Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-29 / 87. szám

e Dunantűlt napló 1978. március 29., szerda Ismerjük meg a rendeletét A balesetekről Naponta látunk, hallunk, ol­vasunk baleseteket, esetleg közvetlen, vagy közvetett ré­szesei is vagyunk az esemé­nyeknek. Sokszor fordulnak hozzánk baleseti sérültek, hoz­zátartozóik felvilágosításért, tanácsért, segítségért. Balesetek mindig is voltak, de számuk az elmúlt évszázad során egyre nőtt, s napjaink­ban szinte népbetegségnek számít. Számosán foglalkoztak és foglalkoznak a balesetek számának csökkentési lehető­ségeivel, fogalmának megha­tározásával, a kártalanítással, rehabilitációval. Napjainkig végleges megol­dást nem találtak, a küzde­lem, kutatás, a jobb megoldá­sok keresése folyik. A szak- irodalom meghatározása sze­rint ,,baleseten az emberi szervezetet ért egyszeri olyan külső behatást kell érteni, amely az azt elszenvedő sze­mély akaratától függetlenül, előre nem várt módon, hirte­len, vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérü­lést, egészségromlást vagy ha­lált okoz”. A lexikoni megha­tározás szerint a baleset olyan külső behatás, amely a szer­vezet károsítását, illetőleg ha­lálát idézheti elő. Amint a meghatározásokból látjuk, kü­lönböző módon, más-más szempontok alapján lehet a baleset fogalmát megközelíte­ni. Tájékoztatónkban a legna­gyobb és leggyakrabban elő­forduló balesettípusokkal kü- lön-külön foglalkozunk. A munkások (hozzátartozóik) baleseti kártérítést valamikor csupán a polgári jog általá­nos szabályai szerint kaphat­tak, ha „üzemi baleset” érte őket. Az 1898. évi kúriai elvi döntés szerint a kártérítési kö­telezettség kiterjedt a veszé­lyes üzem tulajdonosára egyéb balesetek esetében is, a tár­gyi (vétkességtől független) polgári felelősség elvének meghonosodása következtében. Napjainkban az üzemi bal­esetekre vonatkozó kártérítési felelősséget elsődlegesen a Munka Törvénykönyve a 62. §-ában határozza meg. „(1) A vállalat a dolgozó­nak munkaviszony keretében okozott kárért, vétkességre te­kintet nélkül, teljes mértékben felel. (2) Mentesül a vállalat a fe­A szakirodalom meghatározása A munkáltató anyagi felelőssége lelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult el­háríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartásával idézett elő. (3) A Minisztertanács a ter­melés és munkavégzés külön­leges körülményeire, illetőleg a kár jellegére tekintettel egyes esetekben a felelősség alap­ját, körét és mértékét korlá­tozhatja, illetőleg a vállalat felelősségét vétkességhez köt­heti.” A végrehajtási rendelet 99. § (2) bekezdése értelmé­ben a baleseten és foglalko­zási megbetegedésen kívül egyéb megbetegedésért a vál­lalat csak a vétkessége ese­tén felel. <8/1978. (II. 1.) MT. sz. r.>. A baleset fogalmát a 3/1967. (VII. 21.) SZOT sza­bályzat 1. §-a az alábbiak sze­rint határozza meg: „Baleseten az emberi szer­vezetet ért olyan egyszeri kör­nyezeti hatást kell érteni, amely a dolgozó akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt kö­vetkezik be, és sérülést, mér­gezést vagy más egészségi ká­rosodást, illetve halált okoz." A hivatkozott SZOT szabály­zat 2. §-a értelmében beje­lentés, nyilvántartás és kivizs­gálás szempontjából üzemi balesetnek minősül minden olyan baleset, amely a válla­lat, intézmény, "szerv stb. dol­gozóját, függetlenül attól, hogy a baleset munkaidő alatt vagy azon kívül a) a vállalat telephelyén ér­te: b) a vállalat telephelyén kí­vül a vállalat rendelkezése folytán vagy a vállalat érde­kében végzett munka során ér­te, ideértve a kiküldetés, kül­szolgálat, kihelyezés stb. alkal­mával a munkával összefüg­gésben bekövetkezett balese­teket is: c) a vállalat (saját vagy bé­relt) járművével érte. A most hivatkozott rendelet (2) bekezdése értelmében nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely a) a vállalat területén sport-, kultúrrendezvény során; b) munkásszálláson; c) a rendszeres személyi használatra kiadott járművön nem a munkával összefüggés­ben következett be, kivéve, ha a baleset a vállalatnak felró­ható műszaki hiányosság kö­vetkezménye. A munkába menet, illetve a munkából jövet történt baleset csak akkor minősül üzemi bal­esetnek, ha a baleset a vál­lalat (saját vagy bérelt) jár­művével történt, kivéve, ha a járművet a baleset időpontjá­ban menetrend szerinti szállí­tásra használták. <3/1967. (VII. 21.) SZOT Szab. 2. § (3) bek.). Már itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a társadalombizto­sítási szabályok a most ismer­tetettektől részben eltérő mó­don határozzák meg az üzemi baleset fogalmát. A fogalmi meghatározás után ismerjük meg a legfonto­sabb teendőket. Mindenekelőtt azt, hogy a baleset megtörténtéről a mun­káltatót értesíteni kell a szük­séges intézkedések megtétele céljából, de ezt diktálja a jól felfogott egyéni érdek is. A baleset bejelentéséről a SZOT szabályzat rendelkezik a 3. § (1) bekezdésében: „A dolgozó üzemi balesetét köteles közvetlen felettesének azonnal jelenteni. Amennyiben egészségi állapota vagy egyéb ok miatt ebben akadályozva van, a jelentést munkatársa köteles megtenni. Az a körül­mény, hogy a sérült vagy mun­katársa a baleset azonnali je­lentését elmulasztotta, továb­bá, hogy a balesetnek szem­tanúja nem volt, a baleset üzemi eredetének megállapítá­sát nem zárja ki.” A későbbi bejelentés a való tények, körülmények megálla­pítását stb. már veszélyeztet­heti, s a jogok érvényesítése is nehézkessé válhat. Ezért kell arra törekedni a majdani viták elkerülése érdekében, hogy az arra illetékes mun­káltató még akkor is értesül­jön a bekövetkezett balesetről, ha annak keresőképtelenséget okozó következménye a bal­eset időpontjában nem látszik. A tapasztalat szerint előfordul, hogy a következmények csak jóval később, esetleg hóna­pok, évek múlva jelentkeznek. A bejelentés elmulasztása ilyen esetben beláthatatlan követ­kezményekkel járhat. (Folytatása következik) Szinte letaglózza az embert a felvétel, pedig az nem is látszik, hogy Öt ha­lott embert emeltek ki a Skodából, három felnőttet és két gyermeket. Hogy történt? Március 12-én 4.37 órakor Konrád József, 36 éves mároki lakos, az általa vezetett UD 14—56 forgalmi rendszámú személygépkocsijával, Virágos irányából Villány felé közlekedve a vasúti átjáróban összeütközött egy sze­mélyvonattal. A Diesel-mozdony ütközői szinte belekapaszkodtak az autó ol­dalába, így mintegy 150 métert tolta maga előtt a vasúti pályán. A fényso­rompó pirosat jelzett . . . Április elsejétől Alkalmatlan vagy alkalmas? Végre megszületett a rende­let, amely a pályaalkalmassági vizsgálatokat szabályozza. Vi­tathatatlan, hogy erre már szükség volt, és nem szabad mindenkit a kormánykerék mö­gé engedni. Előzetes pályaalkalmassági vizsgán kell átesniök az 55. életévüket betöltötteknek és a 18. életévüket még be nem töl­tötteknek, a B járműkategóriá­ban gépjárművezetői állás vál­lalására jogosító engedély meg­szerzéséhez, a C járműkategó­riában (tehergépjárművek) ve­zetésére érvényes engedély megszerzéséhez. Ugyancsak ilyen vizsgára kell jelentkezni az ötödik sikertelen gyakorlati vizsgát követő újabb próbálko­zás előtt. Mi szerepelhet kizáró okként? A rossz észlelési képesség, hely­telen távolság- és sebesség­becslés, elégtelen információ­feldolgozási és döntési teljesít­mény, nem kielégítő fegyelmi teljesítmény. Egyébként az al­kalmatlansági minősítés ellen 15 napon belül újabb vizsgála­tot kérve lehet fellebbezni. A rendeletet követi majd egy végrehajtási utasítás is, amely szabályozza majd az alkalmas­ság elbírálásának irányelveit. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ok miatt nem zárnak ki senkit, ha­nem az együttes jellemzők elemzése alapján döntenek majd. Az alkalmasságvizsgáló intézet tehát rendkívül körülte­kintően végzi munkáját, és re­mélhetően a vizsgabizottsággal együttműködve a mennyiséggel szemben minőség kerül a köz­utakra. Az április elsején ha­tályba lépő rendelkezések sze­rint, alkalmatlan minősítés után újabb vizsgálatra csak két év eltelte után kerülhet sor. Ha azonban a vizsgált személy a 18. életévét még nem töltötte be a vizsgálat időpontjában, akkor annak betöltése után mód van újabb alkalmasságot vizsgáltatni. Jó lenne, ha egyre többen akadnának olyanok, akik kellő önkritika vagy ép­pen önbizalom hiányában a Pályaalkalmasságvizsgáló Inté­zethez fordulnának, mielőtt időt és pénzt szánnának arra, hogy elkezdjék a gépkocsivezetés megtanulását. (M. I.) — SYNFLEX fék gumicső. Tro­hant 601 és Wartburg 353 gép­kocsikhoz fék gumicső érkezett az AUTOKER Vállalat pécsi, Bajcsy-Zsilinszky utcai szaküzle­tébe. A közeljövőben várható, hogy valamennyi nálunk futó autótípushoz lesz a régóta hiány­cikknek számító fék gumicső. — Konzultáció. Újabb szolgál­tatást vezettek be az ATI-nál, mely további közlekedési és mű­szaki ismeretszerzésre ad lehető­séget. Korszerű oktatógépekkel felszerelt tantermekben 2x4 órá­ban történik a képzés. A konzul­táción bárki részt vehet, azok is, akik sikertelen elméleti vizs­gát tettek korábban, de jelent­kezhetnek érvényes vezetői enge­déllyel rendelkezők is. — Tizenegy baleset. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának tájékoz­tatása szerint az elmúlt héten 11 közlekedési baleset történt a megyében. Két súlyos és kilenc könnyű kimenetelű. VMurg-szervizek külföldön BULGÁRIA: Plovdiv, Liljana Dimitrova 6. Sumen, Gagarin ulica 14. Sliven, Síi ven—Báni fe­lé vezető úton. Szófia, Ivan Gro- sen 2. Várna, Kari Marx 181. NSZK: Augsburg, Diesel Str. 12. Düsseldorf, Gerresheimer Str. 98. Hamburg, Eiffer Str. 38—40. Nürn­berg, Pillenreuter Str. 47. CSEH­SZLOVÁKIA: Brno, Poriéi 1. c. Komárom, Majstroská 13. Bra­tislava, Február Vitazstva 42. Poprád, Partizánska ulica. Par­dubice, Cerná za Bory. Karlovy Vary, Moskevská 58. GÖRÖGOR­SZÁG: Athén. Kekropos 56. Salo­niki, Georgiu 7. JUGOSZLÁVIA: Belgrád, Pastreviceva ul. Mostar, Gucevska 1. Dubrovnik, Lapod put Mihajla 3. Eszék, Cepinska cesta bb. Pula, Valtura OKPDbb. Rijeka, Barciceva 3. Zombor, Konjoviceva 78. Split, Avnojo 2. ROMÁNIA: Alexandria, STR. 16. Febr. 48. Arad, Piata UTA. Buka­rest, Sós. Calentina. Ploesti. Svintavineri 14. Constanta, B. dúl Tomis 301. Pécs-Baranya útjain Megyénkben a 6-os úton, Mecsek- nódasd és Pécsvárad között, a va- rasdi völgyhidnál a szélesítési mun­kák folytatódnak, félpályás lezárás­sal és 40 kilométeres sebességkorlá. tozássol. Szentlőrinc és a szentdéne- si elágazás között az aszfaltszőnyeg hengerlés folytatódik. Szentlőrinc és Kacsóta átkelési szakaszán a pad­kán leállósávokat alakítanak ki. Az 57-es számú úton, Lánycsók térségé­ben, o híd szélesítéséhez szükséges tereiőutot építik. A 66-os számú pécs—kaposvári úton Magyarszék község átkelési szakaszán szélesítik a hidat, 40 kilométeres sebességkor­látozást rendeltek el. A 67. sz. Szi­getvár— Kaposvár—Bolotonlelle főköz­lekedési út Szigetvár és a szulimáni elágazás közötti szakaszán az el­öregedett és a viharban forgalom­ra veszélyes fasorokat távolitják el. Komló átkelési szakaszán az út kor­szerűsítését megelőzően a közműhá­lózatot cserélik. Az időjárás függvé­nyében a pécs—abaligeti úton acél­szalagkorlát és útburkolati jel fes­tés kezdődik. Ugyancsak az idöjórd: függvényében, éjszaka, müszakbor elkezdik Pécs átkelési szakaszán a: útburkolati jelek festését. A KPfv Pécsi Közúti Igazgatósága kéri a jár művezetőket, hogy a friss festésekri ne hajtsanak rá. Pécsett a kismélyvölgyi út elkészült átadására ezen a héten kerül : Ha az időjárás megengedi, akkor Pécsi Köztisztasági és Otkarbantar tó Vállalat a tanácsi kezelésű uta kon elkezdi a burkolati jelek felles tését. Jó pap is holtig tanul, mond­ja a közmondás. Hát még az autós, aki egyre sűrűbb forga­lomban találja magát az uta­kon és — olykor-olykor — egy­re furcsább helyzetekben. S mivel „a törvény nem isme­rése nem mentesít a felelős­ség alól”, valamint „nem lehet az ember elég óvatos”, hadd mondjak el egy kis történetet. Csendes, békés délelőtt, az utca is csendes, majdnem nép- telen, csak egy kis teherkocsi döcög előttem. A kocsi döcög, hely van, minden stimmel — index, s gyerünk ki a baloldal­ra. Aztán fülrepesztő reccse- nés hallatszik ... Sajnos, már sokan ismerik ezt az érzést: mintha jég futna végig az em­ber gerincén. Hát ez elkapott. Mintha vasfogak téptek volna bele a kocsi oldalába. A vállalati kisteher sofőrje sápadt fiatalember, dadog, mentegetőzik. Pillanatok alatt összegyűlik a tömeg. Többek között egy mentőautó, az idős sofőr oktatja a fiatalt, megkér­dezem, látta-e a dolgot, igen, eljönne-e tanúskodni, igen ... De a fiatalember nem vitat­kozik, csak kétségbeesetten mentegetőzik. Nem, itt, nincs utca, de oda az építkezésre akart behajtani. Nem vette észre, hogy van még valaki rajta kívül az utcán ... Na mindegy, itt vannak a papírok, gyerünk, töltsük ki. A fiatalember odaadja jogosít­ványát, éppen egyhónapos. Mit írjak, kérdezi, kezében ug­rál a golyóstoll, olyan ideges. Megsajnálom, bár kétségtelen, hogy magamat kéne most saj­nálnom. Vagy inkább ezt a szerencsétlen, összetört kocsit. Elveszem tőle a tollat, megfo­galmazzuk együtt a szöveget, a fiatalember aláírja. A fele­lősséget elismerte. Eddig a történet eleje. A csattanó némi késéssel egy levél formájában következik. Amelyben a biztosító közli, hogy nem fogja nekem kifizetni a teljes kárt, csak a felét. Mert a felelősség 50 százalékos. „Szabálytalan előzés az ön részéről” — ez van a levél­ben. De hogyan? Ki döntött itt és milyen alapon? Miért nem kér­deztek meg engem is? Hon­nan vették ezt az új informá­ciót? A kérdésekre kapott vála­szok alapján azután összeállt a kép. A következő történt. A vállalat, mielőtt hozzájáru­lását adta volna ahhoz, hogy a biztosítása terhére a kárt ki­fizethessék, megkérdezte alkal­mazottját az esetről. Hogy s mint történt ez, nem tudom, de ott a fiatalember kijelentette, hogy ő semmiben sem hibás. A helyszíni nyilatkozatra vo­natkozólag azt vallotta, hogy egy üres papírt írt alá, amit a másik fél utólag töltött ki. így a biztosító előtt két, egymásnak ellentmondó nyilatkozat szerepelt. Ö nem bíróság, hogy tárgyalást foly­tasson, nem rendőrség, hogy nyomozzon. A törvény pedig jogot ad az ügyfeleknek, hogy utólag megváltoztassák a hely­színen tett nyilatkozatukat. Kü­lönösen akkor, ha vállalati gépkocsivezetőkről van szó, — ezt már én teszem hozzá, mert azóta hallottam, hogy bi­zonyos vállalatoknál a gépko- vezetők bármit követnek el a közutakon, nem tehetnek sem­miféle nyilatkozatot, ezt a jo­got — nyilván a jogtanácsosok révén — a vállalat fenntartja magának. Ami legalábbis el­lentmondásos. Az eset kétségkívül szolgál olyan tanulságokkal, amelyeket nem árt közkinccsé tenni. Az anyagi veszteségről, a dolog eléggé lehangoló erkölcsi ol­daláról most ne beszéljünk. Csak arról: hol követtem el — követhetjük el valamennyien — a hibát? Nyilván ott, hogy megnyugodván attól, hogy a fiatalember mindent elismert, nem jegyeztem fel annak az idős sofőrnek a nevét, címét, személyi igazolványszámát, aki ott helyben azt mondta, min­dent látott, kész tanúskodni is. Tanúk nélkül ugyanis hiába is mennék a bíróságra orvos­lásért. Már csak azért is, mert nekem kellene bizonyítanom, hogy saját kezűleg írja le az zal, hogy az illető bizonyítha­tóan beismerte a tett helyszí­nén, hogy szabálytalankodott. Tehát váratlanul jelentőségi lett annak, ki töltötte ki < nyomtatványt. Ha nem én ma gam teszem, a fiatalemberne kellene most elfogadhatóai megmagyaráznia, miért mon dott akkor mást, s most is mást így azonban az esélyek rop pant egyenlőtlenek. Jegyezzük meg tehát: a sem minden, ha a baleset szín helyén az egyik fél szemtanú előtt írásban elismeri felelős ségét. Ragaszkodjunk hozzc hogy saját kezűleg írja le c esetet, ugyanazzal a kézírás sál, amellyel aláírását „esi közli”. Vállalati sofőrök eseté ben még fokozottabb óvatos sággal járjunk el. Jegyezzü fel magunknak a potenciál tanúk nevét is. így aztán h partnerünk meg is gondolj magát, van némi esélyűn hogy a törvény segítségéhe folyamodjunk. (h)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom