalogtak nyelvgyötrő szövegekkel ; ó, lédi tresziljen, támasz nem golfozik? A külföldi — pláne angol — szövet elfo- gódottá tette a szabókat, varrókat és manekeneket, s oly tiszteletre és komolyságra késztette őket, amekkorát maga a világhírű öreg hölgy sem kívánt soha .. . Emiatt a humortól és játékosságtól megfosztott Agatha Christie történet vérfagylalóan komorrá és vér- fagylalóan unalmassá vált. Be kell látnunk,hogy Agatha Christie kötögető öreg hölgyei, lezser unokaöccsei, álcázott gyilkosai, a gyarmatokról hazatért kiábrándult rokonai, rep- kényes kastélyai és minden gyanú felett álló penziói az idők folyamán alaposan beporosodtak. Anélkül a humorral átszőtt, kastélyszagot árasztó, ünnepélyes stílus nélkül, az anakronisztikus angol előkelőség' (szándékkal vagy szándék- talanul) torzított atmoszférája nélkül Agatha Christie történetei nem sokat érnek. Mindent egybevetve nem vagyok ellene a külföldi alapanyagoknak, de akkor tegyük hozzá a magunk szakértelmét, a magunk mondanivalóját, sőt a magunk kritikáját. Legyen egyéniségünk. Még krimiben is. A Nulla óra nulla perc inkább volt olyan, mint egy elfuserált angol krimi, semmint egy szellemes magyar krimivígjáték. Ketten voltak ebben a filmben, akiknek játéka jelzett valamit a lehetőségekből. Székhelyi József Ted Latimerként kellőképpen gyanús és kellőképpen gu- nyoros figurát formált, Koltai János pedig úgy tudta idézőjelbe tenni Thomas figuráját, hogy miközben valóságos figura volt, nem egyszerűen eljátszott szerep, még azt a fanyarságot is érzékeltetni tudta, ami Agatha Christie-ből talán egyedül érdekes. A nézők bizonyára egyként fájlalták a ki nem elégített várakozást. Annál is inkább, mert a Tetthely sorozat a maga lélektani tapogatózásaival vagy a túlbonyolított, ámde mindig látványos és izgalmas „A bűvész" filmek után — vagy közben — joggal szeretett volna látni egy igazi magyar attrakciót. H. E.
