Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-02 / 91. szám
1978. április 2., vasárnap Dunantűll napló 3 Elvi egyetértésben a hatékonyabb munkáért az IUISZIUIV* KB osztalyuezetöje Irta: Jakab Sándor, ^Jártunk egész tevékenységében meghatározó szerepet ját- szanak az alapszervezetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt vezető szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben." A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha a párt folyamatosan tökéletesíti saját munkastílusát. E törekvésnek elválaszthatatlan része az alapszervezeti munka stílusának, módszereinek továbbfejlesztése. A fejlett szocialista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez napjainkban lényeges követelménye. A politikai élet irányítója Az alapszervezeteknek sok- létű tennivalóik vannak a párt- határozatok valóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési területükön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítpi és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a pórt általános érvényű határozatainak szellemében elemzik, vizsgálják területük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival össz- hanaban döntéseket hoznak a megérett kérdésekben és szervező munkával, politikai befolyásukkal biztosítják ezek végrehajtását. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechanizmusába. Más szóval: a párt- szervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, kihatású kérdésekben. Mint az adott terület kommunistáinak közössége, a szak- szervezettel, az ifjúsági szervezettel, a szocialista brigádokkal és más társadalmi mozgalmakkal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törekszik minél alaposabban megismerni e kollektíva érdekeit,. véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munkahelyi demokráciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munkahelyi kollektíva részt vehessen az irányításban, a döntésekben. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni helyüket a politika kialakításának és megvalósításának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az öntevékenységre. A pártalapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmilag mindenekelőtt a qazdaságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek általában felelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági természetű határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, ag- ronómusokat, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nekik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaságszervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések’,* amelyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedig az alapszervezet minden tagjának megvan a maga helye, szerepe, teendője. A konkrétság követelménye így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikák feladatok megoldását elvi-politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativitással. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell hogy jellemzője legyen az álapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A, konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégiscsak a hatáskö- rileg illetékes gazdasági vezetőktől kell -igényelniük a megoldást, szükség esetén felvetve akár a személyes felelősséget is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdekekről. A párthatározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdek érvényesítése körültekintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme a különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. Kapcsolat a szakmai vezetéssel A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltétele- zettsége határozza meg a párt- szervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Úgy vélem, már magának a kérdésnek ilymódon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen ,,optikát” adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvipolitikai irányító tevékenysége viszont általában kevésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája" a gazdasági, intézményi vezető, .s a pártvezetés mögéje szorul. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelődésről. A párt- szervezet mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a munkahelyi vezető tagja pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár párton kívüli, mint a munkáshatalom megbízottja politikai felelősséget visel a gondjaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívája előtt is. E -felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie kell az ott működő pártszervezet politikai bizalmát. A feltételek adottak Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a pártalapszervezetek betöltsék hivatásukat, megfeleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. JÁTÉKOK ÉS FORMATERVEZŐK: Nádas László és Antoni Rozália ipari formatervező házaspár gyermekjátékok tervezésével is foglalkozik. Céljuk, hogy a formatervezett egyedi játékokat és játszótéri eszközöket sorozatban is lehessen gyártani. A képen: Nádas László a tervezöasztalánál. A dunakeszi híitöhaz titkai Húsprogram, szilvásgombóc Malacok a gyárudvaron Sokszoros túlteljesítésben n lépcsőfordulónál dicsőségtábla fogadja a látogatót. Fotómosolyok, friss frizurák, fehér ing, nyakkendő, a galléron kitüntetés. Az utolsó három kép tán a legérdekesebb, nem is az arcok, hanem a nevek: Elidio Rossi, Mauro Pianni és Lennart Anderson. A képeken két sötétbőrű, fekete hajú, mediterrán, meg egy szőke skandináv férfi. Gomblyukukban ötágú csillagos kitüntetés. Emigránsok? Politikai menekültek? Eleddig az a harmadik anekdotába illő furcsaság itt Dunakeszin. Például: egyes területeken urh-rádióval irányítják egymást a dolgozók. Éjszakánként előfordult, hogy veszekedtek, vagy „lazább” munkára biztatták egymást. Ilyenkor azután rájuk dörgött egy égi hang — az igazgatóé, aki otthon, ágyában fekve hallgatta őket. Mióta mindenki tud erről, valahogy feszesebb a munkatempó. Másik történet szerint egy idő óta Dunakeszin még a kutyák is velőscsontot vacsoráznak, mivel a hűtőház mellék- termékként ilyen csemegére tett szert. Az ipar nem veszi át, a maszek jönne kamionnal, neki viszont az igazgató nem adja. Inkább odaáll a kapuba, s a hazatérő munkásoknak kezébe nyom egy zsákravalót.' E három furcsasággal léptem be az ajtón. Dunakeszin, ahol az út kétfelé ágazik, nyolc éve még paradicsomföldek voltak. Most bokros részek közt fehér épületek bújnak meg, tökéletes harmóniában a természettel. Itt kezdett egészen új életet 4ő éves korában Szabó József. Szabó József, aki már gyermekkorában részt vett a munkások szervezkedésében, munkások postása volt a gödi fészekben. 1944-ben a szovjet hadsereg Budapesten lévő fel- derítője, aztán rendőr, majd kegyvesztett, majd 1957-ben a kormányőrség szervezője, végül pedig a hűtőipar párttitkára. Csaknem ötvenéves volt, amikor ide küldték, az új üzem megalapozására, s neki mindez annyira megtetszett, hogy itt maradt igazgatónak. — Ne gondolja, hogy képzetlenül ültettek ebbe a székbe. Elvégeztem a legmagasabb szintű belügyi iskolákat, valamint a műegyetem ipargazdaságtan szokat és a jogot. Nem szólva arról, hogy a hűtőiparnál az ipartelepítés megszervezése volt a feladatom. Magyar munkásokkal, olasz kooperációban 1970-ben kezdődött az építkezés - innen az olasz meg skandináv nevek: a szerelést irányították, s örültek a csillagos kitüntetésnek büszr kék voltak rá. Egy évvel később megtörtént az első betározás az ezer vagonnyi áru befogadására tervezett hűtőházban. — Az eredeti tprvek szerint két fordulóval évi kétezer vagon árut keiiett volna lefagyasztanunk, most 7000—8000 vasúti kocsira való hús fordul meg itt évente. A gazdasági bizottság határozata alapján évi 200 vagon bogyós gyümölcsöt — szamócát, egrest, málnát — kellett lefagyasztanunk, 1973- ban már 460 vagonnál tartottunk. Ez a lényeg, de ha lefut a hús „bérfagyasztása" — az ágazati profil — akkor jönnek még a bogyósok, majd pedig gyógyszerek, gyógyszer-alapanyagok export—import fagyasztása, készítése, továbbá foglalkoznak húsipari készítmények gyártásával, belső árutermeléssel. Utóbbi azt jelenti, hogy szilvásgombócot, tököt, túrós rétest „gyártanak” szigorúan exportra. Bértömeg-gazdálkodásban dolgoznak. Annak idején 18 millió dolláros bevételt terveztek, most 80 milliónál tartanak. Csak a málna 10 millió dollárt hoz.- Jelentősebb beruházás nélkül miként tudták ilyen sokszorosan túlteljesíteni a terveket? Az igazgató mosolyog:- Kizárólag a termékszerkezet, a munkaszervezés korszerűsítésével. Igaz, jelentős munkatöbblettel, de beruházás nélkül növeltük belső intenzitásunkat. Tudja, minden évben kitalálunk valami kis „trükköt”. Mert például nagyon lényeges, milyen gyorsan pakolunk ki a hűtőtérből — rengeteg ötlettel, észszerűsítéssel rövidítettük az időt. No, és rugalmasak vagyunk: tavaly kevés volt a bogyós, növeltük hát a szilvásgombóc gyártását, hatszorosára és nem végeztünk előtte két évig tartó „piackutatást". Dolgozóink közt vannak húsipari szakmunkások, őket úgy „használjuk ki”, hogy kicsontoztatjuk velük a húst, a konzervipar pedig ezért az immár félkész nyersanyagért jóval többet fizet. Az üzemnek az eredményéhez képest hihetetlenül kicsi a munkáslétszáma: mindössze 360-an vannak. Az itteni fizetésekről viszont legendák keringenek. Szabó József nem árulja el az összeget, mondván, hogy nem akarja idecsábítani a fél országot. Mindenesetre „diplomás segédmunkásaik" is vannak. — Nem szabad tőlük sajnálni a nagy jövedelmet: szezonban napi 12 órát vállalnak mínusz 25-45 fokon, s ha kommunista műszakot szervezünk, ki se lehet zavarni őket a gyárból. Azt hiszem, nem is csak a pénzért csinálják . . . önelszámoló egységekkel dolgozunk, amelyek év elején konkrét számokkal megkapják az arra az évre megjelölt gazdasági célokat: mit szeretnénk elérni, ehhez milyen létszám, bér és egyéb keretünk van. Vagyis számítsák ki maguknak, mit akarnak, mit vállal a rész az egész érdekében. Büszkén mondhatom, még nem volt úgy, hogy ne kontrázták volna meg, amit kértünk! A környezet kellemes, munka után sportpályák, szórakozási lehetőségek várják az embereket, kinyílnak a munkaidő alatt zárt helyiségek is. Az igazgató fél évig verekedett a pénzügyi szabályokkal, hogy wurlitzert vehessen az ebédlőbe. Mikor megtalálta a kiskaput, ugyanígy szerezte be a három tévét meg a mozigépet is. No és a malacnevelő! Az igazgató sajnálta a veszendőbe menő éttermi moslékot, így az olaszok által itthagyott panelből társadalmi munkában disznóólát csináltak. Nyolc disznót hizlalnak már, társadalmi ünnepeken üzemi disznótort rendeznek.- Úgy hírlik, nemrég baj volt a hússal..,- Nem a hússal volt baj, hanem az összeírással. Betároltuk a nyugati exportbogyóst, mikor jött az írás: dobjuk ki, mert elfelejtettek összeszámolni az országban 4000 disznót, azt kell lefagyasztanunk. Év végén majd nem hiányzik az a pár millió dollár? Mérges lettem, megtagadtam az utasítást, túlórában lefagyasztottuk a húst meg az exportot is. Járkálunk a gépek között bámulom az automatasort. Ez például a válogató: az alapgépbe bemegy a málna, egyik oldalon kijön a hulladék, másikon ami nem jó, középen pedig a „guruló”, az amerikaiak csak ezt veszik át. Viszi a futószalag, méret szerint válogatja, csomagolja. Hárommillió rekesz fordul meg a gyárban, némelyik többször is. Szántó Péter
