Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-24 / 83. szám
2 Dunántúli napló 1978. március 24., péntek Megnyílt az országgyűlés Jó irányban változik a belkereskedelmi tevékenység (Folytatás az 1. oldalfal) kosság biztonságos ellátása érdekében néhány terméknél a termelőket a belkereskedelmi vállalatokkal szállítási szerződéskötésre szólítjuk fel. Ilyen előírások vannak például az építési anyagoknál, nehogy a közületi építkezések a lakosság áruellátását veszélyeztessék. Az a körülmény, hogy nálunk télen zavartalan a tüzelőanyagellá- tós, egyebek mellett annak is tulajdonítható, hogy a vállalatokat a téli idény előtt megfelelő készletek gyűjtésére kötelezzük. Gazdasági életünkben fel szoktak merülni előre nem látható problémák is. A kormány ezért felhatalmazta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy utólagos beszámolási kötelezettséggel operatív intézkedéseket foganatosíthasson. Ezeket az ügyeket általában a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság tárgyalja és az ott kialakult álláspont határozza meg magatartásukat. Ilyen intézkedésekre azonban csak kivételesen indokolt esetekben kerül sor — mondta Csikós-Nagy Béla majd hangsúlyozta: Jogos sérelmek A belkereskedelemről beterjesztett törvényjavaslat tárgyalása árpolitikánk áttekintésére is megfelelő keretül szolgál. Árpolitikánkban ugyanis fontos szerepet játszanak a belkeres- kede'mi vállalatok. A fogyasztói árak zömét a belkereskedelmi vállalatok a felvásárló vállalatokkal, illetve az ipar- vállalatokkal létesített szerződésekben határozzák meg és változtatják. A belkereskedelmi vállalatok konkrét ármunkája általában kiváló. Mindenesetre jobb, mint korábban, amikor ezt a munkát a központi állami szervek, adott esetekben az Árhivatal végezték. A jogos sérelmek elsősorban az árdrágító bűncselekményekkel kapcsolatosak. Ezeket ar árellenőrzés fokozásával igyekszünk megelőzni, feltárni. Az órellenőri apparátust az elmúlt években megerősítettük. Az illetékes szervek évente 100 ezer árellenőrzést tartanak. Ezek 70 százalékára a belkereskedelemben kerül sor. Az árellenőrzés a tipikus visszásságokra összpontosít. Ezek: a zöldség- és gyümölcskereskedelemben az osztályos áruk felminősítése: az élelmiszerkereskedelemben a súlycsonkítás, a divatiparokban a termékcserélődésen alapuló nyerészkedés. Az évi 100 ezer árellenőrzés inkább sok, mint kevés. Amire viszont törekednünk kell, az az, hogy emeljük az árellenőrzés színvonalát és az árdrágítókkal, szabálysértőkkel szemben következetesebben éljünk a jogszabály adta lehetőségekkel. (Munkatársunk telefon jelentése.) Bejöttek a vásárlók a Parlament üléstermébe, és elmondták véleményüket a kereskedelemről, pontosabban arról, milyennek szeretnék látni a kereskedelmet. Ez volt az érzésem, amikor a miniszter expozéját, majd a képviselők felszólalásait hallgattam, akiknek egyike ki is mondta: „Mi, vásárlók ..." A belkereskedelemről szóló törvény tízmillió magyar állampolgárt érint, tehát mindany- nyiunkat. A minisztert és a képviselőket is! Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter expozéjának minden mondatát hitelesnek éreztem, nemcsak azért, mert nemrégiben a tévében elárulta, hogy ő maga is gyakorló vásárló, hanem azért, mert az általa elmondottakból kicsengett a vásárló mindennapi tapasztalata. A pult innenső oldaláról beszélt. Magának a törvénynek is A belkereskedelemről beterjesztett javaslat törvénybe iktatása — zárta beszédét az államtitkár — a fogyasztói árpolitika számára is jobb feltételeket teremt. Vilmányi Mária (Hajdú m. 7. vk.), a Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat műszaki osztályvezetője a fogyasztói érdekvédelemmel és a vásárlók jogaival kapcsolatban szólt arról, hogy a fogyasztói érdekvédelem megvalósítása a dolgozók eddiginél lelkiismeretesebb munkáját igényli. Arra van szükség, hogy a termelésben tevékenykedők keze alól olyan jó minőségű áruk kerüljenek ki, amelyeket mint fogyasztók is szívesen megvásárolnának. A főváros és környéke Antal Imre, (Pest m. 19. vk.), a Mezőgép Tröszt érdi gyárának igazgatója sürgette a fővárost övező agglomerációban a lakosság igényeit kielégítő áruházak építését. Nem megoldás ugyanis, hogy a fővárosban a közlekedési csomópontokon új áruházak épülnek, mert a Budapest környékén lakóknak az itt vásárolt árut vonaton vagy autóbuszon kell hazavinniük. Az ország lakosságának 19 százaléka Budapesten, 3,3 százaléka pedig az agglomerációban él. Míg az országos élelmiszer- és ipar- cikkforg’alomból a főváros mintegy 31 százalékkal részesül, addig az agglomerációban az országban eladott élelmiszernek a 2,9 százaléka, az iparcikkeknek pedig csak 1,4 százaléka talál gazdára. Ezt az aránytalanságot az üzletek hiánya okozza. Ha a főváros környéki települések üzlethálózatát fejlesztik, csökkenne a zsúfoltság a budapesti üzletekben is. Kosztolánczi Jánosné (Somogy m. 2. vk.), a Kaposvári Ruhagyár varrónője Somogy sajátosságáról, nagyarányú idegenforgalmáról szólva elmondotta, hogy a Balaton déli partján főidényben a lakossággal együtt 300 ezer vendég fogadásáról kell gondoskodniuk. Ez a kereskedelemtől és a vendéglátóipartól feszített, erejüket és törvényes munkaidejüket is gyakran meghaladó munkát követel, mert a parti településeken joggal várnak el városias ellátást, azt, hogy pihenésükhöz minden feltétel biztosított legyen. Czégai Valéria, (Bács m. 5. v. k.), a lajosmizsei áfész- bolt eladója felszólalásában hangsúlyozta: a megnövekedett áruforgalom és -kínálat egyre sürgetőbben követeli az udvarias, szakszerű kiszolgálást. Az iskolából kikerülő fiatal kereskedelmi dolgozók olykor ellentmondást látnak a tanultak és ez a fő jellemvonása. Igen alapos és körültekintő munka, sok-sok javítgatás után került az országgyűlés elé. Palkó Sándor képviselőnktől, az országgyűlés kereskedelmi bizottságának elnökétől hallottam. — Egészen másképp nézett ki az eredeti tervezet, mintáz, ami most a képviselők elé került. Igen sokat használtak a társadalmi viták, az idegen- forgalomról szóló rész pl. nem szerepelt a tervezetben. Talán azért, mert sok tárcához tartozik valamilyen formában. Végül is bekerült a törvénybe, mert a vitákban sokan ezt javasolták. így most a többi tárcának igazodnia kell a belkereskedelmi tárca előírásaihoz. — Jó a törvény? — Ez a gyakorlatban derül a gyakorlat között. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az eladók zöme hivatásának tekinti szakmáját, elítéli a nemtörődömséget, udvariatlanságot, a vásárlók megkárosítását. Komócsin Mihály (Csongrád m. 4. vk.), az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára elöljáróban kiemelte: jóllehet az előző kereskedelmi törvény már 103 éves, a belkereskedelem magas szintű szabályozását mégsem ez a körülmény tűzte napirendre. Sokkal inkább szocialista fejlődésünk, elért eredményeink. Kétségtelen, a régmúlt kedvezőtlen jelenségei ma is kísértenek, ha például a szétaprózott bolthálózatra, vagy a szocialista morálunkkal ütköző magatartásokra gondolunk, amikor a jogszabály szabályozza a kialakult társadalmi viszonyokat, egyúttal ösztönzi is a helytelen beidegződések, a hibák megszüntetését. S ami ma még óhajnak tűnik — a borravaló és a csúszópénz kiiktatása, a pótalkatrész hiánytalan biztosítása —, az a jövőben a törvény hatására is a társadalmi érdeknek megfelelően alakul. A helytelen szokások megváltoztatása viszont kitartó, szívós munkát igényel. A lakosság ellátásáért való felelősség törvényi szintű megfogalmazásával kapcsolatban kifejtette: a fogyasztók számára megnyugtató, és feltétlen garancia, hogy az ellátásért a Minisztertanács vállal felelősséget. Ez „törvényszerű", hiszen az ellátás alapfeltételeit biztosító ágazatok a Miniszter- tanácsnak alárendelten tevékenykednek. A képviselő hangoztatta: véleménye szerint a kereskedelem felelőssége nem zárulhat le az igényfelmérés és közvetítés határán. Ezt bizonyítja a gyakorlat is. Felkutatni az árualapokat, ösztönözni a termelőket a hiányzó cikkek gyártására, szervezni a fogyasztók igényeinek megfelelő apróbb cikkek termelését — mindez a kereskedelmi feladatok szerves része. Jobb tájékoztatást kérünk Kovács Istvánná (Pest m„ Kistó rcsa 1. vk.), a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse a vásárlási körülmények javítására hívta fel a figyelmet. Szigethy Dezső (Győr-Sopron m. 14. vk.), a Soproni Vasöntöde kohómérnöke arról szólt, hogy az ipar és a kereskedelem viszonya sok kívánnivalót hagy maga után. Mindez elsősorban abból fakad, hogy a termelés mennyiségi kérdései nagyjából rendezettek, a minőség szempontjából azonban az ipari üzemek többsége még mindig nem áll hivatása magaslatán. majd ki. Szerintem jónak ítélhető. A törvényben kimondottan nem szerepel ez a szó, hogy hiánycikk. Áttételesen azonban paragrafusok sora foglalkozik ezzel, a miniszter is kitért erre, és a törvényjavaslat előadója is megemlítette: „Ez nincs — bármilyen udvariasan is mondják — a vásárlót ez nem elégíti ki." A vitában elsőként felszólaló Novics János számos kiegészítő javaslatot tett, ezek nyilván a végrehajtási rendelet kidolgozóinak adnak hasznos segítséget. Egy mondatára visszatérek. Más minisztériumok és az általuk irányított üzemeknek az áruellátással kapcsolatos felelősségét hangsúlyozta. — Mit értett ez alatt a képviselő? — kérdeztem Novics elvtársat felszólalása után. A fogyasztói érdekvédelem és a !;ereskedelem minőségellenőrző tevékenysége ezért legexponáltabb kérdései a törvényjavaslatnak. Ezért fontos a vásárlóknak a törvényjavaslatban szereplő, szigorúan előírt tájékoztatása az áru használhatóságáról, áráról és a vásárlói jogokról. Megemlítette, hogy a Győr- Sopron megyébe látogató külföldiek száma az idén előreláthatólag 75 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly, s becslések szerint a megyében 2,6 milliónál is több külföldi kerül majd kapcsolatba a helyi kereskedelemmel. Korlátozzák a gazdaságtalan termelést Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), az MSZMP XIII. kerületi bizottságának első titkára elégedetten állapította meg, hogy a főváros kereskedelme felkészült az igények magas szintű kielégítésére. A képviselő felhívta a figyelmet: a vásárlók érdekeivel összhangban korlátozzák a gazdaságtalan termelést. Ellenkező esetben egyes termékek időlegesen hiányozhatnak a boltokból. Molnár Frigyes (Bács megye, 3. vk.), a SZÖVOSZ elnöke elégedetten nyugtázta, hogy a javaslat érvényesíti a szövetkezeti törvény szellemét, s a szövetkezetek súlyuknak és fontosságuknak megfelelően szerepelnek. Kiss Imre (Borsod, 25. vk.), a mezőkeresztesi ÁFÉSZ elnöke elmondta, hogy szűkebb hazájában is nagy érdeklődés mellett zajlott a belkereskedelemről szóló törvényjavaslat társadalmi vitája. A továbbiakban az ipar és a kereskedelem kapcsolatainak fejlesztését sürgette. Az iparban dolgozók nagy felelősséggel tartoznak azért, hogy javuljon 'munkájuk. Évek óta visszatérő panasz például a cipők kifogásolható minősége. Csupán Borsod megyében egy év alatt 75-80 ezer pár lábbelit kell a kiskereskedelemnek visszavennie, több mint 50 000 vásárló nem kis bosz- szúságára. Nem szorul bővebb magyarázatra az sem, milyen többlet terhet ró az ilyen „adminisztráció" a kereskedelmi dolgozókra. A képviselő helyeselte, hogy a törvényjavaslat nagy súlyt helyez a bolthálózat fejlesztésére, a berendezések korszerűsítésére. * Ezzel a tavaszi ülésszak első napja, amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. — A minisztérium sok min-' denről nem tehet, nem ő állítja elő a termékeket, a minőség sem tőle függ, ezek más tárcákhoz tartoznak. A belkereskedelmi tárca felelőssége ott van, hogy ne vegye át a nem megfelelőt. De mit tehet, ha ezt kapja. A tárcák közös felelősségére van szükség, ha ezt a törvényben nem is fogalmaztuk meg, a végrehajtásról szóló rendeletben feltétlenül rögzíteni kell. Úgy vélem, ezzel az illetékes kormányzati szervek is egyetért- hetnek. A vitában átalában a pult innenső oldaláról szóltak a képviselők, egy azonban volt, aki a túlsó oldalról szólalt fel. A szó igazi értelmében. Czégai Valéria Bács megyei képviselő, aki civilben bolti eladó, éppen a belkereskedelmi törvény vitájában mondhatta el szűzbeszédét, a kereskedelmi dolgozók munkájáról. Hársfai István Novics János felszólalása az országgyűlésen Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Úgy gondolom, helyénvaló szólni a Magyar Népköztársaság országgyűlésének tervszerű törvényalkotó munkájáról. Ez a gyakorlat a Magyar Népköztársaság belső rendjének szilárdságát, nemzetközi tekintélyének növekedését, politikai stabilitását bizonyítja, s a lakosság jó közérzetére utal. Meggyőződésem, hogy a belkereskedelmi tevékenység jó irányban változik, nagy fejlődés tapasztalható ebben a közérdekű szektorban. Az árusítóhelyek számának növelése, a korszerű kiszolgálási formák elterjesztése, a szakemberképzés, a technikai fejlődés, az áruellátás és választékbővítés a népgazdaságnak ugyan sok pénzébe került, de meg is van az eredménye. Itt jegyzem meg, hogy esetenként a rendelkezésre álló anyagi eszközök szétosztásában talán nagyobb terv- szerűségnek lenne helye, bár meglehet, hogy ez csak a megyéből látszik így, és másképpen látják ugyanezt a Belkereskedelmi Minisztériumból. Az előrehaladásban, a kétségtelen fejlődésben, mely a lakosság szolid ellátására irányul, az élet olykor rendkívüli erőfeszítéseket is követel tőlünk. A turizmus és az idegenforgalom például rendkívül gyorsan — gyorsabban, mint gondoltuk — növekedett és az így megnövekedett feladatokat a kereskedelem és a vendéglátóipar nem tudta mindig megfelelő színvonalon kielégíteni. Ez közismert, s nem ártana többször megszívlelni a régi mondást: „Annyi vendéget hívjál, ameny- nyinek vacsorát tudsz adni”. Többet kellene törődnünk a gyermek- és diákétkeztetéssel, sok helyen nem kielégítő a színvonala, a kulturáltság foka. Dicséretes, hogy a fővárosban, de a vidéken is minden igényt kielégítő áruházak, szaküzletek, vendéglátó egységek, szállodák nyílnak, ami nagy öröm, s amit külföldi látogatóknak is szívesen propagálunk. A mennyiségi igények kielégítésével azonban itt is vannak problémák. Nem ismerem pontosan az országos adatokat, de a Baranya megyei NEB-jelentés adatai szerint Pécsett a kereskedelmi létesítményeknél — a város- rendezési normatívákhoz mérten - 20 868 négyzetméter kereskedelmi alapterület hiányzik. A lemaradást elsősorban a kivitelezési kapacitás hiányával magyarázzák, illetve indokolják. A kisközségek és települések kereskedelmi hálózata alacsony mind a létesítmények, mind az áruellátás szempontjából. Csak támogatni és egyetérteni lehet azzal a fogalmazással, melyet az első paragrafusban foglaltak a fogyasztói érdekvédelemről és a vásárlók jogairól. Nem kétlem, hogy a kereskedelem és a termékeket előállító vállalatok a fogyasztók érdekeit kívánják szolgálni, kérdés azonban, hogy a szavatossági időt miért alkalmazzák „rejtjelesen", amit a vevőnek külön meg kell fejteni. Az utóbbi időben egyre több árucikknél a gyártási idő szerepel ugyan, de a szavatossági időt csak a boltvezető ismeri. Miért nem lehet ezt a kérdést évek óta megnyugtatóan elrendezni, amikor nagyon régóta, jogosan kifogásolják. Megjegyzem, hogy egyes importcikkeknél még „rejtjelesen" sincs a szavatossági idő feltüntetve. Javaslom tehát, hogy a jövőben a szavatossági időt — természetesen az importcikkeknél is — látható helyen és mindenki számára érthető módon tüntessék fel. Az áru csomagolásával kapcsolatban is helyesen fogalmaz a törvényjavaslat, valami módon azonban mégfs konkrétabbá kellene azt tenni. A termékeket előállító vállalatoknak ugyanis az az érdeke, hogy minél nagyobb egységekben szerelje ki az árut, de nem biztos, hogy az megfelel a vásárlók igényeinek is. A 32. paragrafusban fogalmazták meg a vásárlók minőségi kifogásával kapcsolatos eljárást. Véleményem szerint egyes vevők jelenleg is visz- szaélnek az idevonatkozó rendelkezéssel. Közismert, hogy sokan valamilyen mesterkélt indokkal rendszeresen kicseréltetik a vásárolt cipőt és ezzel kapcsolatban lehetőségek nyílnak különböző visszaélésekre is. A vásárlók sérelme nélkül szerintem ebben a körben valamiféle szigorításra lenne szükség. A 14. paragrafus tisztázza az üzlet, mármint az elárusítóhely fogalmát, és ezek közé sorolja a kereskedelmi és munkahelyi vendéglátóhelyeket. Talán helyes lenne a saját kezelésű üzemi konyhákról, vállalati üdülőkről közölni, hogy ezek nem tekinthetők üzletnek és így kereskedelmi, vendéglátóipari és szállodai tevékenységet nem folytathatnak. A javaslat említést tesz a kereskedelmi dolgozók munka- körülményeinek figyelembe vételére is a nyitvatartási idő megállapításánál. A kereskedelmi dolgozók is a lakossághoz tartoznak, nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni élet- és munkahelyi körülményeiket, munkafeltételeiket. A közel félmilliónyi kereskedelmi dolgozó többsége nő, a párt nőpolitikái célkitűzései rájuk is vonatkoznak. Nekik is vannak gyermekeik, akik óvodába, iskolába járnak, akikről gondoskodni kell és valami módon alkalmazkodni a gyermekintézmények nyitvatartási idejéhez. Kedves Elvtársak! Nagyon fontos, indokolt és szükséges a belkereskedelemről törvényt alkotni, egységesíteni a jogi szabályozást, bár a belkereskedelemben található fogyatékosságok általában nem a jogi szabályozás hiányából adódtak. Talán helyes lenne, ha végrehajtási utasításban, vagy annak mellékleteként összefoglalni — már csak a könnyebb áttekintés érdekében is — azokat a jogszabályokat, melyek továbbra is érvényben maradnak. Végezetül javaslom, hogy a törvényjavaslat elfogadása a végrehajtási utasítás elkészülte után és a hatálybalépés előtt az érdekelt szervek, minisztériumok, főhatóságok széles körben vitassák azt meg azokkal, akikre majd annak gyakorlati végrehajtása vár. Kérem, hogy a javaslataimat a törvényjavaslat végleges szövegezésénél és a végrehajtási utasítás elkészítésénél vegyék figyelembe. Köszönöm a figyelmet! A Parlament folyosóján „Mi, vásárlók...”
