Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-23 / 82. szám
e Dunantmt napló 1978. március 23., csütörtök fl rovarok gazdag, nagy haszna világa A természet szorgalmas rendteremtői Gazdag rovartanyák a délre néző, meredek sziklafalak, nedvességkedvelő rovarfaj élőhelye. — A magyaregregyi völgy sok hideg- és A baleseteit felét okozza Gyermekgyógyszermérgezés Az okok között első' a gondatlanság Minden gyógyszer méreggé válhat Évről évre egyre több gyermek hal meg baleset következtében. Ha ezt a szót halljuk, elsősorban autó-, motor vagy egyéb hasonló balesetre gondolunk. Talán kevesen tudják, hogy a gyermekkori balesetek fele gyógyszermérgezés. Mivel az elmúlt hetekben több csalódnál - az influenza- járvány miatt — sok gyógyszer halmozódott fel, szeretnénk felhívni a figyelmet a következő tudnivalókra. A statisztikai adatok szerint A Keleti-Mecsek állatvilágának fajokban leggazdagabb csoportja a ma még kevésbé vizsgált és feltárt rovarok osztálya. Hogy a Földön jelenleg ismert több mint másfél millió rovarból hány él vagy élt a föld- történeti korok során a védett területen, soha nem fogjuk megtudni, hiszen a fajok állandó változásban, mozgásban, keletkezésben és pusztulásban vannak. A mai kép csak időleges, a Föld klímafluktuációjának sajátos keresztmetszete. De nem is a számok érdekelnek bennünket elsősorban — bár mindez cseppet sem elhanyagolható —, hanem az a szerep, amelyet ez a hatalmas élőtömeg betölt az erdők, cserjések, rétek, szurdokvölgyek ökoszisztémájának keresztmetszetében. (ökoszisztéma: kör- nyezetbiológiailag meghatározott, komplex rendszer, amelyet elsősorban az élőanyag tömege, anyag- és energiaáramlása jellemez.) A tájvédelmi körzetet benépesítő rovarmilliók között sajátos „munkamegosztás” uralkodik. Óriási tömegben élnek a zöld lombfelületet, élő fák belsejét fogyasztó lepke és bogárlárvák, de nem kisebb mennyiségben az órájuk leselkedő, élő rovarokat fogyasztó, úgynevezett obstans elemek. A természetes egyensúly fenntartásában és gazdasági vonatkozásban rendkívül fontos szerep jut az előző csoportokhoz, vagy azokhoz egyáltalán nem tartózó, főleg meg- porzást végző rovarokra. Mint minden önszabályozó ökoszisztémában, az elpusztult növényzetet és elhalt állatseregletet eqy „temetkezési vállalat”, az eltakarítok (interkalárisok) nem kevésbé fajgazdag és népes serege újból lebontja a felhalmozódott szervesanyagot szervetlenné, amely ismét tápanyagul szolgálhat a következő növény- nemzedékek számára. Ebben a bonyolultnak tűnő anyag- és energiaáramlási folyamatban a rovarvilág szerepe nélkülözhetetlen és meghatározó. Élő növényeket pusztítók Bármerre járjuk a Keleti-Mecsek erdeit, szinte minden lágy- és fásszárú növénye magán viseli a kártevők rágásképét. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a köztudatban még ma is sokan azonosítják általában a rovarok fogalmát a kártevőkkel, holott a hazai rovartani irodalom közel 100 fajt tart csupán kártevőnek. Ez a szám a tájvédelmi körzetben az ötödét sem éri el. A legszembetűnőbb pusztítást a lombleveleket rágó lepkehernyók és bogarak okozzák. Bizonyára sokaknak feltűnt egyes falevelek érdekes — a rajzolni kezdő gyermek első vonalaira emlékeztető furcsa mintázata. Nem más ez, mint az aknázó rovarok lárváinak folyosói, amelyet táplálkozás közben készítenek. „Műalkotásuk" többnyire a levelek pusztulásához vezet. A gubacsdarazsak, gubacstetvek, gubacsiegyek peterakás alkalmával szintén a leveleket látogatják meg. Ilyenkor olyan kémiai anyagokat juttatnak a levelek szövetei közé, amelynek hatására a közismert gubacsok képződnek. A leveleken, száron, gyökéren kinövő gubacsok a fejlődő rovar lakóhelyéül és terített asztalául szolgálnak. A növények a kisebb rovartámadásokat hamar kiheverik, de ha a támadók nagyszámban vannak és ismételten megjelennek, a pusztítás hamar bekövetkezhet. Igazi, rovardúlások- tól azonban a tájvédelmi körzetben ritkán kell tartani, mert a kártevők természetes ellenségei, ha nem is teljes biztonsággal, de őrködnek a meg-meg- újuló inváziók felett. Élősködők és gyilkosok Az észak-amerikai kontinensen mór évtizedekkel ezelőtt sikerrel használták fel a kártevők megfékezésére (a méreganyagok helyett) a fürkészda- razsakat és a fürkészlegyeket. E két, hatalmas fajszámú rovar- csoport fantasztikus gazdagságban népesíti be a kelet-mecseki tájat. Nemcsak életmódjuk, forma- és színgazdagságuk elbűvölő, hanem az a gazdasági haszon, amelynek értékeiről még csak sejtelmeink vannak. Nőstényeik a legkülönbözőbb kártevő fajok petéjébe, lárvájába és bábjába rakják petéiket. A kikelő lárvák a gazdaállat szerveit felfalva megakadályozzák annak kifejlődését. Nem ritka az olyan látvány, amikor egy hatalmas hernyó apró gyilkosfürkész bábokat cipel kilyuggatott bőrén, annyira legyengülve, hogy a bebábozódást többnyire meg sem éri. Se éjjel se nappal nincsenek biztonságban a növényzet pusztítói. Milliószám lesnek rájuk az örökmozgó erdei vöröshangyák, a sötétedés utáni rettegett gyilkosok: a futrinkák és bábrablók. Közülük például az aranyos bábrablóról feljegyezték, hogy élete során több mint félezer hernyót fal föl. Talán még a bábrablókot is felülmúlják a kevésbé kutatott, szivárvány színekben pompázó fátyol kák. Ezek a törékeny testű, dúsan erezett szárnyú rovarok még a városi embernek is közeli ismerősei, hiszen nyár estéken szép számmal ülnek be csillogó szemeikkel a kivilágított lakásokba. Lárváik sok tízmillió levéltetven nevelkednek. A rovarok közötti harc bármennyire is kegyetlen, a természet örök és megváltozhatatlan rendje, e folytonos háború teszi változatossá és széppé természeti környezetünket. Egyik vagy másik kipusztulásával a táj lassan egyhangú kul- túrsivataggá válna. Viráglátogatók és megporzók Anglia egyes kultúrsivatag- jaiban olyannyira kipusztultak a megporzást végző rovarok, hogy mesterségesen tenyésztett egye- deikkel kellett benépesíteni a városi parkokat. E véglettel szerencsére szűkebb hazánkban még nem kell számolnunk, különösen nem a tájvédelmi körzetben, ahol a legkülönfélébb rovarok nemcsak a vadon élő növények megporzását végzik el, hanem szorgalmasan látogatják a Keleti-Mecsek és környékének mezőgazdasági kultúráit. A vadméhek tarka sokasága, az ékszerként ragyogó bogarak, a vásári színekben pompázó legyek és a repülő virágokként is emlegetett lepkék szinte ugyanazon a virágon egyszerre is tevékenykedhetnek. Csak azokat a növényeket látogatják, ahol megfelelő nektár áll rendelkezésükre, s szerveikkel a táplálék felvételére mód nyílik. A méhalkatúak után a virágok megtermékenyítésében a lepkék végzik a leghasznosabb tevékenységet. Évmilliók során szójszerveik a legtökéletesebben alkalmazkodtak a nektárium felszívására. Gondoljunk csak a több centiméter hosszú, szenderlepkék pödör- nyelvére. Ezek a lepkecsodák kolibrik módjára lebegnek a virágok előtt, s egy faj kivételével az éj leple alatt helyettesítik a nappali lepkék munkáját. A rovarbeporzású virágok élénk színeikkel, erős illatukkal, jellegzetes megtelepedést biztosító szerveikkel vonzzák magukhoz a rovarokat. Sok légyfaj órákra a tölcséres virágok mélyének fogságába eshet, s csak a növény megporzósa után szabadulhatnak ki börtönükből. „Köztisztasági vállalat” az erdőben A legmagasabb produktivitásé ökoszisztémában, a védett terület erdeiben a felhalmozódott növényi és állati hulladék nagy részét szintén a rovarok takarítják el. Ha ezt a köztisztasági munkát a hangyák, legyek, dögbogarak, holyvák, moly- lepkehernyók nem végeznék el igen rövid idő alatt katasztrofális megváltozások állnának be a természetes környezet anyag- és energiaforgalmában. Közegészségügyi szempontból hasznukat nem helyettesítheti semmi. Jó példája mindennek a közönséges temetőbogár. A temetőbogár éjszaka az elhullott kisebb gerinceseket fajtársaival 25-30 cm-re ássa be, s petéit a tetemre helyezi. A kikelő lárvák felfalják a hullát, s a talaj mikroorganizmusaival egyetemben végleg lebontják, olyan anyagokká, amelyek vízben oldódva ismét tápanyagul szolgálhatnak a növényzet számára. Fazekas Imre Melléktermékekből előállítható Élesztőgombák átoltása az egyik angol laboratóriumban Feherje - élesztőből A szulfitszennylúg, a fűrészpor és a kukoricaszár jó alapanyag Egyre több szaktekintély nyilatkozik arról, hogy a jövő évszázadban az emberi táplálék jelentős részét parányi szervezetek, mikroorganizmusok szolgáltatják. A mikroorganizmusok hasznos szerepet töltenek be az emberiség táplálásában, még ha ez a szerep nem is közismert. Az emberek ugyanis nem gondolnak mikroorganizmusokra akkor, ha a kenyérsütés élesztőjéről beszélnek, sem a savanyúkáposzta fogyasztásakor, sem olyankor, ha speciális savanyítással készült ételeket fogyasztanak. A mikroorganizmusok közül tápláléktermelés szempontjából már ma is ismertek a takarmányélesztők. Régóta megfigyelték, hogy az élesztőgombák sok fehérjét tartalmaznak. Ez a fehérje igen jó minőségű. A mezőgazdasági termelés feladatai között egyre nagyobb súllyal szerepelnek az állati eredetű fehérjék: a baromfihús- és tojástermelés, a viszonylag zsírmentes sertéshús, marhahús stb. előállítása. Mindezek termelése azonban nagyon igényli a takarmányfehérjét. A takarmányfehérje-igény fedezésére irányuló törekvések eredményezték, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a takarmányélesztők iránt Az élesztőgombák tenyészetéből sajtolt „élesztő" legnagyobb tömegben a szeszgyártás során keletkezik mint melléktermék. A takarmányként hasznosítható élesztő mennyisége attól függ, hogy mennyi nyersanyag egységnyi mennyiségéből mennyi takarmányélesztőt lehet előállítani. A takarmányélesztő-gyártás bővítésének kisebb mértékű, de kézenfekvő lehetősége a papírgyártás melléktermékeként keletkezett szulfitszennylúg erjesztése. Egy köbméter szulfitlúgból 10—12 kilogramm élesztőt lehet előállítani, ami azt jelenti, hogy a jelenleg még általában hasznosítás nélkül elfolyó és csak a folyók vizét szennyező szulfitlúgból évenként kb. 100 vagon takarmányélesztő lenne nyerhető! De rejtett tartaléknak számít ilyen szempontból a cellulóztartalmú mezőgazdasági hulladékok vegyi lebontása, mert ebből is igen jelentős mennyiségű élesztő lenne termelhető. A technológia már ma sem ismeretlen, hiszen a Szovjetunióban, Finnországban és más, sok erdővel és faiparral rendelkező államban a fűrészporból ma is tetemes mennyiségű élesztőt termelnek. Kézenfekvő volna a jelentős mennyiségben veszendőbe menő kukoricaszárat is ilyen módon hasznosítani. Ezeknek a folyamatoknak a főszereplői a parányi élesztő- gombák. Ezek kutatása világszerte az érdeklődés középpontjában áll. Új, hatékonyabb törzsek megismerése, kiterjesztése a laboratóriumok egyik fő feladata. a gyógyszermérgezés elsősorban az óvodáskorúak, a 3—4 éves gyermekek közül szedi áldozatait, mert ők már tudnak járni, ajtót, fiókot kjnyitni és dobozt, üveget kiüríteni. Sok orvos—beteg játéknak is gyógyszermérgezés a vége, amikor a nagyobbak etetik meg gyógyszerrel, játékból a kisebbeket. A gyermekkori gyógyszermérgezésnek három oka lehet: túladagolás, gyógyszercsere, gondatlanság. A túladagolás szerencsére ritkán okoz gyógyszermérgezést. De előfordult, hogy az orvos nem tud arról, hogy a gyermek a rendelt gyógyszerre túlérzékeny és számára a „normális” adag is „sok" lehet. Ezért kell az orvost mindig tájékoztatni arról, hogy a gyermek, vagy testvére, szülője milyen gyógyszerekre érzékeny. A túlérzékenység ugyanis örökölhető. A gyermek gyógyszeradagját mindig orvos állapítsa meg! Soha ne bízzuk magára a gyermekre — még nagyobbra sem — a gyógyszer bevételét, vagy beadását. Ritkán, de előfordulhat gyógyszercsere is. Ha a szülő többféle gyógyszert tart otthon, megtörténhet, hogy tévedésből mást ad be, vagy összecseréli a gyógyszereket. Leggyakrabban a gondatlanság okozza a gyermekek — nagyon végzetes — gyógyszermérgezését. Miért? Mindenekelőtt azért, mert a gyermekek, a legjobbak is — kíváncsiak. Elsősorban a cukorbevonatú,- színes drazsék vonzzák a gyermekeket, de a folyadékok is izgatják a fantáziáját. Egyetlen óvatlan pillanat, és ha nincs elzárva a gyógyszer, csak a szekrény tetejére, polcra tették fel, vagy éppen szabadon hever az asztalon, a széken, a pohárban, a gyerek rátalál, megízleli, majd elfogyasztja, ami ettől a perctől többé már nem gyógyszer, hanem méreg. Ha az őrizetlenül hagyott gyermeknek még több ideje is van, az édesanyja holmija, táskája sem akadály: kíváncsian belekotor, kiüríti és a színes, furcsa doboz, üveg, fiola tartalmát elszopogatja, elfogyasztja. Minden gyógyszer méreggé válhat, még a vitaminok és az ún. vérszaporítók is! A legveszélyesebbek az altatók, a nyugtatok, a láz- és fájdalom- csillapítók, valamint az erős szívszerek. Gyógyszermérgezést olyan gyógyszer elfogyasztása is okozhat, melyet eredetileg külsődleges használatra rendeltek, pl. az orrcsepp, szemcsepp, ecsetelő, borogató-oldat, sőt a kenőcs is. Veszélyességük — ha elfogyasztják azokat — ugyanakkora, mint a szájon át rendelteké. Mi a legfontosabb? Az, hogy minden gyógyszert saját, eredeti csomagolásban, a gyermek elöl elzárva, hozzá nem férhető helyen tartsunk. A kulcsot ne a szekrény tetejére tegyük, hanem az is legyen a gyermek számára elérhetetlen. Mi a teendő gyógyszermérgezés esetén? Ha a gyermek, aki eddig egészséges volt, hirtelen rosszul lesz, fáj a hasa és a feje, szédül, émelyeg, hányingere van, hány, támolyog, bódult, vagy mélyen elalszik, nem ébreszthető fel, esetleg szürkéskék a bőre — egyszóval váratlanul súlyosan beteggé válik, a közelében pedig gyógyszer vagy gyógyszernyomok találhatók, biztosak lehetünk abban, hogy gyógyszermérgezéssel állunk szemben. Ilyen esetben azonnal cselekedni kell. Ilyenkor a mérgezettet a legközelebbi kórházba mentővel azonnal be kell szállítani!
