Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-12 / 100. szám
1978. április 12., szerda Dunántúlt napló 5 Kozmonauták kitüntetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyújtotta át kedden délelőtt a Kremlben az elnökség által adományozott kitüntetéseket a Szojuz—Szaljut űrexpedíció hat résztvevőjének: Jurij Romanyenkónak, az űrállomás parancsnokának és Georgij Grecskó- nak, a Szaljut fedélzeti mérnökének, a két új „űr- világcsúcstartónak”, továbbá Vlagyimir Dzsanibekov- nak és Oleg Makarovnak, illetve az első nemzetközi űrexpedíció két tagjának, Alekszej Gubarevnek és a csehszlovák űrhajósnak, Vladimir Remeknek. Valamennyien Lenin-rendet kaptak. Azok, akiknek ez volt az első űrutazásuk, megkapták a Szovjetunió Hőse címet, a vele járó arany csillagot és a Szovjetunió űrhajós pilótája kitüntetést, a második űrutazásukban részt vettek pedig a második arany csillagot. N. Ceausescu az USA-ba utazott Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, és felesége, kedden délután, James Carter amerikai elnök meghívására Bukarestből az Egyesült Államokba repült. Az elnök kíséretében van többek között Gheorghe Oprea, a miniszterelnök első helyettese, Stefan Andrei külügyminiszter, Vasile Pungan, a köztársasági elnök tanácsadó csoportjának miniszteri rangban lévő vezetője és loan Avram, gépgyártóipari miniszter. A román sajtó arról tájékoztat, hogy Ceausescu elnök látogatása a bilaterális kapcsolatok bővítését szolgálja, s hogy Románia mindenekelőtt gazdasági területen kíván szorosabb együttműködést folytatni az Egyesült Államokkal. Ceausescu és Carter időszerű nemzetközi kérdésekről is tárgyal. Tájékozott források szerint az európai biztonságról, a közel-keleti helyzet rendezésének lehetséges módozatairól, valamint a leszerelésről folytatnak majd eszmecserét. + DELHI: Nilam Szandzsiva Redd indiai köztársasági el- r\ök, Morardzsi Deszai miniszterelnök és Atal Bihari Vadzspaji külügyminiszter fogadta az Indiában tartózkodó szovjet parlamenti küldöttséget. A delegációt Alekszej Si- tyikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke vezeti. NAGYVILÁGBAN Gustav Husák bonni tárgyalása során több megállapodást írtak alá a két ország vezetői. A képen Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, mögötte Husák és Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője, mögötte Schmidt kancellár.----------------------------A----------------------------+ GENF: Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 33. ülésszaka. A fórum résztvevői — az európai országok, továbbá az Egyesült Államok és Kanada képviselői — a Helsinkiben elfogadott záróokmánynak megfelelően megvitatják a gazdasági, az ipari, a kereskedelmi, a tudományos, a műszaki és az egyéb természetű együttműködés fokozásának kérdéseit. * NYUGAT-BERLIN: Nyugat-Berlinben kedden megkezdődött az úgynevezett „Lorenz- per". A per vádlottjai a „Június 2. mozgalom" tagjai, akiket azzal vádolnak, hogy 1975. február 27-én részt vettek Peter Lorenznek, a nyugat-berlini CDU elnökének elrablásában. A hat vádlott ellen azt a vádat is emelték, hogy 1974 novemberében részesei voltak egy másik, nagy feltűnést keltő ügynek, Günter von Drenk- mann, a nyugat-berlini törvényszék elnöke meggyilkolásának, valamint különféle bankrablásoknak és más bűntetteknek is. + MOSZKVA: A Nagy Kreml palotában kedden délelőtt 10 órakor folytatódott az Orosz- országi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának hétfőn kezdődött rendkívüli ülésszaka. Az OSZSZSZK parlamentjének 900 küldötte a legnagyobb szovjet szövetségi köztársaság új alkotmánytervezetét vitatja meg. A parlamenti ülésszak első napján hangzott el Mihail Szo- lomencevnek, az SZKP KB PB póttagjának, az OSZSZSZK Minisztertanácsa elnökének, az alkotmánybizottság elnökének beszéde, amelyben a képviselők elé terjesztette megvitatásra és jóváhagyásra a tervezetet. + BONN: Li Csiang kínai külkereskedelmi miniszter NSZK-beli látogatása során kitűnt, hogy az utazás célja nem annyira külkereskedelmi, mint inkább katonai jellegű — írja a TASZSZ bonni tudósitója. A kínai vendéget Franz Josef Strauss, a CSU vezére szívélyes fogadtatásban részesítette. Torinói merényletek Az olasz lapok keddi számukban ismertették annak a létéinek a tartalmát, amelyet Aldo Moro kereszténydemokrata pártelnök írt — nyilvánvalóan elrablóinak kényszerítésére. Moro levelében megismétli: azt akarja, hogy kicseréljék más „politikai" foglyokért. Olaszországban közben folytatódnak a terrorakciók: Torinóban hétfőn este és kedden reggel két merényletet követtek el. Az elsőt magukat „Harci prole- tárosztagosoknak" nevező ál baloldaliak vállalták magukra. Pisztolylövésekkel életveszélyesen megsebesítettek egy orvost, a 36 éves Ruggero Griót. A másik merénylet áldozata egy 31 éves börtönőr, akit lakása előtt lőttek agyon, amikor munkahelyére indult. Lorenzo Cotugnónak — mielőtt kioltották volna életét — sikerült szolgálati pisztolyával az egyik terroristát megsebesítenie. A sebesült támadót, a 23 éves Cristoforo Bianconit a helyszínre érkező rendőrök őrizetbe vették,■ kórházba szállították és ott azonnal megkezdték kihallgatását. + ATHÉN: Meghatározatlan időre elhalasztották az újabb görög—török csúcstalálkozó előkészítésére, e hét péntekére Ankarába tervezett diplomáciai megbeszélést, amelyen a két fél magas rangú külügyminisztériumi tisztviselőivel képviseltette volna magát — jelentette be kedden Athénban a kormány szóvivője. ♦ WASHINGTON: Az Egyesült Államok kormánya az amerikai haditengerészet nagy ütemű fejlesztését, a hadihajók számának nagymértékű növelését tervezi az 1979—1983-as évekre. Mint Harold Brown amerikai hadügyminiszter a képviselőház haditengerészeti albizottságában közölte, a kormány ötéves programja mintegy 70 új hadihajó építését és további 13 modernizálását irja elő. A kormány a 32 milliárd dolláros programból 8 milliárd dollárt irányoz elő a trident típusú atommeghajtású, rakétahordozó tengeralattjárók építésére. ♦ WASHINGTON: Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az amerikai lapszerkesztők társaságának értekezletén kifejtette a kormány fegyverellenőrzési politikáját. Vance szólt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó, a Szovjetunióval kötendő újabb hosszú lejáratú megállapodás szükségességéről, s hangsúlyozta a leszereléssel kapcsolatos egyéb kölcsönös lépések nagy jelentőségét. A hatalmas erejű Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt érdekelt a háború veszélyének csökkentésében. ,,Ha nem kötünk megállapodást, ez arra késztetheti mindkét országot, hogy újabb fegyverzet-fejlesztési program megvalósításába kezdjen, s ennek megfelelően néhány milliárd dollárral fokozza az évi katonai kiadásokat, bár ezzel -biztonságunk nem fog fokozódni” — hangsúlyozta Vance. + PÁRIZS: Vietnam a baráti népek támogatására számit, hogy Délkelet-Ázsia békéje érdekében mielőbb tárgyalások kezdődjenek a Kambodzsával fennálló határkonfliktus rendezéséről —/jelentette ki kedden a VSZK párizsi nagy- követségének szóvivője. A szóvivő kormánya sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kambodzsai hatóságoknál „süket fülekre" talált a február 5-i vietnami javaslat, amely a két ország határán mindenfajta ellenséges katonai tevékenység beszüntetését célozta, és indítványozta egy, a felek területi szuverenitását és önállóságának kölcsönös tiszteletben tartását biztositó dokumentum, valamint a térség nemzetközi ellenőrzéséről szóló egyezmény aláírását. 4- LONDON: _ Londonban megerősítették, hogy dr. David Owen brit és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter jövő hét elején Salisburybe látogat, hogy személyesen igyekezzék megnyerni az új rhode- siai kerekasztal konferencia angolszász tervének a „belső megállapodás" négy aláíróját. Dokumentumok, vallomások Jurij Gagarin diákéveiről Tíz évvel az első Űrrepülés elült A bajkonuri sztyeppén ott állunk, ahonnan 1961. április 12-én útnak indult az első szovjet űrhajó. Néhányon kö- , zülünk még jól emlékeznek erre a napra. Mások — a fiatalabbak — már történelemként idézik. A beszélgetés során merült fel a kérdés: az első, űrhajós útjáról a világ valamennyi újságja írt, de vajon korábban találkozhattunk-e Gagarin nevével a sajtóban? Erre a nem mindennapi emberre már jóval űrrepülése előtt fel kellett, hogy figyeljenek - érveltek a jelenlévők. Jura 1949-ben érkezett Ljubercibe, a Moszkva környéki városba, ahol egy mezőgazdasági gépgyár mellett működő ipari tanuló intézetben tanult. A megyei ifjúsági lapban találhatók cikkek az üzemről és az ipari tanuló intézetről, ám Gagarinról egyetlen szó sem. A járási lapnál hasonló a helyzet. Egy helyi újságíró, Alek- szandr Belov történész sietett segítségünkre. Átnéztük a mezőgazdasági gépgyár üzemi lapjának példányait. A lap 1951. június 6-i számában Mariana Gurjeva, a munkásfiatalok üzemi iskolájának igazgatója a vizsgákról ír: „A hetedik osztályban 32 tanuló vizsgázik. Algebra írásbeli feladatukat valamennyien sikeresen oldották meg. Korábban adta be munkáját Csugunov, Csernozsu- kov, Gagarin, Zolotov, Nye- polszkaja... E tárgyból és geometriából jeles osztájyza- tot kaptak.” Néhány számmal később, a június 30-i számban közlemény jelent meq: a hetedik osztályt kiválóan véqzők között ismét szerepel Jurij Gagarin neve. Sikerült találkoznunk Mariana Gur javával, az iskola volt igazgatójával: — Számos olyan tanítványom van, akikre ma, 30 év elteltével is név- szerint emlékszem. Jurára különösen, Nem véletlen, hogy kétszer is megemlítettem annak idején. Nagyszerűen tanult. Élénk, vékony fiú volt. Szeme határozottságról tanúskodott . . . 1951 nyarán, amikor ezek az anyagok megjelentek, Jurij már elvégezte az ipari tanuló iskolát. A dokumentumok azért értékesek, mert tíz évvel az emlékezetes űrutazás előtt először említik a jövendő kozmonauta nevét. Életének arról a szakaszáról tudósítanak, amelyről viszonylag keveset tudunk. A volt ipari tanuló iskola ma egykori tanítványának nevét viseli. Modern, jól felszerelt tanintézmény ez. Az iskolában féltő gonddal őrzött múzeum idézi az egykori diák emlékét. A városban, az iskolában ma is élnek és dolgoznak olyan emberek, akik ismerték Gagarint. Prohorov, az üzem egykori tapasztalt munkása, Jura tanítómestere mondta el, hogy egyedül Gagarin kapta meg az iskola elvégzésekor a legmagasabb minősítést. Mihail Alekszejev, az iskola egyik jelenlegi szakoktatója pedig így emlékezett vissza: — Magunk is csodálkoztunk, hogyan van Jurának mindenre ideje. A tanulásra, sportra — hiszen kiváló sportoló volt —, a társadalmi munkára, hozzá még az esti iskolára . . . Azt mondogatta, hoqy tovább akar tanulni, repülőmérnök szeretne lenni. Én a motoros szakkör vezetője voltam. Jurij természetesen ebbe a munkába is bekapcsolódott. Itt tanult motorkerékpárt vezetni az iskola melletti sportpályán, s egy alkalommal — erre jól emlékszem — elesett. A motorkerékpár fényszórója eltörött. Vigasztaltuk, ne vegye nagyon szívére a dolgot, kivel nem fordul elő ilyesmi! Jura azonban csak ennyit mondott: „az én hibám volt, én felelek érte.” Barátjával, Tyimofej Csugunowal elment vagont rakni, s a pénzen megvette az eltört fényszórót. Ivan Rovnov, az iskola tornatanára igen tehetségesnek tartotta az alacsonytermetű, gyors mozqású. nagy teherbírású Jurijt. Gagarin nem egyszer nyert első díjat a sportversenyeken. Testnevelő tanára azon fáradozott, hogy a kiváló sportolót a leningrá- di testnevelési technikumba irányítsa. 1951-ben Gagarin a hetedik osztályt elvégezve öntödei szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében sikeresen felvételit tett. Az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát. Azt mondta, hogy sportolni mindenütt lehet. Elválaszthatatlan barátaival és földijeivel, Csugu- nowal és Petusowal a szara- tovi ipari technikumba jelentkezett és felvették őket... Négy évvel az üzemi újságban megjelent közlemény utón a szarotovi ifjúsági lap, Gagarin első önálló repüléséről tudósít. A Volga menti városban kezdődött Jurij csillagok felé vezető útja: repülőklub, repülő iskola, a légierőknél teljesített szolgálat és végül 1961. áprilisa, Baj- konur... Alekszandr Bondar Az ezerarcú India Az arany város Bombay olyan, mint egy varázsgömb: benne van egész India. Miniatürizált formában benne van India mesés gazdagsága és hírhedt nyomora, népeinek tarkasága és földjének szépsége, együtt a múlt és a jövő. India lakosságának pontosan egy százaléka él az aranyvárosban — hatmillió ember. Napkelte előtt ébred a város. Mindenki mosdik, a paloták urai éppen úgy, mint a nyomortelepek lakói és az utcán alvó emberek. A vallási előírások szerint mosdanak. Nemcsak testi, hanem lelki megtisztulás ez. Hogy miként történik a házak belsejében, azt nem tudom, de látom, hogy a szabadban — tengerparton, parkokban, házak tövében — kis rézkancsókból öntik magukra a vizet az emberek, megmossák az arcukat, szemüket, homlokukat, s kiöblítik a szájukat. Hozzávetőlegesen egymillió ember aludt az utcán, most feltápászkodnak a kövezetről, és összecsavargatják rongyaikat. Reggelizik, akinek van mit. A járda szélén egy öregember ül, banánlevélről csipegeti a főtt rizst. Süt a nap, de még borzongatóan hűvös a levegő. Tél van. Egyszeresek meglódul a forgalom. Villamosok, emeletes buszok, autók, motoros riksák, kerékpárok, ökrös szekerek kerülgetik egymást. A tengeröbölt körülfutó Marine Drive-on nyolc sorban százkilométeres sebességgel száguldanak a kocsik. Egy-egy átkelőhelynél százszámra torlódnak össze. A rövidnad- rágos, gyapjú lábszárvédős rendőr a szolgálati övébe tűzött fekete napernyő alól irányítja az eszeveszett rohanást. Kavarog, forr az utca, pedig nem siet senki. De itt nem egyes járókelők vannak — emberáradat. Szabadtéri mosoda az egyik utca végén. Teljes az üzem. A futballpálya nagyságú területen cementmedencék egymás mellett, felnőttek és gyerekek, férfiak és nők mosnak bennük: ök a dhobik: a mosóemberek. Hagyományos módon mosnak, a kézre és a vízre bízva a tisztítást, s fehérítőként a napot használják. Tömérdek fehér ruhadarab szárad a füvön. Mesz- sziről derűs képet mutat ez az indiai Patyolat, közelről azonban jól látni, micsoda nehéz munka és mennyire fáradtak a dhobik. Ha megszomjazik a járókelő, lépten-nyomon ott vannak az utcai gyümölcsárusok. Mindent kapni, amit ez a meleg föld megterem. Narancsot, citromot, mangót, banánt, datolyát, pápáját, kókuszdiót, gránátalmát. Egy rúpiáért másfél füzérnyi banánt adnak, ennyit meg sem tudok enni egy nap alatt. Egy rúpia a kókuszdió is — kiszolgálással együtt, s ez utóbbi a drága. A fiú késével körülka- nyarítja, majd egy jól irányzott ütéssel leválasztja a gyümölcs kalapját. A tej kevés és langyos, de a „bélés" — a fehér hús — kellemes, jólesik rágcsálni. A Prince of Wales Múzeum kertjében nyírják a füvet. A világon mindenütt egy ember kezeli a fűnyírót, itt három: kettő húzza és egy tolja. Hallatlan pazarlás folyik az emberi munkaerővel, mint minden olyan országban, ahol roppant munkaerőfeleslegek kallódnak napról napra. Autóbuszunkon például a sofőrnek még egy segédje is van, aki fel-le segíti az utasokat, ki-be csukja az ablakokat, felszedi a szemetet és segít a parkolásnál. A szállodákban, éttermekben egész nap áll egy ember a bejáratoknál és kinyitja az ajtót, nehogy a vendégnek az ő szentséges kezével kelljen megfogni a kilincset. A jobb tói lettekben örökké készenlétben áll egy szolga, aki megnyitja és elzárja a kézmosó csapot, s odanyújtja a törülközőt. Elnézem az utcán jövő-menő embereket. Gyönyörű barna szemük van és csodálatosan néznek. Soványak, ébenfa lábuk döbbenetesen vékony, a térdük kidudorodik, mint egy daganat. A felnőttek olyan véznák, mint egy kamaszodó gyerek. Az indiai ember — mondják — any- nyit szenved a klímától, a szegénységtől, a betegségektől, hogy hamar megöregszik. Szembetűnő, mennyire komolyak, csak ritkán töri át egy-egy mosoly a komolyságukat. Pedig vendégszerető és szívélyes nép. Ám kinek volna humora azok közül, akik sohasem ismerték azt a fényűzést, hogy mindennap jóllakjanak és fedél legyen a fejük felett. Napközben még csak tűrhető a meleg. Délután már érződik az erős pára, este pedig rátapad az ing az ember testére. A tenger felől érkező légáramlás hozza a nedvességet. Hirtelen sötétedik, aminthogy reggel gyorsan világosodik. Az aranyváros legnyomorul- tabbjai fekszenek le legkorábban. Igyekezniük kell, hogy megszerezhessék a legkedvezőbb hálóhelyet. A nyomortüzek lángjai meqvilágítjók a rongyokba burkolózott emberalakokat. Eqy közéoület oszlopsora alatt 14—15 éves vézna fiúcska fekszik az aszfalton, szétdobva keze-lába, arcán irtózatos kimerültség látszik. Nyilván egész napon át látott-futott valahol. Piciny, törékeny anyja mezítláb tapossa a gyerek combját, hogy feloldja a fáradság okozta merevgörcsöt és el tudjon aludni. Egyikük sem beszél. Amikor elhaladtam mellettük, az anya rámemelte tekintetét — szomorú, fáradt, reménytelen volt. Az ilyen tekintetet nehezen tudja feledni az ember. A tengerparton paloták magasodnak. A masszív kerítés mögött csodálatos parkok, szökőkutak, úszómedencék, egzotikus növények és állatok. A kapunál éjjel-nappal egymást váltva silbakol a palota magánőrsége, nehogy az utcán heverő „rongycsomók" közül valaki megzavarja a bennlevők nyugalmát. (Folytatjuk)
