Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-01 / 60. szám
1978. március 1., szerda Dunántúlt napló 3 Karasemlyéktöl Szentlőrincig Dr. Gáspár László: A társadalmi gyakorlat szükségletet és az általános nevelés tartalma című könyvéről ti Működésében figyeljük meg a nyelvet Kísérleti nyelvlan- tanítás - eredménnyel Keduezö tapasztalatok a Nagy Lajos Gimnáziumban H diákok megszerették a tantárgyat Végtelen dallam Bach-matiné a Csontváry Múzeumban Bátor vállalkozás, kifejező tolmácsolás Becsöngetés, jelentés, beírás az osztálynaplóba. Mindezek megszokott dolgok egy iskolában. így kezdődik a péntek reggeli nyelvtanóra is a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium ll/c. osztályában. Ezután azonban minden megváltozik. Szende Béláné feltesz egy kérdést, és a diákok szinte egymás szavába vágva magyaráznak, bizonygatnak, cáfolnak. Szó esik Descartes-ról, az anyagok atomjairól, irodalomról és „mellesleg” a nyelvtanról, a mondatokról és értékelhetőségükről. Egy példát ragadok csak ki az órán elhangzott feladatokból: Mi a következő mondatok igazságtartalma? — Franciaország jelenlegi királya kopasz. — Tegnap egész nap esett az eső Budapesten. Megoldásukhoz természetesen tudnunk kell, hogy milyen szempontok szerint értékelhetjük a mondatokat, ezért nem biztos, hogy kapásból jól válaszolunk. A valósághoz kell viszonyítani, a leírás idejéhez és a szöveg alapján. Az óra alatt különböző szituációkat teremtettek a mondatokhoz és szinte észre sem veszem, máris eljutottak — saját maguktól - a szabályok megfogalmazásáig. — Kísérleti szinten, két osztályban tanítom a modern (struktualista, generativ és transzformációs) grammatikát — mondja az óra után Szende Béláné. — Általában a nyelvtant szeretném tanítani a magyar nyelvtudás, a nyelvérzék közvetlen tapasztalatai alapján. Működésében figyeljük meg a nyelvet, nem a szabályokra összpontosítunk. A leíró nyelvtan alapfogalmait mi is használjuk, de rugalmasabban alkalmazzuk. Valóban játékos úton és rendszerszemléletben sajátítják el a diákok a nyelvtant. Azonos vagy megváltoztatott séma segítségével újabb és újabb mondatokat tudunk létrehozni, átalakítani. Ezáltal bővül a gyerekek szókincse, kifejező képessége, saját tapasztalataikból indulnak ki, és ami még igen fontos: megtanulnak alkotó módon gondolkozni. A kísérlet irányítója az MTA Nyelvtudományi Intézetének Alkalmazott Nyelvészeti Intézete, a Fiatal Nyelvészek Munkaközössége, Szépe György vezetésével. A kísérlet Budapesten, Érden és Pécs három gimnáziumában — Nagy Lajos, Leöwey, Dobó István utcai — folyik, a hetvenes évek eleje óta. A Nagy Lajos Gimnáziumban két évvel ezelőtt érettségizett az első ilyen „kísérleti osztály” és Szende Béláné tapasztalatai szerint: „Feltűnően javult nemcsak a nyelvi kifejező készségük és az irodalmi műelemző készségük, hanem korszerűbb lett a műveltségük, és ami talán a legfontosabb: jártasak leltek az önmegfigyelésben, megtanulták megismerni önmagukat.” Természetesen a továbbtanuláskor át kellett venniük a hagyományos, leíró nyelvtan anyagát is, de ezzel szemben sem álltak idegenül, hiszen az órák alatt fel-felmerültek az egyes fogalmak. Tavaly óta dolgoznak egységes munkafüzetből, melynek összeállításánál a nyelvészek nagyrészben támaszkodtak a pedagógusok javaslataira. Első osztályban ismerkednek meg a nyelvvel, a kommunikációval, a gondolkodás formáival, a jelekkel, modellekkel, az állatok és az emberek nyelve közti különbséggel, a nyelvcsaládokkal. Másodikban „boncolgatják” újfajta módon a mondatot, a jelentést, és negyedik év végéig eljutnak a transz- formációig. Mindezt dialektikus gondolkodás útján, ki- és felhasználva az adódó nevelési lehetőségeket és a valóban kapcsolatteremtő, komplex jellegű oktatást. A munkafüzeteket Szende Béláné a jövőben még tovább szeretné alakítani. — Szeréncsésebb volna, ha az elméleti anyag külön füzetben lenne. Elsőben a Jel című fejezetnél a példák nem egészen jók, kevésbé következik belőlük az általánosítás. A kísérlet anyaga különben az ezredfordulón megvalósítandó iskolareform egy lehetséges gimnáziumi nyelvtanát készíti elő, s úgy tudom, jövőre az első munkafüzet használatát több iskolában is bevezetik. A másodikosok örömmel nyilatkoztak különleges nyelvtanórájukról. Körbefogtak és mondták: — Nem olyan unalmas óra, mint amilyen az általánosban volt. Nem tanuljuk újra ugyanazt. A mi véleményünkre is alapoznak és így érezzük, hogy tényleg alkotunk. Nem magolunk, mindenre szinte magunktól jövünk rá, érezzük a szabályokat. A kísérlet összegzése még korántsem fejeződött be. Az anyagot alakítják, keresik a legjobb formákat, módszereket, példákat. Mellette szóló tények, eredmények viszont már így is mutatkoztak. S az sem utolsó szempont, hogy a diákok az eddig kevésbé kedvelt nyelvtant is megszerették ... Barlahidai Andrea Ahogy Dante Isteni Színjátékéban minden benne van, amit a középkorban a világról tudni lehetett, ugyanúgy Bach kétszáz-egynéhány kantátájába is bele van sűrítve a barokk emberének teljes lelkivilága, érzelmi életének minden megnyilvánulása. Gyász és vigasz- talódás, kétkedés és megbizonyosodás, bűnbánat és ujjon- gás egyaránt megszólal ebben a mennyiségileg is példátlan remekmű-sorozatban, melyet, sajnos, oly kevéssé ismerünk. A legnagyobb elismerés illeti Németh Alice-t és a vele társult hangszeres művészeket: Barth Istvánt, Gyermán Istvánt, Kircsi Lászlót, Deák Árpádot, Varga Mártát és Gácsik Verát, hogy a jól összeválogatott concertáló-áriákon keresztül betekintést nyújtottak a Bach- kantáták világába a Csontvá- ry-matiné zömmel fiatal hallgatóságának. Micsoda ellentét feszült a műsort indító 68. Kantáta gyermeki tisztaságú örvendezése és a zárószámként elhangzott Máté Passio-ária mély gyásza, gyötrő fájdalma között! És e szélső pólusokon belül mennyi közbülső árnyalatot tudott bemutatni az alig egyórás műsor! Néhány hangszer és mennyiféle szín, egyetlen szopránhang és a kifejezés hányféle változata! Pedig a megszólaltatás nem is volt mindenben hibátlanra o Kevesen tudják, gondolom, hol van Karasemlyék. S hogy egér lyuggatta falaival áll-e még a birkalegelő szélén az egykori tanyai iskola, azt tán Gáspár László se tudná megmondani, aki ottani tanítóskodása pedagógiai-kísérleti , tapasztalatairól máig egyedülálló, izgalmas riportkönyvben számolt be 1963-ban. (Pedagógiai problémák egy tanyai iskolában, hangszerek apró ritmikai egyenetlenségei, az énekesnő egy- egy romantikusabbra sikerült dallamformálása jelezte, hogy a művészek a megszokottéi távolabbi területeken járnak. De ebből származott az előadás egyik fő erénye is: átélt és őszinte volt, nem a rutin, hanem a frissen felfedezett szépség öröme éltette. A plakáton Németh Aliz neve kiemelten szerepelt; a műfaj törvényeit fiovelembe véve mégis épp azt tartjuk legjobbnak alakításában, hogy nem úgy volt szólista, mint egy operában vagv dalesten. Jó kamarapartnerként beletudott olvadni az övével lényegében egyenrangú, concertáló hangszeres szólamok együttesébe. Az áriák között megszólaltatott d-moll triószonátából a két lassú tétel volt különösen szép. Barth István fuvolájának és Kircsi László oboájának hajlékony, egymásba olvadó hangján igen kifejezően szólt ez a megrendítő, a passiók gyászzenéjével rokon muzsika. Pontosan és stílusosan látta el a continuo fontos szerepét Varga Márta (csembaló) és Gácsik Vera (gordonka), N. Szabó Sándor színművész pedig egy Weöres-vers és egy Bach-levél felolvasásával járult hozzá a matiné sikeréhez. Dobos L. Tankönyvkiadó) „A jövő iskoláját nem elszigetelt kísérletezők, hanem csak kísérletező tantestületek — alkotó pedagóguskollektívák — alakíthatják ki” — írta könyve befejezéseként. Ez a felismerés hívta életre 1969-ben a szentlőrinci iskolakísérletet. Szentlőrincről többet tudunk Karasemlyéknél. Meglehet, persze, nem eleget. Egy — a megye múlt évi oktatásügyét elemző - publikáció más kísérletek aprólékos számbavétele mellett Szentlőrincről említést sem tesz. A könyvtárak országos állománygyarapítási tájékoztatója (Új könyvek, 1978/5.) meg egyenesen úgy tudja: Tolna megyében, Sórszentlőrincen folyik ez a határainkon túl is nagy figyelmet keltő kísérlet. Az érdeklődők most végre „első kézből” kaphatnak tájékoztatást a szerző irányításával Szentlőrlncen folyó komplex nevelési kísérlet elméleti alapjairól, elvi kiindulópontjairól. Karasemlyék és Szentlőrinc között a távolság másfél évtizednyi. Mások a méretek, a társadalmi-gazdasági körülmények, s a két könyv műfaji sajátosságai is különbözőek; szembetű- nőek mégis az érintkezési pontok: az iskolaközösség mozgásirányának, a nevelőtevékenységek rendszerének azonossága, és a mozgás forrásának a társadalmi gyakorlat szükségleteiből való eredeztetése. Ezek a kiindulópontok, amelyek Gáspár László tanyai tanítói, iskolai kísérletvezetői, pedagógiai rendszeralkotó és elméleti szakírói szemléletét és tevékenységét kezdettől meghatározzák./ A rendkívül tömör fogalma- zású tanulmány (kandidátusi disszertáció 58 oldalon — ez bizonyára hazai rekord) hat fejezetben keres választ a marxista pedagógia legfontosabb elvi kérdéseire: mire, mivel és miképpen neveljünk? Arra tesz kísérletet, hogy feltárja: a nevelőtevékenységek mely rendszere teheti reális programmá az emberi teljesség megvalósítását, és miként ágyazódik bele ez a rendszer az össztársadalmi gyakorlatba. A közvetítendő tartalmakat az ő rendszerében az alapvető tevékenységi módok jelentik; az eszköz szerepét a pedagógiailag reprodukált össztársadalmi gyakorlat tölti be; a cél pedig: a mindenol- dalúság „tömegtermelése", a kultúra folytonos újrateremtéséhez elengedhetetlen emberi garanciák létrehozása. o A „mindenoldalúság” Gáspár László könyvének egyik központi kategóriája. A mindenoldolúsá- got „sokoldalúsággal” helyettesítő (látszólag realistább) szemlélettel meggyőzően kifejti: az ember nem különféle tulajdonságok hosszabb-rövidebb listájának a megszemélyesítője, hanem társadalmi tetteinek folyamata. Lényege társadalmi természetében rejlik. Következésképpen: az általános nevelésnek a társadalom mintájára felépített s annak szerves részeként működő társadalmi gyakorlat minden alapvető oldalával szembesítenie kell a nevelteket, hogy átélve a „világba ágyazottság teljességét” formálódjék viszonyuk a társadalmi funkciókhoz. A legnépszerűbb neveléselméleti kézikönyvek felfogásával polemizálva fosztja meg vélt marxi alapjaitól a „sokoldalú kommunista ember- nevelés" hagyományos „öt fő területét”, és kimutatja, miként teljesedett ki az eredeti marxi formula (nevelés = oktatás -j- termelő munka) a konkrét történeti körülmények folytán a közéleti és szabadidős tevékenységekkel, és vált emberformáló erővé a tevékenységeknek ez az alapstruktúrája Makarenko nevelési rendszerében. A „párhuzamos hatás” makarenkói elvét sajátosan értelmezi. Eszerint a növendék a nevelési folyamat alanyaként mindenekelőtt közössége társadalmi küldetésének teljesítésére törekszik, miközben „megfeszített munkája eredményeként" (mintegy ezzel párhuzamosan) maga is átalakul. A legfontosabb nevelői ráhatás ezért: olyan társadalomhoz kapcsoló belső tevékenységstruktúra létrehozása és működtetése, amely társadalmi teljességével a mindenoldalúság irányát foglalja magában, és kialakítja a tevékenységek útján szerzett képességek kifejtésének alapvető emberi szükségletét. o Társadalmi gyakorlat, nevelő tevékenységek, emberi teljesség — ez a hármas egység tükröződött már Gáspár László korábbi riportkönyvében, amelyben az 1-8. osztályokból összevont, egytanítós tanyai iskolaközösség mozgástörvényeinek társadalmi meghatározottságát tárta fel a napi iskolai történés konkrét közegében. Új könyve a nevelésfilozófiai fejtegetések el- vontabb síkján vizsgálja ugyanezeket az összefüggéseket. S ha itt valóságosan nem is lehetnek jelen G. Teriék, F. Ró- záék és B. Imréék, az irántuk megnyilvánuló mély pedagógusi felelősségben szinte érzékletesen jelenvalónak érezzük őket. Ha nem is róluk, értük íródott Gáspár László új könyve. És azért, hogy a jövő iskolájának „közelítő lépésekkel” történő megvalósításához munkatársakat toborozzon. Kocsis József a bólyi Német Nemzetiségi Diákotthon Kik nyerhetnek felvételt? Előreláthatólag 10—12 növendéket vehet fel az 1978 79-es tanévre a bólyi Általános Iskolai Német Nemzetiségi Diákotthon. Felvételüket kérhetik német nemzetiségű származású, előzetes nyelvismerettel rendelkező általános iskolás korú fiúk és lányok, akik a német nyelvet és a hozzákapcsolódó nemzetiségi kultúrát elmélyültebben akarják tanulmányozni. A jelentkezési határidő 1978. március 31. A diákotthoni elhelyezés térítési díja átlagosan 100 forint, amit a növendék szociális helyzetétől, tanulmányi előmenetelétől és magatartásától függően állapítanak meg. A diákotthon a bólyi Általános Iskolával együttműködve felkészíti a növendékeket a középiskolai, ezen belül a német nemzetiségi tagozatokon való továbbtanulásra. Korszerűen berendezett épületekben biztosít elhelyezést. A növendékek neveléséről, felügyeletéről főiskolát, illetve felsőfokú ta- nítókéozőt végzett német szakos tanárok és tanítók gondoskodnak, munkájukat németül is beszélő gyermek- felügyelők segítik. Gazdag könyvtárállomány, iskolai nyelvi laboratórium, NDK- beli német nyelvű levelezések, cserelátogatás segíti a gyerekek nyelvtudásának továbbfejlődését.
