Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-12 / 100. szám

1978. április 12., szerda Dunántúlt napló 5 Kozmonauták kitüntetése Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyúj­totta át kedden délelőtt a Kremlben az elnökség ál­tal adományozott kitünteté­seket a Szojuz—Szaljut űr­expedíció hat résztvevőjé­nek: Jurij Romanyenkónak, az űrállomás parancsnoká­nak és Georgij Grecskó- nak, a Szaljut fedélzeti mérnökének, a két új „űr- világcsúcstartónak”, továb­bá Vlagyimir Dzsanibekov- nak és Oleg Makarovnak, illetve az első nemzetközi űrexpedíció két tagjának, Alekszej Gubarevnek és a csehszlovák űrhajósnak, Vladimir Remeknek. Vala­mennyien Lenin-rendet kap­tak. Azok, akiknek ez volt az első űrutazásuk, meg­kapták a Szovjetunió Hőse címet, a vele járó arany csillagot és a Szovjetunió űrhajós pilótája kitüntetést, a második űrutazásukban részt vettek pedig a máso­dik arany csillagot. N. Ceausescu az USA-ba utazott Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, és felesége, kedden délután, James Carter amerikai elnök meghívására Bukarestből az Egyesült Államokba repült. Az elnök kíséretében van töb­bek között Gheorghe Oprea, a miniszterelnök első helyettese, Stefan Andrei külügyminiszter, Vasile Pungan, a köztársasági elnök tanácsadó csoportjának miniszteri rangban lévő vezető­je és loan Avram, gépgyártó­ipari miniszter. A román sajtó arról tájékoz­tat, hogy Ceausescu elnök lá­togatása a bilaterális kapcso­latok bővítését szolgálja, s hogy Románia mindenekelőtt gazda­sági területen kíván szorosabb együttműködést folytatni az Egyesült Államokkal. Ceausescu és Carter időszerű nemzetközi kérdésekről is tárgyal. Tájéko­zott források szerint az európai biztonságról, a közel-keleti hely­zet rendezésének lehetséges módozatairól, valamint a le­szerelésről folytatnak majd esz­mecserét. + DELHI: Nilam Szandzsiva Redd indiai köztársasági el- r\ök, Morardzsi Deszai minisz­terelnök és Atal Bihari Vadzspaji külügyminiszter fo­gadta az Indiában tartózkodó szovjet parlamenti küldöttsé­get. A delegációt Alekszej Si- tyikov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke vezeti. NAGYVILÁGBAN Gustav Husák bonni tárgyalása során több megállapodást írtak alá a két ország vezetői. A képen Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter, mögötte Husák és Genscher, a nyugatnémet dip­lomácia vezetője, mögötte Schmidt kancellár.----------------------------A----------------------------­+ GENF: Kedden a genfi Nemzetek Palotájában meg­nyílt az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottságának 33. ülés­szaka. A fórum résztvevői — az európai országok, továbbá az Egyesült Államok és Kana­da képviselői — a Helsinkiben elfogadott záróokmánynak megfelelően megvitatják a gaz­dasági, az ipari, a kereskedel­mi, a tudományos, a műszaki és az egyéb természetű együtt­működés fokozásának kérdé­seit. * NYUGAT-BERLIN: Nyu­gat-Berlinben kedden megkez­dődött az úgynevezett „Lorenz- per". A per vádlottjai a „Jú­nius 2. mozgalom" tagjai, aki­ket azzal vádolnak, hogy 1975. február 27-én részt vettek Pe­ter Lorenznek, a nyugat-berlini CDU elnökének elrablásában. A hat vádlott ellen azt a vá­dat is emelték, hogy 1974 no­vemberében részesei voltak egy másik, nagy feltűnést keltő ügynek, Günter von Drenk- mann, a nyugat-berlini tör­vényszék elnöke meggyilkolá­sának, valamint különféle bankrablásoknak és más bűn­tetteknek is. + MOSZKVA: A Nagy Kreml palotában kedden délelőtt 10 órakor folytatódott az Orosz- országi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának hétfőn kezdődött rendkívüli ülésszaka. Az OSZSZSZK parlamentjének 900 küldötte a legnagyobb szovjet szövetségi köztársaság új al­kotmánytervezetét vitatja meg. A parlamenti ülésszak első napján hangzott el Mihail Szo- lomencevnek, az SZKP KB PB póttagjának, az OSZSZSZK Minisztertanácsa elnökének, az alkotmánybizottság elnökének beszéde, amelyben a képvise­lők elé terjesztette megvitatás­ra és jóváhagyásra a terveze­tet. + BONN: Li Csiang kínai külkereskedelmi miniszter NSZK-beli látogatása során kitűnt, hogy az utazás célja nem annyira külkereskedelmi, mint inkább katonai jellegű — írja a TASZSZ bonni tudósitó­ja. A kínai vendéget Franz Josef Strauss, a CSU vezére szívélyes fogadtatásban része­sítette. Torinói merényletek Az olasz lapok keddi számuk­ban ismertették annak a létéi­nek a tartalmát, amelyet Aldo Moro kereszténydemokrata párt­elnök írt — nyilvánvalóan elrab­lóinak kényszerítésére. Moro levelében megismétli: azt akarja, hogy kicseréljék más „po­litikai" foglyokért. Olaszországban közben folyta­tódnak a terrorakciók: Torinó­ban hétfőn este és kedden reg­gel két merényletet követtek el. Az elsőt magukat „Harci prole- tárosztagosoknak" nevező ál bal­oldaliak vállalták magukra. Pisz­tolylövésekkel életveszélyesen megsebesítettek egy orvost, a 36 éves Ruggero Griót. A másik me­rénylet áldozata egy 31 éves bör­tönőr, akit lakása előtt lőttek agyon, amikor munkahelyére in­dult. Lorenzo Cotugnónak — mi­előtt kioltották volna életét — sikerült szolgálati pisztolyával az egyik terroristát megsebesítenie. A sebesült támadót, a 23 éves Cristoforo Bianconit a helyszínre érkező rendőrök őrizetbe vették,■ kórházba szállították és ott azon­nal megkezdték kihallgatását. + ATHÉN: Meghatározat­lan időre elhalasztották az újabb görög—török csúcstalál­kozó előkészítésére, e hét pén­tekére Ankarába tervezett dip­lomáciai megbeszélést, ame­lyen a két fél magas rangú külügyminisztériumi tisztviselői­vel képviseltette volna magát — jelentette be kedden Athénban a kormány szóvivő­je. ♦ WASHINGTON: Az Egye­sült Államok kormánya az ame­rikai haditengerészet nagy üte­mű fejlesztését, a hadihajók számának nagymértékű növe­lését tervezi az 1979—1983-as évekre. Mint Harold Brown amerikai hadügyminiszter a képviselőház haditengerészeti albizottságában közölte, a kor­mány ötéves programja mint­egy 70 új hadihajó építését és további 13 modernizálását irja elő. A kormány a 32 milliárd dolláros programból 8 milliárd dollárt irányoz elő a trident típusú atommeghajtású, raké­tahordozó tengeralattjárók épí­tésére. ♦ WASHINGTON: Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter az amerikai lapszerkesztők társaságának értekezletén ki­fejtette a kormány fegyverel­lenőrzési politikáját. Vance szólt a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozására vo­natkozó, a Szovjetunióval kö­tendő újabb hosszú lejáratú megállapodás szükségességé­ről, s hangsúlyozta a leszere­léssel kapcsolatos egyéb köl­csönös lépések nagy jelentő­ségét. A hatalmas erejű Szov­jetunió és az Egyesült Államok egyaránt érdekelt a háború veszélyének csökkentésében. ,,Ha nem kötünk megállapo­dást, ez arra késztetheti mind­két országot, hogy újabb fegy­verzet-fejlesztési program meg­valósításába kezdjen, s ennek megfelelően néhány milliárd dollárral fokozza az évi kato­nai kiadásokat, bár ezzel -biz­tonságunk nem fog fokozód­ni” — hangsúlyozta Vance. + PÁRIZS: Vietnam a baráti népek támogatására számit, hogy Délkelet-Ázsia békéje érdekében mielőbb tárgyalá­sok kezdődjenek a Kambod­zsával fennálló határkonfliktus rendezéséről —/jelentette ki kedden a VSZK párizsi nagy- követségének szóvivője. A szó­vivő kormánya sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kam­bodzsai hatóságoknál „süket fülekre" talált a február 5-i vietnami javaslat, amely a két ország határán mindenfajta ellenséges katonai tevékeny­ség beszüntetését célozta, és indítványozta egy, a felek te­rületi szuverenitását és önálló­ságának kölcsönös tiszteletben tartását biztositó dokumentum, valamint a térség nemzetközi ellenőrzéséről szóló egyezmény aláírását. 4- LONDON: _ Londonban megerősítették, hogy dr. David Owen brit és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter jövő hét elején Salisburybe láto­gat, hogy személyesen igye­kezzék megnyerni az új rhode- siai kerekasztal konferencia angolszász tervének a „belső megállapodás" négy aláíróját. Dokumentumok, vallomások Jurij Gagarin diákéveiről Tíz évvel az első Űrrepülés elült A bajkonuri sztyeppén ott állunk, ahonnan 1961. április 12-én útnak indult az első szovjet űrhajó. Néhányon kö- , zülünk még jól emlékeznek erre a napra. Mások — a fia­talabbak — már történelem­ként idézik. A beszélgetés so­rán merült fel a kérdés: az első, űrhajós útjáról a világ valamennyi újságja írt, de vajon korábban találkozhat­tunk-e Gagarin nevével a sajtóban? Erre a nem min­dennapi emberre már jóval űrrepülése előtt fel kellett, hogy figyeljenek - érveltek a jelenlévők. Jura 1949-ben érkezett Ljubercibe, a Moszkva kör­nyéki városba, ahol egy me­zőgazdasági gépgyár mellett működő ipari tanuló intézet­ben tanult. A megyei ifjúsági lapban találhatók cikkek az üzemről és az ipari tanuló in­tézetről, ám Gagarinról egyetlen szó sem. A járási lapnál hasonló a helyzet. Egy helyi újságíró, Alek- szandr Belov történész sietett segítségünkre. Átnéztük a mezőgazdasági gépgyár üze­mi lapjának példányait. A lap 1951. június 6-i számá­ban Mariana Gurjeva, a munkásfiatalok üzemi iskolá­jának igazgatója a vizsgákról ír: „A hetedik osztályban 32 tanuló vizsgázik. Algebra írásbeli feladatukat vala­mennyien sikeresen oldották meg. Korábban adta be mun­káját Csugunov, Csernozsu- kov, Gagarin, Zolotov, Nye- polszkaja... E tárgyból és geometriából jeles osztájyza- tot kaptak.” Néhány szám­mal később, a június 30-i számban közlemény jelent meq: a hetedik osztályt ki­válóan véqzők között ismét szerepel Jurij Gagarin neve. Sikerült találkoznunk Ma­riana Gur javával, az iskola volt igazgatójával: — Számos olyan tanítványom van, akikre ma, 30 év elteltével is név- szerint emlékszem. Jurára kü­lönösen, Nem véletlen, hogy kétszer is megemlítettem an­nak idején. Nagyszerűen ta­nult. Élénk, vékony fiú volt. Szeme határozottságról ta­núskodott . . . 1951 nyarán, amikor ezek az anyagok megjelentek, Jurij már elvégezte az ipari tanuló iskolát. A dokumentumok azért értékesek, mert tíz év­vel az emlékezetes űrutazás előtt először említik a jöven­dő kozmonauta nevét. Életé­nek arról a szakaszáról tudó­sítanak, amelyről viszonylag keveset tudunk. A volt ipari tanuló iskola ma egykori tanítványának ne­vét viseli. Modern, jól felsze­relt tanintézmény ez. Az isko­lában féltő gonddal őrzött múzeum idézi az egykori diák emlékét. A városban, az is­kolában ma is élnek és dol­goznak olyan emberek, akik ismerték Gagarint. Prohorov, az üzem egykori tapasztalt munkása, Jura tanítómestere mondta el, hogy egyedül Ga­garin kapta meg az iskola el­végzésekor a legmagasabb minősítést. Mihail Alekszejev, az iskola egyik jelenlegi szak­oktatója pedig így emléke­zett vissza: — Magunk is csodálkoz­tunk, hogyan van Jurának mindenre ideje. A tanulásra, sportra — hiszen kiváló spor­toló volt —, a társadalmi munkára, hozzá még az esti iskolára . . . Azt mondogatta, hoqy tovább akar tanulni, re­pülőmérnök szeretne lenni. Én a motoros szakkör vezető­je voltam. Jurij természetesen ebbe a munkába is bekap­csolódott. Itt tanult motorke­rékpárt vezetni az iskola mel­letti sportpályán, s egy alka­lommal — erre jól emlékszem — elesett. A motorkerékpár fényszórója eltörött. Vigasz­taltuk, ne vegye nagyon szí­vére a dolgot, kivel nem for­dul elő ilyesmi! Jura azon­ban csak ennyit mondott: „az én hibám volt, én felelek érte.” Barátjával, Tyimofej Csugunowal elment vagont rakni, s a pénzen megvette az eltört fényszórót. Ivan Rovnov, az iskola tor­natanára igen tehetségesnek tartotta az alacsonytermetű, gyors mozqású. nagy teher­bírású Jurijt. Gagarin nem egyszer nyert első díjat a sportversenyeken. Testnevelő tanára azon fáradozott, hogy a kiváló sportolót a leningrá- di testnevelési technikumba irányítsa. 1951-ben Gagarin a hetedik osztályt elvégezve öntödei szakmunkás-bizonyít­vánnyal a zsebében sikeresen felvételit tett. Az utolsó pil­lanatban azonban meggon­dolta magát. Azt mondta, hogy sportolni mindenütt le­het. Elválaszthatatlan bará­taival és földijeivel, Csugu- nowal és Petusowal a szara- tovi ipari technikumba je­lentkezett és felvették őket... Négy évvel az üzemi újság­ban megjelent közlemény utón a szarotovi ifjúsági lap, Gagarin első önálló repülé­séről tudósít. A Volga menti városban kezdődött Jurij csil­lagok felé vezető útja: repü­lőklub, repülő iskola, a légi­erőknél teljesített szolgálat és végül 1961. áprilisa, Baj- konur... Alekszandr Bondar Az ezerarcú India Az arany város Bombay olyan, mint egy va­rázsgömb: benne van egész In­dia. Miniatürizált formában ben­ne van India mesés gazdagsá­ga és hírhedt nyomora, népei­nek tarkasága és földjének szépsége, együtt a múlt és a jövő. India lakosságának pon­tosan egy százaléka él az aranyvárosban — hatmillió em­ber. Napkelte előtt ébred a város. Mindenki mosdik, a paloták urai éppen úgy, mint a nyo­mortelepek lakói és az utcán alvó emberek. A vallási előírá­sok szerint mosdanak. Nemcsak testi, hanem lelki megtisztulás ez. Hogy miként történik a há­zak belsejében, azt nem tudom, de látom, hogy a szabadban — tengerparton, parkokban, házak tövében — kis rézkancsókból öntik magukra a vizet az em­berek, megmossák az arcukat, szemüket, homlokukat, s kiöblí­tik a szájukat. Hozzávetőlege­sen egymillió ember aludt az utcán, most feltápászkodnak a kövezetről, és összecsavargatják rongyaikat. Reggelizik, akinek van mit. A járda szélén egy öregember ül, banánlevélről csipegeti a főtt rizst. Süt a nap, de még borzon­gatóan hűvös a levegő. Tél van. Egyszeresek meglódul a for­galom. Villamosok, emeletes bu­szok, autók, motoros riksák, ke­rékpárok, ökrös szekerek kerül­getik egymást. A tengeröbölt körülfutó Marine Drive-on nyolc sorban százkilométeres sebes­séggel száguldanak a kocsik. Egy-egy átkelőhelynél százszám­ra torlódnak össze. A rövidnad- rágos, gyapjú lábszárvédős rendőr a szolgálati övébe tű­zött fekete napernyő alól irá­nyítja az eszeveszett rohanást. Kavarog, forr az utca, pedig nem siet senki. De itt nem egyes járókelők vannak — emberára­dat. Szabadtéri mosoda az egyik utca végén. Teljes az üzem. A futballpálya nagyságú területen cementmedencék egymás mel­lett, felnőttek és gyerekek, fér­fiak és nők mosnak bennük: ök a dhobik: a mosóemberek. Hagyományos módon mosnak, a kézre és a vízre bízva a tisz­títást, s fehérítőként a napot használják. Tömérdek fehér ru­hadarab szárad a füvön. Mesz- sziről derűs képet mutat ez az indiai Patyolat, közelről azon­ban jól látni, micsoda nehéz munka és mennyire fáradtak a dhobik. Ha megszomjazik a járókelő, lépten-nyomon ott vannak az utcai gyümölcsárusok. Mindent kapni, amit ez a meleg föld megterem. Narancsot, citromot, mangót, banánt, datolyát, pá­páját, kókuszdiót, gránátalmát. Egy rúpiáért másfél füzérnyi ba­nánt adnak, ennyit meg sem tudok enni egy nap alatt. Egy rúpia a kókuszdió is — kiszol­gálással együtt, s ez utóbbi a drága. A fiú késével körülka- nyarítja, majd egy jól irányzott ütéssel leválasztja a gyümölcs kalapját. A tej kevés és lan­gyos, de a „bélés" — a fehér hús — kellemes, jólesik rág­csálni. A Prince of Wales Múzeum kertjében nyírják a füvet. A vi­lágon mindenütt egy ember ke­zeli a fűnyírót, itt három: ket­tő húzza és egy tolja. Hallat­lan pazarlás folyik az emberi munkaerővel, mint minden olyan országban, ahol roppant mun­kaerőfeleslegek kallódnak nap­ról napra. Autóbuszunkon pél­dául a sofőrnek még egy se­gédje is van, aki fel-le segíti az utasokat, ki-be csukja az ab­lakokat, felszedi a szemetet és segít a parkolásnál. A szállo­dákban, éttermekben egész nap áll egy ember a bejáratoknál és kinyitja az ajtót, nehogy a vendégnek az ő szentséges ke­zével kelljen megfogni a kilin­cset. A jobb tói lettekben örök­ké készenlétben áll egy szolga, aki megnyitja és elzárja a kéz­mosó csapot, s odanyújtja a törülközőt. Elnézem az utcán jövő-menő embereket. Gyönyörű barna sze­mük van és csodálatosan néz­nek. Soványak, ébenfa lábuk döbbenetesen vékony, a térdük kidudorodik, mint egy daganat. A felnőttek olyan véznák, mint egy kamaszodó gyerek. Az in­diai ember — mondják — any- nyit szenved a klímától, a sze­génységtől, a betegségektől, hogy hamar megöregszik. Szem­betűnő, mennyire komolyak, csak ritkán töri át egy-egy mo­soly a komolyságukat. Pedig vendégszerető és szívélyes nép. Ám kinek volna humora azok közül, akik sohasem ismerték azt a fényűzést, hogy minden­nap jóllakjanak és fedél legyen a fejük felett. Napközben még csak tűrhető a meleg. Délután már érződik az erős pára, este pedig ráta­pad az ing az ember testére. A tenger felől érkező légáram­lás hozza a nedvességet. Hirte­len sötétedik, aminthogy reggel gyorsan világosodik. Az aranyváros legnyomorul- tabbjai fekszenek le legkoráb­ban. Igyekezniük kell, hogy megszerezhessék a legkedve­zőbb hálóhelyet. A nyomortüzek lángjai meqvilágítjók a ron­gyokba burkolózott emberalako­kat. Eqy közéoület oszlopsora alatt 14—15 éves vézna fiúcska fekszik az aszfalton, szétdobva keze-lába, arcán irtózatos ki­merültség látszik. Nyilván egész napon át látott-futott valahol. Piciny, törékeny anyja mezítláb tapossa a gyerek combját, hogy feloldja a fáradság okozta me­revgörcsöt és el tudjon aludni. Egyikük sem beszél. Amikor el­haladtam mellettük, az anya rámemelte tekintetét — szomorú, fáradt, reménytelen volt. Az ilyen tekintetet nehezen tudja feledni az ember. A tengerparton paloták ma­gasodnak. A masszív kerítés mögött csodálatos parkok, szö­kőkutak, úszómedencék, egzo­tikus növények és állatok. A ka­punál éjjel-nappal egymást váltva silbakol a palota ma­gánőrsége, nehogy az utcán heverő „rongycsomók" közül va­laki megzavarja a bennlevők nyugalmát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom