Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-08 / 67. szám
1978 .március 8., szerda Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN KSD. NAPLÓ, TELEFOTÖ Tragikus líbiai helikopter-szerencsétlenség áldozatai: Werner Lamberz, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Paul Markowski, az NSZEP KB tagja, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Helikopterszerencsétlenség Líbiában Tizenegy halálos áldozat A Német Demokratikus Köztársaság rádióállomásai kedd kora reggel óta a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának gyászjelentésével kezdik híradásaikat. Hétfőn este Líbiában helikopter-szerencsétlenség áldozata lett Werner Lamberz, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének különleges nagyköveteként vasárnap óta tartózkodott a Líbiai Arab Szocialista Népi Államban. A 11 emberéletet követő szerencsétlenség áldozata lett Paul Markowski, az NSZEP KB tagja, a Központi Bizottság nemzetközi osztályának vezetője, dr. Ármin Ernst tolmács és Hans- Joachim Spremberg, az ADN fotóriportere. Életét vesztette a helikopter többi utasa, köztük Taha Serif Ben Amer, a líbiai kormány miniszteri rangban levő összekötő titkára, valamint a négyfőnyi személyzet is. Werner Lamberz 49 éves volt. Fűtésszerelő szakmát tanult, 17 éves korában csatlakozott a szakszervezeti mozgalomhoz. 1947-ben lett a Német Szocialista Egységpárt tagja. 1963-ig a Szabad Német Ifjúságban, az FDJ-ben töltött be felelős funkciókat és közben — 1955-től 1959-ig titkára volt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek is. 1963-ban az NSZEP KB póttagja, egyben a KB külföldi tájékoztató osztályának vezetője lett. 1966-ban átvette a Központi Bizottság agitációs osztályának vezetését, majd 1967-ben a Központi Bizottság tagjává és egyben a KB titkárává választották. A Központi Bizottság titkáraként az agitációs és propagandamunka, a sajtó, a rádió és a televízió kérdéseivel foglalkozott. 1970-ben tagja lett a Német Szocialista Egyjégpárt Politikai Bizottságának. Az NSZEP képviseletében legutóbb részt vett a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak február 27-én március 1. között Budapesten tartott tanácskozásán. Tito—Carter tanácskozás Washingtonban Washington: Tito jugoszláv köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásra hétfőn, a késő esti órákban az Egyesült Államokba érkezett. A Fehér Ház katonai tiszteletadás mellett hivatalosan kedden reggel (helyi idő) fogadta Titót, majd a nap folyamán megkezdődtek a hivatalos tárgyalások James £arter elnök és Joszip Broz Tito között. Amerikai lapjelentések sze-. rint a megbeszéléseken a kérdések széles köre kerül napirendre: egyebek között az Egyesült Államok és Jugoszlávia viszonya, az Afrika szarvának térségében, valamint a Közel-Keleten kialakult helyzet. ♦-f MOSZKVA: A Szovjetunióban, Uljanovszk városában épül a kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagjainak közös kiképzőközpontja, amelyben a polgári légilorgalom pilótái, repülötechnikusai és légi- lorgalmi diszpécserei tanulnak majd. 4- TIJUANA: ötezer embert sújtott a mexikói Tijuana folyó múlt hét végi, a heves esőzések miatt bekövetkezett áradása — jelentették. Huszonegyen életüket vesztették, 1500 ház elpusztult, 2500 megrongálódott. Egy háromezer négyzet- kilométeres körzetben még, mindig ezrek vannak elzárva a külvilágtól és csak helikoptereken lehet biztosítani ellátásukat. ♦ NEW YORK: Grace Kelly, a világhírű, Oscar-dijas lilm- szinésznő, a monacói herceg hitvese az Egyesült Államokban turnézik „Madarak, vadak, virágok" című műsorával, amelyet Richard Pascóval, a Royal Shakespeare Company volt tagjával együtt ad elő. 4- BRAZZAVILLE: A Kongói Munkapárt katonai bizottságának határozatára március 18- án a Kongói Népi Köztársaságban ünnepi gyászfelvonulásokon és rendezvényeken emlékeznek meg Marien Ngouabi volt elngk halálának első évfordulójáról. Mint emlékezetes, Ngouabi a nemzetközi imperializmus ügynökei által elkövetett merénylet áldozata lett. A bizottság hétfői ülésén határozat született arról is, hogy december 31-én megemlékeznek Marien Ngouabi születésének - egyben a Kongói Munkapárt megalakulásának — évfordulójáról. 4- LISSZABON: Két kilogramm súlyú, kétszáz éves, aranyból vert pénzérmékre leltek egy portugál falucskában az építőmunkások, egy bontásra ítélt ház falai között. Az érméken a XVIII. század végi portugál uralkodónak, II. Mária királynőnek és férjének arcképe látható. 4- LENINGRAD: „Természet — fehér köpenyben" címmel a Szovjetunió első litoterápiai klinikáját bemutató film készült Leningrádban. Az irkutszki klinikán kizárólag gyógynövények alkalmazásával gyógyítanak különféle máj-, epe-, gyomor- és bélbetegségeket. Az ősi népi gyógymódok segítségével már több ezer betegnek adták vissza egészségét. 4- PEKING: A kínai országos népi gyűlés által jóváhagyott kormánybeszámoló csupán rö- vfd utalásokat tartalmaz Kína tízéves (1976—1985) gazdaság- fejlesztési tervére vonatkozóan, 1985-re Kína kenyérgabona termelése eléri a 400 millió tonnát, acéltermelése pediq a 60 millió tonnát. 1978 és 1985 között Kína mezőgazdaságának termelése évi 4-5 százalékkal, iparának termelése pedig évi több mint tíz százalékkal emelkedik. A most következő nyolc évben Kína annyit szándékozik iparfejlesztésre fordítani, mint az elmúlt huszonnyolc év alatt összesen. 4- BERLIN: Etiópia békében és barátságban kíván élni min. den szomszédjával — jelentette ki Feleke Gedle Giorgisz etiópiai külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az NDK fővárosában. A tiszteletére adott vacsorán a miniszter az etiópiai-szomáliai viszályt érintve hangsúlyozta, hogy kormányának célja a forradalmi átalakulás vívmányainak és az ország területi integritásának megvédése. Kiemelte, hogy Addisz Abeba jószándékkal fordul minden ország és nép felé. KS D. NAPLÓ. TELEFOTO Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a rhodesiai helyzetről tanácskozik. A testület összehívását 49 afrikai állam kérte. Harcban a szabadságért o Baranya megye felszabcdu- lásánák története 1944. október 25-én kezdődik. Ekkor érték el a szovjet csapatok Nagy- baracskánál a megye határát, felszabadították Mohács-sziget településeit, és október 26-án Moháccsal szemben érték el a Dunát. A megye tulajdonképpeni felszabadító harcai csak egy hónappal később, november 20-a után kezdődnek és lényegében december 6-ig tartanak. A megye nagyobbik része megtisztul az ellenségtől, de Somogy és Tolna megye felszabadulásáig hadműveleti területnek számít. Míg a megye községeinek nagy többségében megindul az új élet építése, addig a Dráva-parti községekre súlyos háborús felhők nehezednek. Katonai előkészületek folynak, melyek egy történelmi fontosságú csata árnyékát vetítik előre. 1945. február 20-án a front harcálláspontján F. I. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka, a hadseregparancsnokok és hadseregtörzsek vezető beosztású tisztjei számára megszabta a védelmi feladatokat. A fő erőkifejtést a 4. gárda- és a 26. hadsereg sávjában összpontosította, ahol legvalószínűbb a németek tó-, madása. A 4. gárdahadsereg, azt a feladatot kapta, hogy hiúsítsa meg az ellenséges gyalogság és harckocsik előretörését Székesfehérvár térségéből Budapest irányába. A 26. hadsereg akadályozta meg a német csapatok előretörését Polgárdi—Alsótárnócs kőzetéből Dunaföldvár irányába, valamint Mezőszentgyörgy körzetéből a Sárviz-csatorna nyugati parja mentén. Az 57. szovjet hadseregnek- amelynek nagy szerep jutott Baranya felszabadításában - védelmet kellett biztosítania a Balatontól délre, ahol az ellenség Kaposvár felé való áttörését kellett megakadályoznia és ezzel biztosítani a front főerőit az esetleges délről jövő csapásokkal szemben. Az 57. hadseregtől balra a Dráváig a folyó bal partja mentén Torjanacig terjedő szakaszon az 1. bolgár hadsereg védett, V. Szteicsev altábornagy parancsnoksága alatt. Ez a hadsereg képezte a front balszárnyát. Torjanacitól a Dunáig húzódó szakaszon a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg egységei folytattak védelmi harcot. A 3. Ukrán Front egész délf szárnyának védelme az 57. szovjet hadseregre hárult. A Balaton és a Dráva közötti szakaszon a szovjet hadsereggel szemben a 2. német páncélos hadsereg tevékenykedett, amelynek csupán csak az. elnevezése volt páncélos, állományába túlnyomórészt gyalogos magasabb egységek tartoztak, és mintegy 150 önjáró löveggel rendelkeztek. A hadsereget a német hadvezetés a 191. és 261. rohamtüzér dandárokkal erősítette meg. A főcsapás irányába az ellenség jelentős erőket és eszközöket összpontosított. így a 64. lövész hadtest sávjában az ellenség a gyalogságnál 2,3-szeres, harckocsikban és rohamlöve- gekben 7,7-szeres, tüzérségben pedig hétszeres fölényben volt. A Dráva déli partja mentén, az 1. bolgár és a 3. jugoszláv hadsereggel szemben a németek „E” hadserege működött, mintegy tíz hadosztálynyi erővel. 1945 január második felében a bolgárok átvették a 75. lövészhadtest arcvonalszakaszát, továbbá a Dráva északi partja mentén felváltották a jugoszláv egységeket. A szovjet és a bolgár katonák között jó bajtársi és elvtársi kapcsolat alakult ki, erősödött és szilárdult a két baráti hadsereg frontkatonáinak harci barátsága. Sarohin szovjet hadseregparancsnok visszaemlékezéseiben a szovjet—bolgár froníbarátsággal kapcsolatban a bolgár katonákról így ír: „Biztosak voltunk abban, hogy a bolgár katona bátor és kitartó, a harcban szilárd, a nehéz pillanatokban jó bajtárs. És nem csalódtunk.” (Folytatása következik) Arqtfq* Moszkvában A szovjet vezetés következetesen támogatja a haladó arab erőket Hétfőn este Moszkvába érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke. A palesztin vezető a szovjet fővárosban megbeszéléseket folytat a Szovjetunió Kommunista Pártja, illetve a szovjet kormány vezetőivel a közel-keleti helyzetről, az egyiptomi—izraeli különutas tárgyalások nyomában bekövetkezett változásokról. Mint ismeretes, korábban már Moszkvában járt a „szilárdsági front" valamennyi tagállamának magasrangú vezetője: Bu- medien algériai és Asszad Szíriái államfő, Dzsallud, a líbiai általános népi kongresszus főtitkárságának tagja és Ali Nasz- szer Mohammed Hasszani déljemeni kormányfő, illetve Tarik Aziz, az iraki elnök különmeg- bízottja. Arafat látogatása annak a konzultációsorozatnak a része, amelyet a haladó arab vezetők folytatnak a Szovjetunió képviselőivel a legsürgősebb tennivalókról. A PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke tavaly kétszer is járt a szovjet fővárosban, legutóbb augusztusban, amikor Andrej Gromiko külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokat. Az akkor kiadott közös közlemény is hangsúlyozta, hogy a közel-keleti probléma tartós és igazságos rendezését csupán valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszabadítási Szervezet bevonásával lehet biztosítani. Azóta az. Egyiptom és Izrael között megindult kü- löntárgyalások — amelyek egyébként az Egyesült Államok minden erőfeszítése ellenére sem hozták meg a kívánt eredményt — mén jobban elmérgesítették a helyzetet, és a haladó arab államok a Szovjetunióval egyytt követelték, hogy az ilyen, csupán az imperializmus kezére játszó próbálkozások -helyett tegyenek lépéseket oz átfogó rendezésre. Moszkvába érkezlekor Jász- szer Arafat méltatta a Szovjetunió szerepét a közel-keleti kérdés rendezésére irányuló kísérletekben, leszögezve: a szovjet vezetés Következetesen támogatja a haladó arab erőket. „Eltérések” az izraeli vezetők és az amerikaiak között Dajan izraeli külügyminiszter és Begin kormányfő kedden ismét tanácskozott Alfred Ather- tonnal, az amerikai elnök közel- keleti utazó nagykövetével, aki hétfőn este érkezett Kairóból Jeruzsálembe. Az amerikai diplomata tájékoztatta az izraeli vezetőket hétfői kairói megbeszéléseiről, de a tárgyalások fő témája alkalmasint a Biztonsági Tanács 242- es határozata körül támadt bonyodalom volt. Mint ismeretes, a washingtoni kormány az említett határozatot tekinti az izraeli—egyiptomi tárgyalások alapjának. Amerikai értelmezés szerint a határozatban előírt izraeli visszavonulás mind a három frontra vonatkozik, ha nem is az 1967-ben megszállt összes arab területre. Mint legutóbb kiderült, az izraeli kormány nem osztja ezt a véleményt, és sajátságos értelmezése szerint a határozat nem vonatkozik a Gazai-övezet- re és a Jordán folyó nyugati partjára ... Még Izraelben is meglepetést okozott ez a fordulat. Dajan külügyminiszternek hétfőn a parlamentben feltették a kérdést: hogyan egyeztethető össze ez az értelmezés az úgynevezett Be- gin-tervvel? — összeegyeztethető — hangoztatta Dajan — hiszen az izraeli kormány ezeket ősi zsidó területeknek tekinti, s ekként szerepelnek a Begin- tervben is. Külpolitikai kommentár A Damoklesz-kard lesújtott A mikor hétfőn Carter elnök a Fehér Házban ösz- szehívta a kabinet rendkívüli ülését, mindenki tudta, hogy ami várható volt, bekövetkezett. A százhatvanezer sztrájkoló bányász felett lebegő Damoklész-kard lesújtott: az elnök úgy döntött, hogy „harcba veti" a hírhedt Taft-Hartley törvényt. E N törvénynek megvan a maga forgatókönyve, jónéhány közismert és rpeglehetősen formális-farizeus „jelenettel". Először a kabinet úgynevezett ténymegállapitó bizottságot küld ki. Ennek az a feladata, hogy válaszoljon az elnöknek arra a kérdésre: „Fenyegeti-e a nemzet érdekeit” az Egyesült Államok történetének egyébként leghosszabb, immár kilencvenkét napos szénbányász-sztrájkja. Még nem volt példg arra, hogy ha már elhatározták egy ilyen bizottság kiküldését, az nemmel válaszolt volna erre a kérdésre . . . Ha pedig befut — márpedig csaknem biztosan befut — az igenlő válasz, jöhet a következő „szín”: a bíróság a kormány kérésére úgy dönt, hogy a bányászoknak — egyelőre nyolcvan napon át — fel kell venniök a munkát. Ha az Egyesült Bányász Szakszervezet (angol rövidítéssel: UMWA) tagsága ezek után is megtagadja azt, hogy parancsszóra leszálljon a tárnákba, körzetenként bevetik ellenük az egyes államok milíciaszerű fegyveres erejét, a nemzeti gárdát. Magyarul: ismét működésbe lépett a „jól bevált" amerikai modell: ha a vállalkozók nem ■ akarják teljesíteni a munkások követeléseit, a munkajogi paragrafusok homályos dzsun- geljéből leplezetlenül elővillan a meztelen erőszak — a Damoklész-kard lesújt. Pedig Carter vállal bizonyos kockázatot a döntéssel. Hiszen az amerikai szakszervezetek hagyományosan a demokratapárti elnök támogatói és most, a „félidős választások" előtt ez a törvényhozásban némileg visszaüthet. A jelenlegi helyzet külön sajátossága, hogy ezúttal nem elsősorban bérkérdésekről van szó. A mostani vita fő tétje o bányászoknak az a követelése, hogy körzetenként dönthessenek arról, sztrájkoljanak-e vagy sem. A munkáltatók több- •ször kijelentették, szó sem lehet arról, hogy törvényesítsék oz ilyen „vad sztrájkokat". A követelés nem véletlen, sok-évtizedes tapasztalatokon alapul. Ennek lényege: maguk a szakszervezeti központok is túlságosan összefonódnak bizonyos nagyipari, sőt nem egyszer maffia-körökkel és ha érdekeik úgy kivánjók, egyszerűen lefújják a jogaikért küzdő munkások mozgalmát. Az UMWA vezetősége ezt most nem merte megtenni. Miller, a szakszervezet elnöke még jól emlékszik arra, hogy — éppen az ilyen opportunizmus vádja miatt — alig néhány szavazattal sikerült megszereznie az UMWA jól jövedelmező elnöki pozícióját. . . . Harmat Endre
