Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-11 / 70. szám

1978. március 11., szombat Dunántúli Ilnnio 3 Huzavona tanszékügyben Kell-e angol szak a Pécsi Tanárképző Főiskolán ? Egykor az úri modor kelléke volt az idegennyelv-tudás, hi­szen, aki nem ropogtatta a franciát, meg sem szólalhatott előkelő társaságban. Manap­ság viszont már a munkakö­rök nagy része követeli meg valamely nyelv vagy nyelvek birtoklását. Vonatkozik ez a kereskedelemben dolgozóktól kezdve a tudományos munka­társakig. Az orosz, német, francia mellett egyre nőtt az igény az angol iránt is, és ép­pen ezért nyolc évvel ezelőtt a pécsi és az egri tanárkép­ző főiskolákon is megalakítot­ták az angol tanszéket, mond­ván, az általános iskolákban is fokozatosan bevezetik az an­gol tagozatot. Az érem oldala Az igény növekedett, a gyakorlat más volt egyik Pécsett az első évben csak magyar—angol, később orosz —angol szakokat is indítottak. A tanszék valóban „a nulláról indult”, megfelelő felszerelé­sek és tankönyvek nélkül. Azó­ta nem kis munkával kidolgoz­ták az új könyveket, igyekez­tek megteremteni az audio-vi­zuális oktatás feltételeit és a napokban készül el a 600 000 forint értékű stúdió, ahol kivá­ló minőségű tanszalagokat ké­szíthetnek és néhány év múlva nyelvi laboratóriummá alakul­hat. Ezenkívül dolgoznak az úgynevezett 6. kutatási főirá­nyon, melyet ,,A köznevelés fejlesztését szolgáló kutatások” című tervokmány hagyott jóvá. Célja egy távlati reformkon­cepció kidolgozása az angol nyelv tanításával kapcsolatban. A másik oldal A főiskoláról eddig négy an­golszakos „generáció” került ki. Az első évben nem is volt probléma, a hallgatók zöme talált a szaktárgyának meg­felelő tanári áldást, általános iskolákban és középiskolákban egyaránt. A második évfolyam­tól kezdve azonban a ne­gyedévesek hiába böngészték a meghirdetett állásokat, mindössze néhány angol sza­kos tanárt kerestek. Ki könyv- . tárba, ki művelődési házba ment dolqozni, fordítást vállal­tak, vagy egészen eltérő pá­lyán helyezkedtek el. Bár a nyelvtanulási igény megmaradt, sőt fokozódott az utóbbi években, úov tűnt, nincs szükség rájuk s ezt lát­szott igazolni a Művelődés- ügyi Közlönyben (1976/11.) megjelent határozat, miszerint a meglevő általános iskolai és gimnázium1 t^-ozatokat foko­zatosan kívánatos visszafejlesz­teni. Az ellentmondás nyilvánvaló, s most már az a kérdés, ho­gyan tovább. Hírek, találgatá­sok keltek szárnyra: megszűnik a tanszék, tolmácsképző lesz stb. A kérdés megválaszolásá­ra dr. Bognár József docenst kértük meg, aki nemcsak tan­székvezető, hanem a főisko­lai angol szakbizottság elnö­ke, a távlati reformkoncenció kutatási helyének vezetője, szervezője és tagja az MTA— OM idegennyelvű bizottságá­nak. — Azt a feladatot kaptuk, hogy dolgozzuk ki 1990-ig a távlati reformkoncepciót, kom­munikáció pedagógiai szem­pontból, melyhez nemcsak az angol és más idegen nyelvek, hanem az anyanyelvi képzés is hozzátartozik. Tervünket 1976. Januárjában elfogadták -és fél múlva, júniusban megjelent az ellene szóló határozat, mely­nek előkészítéséről nem is tud­tunk. — mondja dr. Bognár József. — Felmérést készítettünk a 39-es dandár úti munkáskerü­leti és a Jókai úti belvárosi iskolákban. Arra voltunk kí­váncsiak, mi a szülők vélemé­nye az idegen nyelv és ezen belül az angol tanításáról. Mindkét iskolában a többség — összesen 86 százalék — fontosnak tartotta, hogy gye­rekeik egy vagy két világ­nyelvet elsajátítsanak. Interjút készítettem különböző intézmé­nyek vezetőivel (például POTE, BUDAVOX, Közgazdasági Tu­dományi Egyetem), akik egybe­hangzóan állították, hogy az idegen nyelvek tudása ma már elengedhetetlen feltétele az eredményes munkának, munka­körök betöltésének. Az iskolai nyelvoktatás esetleges leszűkí­tése, megszüntetése elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeit érintené hátrányosan, akik ed­dig sem különtanártól, hanem az iskolában tanulták a nyel­veket ... S nyolc év alatt a tanszék fejlesztésére nem cse­kély pénz és energia is rá­ment . ... Mégsem szűnik meg a tanszék A következő, 1978/79-es tanévben nem indul elsős an­gol évfolyam, de ez mégsem jelent „lassú haldoklást". Az oktatásügyi miniszter ugyanis az elmúlt hetekben lá­togatott Pécsre és kijelentet­te, hogy az angol tanszéket nem szüntetik meg, sőt pers­pektivikusan továbbfejlesztik, melynek tervét most dolgozzák ki. Pályázati felhívás! A Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsa, a KISZ Baranya megyei Bizottsága, a KISZÖV, a MÉSZÖV és a Baranya me­gyei Népművelési Tanácsadó meghirdette bemutatórendsze­rét amatőr szakkörök és ama­tőr művészek részére. A díszí­tőművészeti, faragó, képző- és fotóművészeti szakköröknek, va­lamint a városunkban egyéni­leg dolgozó amatőröknek, a megyei kiíráshoz kapcsolódva kiállításokat rendeznek Pécsett. Díszítőművészeti, népi iparművészeti kiállítás József Attila Művelődési Ház, 1978. április 2-án, 16 órakor. Beküldési határidő: március 23. Cím: 7629 Pécs, Korvin Ottó u. 20. A tanszék sorsa tehát ren­deződik. Mégsem ártott volna, ha a távlati terveket idejeko­rán állítják össze, helyesen mérik fel az igényeket és a kettőt egyeztetik... Várjuk a fejleményeket. Barlahidai Andrea Ki árusítsa az újságot és a kifliket? ■ i1! i r __■ ______'____________ B M - W 90 ~ n minisztérium állásfoglalás-tervezete Két „tábor” a terhelés megítélésében A pedagógusokat általában még mindig mindenki irigyli, mert „egy szünet az életük". Példának hozzák fel az öreg falusi tanítót, aki júniusban előveszi a kapukulcsot és be­zárja az iskolát, szeptember­ben meg kinyitja. Délben már otthon van és ki tudja mit csi­nál azzal a rengeteg szabad idejével. Azonban ahogy növekszik a társadalmi elvárás a fiatalok­kor szemben, úgy növekednek a pedagógusok feladatai is. Az öreg tanító példája már a Gyermeksztárból zongoraművész Fotókiállítás József Attila Művelődési Ház, 1978. május 2-án 17 órakor. Beküldési határidő: április 20. Cím: 7629 Pécs, Korvin Ottó u. 20. Képzőművészeti kiállítás Ságvári Endre Művelődési Ház, 1978. május 18-án 18 óra­kor. Beküldési határidő: május 10. Cím: 7633 Pécs, Hajnóczy u. 35/d. A szakkörök 10-12 db mun­kával, az egyéni alkotók 2-3 anyaggal pályázhatnak. A be­küldött anyagokat, munkákat a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó által felkért zflsri bírálja el. A városi kiállításokon szerep­lő legjobb munkák továbbjut­nak a megyei bemutatóra, melyre 1978 októberében kerül sor. Némethy Attila házimuzsikája" A tévé, a film csak kikapcsolódás volt ff Némethy Attila zongoramű­vész kettős minőségben mu­tatkozott be szerda este a Pécsi Tanárképző Főiskolán: úgy, mint Liszt Ferenc művei­nek kiváló interpretátora, s úgy is, mint Gyurika, Fehér Klára egyik jelenetének tízéves szereplője. A bemutatkozás utóbbi részéhez korunk időgé­pe, a televízió is hozzájárult, — ugyanis éppen a koncert szünetében ismételték meg az 1960-ban fölvett vidám törté­netet — a koncert azonban élő­ben ment. Ritka tehetségre vall, ha valakinek egyszerre két művészpálya között kell választani. Némethy Attila előtt már kamaszkorában ott állott a kérdés: zongorista le­gyen vagy színművész? Mind­kettőhöz menvolt a lehetősége — és adottsága — hiszen már 15 évesen a Zeneakadémián tanult, ugyanakkor 6 éves ko­rától rendszeresen szerepelt a televízióban. (Ö szinkronizálta Mézqáék Aladár fiát is.) Né­methy Attila a zenét válasz­totta. — Tulajdonképpen sohasem volt igazán kérdéses, hová húz jobban a szívem, hiszen édes­anyám zongoraművész, s én nagyon hamar kapcsolatba ke­rültem a zenével. Négyéves koromban már kottát olvas­tam, aztán hegedülni tanul­tam két évig. Ezt nagyon fá­rasztónak találtam, s így kö­töttem ki a zongoránál. A té­vé, a film csak kikapcsolódás volt. A fiatal zongoraművész — Kadosa Pál tanítványa — igen rangos mezőnyben lett máso­dik tavaly, az athéni nemzet­közi zongoraversenyen. Idén májusban a brüsszeli zongora- versenyen képviseli Magyaror­szágot. A világ egyik legnehe­zebb zenei erőpróbája ez a verseny, 1956 óta nem volt magyar résztvevője. — Ügy tudjuk, tiszteletbeli tagja a Pécsi Tanárképző Főis­kola kollégiumának . .. — Igen, ez már a negyedik szereplésem itt, talán ezért is hirdették házimuzsikának. Fó- nay Zsuzsa volt az egyik ta­nárom a Balettintézetben, ő most itt tanít a főiskolán. Ha jól emlékszem, 1974-ben hívott meg először egy kollégiumi rendezvényre, azóta tartjuk a barátságot. H. J. múlté. A pedagógus szemlélte­tő eszközöket gyárt, bekapcso­lódik az úttörő- és KlSZ-mun- kába, családot látogat, segíti a szülői munkaközösséget, ér­tekezleteket tart, adminisztrál, korrepetál, felelősi megbízatá­sokat lát el, könyvtárat, szak­kört vezet, szervezi a tanulók szórakozási lehetőségeit, verse­nyekre készít föl. Lehet, hogy a felsorolás nem teljes és nem is minden egyes pedagógus vé­gez ennyi feladatot. Az viszont kétségtelen, hogy a tanítási órákkal még korántsem fejező­dik be a pedagógusi munka. Természetesen nemcsak az ő munkájuk lett összetettebb, hanem a társadalom minden dolgozójáé és ezért fontos, hogy a munkaköröket újra „be­határolják". Az Oktatási Minisztérium ál­talános és középiskolai főosz­tályai, a pedagógusok szakszer­vezete, a munkaügyi és szociá­lis osztály összeállított egy ál­lásfoglalás-tervezetet az alsó- és középfokú oktatási-nevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri köte­lezettségeiről. A tervezetet az ország minden megyéjében megvitatják az intézmények fel­ügyelői, igazgatói, tanárai. Észrevételeiket a minisztérium­ba juttatják el, és végül ezt a közösen kialakított állásfogla­lást emelik országos érvényűvé. Pécsett az első alkalommal a megye szakmunkásképzői, szakközépiskolái és szakiskolái­nak képviselői gyűltek össze, hogy véleményt nyilvánítsanak. A keretjellegű tervezet négy fő pontba foglalva összegzi a pedagógusok kötelességeit és azokat a feladatokat is, ame­lyek a tanulók ellátásával, az iskolával kapcsolatosak, ám pedagógiai felkészültséget nem igényelnek, de eddig a peda­gógusokat terhelték velük. Ilyen például a tankönyv és munka­ruha osztása, ösztöndíjak kifi­zetése, takarékbélyeg, újságok árusítása, közönségszervezés, tízórai-árusítás és egyéb admi­nisztrációs tevékenység. kadtak. Az igazgatók többsége sokallta az engedményeket, míg a tanárok, kisebb eltéré­sekkel, egyetértettek ezzel a ponttal. „Tanáraink eddig is megol­dották a könyvosztást, az ösz­töndíjak kifizetését, a szerve­zéseket, a javításokat... Ha a pedagógusnak lesz hivatkozási alapja, hogy kérem, ez nekem nem feladatom, de más embe­rem nincs rá, akkor ki csinálja meg? Senki. Végül rám ma­rad ... A terhelést ezzel nem csökkentjük, de a gondokat, a káoszt növeljük...” — így az egyik tábor. Hallgassunk meg néhányat a „beosztottak" véle­ményéből is: „A pedagógus legfontosabb feladata az élet­re való felkészítés. Ez igen ko­moly munka, rengeteg időt kö­vetel és végül a családjával sem tud már foglalkozni, ezért lesz jó, ha az adminisztrációk­kal nem fárasztják... A közös tehervállalás még csak vágy­álom ... Ne legyen az a min­takép, aki mindent elvállal, de egyre kevésbé tud minőségi munkát végezni...” o o A vita ennél a pontnál rob­bant ki. S bár több megfonto­landó javaslat is elhangzott, a résztvevők két „táborra” sza­Az állásfoglalás-tervezeten még valóban kell alakítani és a helyi szabályozás, a gyakor­lat is beleszól. Mindenesetre a feladatok rögzítésére szükség van. A pedagógus elsőrendű dolga, hogy lehetőleg „csak” pedagógus legyen és ne pél­dául a moziüzem szervezője, pénztáros vagy karbantartó. Az állásfoglalás a mindennapok gyakorlatában nyújt majd vé­delmet a pedagógusnak, s ugyancsak a gyakorlat mutatja meg, mennyi idő szabadul föl, melyet pihenésre, önképzésre fordíthatnak, s mindkettő a magasabb színvonalú tanítást eredményezheti. A feladatok szükségessé teszik „plusz státu­sok" kialakítását, ügyintézők és pedagógusok felvételét. Mindehhez azonban az kell, hogy mindenki pontosan meg­értse az állásfoglalást összeál­lítók szándékát: levenni a fe­lesleges terheket az amúgy is „megpakolt" pedagógusok vál­láról. B. A. Amolyan vendégségfélében vagyok, a sarokban a tévé vaksi szemmel, némán lapít, az ajtóban pedig megjelenik házigazdáék gyermeke. Göm- bölyded formák, nedves haj­tincsek, pizsama. Rágja a pi­zsamakabát csücskét és köze­lít. — Hadd mondjak neked valamit — harsogja suttogva a fülembe. — Társaságban nem súg- dolózunk! — formed rá az anyja. — De ezt nem lehet más­nak hallani — tiltakozik a gyerek. — Talán nézd meg, nem folyik-e a csap a konyhában — javaslom, elvégre diplo­mácia is van a világon. A mama kimegy, a gyerek meg izgatottan sorolja. — írd meg, te, légy szíves, abba az újságba, hogy ez így nem járja! Mondják be, mikor jobb filmek vannak, hogy tíz éven aluliaknak mu­száj megnézni. — Ilyet nemigen szoktak bemondani . . . — Éppen azért írd meg. — De mire gondolsz? — Hát... amiket nekünk nem engednek nézni. — Mondjál példát. Kis barátnőm feszült izga­lommal nekiveselkedik, de csak hápogás lesz a dolog­ból. Szerencsére megérkezik a felmentő csapat. A bátyja. Szintén pizsamában. — Megmondtad neki? — Példákat! — követelő­zöm. — Fekete gyertya fénye, Sztrogoff Mihály, Égj, hogy világíts!... Ezeket kéne be­mondani úgy, hogy mondjuk tíz éven alul ajánlott, vagy ilyesmi. — És ha már úgyis írsz ró­la — folytatja csillogó szem­mel a lány — azt is írd meg, hogy a Lolka legyen mindig. Megírod? — Megpróbálom — fele­lem — úgyis akartam már a gyerekműsorokról . . . — Miket? — Hát például, hogy a Móka Miki nagyon aranyos, hogy remek dolog, hogy ma­gyar iskolásgyerekeket is lá­tunk versenyezni, pláne, ha új tornatermekben tartják a versenyt, ráadásul a mi me­gyénkben, hogy több jó rajz­filmet kellene vasárnap dél­előttönként vetíteni, vagy va­sárnap délután .. . — Az nagyon jó lenne — lelkendeznek. — Mint a jugó tévében. — Körülbelül. — Akkor most megígérted! És nem szép dolog, ha az ember nem tartja be a sza­vát. Tényleg nem szép dolog, így hát leírtam a kívánság- listát. Hátha . . . H. E. _______________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom