Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-29 / 87. szám
1978. március 29., szerda Dlinantmt napló 3 Nemesak ti képzömavés$ei Beszélgetés a rajz eszközeivel Érdekes foglalkozási ötlet egy kiállítás nyomán Bekapcsolódás az alkotások értelmezésébe Művelődési központok, könyvtárak, klubok A Közművelődési Alap felhasználása Öt év alatt háromszázmillió forint Komló és Himesháza is részesedik — Felezzük el gondolatban a papírt. A két térfélen beszélgessetek egymással a rajz eszközeivel. Mintha két szobából kiabálnátok át egymáshoz vagy telefonálnátok. A Dobó utcai gimnázium ének-zene tagozatos elsősei ülik körül az asztalokat a me- szesi József Attila Művelődési Házban. Kiss Gizella tanár hozta el ide három rajzórán az osztályt. Körülöttük a Szín, forma, tér című kiállítás, a pécsi Ifjúsági Ház Lantos Ferenc vezette formaépítő csoportjának munkái. A kiállításon a csoport tagjai, Fekete Judit, Fekete Marianna, Kiss István és Parczen Judit tartottak foglalkozás-sorozatokat. A rajzos párbeszédet ez alkalommal Fekete Judit, Kiss István valamint Lantos Ferenc vezette. A végén az asztal közepére teszik a diákok az elkészült rajzokat, és Lantos Ferenc összegezi, értékeli a munkát:- Elég egyöntetű kép sugárzik ezekből a rajzokból. Ez azt jelzi, hogy viszonylag gyorsan, a harmadik foglalkozásra kialakult már bennetek a vizuális közlés igénye. Ezt a legtöbbeteknek sikerült megvalósítani, de oly módon, hogy az egyéni megnyilatkozások is megmaradtak. Sőt, akiknél ezek rejtve voltak, akaratlanul is előjöttek. A páros rajzolás lényege nemcsak a rajzban, hanem főként abban rejlik, hogy két ember figyel egymásra. Adott egy közös probléma, és közösen keresik meg annak megofdását. Olyan igényt vet fel az ilyen közös rajzolás, mely társadalmi szempontból egyáltalán nem közömbös, hogyan alakul. A közös rajzolásból, a papírlapon folytatott beszélgetésből indult a foglalkozás, és pillanatok alatt olyan kérdésekről beszél Lantos Ferenc a tizennégy- éveseknek, melyek társadalmi, közösségi létükben érintik őket. Nem a rajztanulásról van már szó a foglalkozáson,- hanem fontosabb, általánosabb dolgokról. Mert nem is az a cél, hogy megtanuljon mindenki rajzolni, hanem inkább az, hogy vizuális eszközökkel a hétköznapi problémák megoldását is segíteni tudjuk. Ennek kapcsán viszont olyan kérdésekhez juA magyar avantgarde fontos helyi gócpontja volt Pécs 1915 és 1925 között. A korszak egyik kiemelkedő szellemi fegyvertényéről, a Krónika című folyóiratról jelentetett meg értékes dokumentumot a Baranya megyei Könyvtár Tüskés Tibor tollából, amikor kiadta a Krónika című folyóirat (1920—21.) repertóriumát. Tüskés Tibor bevezető tanulmánya újabb érdekes összefüggéseket tár fel . Pécs múltjából. Az 1915—25. közti évtizedből nemcsak az irodalmi jelenségeket veszi számba, hanem a képzőművészet és a szellemi élet egyéb területeit is. Ugyanakkor felmutatja a pécsi jelenségeknek az országosakhoz és az európaiakhoz, például a Bauhaus-mozgalomhoz, az izmusokhoz, a jugoszláviai avantgarde kialakulásához való kapcsolatait. Rendkívül gazdag a kor sajtója, melyből a Krónika 17 száma mintegy háromnegyed év alatt látott napvilágot. Rövid életű vállalkozás volt, fontossága azonban túlmutat tiszavirágéletén. Itt publikált többek között a fiatal Csuka Zoltán és Kodolányi Játottak el a Dobó utcai gimnazisták, mint a közösségben való együttmunkálkodás, a problémamegoldás, a lényeg keresése és a lényegtelentől való elhatárolása. Mindez szemléletiig rokonságban van a képzőművészettel, de annál jóval szélesebb területet ölel át. A foglalkozás hátterét a fent említett Szín, forma, tér című kiállítás adta. A József Attila Művelődési Ház ennek folytatásaként olyan kiállításokat tervezett, melyek ma fontos kérdéseket vetnek fel például a környezettervezés terén. Különböző oldalról közelítenék meg ugyanazokat a problémákat: milyen az a környezet, amelyben élünk? Mit tehetnénk azért, hogy kulturáltabb, emberibb legyen? — Miért tűzte programjára a művelődési ház ezt a sorozatot? — kérdeztük Rudolf Gyulát, a József Attila Művelődési Ház igazgatóját. — Munkáskerületben dolgozunk, ezért kiállításainkkal alapvető problémákat szeretnénk felvetni a környék lakóinak. Jó a kapcsolat Meszes három általános iskolájával és a Dobó utcai gimnázium is felfigyelt a rendezvényeinkre. A gyerekek igen fogékonyak, nagyon élvezik a kiállításokon zajló foglalkozásokat, melyeknek felmérhetetlen- az ismeretterjesztési haszna. — Beigazolódott már, hogy a kiállításokkal törődni kell — veszi át a szót Lantos Ferenc. — Nem elég kiaggatni a képeket. Ha az embereket is belevonjuk az alkotások elméleti és gyakorlati értelmezésébe, már nem a művelt vagy sznob közönség találkozik a képekkel, hanem aktív résztvevője lesz egy alkotóközösségnek. Ezek a gimnazista lányok is úgy jöttek ide először, mint kiállításlátogató közönség, de a mai rajzanos, megszólaltak a Tanácsköztársaság bukása után Pécsre menekült emigránsok, valamint Kassák és a Ma körének tagjai. Közölték Tagore, Strindberg, Barbusse műveit, ezen kívül tanulmányokat, kritikákat. Pécs a Krónika megjelenésekor a szerb megszállás idejét élte, míg az ország területén dühöngött a fehér terror. Pécs nagyra nyitotta kapuit a szellemi, művészi megújulás előtt, míg az ország szellemi élete apátiába süllyedt. Tüskés Tibor így ír tanulmányában erről a korszakról: „A város mozgalmas, pezsgő szellemi élete megragadta mindazokat, akik 1918- 1921 táján kapcsolatba kerültek vele. A későbbi meglepően nagyszámú emlékezés — Csertő Béla, Csuka Zoltán, Haraszti Sándor, Láng Árpád, Kodolányi János önéletrajzi visszaemlékezése — egybehangzóan tanúskodik arról, hogy valami egészen kivételes, a modern művészetekre nagy várakozással és nyíltsággal tekintő művészeti élet virágzott ekkor Pécsett”. G. O. ik már azt jelzik, hogy sikerült felkelteni bennük a közösségalakítás igényét. Természetesen ezt is, mint minden más dolgot, csak az élet folyamatában lehet elképzelni. A Pécsi Tudományegyetem ez idáig nem fogadott külföldi hallgatókat. Közgazdaság- tudományi karán most egyszerre heten is tanulnak, három vietnami, egy etióp és három portugál diák. Sara Maria da Cunha Vilas, Maria Claudia Martins da Silva és Orlando Jorge Faria dos Santos szűkebb hazája Almada városa, Lisszabon, a főváros közelében. Európai kapitalista országból — tudomásom szerint — ők a:z első vendéghallgatók Pécsett. Sara Mariával és Orlando Jorge-zsal beszélgetünk két délutáni óra között. o- Hogyan lettek pécsi egyetemisták? — A Portugál Kommunista Párt tagjai vagyunk, így kaptunk magyar ösztöndíjat — kezdi Sara Maria majdnem folyékony magyarsággal. — Otthon közgazdasági szakközépiskolát végeztünk, és vállalati, ipari gazdaságtannal akartunk foglalkozni. Budapesten egyéves előkészítőn vettünk részt, aztán amikor visszajöttünk a nyári vakációról, azt mondták, hogy nem Pesten, hanem Pécsen fogunk tanulni. Nagyon szomorúak lettünk, mert Budapesten már sok barátunk, ismerősünk volt, itt pedig mindent újra kellett kezdeni. Nehéz a magyar nyelv, attól is féltünk, hogy nem megy majd a tanulás. De aztán megszoktunk itt, A Minisztertanács a közművelődés irányításának központi összehangolásáról, hatékonyságának fejlesztéséről és a közművelődéspolitika megvalósításának ellenőrzéséről az Országos Közművelődési Tanács közreműködésével gondoskodik. Az OKT, amely 1974 őszén, a közművelődési párthatározat alapján alakult meg, feladatait alapvetően a tanács és az elnökség ülésein napirendre kerülő előterjesztések, javaslatok megvitatásával s az ezekkel összefüggő határozatok, állásfoglalások kiadásával és végrehajtásuk ellenőrzésével, segítésével látja el. És feladatkörébe tartozik az 1974- ben létesített Közművelődési Alap elosztása is. A Közművelődési Alap ösz- szege — a jelenlegi terveiktől vagyunk az első vizsgaidő- szakon is, elég jó lett az átlagunk ... o — Van-e különbség a magyar és a portugál oktatási rendszer között?- Különbség? Nem is kevés — veszi át a szót Orlando. - Nálunk a politikai helyzettől függően gyakran változik az oktatási rendszer. Mi, például, még négyéves általános és ötéves kereskedelmi iskolába jártunk, s kétéves kereskedelmi iskolát végeztünk. A forradalom után a szocialista országok szisztémájához hasonlított a miénk is, de azt hiszem, most megint változtatnak rajta. Magyarországon inkább elméleti képzés folyik az iskolákban, nálunk a gyakorlatra fektetik a hangsúlyt. Például: a szak- középiskolában végig azt tanultuk, hogyan működik a bankrendszer, hogyan kell kereskedelmi ügyleteket kötni, mi az a váltó és így tovább. Az egyetemeken jelenleg van felvételi vizsga — azelőtt nem volt — ráadásul a középiskola után egy évet várni kell, hátha meggondolja magát az ember; nagy ugyanis a túljelentkezés. A közgazdasági egyetem ötéves, félévi vizsgák nincsenek. Az év végén a diák — vagy akár egy kisebb csoport - készít egy 50—60 oldalas vizsga- dolgozatot, és azt szóban meglusban — kereken háromszáz- millió. Ennek felét — százötvenmilliót — a közművelődés tárgyi feltételeinek fejlesztésére, másik felét pedig a példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítják. Természetesen a beruházások támogatására rendelkezésre álló százötvenmillió forintot az OKT-hoz beérkezett igények többszörösen meghaladták. védi a professzor előtt. Erre kapnak jegyet.- Én úgy látom, itt többet lehet tanulni — teszi hozzá Sara Maria. — Igaz, hogy Portugáliában a diák nagyobb önállóságra van szoktatva, de itt több ismeretei kapunk a szakmánkról, rtzinte rá vagyunk kényszerítve a tanulásra. o- Az itt szerzett diplomájukat hogyan hasznosítják majd Portugáliában? Sara és Orlando összenéz.- Azt most még nem tudjuk — mondják egy kicsit szomorú mosollyal. — Ez megint attól függ, milyenek lesznek otthon a politikai viszonyok, özemben szeretnénk dolgozni közgazdászként, hiszen tudjuk, hogy az országnak szüksége van szakemberekre. Ellentmondásnak tűnik, de úgyanakkor nagy a munkanélküliség is. Hiányzik a tervezés, az egységes irányítás,- Ha Így van, elég nagy kockázatot vállaltak ezzel a magyarországi négy évvel,..- Igen, de szó sincs arról, hogy megbántuk volna. Megismertünk egy olyan országot, amelyről eddig alig hallottunk valamit. Olyan tudást, olyan gondolatokat viszünk haza, amelyekre Portugáliának ezekben az időkben igen nagy szüksége van. Havasi János Ezért született olyan határozat, hogy támogatást csak azok a beruházások kaphatnak, amelyek a tanácsok V. ötéves tervében szerepelnek, s amelyeknek fedezetét a helyi és egyéb források — a Közművelődési Alap támogatásával együtt — teljes egészében biztosítják. És az is a szigorítások között szerepelt, hogy ezt az összeget csak a tervezett beruházás befejezési szakaszában kaphatják meg az igénylők. Az elosztás megtörtént, mely szerint a Közművelődési Alap beruházási keretéből harminc közművelődési intézmény kap kiegészítő támogatást. Ezek között szerepel néhány regionális hatáskörű, módszertani feladatot is ellátó művelődési központ, tizenkét — zömében munkás lakta — város és tizenhárom község komplex közművelődési intézménye. E beruházások tervezett teljes összege egymilliárd forint, amelyből százötvenmilliót a Közművelődési Alap biztosít. Az elmúlt esztendőben a Diósgyőri Vasgyár tizenötmilliót kapott művelődési központjának építéséhez. Az épülő Szolnok megyei művelődési központ és ifjúsági ház nyolcmilliót és öt-ötmillióval támogatta az OKT a komlói színház- és hangversenyterem, valamint a gyöngyösi városi művelődési központ építését. A példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítható százötvenmillió forint elosztása más elvek szerint történik. Ebből az összegből évenként kétszer — összességében átlag harmincmillió — kerül felosztásra. Legutóbb tavaly októberben — a Kulturális Minisztérium és az OKT titkárságának előterjesztése alapján — osztott szét huszonötmillió forintot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Ebből az összegből a munkások, különösen a szocialista brigádok művelődésének támogatására, munkásszállási klubok, munkástelepüléseken működő művelődési otthonok és könyvtárak berendezésére hatmillió forintot biztosítottak. ötmillió forintot osztottak szét a kisebb települések könyvtárainak és klubkönyvtá- rainak korszerűsítésére. Ebből nyolcszázezer forintot kaptak Veszprém megye könyvtárai. A tamási járási könyvtár hatszázezret, Himesháza közművelődési intézményei háromszázhetvenötezret, az alsószölnöki klubkönyvtár és a csákánydo- roszlói könyvtár száznyolcvan- száznyolcvanezret, a csörötneki klubkönyvtár és a tiszasülyi könyvtár pedig százötven-száz- ötvenezret kapott. Több mint három és fél millió forintot biztosított az OKT elnöksége a betegek, valamint az egészségügvi dolgozók kulturális ellátásának javítása érdekében audiovizuális eszközök beszerzésére, klubok korszerűsítésére, könyvtárak gyarapítására. A művelődési otthonok és klubok szakmai felszereltségére hatmillió forint jutott. A múzeumok — közművelődési tevékenységük szélesítésére — egymillió-hétszázezer, az oktatási intézmények pedig ugyanilyen indoklással egymillió forintot kaplak. S végül az OKT elnöksége — a SZOT kérésére — az üdülők kulturális ellátásának javítását szolgáló audiovizuális eszközökre egymillió-kétszázezer, valamint ismeretterjesztésre további kétszázezer forint támogatást szavazott meg. Prukner Pál Az avantgarde vonzásában Újabb fejezet Pécs művészeti életéből Gállos Orsolya Közgazdasagtudomanyt tanulnak Portugál diákok Pécsett O Különbségek az oktatási rendszerekben Túljutottak az első vizsgákon
