Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-19 / 78. szám
■ DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 978. MÁRCIUS 19. Közelíteni a családi Jövedelmeket Egyre több jut borítékon kívül A Megyei Tanács munkaügyi vezetők részére a héten Harkányban egyhetes továbbképzést rendezett. A magas színvonalú előadások sorában sok érdekességgel szolgált dr. Rózsa József kandidátus, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője előadása szociálpolitikai feladatainkról, a rehabilitációról, a vállalati szociális tervről. A nyugdijak megőrzése Mindenekelőtt a szociálpolitika — számokban és irányzatában. A lakossági jövedelmeknek jelenleg 70 százaléka származik munkajövedelemből, tehát bérből és bérjellegű juttatásokból, 30 százaléka pedig béren kívüli juttatásból — társadalmi juttatásból. A szociális jövedelmek részaránya folytonosan nő. A tervek szerint a munkajövedelmek és a társadalmi juttatások aránya 1990- ben 60—40 százalék, 2000-ben pedig 50—50 százalék lesz. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk a munka szerinti elosztás elvét, arról van szó, hogy a családi jövedelmeket kívánjuk egymáshoz közelíteni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy nem a munka határozza meg, hogyan élünk, hanem hogy milyen — pontosabban hány tagú — családban élünk. S itt ma még óriásiak a különbségek: a magyar családok egy főre jutó reálfogyasztásában hétszeres különbségek is fellelhetők. A szociális gondoskodás egyik sarkalatos kérdése a nyugellátás, ezen belül is a nyugdíjak reálértékének megőrzése. Erre kongresszusi határozat is van. A fogyasztói árak jelenleg évente 4 százalékkal emelkednek, ezzel szemben a nyugdíjak 2 százalékkal. Kedvező, hogy az alacsony nyugdíjaknál az évi kötelező emelés mértéke legkevesebb 70 forint, ami 2 százaléknál magasabb emelést jelent. A szociálpolitika most arra vesz irányt, hogy ezt a minimumot tovább emeljék. Döntés erre még nincs, az emelés mértéke nyilván függ az ország anyagi lehetőségeitől, az elképzelés viszont mindenképpen az, hogy az alacsony nyugdíjakat gyorsabban növeljék. Ennek megfelelően — amint az az ötödik ötéves terv előirányzataiban is szerepel — tervezik a régebben megállapított nyugdíjak egyszeri felemelését is. Az elképzelések szerint erre 1979— 1980-ban kerülhet sor, de hangsúlyozzuk, erre döntés még nincs. Szó van a családi pótlék felemeléséről is, nevezetesen a három- és a többgyermekes családok esetében. Nagyobb ösz- szeggel, esetleg a kétszeresére emelnék, ámbár még erről sincs döntés. Az emelés jogossága vitathatatlan. Lássunk ezzel kapcsolatban egy sokatmondó összevetést: ha a gyermektelen családok (Magyarországon a családok 37 százalékában nincs gyerek) egy főre eső jövedelmét 100-nak vesz- szük, akkor a háromgyermekes családok egy főre eső jövedelme 50, négy és több gyermek esetében 30. Gondolkodnak azon is, hogy ha felemelik a családi pótlékot, megfelelő követelményeket is támasszanak, hogy a pénzt ténylegesen a gyermekekre költsék. Ne feledjük el, ma Magyarországon 100 ezer családban a gyermek veszélyeztetetten él. Évente 3500—4000 szellemileg fogyatékos gyermek születik hazánkban. Gondozásuk a szülőkre nagy terheket ró. Például a Szovjetunióban az ilyen gyermekek után az állam rokkantsági nyugdíjat folyósít annak, aki a gyermeket gondozza. Nálunk is tervezik, hogy 1979-ben vagy 80-ban kétszeresére emelik a szellemi fogyatékos gyermekek után járó családi pótlékot. Jó kezdeményezések a rehabilitációban Előre kell lépni a rehabilitáció terén. Becslések szerint ma Magyarországon a felnőtt dolgozók 5—6 százaléka csökkent munkaképességű, a rokkantsági fokot nem éri el, de nem is egészséges. A rehabilitáció akkor hatékony, ha az egészség helyreállítása, a munkahelyi és a szociális rehabilitáció együtt valósul meg. Ahány megye, annyi megoldási forma. Ezzel kapcsolatban dr. Rózsa József ismertetett néhány megyei tapasztalatot. -Van, ahol megyei rendelőintézeti szinten az orvosi munkát összefogandó, rehabilitációs főorvosi rendszert hoztak létre. Szombathelyen, jó kezdeményezésként, a rendelőintézet mellett rehabilitációs tanácsadót szerveztek, a csökkent munkaképességűek a szolgálatot felkereshetik és tanácsot kérhetnek. Az elhelyezkedésben többen is — munkaügyis, orvos, párt- és szak- szervezet — segítenek. A tanácsadót egy évben kétszázan keresik fel, egy héten kétszer van fogadás. Sokan hosszabb ideje betegek, s nem is valószínű, hogy már visszamennek dolgozni. Velük már ajánlatos betegségük idején foglalkozni, hogy legyen, mi legyen velük, s nem akkor, amikor egy év után már nem kapják a táppénzt. Hosz- szú táppénzes állomány esetén több megyében azt a módszert alkalmazzák, hogy a táppénzes papírjára „R" jelzést vezetnek rá, s a táppénzkifizető addig nem folyósít, amíg az üzemi rehabilitációs bizottság nem nyilatkozik, hogy az illető rehabilitálható, avagy sem. Ez amolyan kényszerpálya: a dolgozót is érdekeltté teszik, hogy szorgalmazza rehabilitációját. Tapasztalat ugyanis, ha a szociális rehabilitáció megoldott, a dolgozó nemigen siet, hogy a munkahelyi rehabilitációját is oldják meg, hogy minél hamarább dolgozhasson. Ugyancsak több ezer dolgozó akad évente, akinek az ideiglenes rokkantsági nyugdíja három hónap múlva lejár. Őket egyes megyékben rehabilitációs bizottság elé rendelik, s megkérdezik, hogyan képzelik el három hónap múlva, mihez kezdenek, milyen szakmában akarnak dolgozni. Vagyis ez esetben is felkeltik a rehabilitációra szorulók érdeklődését, hogy maguk is keressék a megoldást. Nyolcvan után változások A rehabilitáció kérdésével, továbbfejlesztésével a kormány jövőre foglalkozik, 1980 után változások várhatók. Szó van többek között arról, hogy központi pénzből megyei oktatásiátképzési központokat, felnőtt átképző iskolákat hoznak létre. Jelenleg már működik ilyen Budapesten: az országos műszerész átképzőben harminc felnőttet, mozgásszervi sérültet képeznek át. Ilyeneket kívánnak létrehozni minden megyében. Miklósvári Zoltán Szállítási modell a gyakorlat tükrében A Pécsi Sütőipari Vállalatnál már a szervezési modell segítségével ütemezik a szállításokat Városellátás gyorsabban, gazdaságosabban A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete a műszaki és közgazdasági tudományos hetek keretében a héten kerekasztal- beszélgetést rendezett vállalati szakemberek és egyetemi oktatók részére. A résztvevők a városellátási tevékenység — pontosabban az élelmiszerellátás — szervezésének gyakorlati tapasztalatait vitatták meg. Az elhangzottakat a vitavezetö összegezi. A termelés-forgalmazás-érté- kesítés során a vállalatok tevékenységeikkel szorosan épülnek egymásra, szerves, egységes rendszert képeznek. Ennek ellentmondásaként jelentkezik azonban a gazdálkodási szféra polarizált érdekrendszere. Az egységes társádalmi cél mögött elkülönült vállalati érdekek állnak. Az ellátási tevékenységet másként ítéli meg az ipar, a nagykereskedelem, a szállítók és nem utolsósorban a kiskereskedelem. • Lehetséges-e a legrövidebb utakon, minimális állásidőkkel, a kis- és nagykereskedelem, az ipar érdekeit egyeztetve, a fogyasztók igényeinek lehető legteljesebb kielégítésével eljuttatni az árut a kiskereskedelem boltjaiba? A vitadélután résztvevői elméleti és gyakorlati szemszögből erre kerestek választ. Az előzmény: a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság- tudományi Kara oktatói felmérések alapján kidolgoztak egy modellt a túrajáratok kialakítására és szervezésére. Eközben maguk is végigjárták — nem egy esetben kocsikísérőként az áruszállító gépkocsikra ülve — az ellátási területeket és nyomon követték a veszteségidők alakulását, az áruátvétel-át- adás feltételeit. Ezzel párhuzamosan felméréseket végeztek a Elénk beruházási kedv a termelőszövetkezetekben Cikkírónk, a PM 3evételi Főigazgatóság Baranya megyei Hivatala mezőgazdasági főrevizora a termelőszövetkezetek beruházási ártámogatásainak 1977. évi alakulásával, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokkal foglalkozik. • A mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházásai Baranyában az elmúlt évben minden tekintetben megnövekedtek. Ez egyrészről a saját fejlesztési alapok kedvezőbb alakulását, másrészről pedig a fejlettebb, a korszerűbb gazdálkodásra való törekvést mutatja. 1976-ban a megyében gazdálkodó 65 termelőszövetkezet részére 97 ártámogatási okirat 359 millió forint bruttó bekerülési értékben, míg 1977-ben 161 ártámogatási okirat 533 millió forint bruttó bekerülési értékben került kibocsátásra. Ez számban egyetlen év alatt 66 százalékos, értékben pedig csaknem 50 százalékos növekedést jelent. Jelentős fejlesztési igény volt tapasztalható az állattenyésztésben. Ez a fejlődés, illetve fejlesztés szükségszerűnek mutatkozott, mivel a meglévő épületek nagyrészt már elavultak, de általában is ma már a korszerű követelményeknek csak részben felelnek meg. Erre enged következtetni a szakosított és az egyéb új sertéstelepek építése és korszerűsítése: a férőhelyek 1976-ban 5282-vel, tavaly pedig már 15 165-tel gyarapodtak. Az 1977. évi ártámogatások alapján a tehénistállók is 830 férőhellyel bővültek. Az állattenyésztésen kívül kedvező fejlődést mutatnak a többi ágazatok beruházásai is. A múlt évben megalakult Zöldségszaporító és Hajtató Közös Vállalat megkezdett beruházásával jelentősen bővülnek a zöldségtermesztés létesítményei. Kiemelkedő még a beruházási igények növekedése az üzemi utak, a sárrázó- és térburkolások építése iránt. Megépítésük szükségszerű, különös tekintettel az új telepek megközelítésére. Hiányosság viszont, hogy a korszerű mezőgazdasági gépek állagmegóvásuk érdekében nem mindenütt kerülnek fedett szín alá. Kevés a gépszín. Pedig a helyes és korszerű állagvédelemmel a gépek használati ideje megnövekedhetne, az időjárás kedvezőtlen hatásai nem kezdenék ki a gépek értékesebb alkatrészeit és tartozékait, melyek beszerzése gyakran körülményes és költséges. • Szólnunk kell o benyújtott ártámogatási igények megalapozottságának hiányosságairól is. A rendeletekben a kötelezően előírt okmányokat nem minden esetben csatolják az ártámogatási igénylések mellé. Ez elsősorban a befejezett és elszámolásra beterjesztett ártámogatási okiratoknál tapasztalható. A beterjesztett okirati kérelmekhez nem minden esetben csatolják a Magyar Nemzeti Bank fedezeti nyilatkozatát, vagy az 500 ezer forint feletti munkáknál a 20 százalék tartalékalap képzésről szóló banki igazolást. Ugyancsak rendeletek szabályozzák, hogy a beruházást csak az ártámogatási okirat kiállítása után lehet megkezdeni. Ennek ellenére előfordultak olyan esetek, hogy az okirat kiadása előtt a munkálatokat megkezdték, s több esetben már be is fejezték. A beruházási rendelet normatívákat tartalmaz az út- és térburkolások építési költségvetésének ösz- szeállítására. E téren különösen az ártámogatás elszámolásához benyújtott okmányok, számlák hiányosak sok esetben. Emiatt az ártámogatás alapját képező számlák végösszegét kell az ellenőrzés során megváltoztatni, illetve csökkenteni. Ez természetesen az igénybe vehető ártámogatás összegét is arányosan csökkenti. Az ártámogatási okiratok elszámolása során ez ellenőrzés hiányosságként tapasztalta, hogy az ártámogatás alapját képező bekerülési költségek között a technológiai költségeket is szerepeltetik, ami után ártámogatás nem számolható el. Több esetben előfordult, hogy a költségvetéssel szemben eltérőek a számlában szereplő tételek mennyiség és értékösszeg tekintetében. Az eltérések okát (többletmunka, pótmunka stb.) az építési napló nem tartalmazza, az egységárak változásait, az egységárelemzések nem támasztják alá. • A termelőszövetkezetek beruházásai az eseti hiányosságoktól eltekintve kedvező fejlődést mutatnak, ami fontos alapját képezi a piac áruval történő ellátásán keresztül a lakossági ellátásnak, nem utolsósorban az export bővítésének. Pogány Ferenc kiskereskedelmi üzlethálózatban a fogyasztói igények heti, napi, napon belüli alakulásáról. Az áru jellege, a fenti feltételek, korlátok és lehetőségek ismerete elméletileg már elégséges lenne egy matematikai modell kidolgozására. A kutatásban részt vevő oktatók előadásuk során azonban hangsúlyozták, hogy a felmérések során olyan tényezőkre is felfigyeltek, amelyek a szállítási tevékenység sajátosságából adódóan véletlenszerűen, nem programozhatóan jelentkeztek. Csaknem harminc ilyen tényezőt vettek figyelembe. Ezek közül az adott feltételek között egynek- egynek a bekövetkezése is késlelteti a kiszállítás programozott végrehajtását. A kidolgozott modellben a kiszállító vállalat a kiskereskedelmi hálózati egységekről részletes adatnyilvántartó kartont fektet fel. Ez a nyilvántartó lap perem lyukkártya, amelyen a megfelelő lyukasztások elvégzésével lehetőség nyílik a hálózati egységek azonos ismérvek szerinti csoportosítására. Rendkívüli előnyei közé tartozik a könnyen kezelhetőség és a széles körű információtartalom. Az egységes vállalati bolti nyilvántartási rendszer után kerülhet sor a kiszállítási rendszer — a túrajáratok ésszerűsítésére, amelyhez az ellátandó terület megfelelő térképe, az útvonalak, valamint a közlekedési feltételek szükségesek. A kiszállítási gyakoriság, az egységek területi elhelyezkedése az útvonalak, valamint a megközelítési lehetőségek figyelembe vételével alakul ki a racionalizált túrajárat. íme, az elméleti összefüggések főbb vonalakban, ennek alapján modelleztük egy szállító vállalat túrajáratait. A modell ismertetése után a meghívott vállalati szakemberek — a szállítás és a kiskereskedelem oldaláról — ismertették álláspontjukat, vállalati igényüket az általános kiszállítási modellel kapcsolatban. A hozzászólásokból kitűnt, hogy nem lehet minden profilban egyértelműen a legkedvezőbb szállítási programot kidolgozni. A zöldáru esetében például a szállítási feltételek között meghatározó szerepet játszanak az úgynevezett változó, nem vagy nehezen programozható tényezők, és kisebb súlyt képeznek a stabil szállítási program alapját képező standard tényezők. A lakossági kiszállításoknál tehát nem lehet minden esetben egyértelműen a gazdaságossági szempontokat alapul venni. Más oldalról a kiskereskedelem szempontjából a szállítókkal szemben alapvető elvárásként fogalmazódott meg a mindenkori fogyasztói igényeknek megfelelő kiszállítás — mennyiségben, választékban és időpontban egyaránt. Az a gyakoribb, kisebb tételekben történő szállításokkal valósulhatna meg. A szállító vállalatok részéről az igények ilyen jellegű kielégítése többlet szállítási költséggel járna. Az ő érdekük ebből adódóan a nagy tételekben ritkábban történő kiszállítás. Nem vitás, az érdek- egyeztetésnek a fogyasztók oldaláról, a fogyasztók igényeinek kielégítése szempontjából kell megtörténnie, ezért a kiskereskedelem álláspontjához kell közeledni. A hozzászólásokkal a vita egyre inkább a kiskereskedelem és a szállítók kapcsolat- rendszere felé tolódott. A kiskereskedelmi vállalatok képviselői azokat az elvárásokat fogalmazták meg, amelyek mellett a fogyasztói igényeket minél teljesebben tudnák kielégíteni. Példaként hozták fel, hogy előfordult olyan eset, amikor egy szállító három gépkocsija érkezett meg áruval egy időpontban a város legnagyobb ABC áruházához. Ilyenkor az áruátvétel más szállítók várakozásának terhére történik, zavart okoz az áruház ellátásában, belső munkaszervezésében és nem utolsósorban költségnövekedést és szállítási kapacitáskiesést idéz elő a várakozó szállítóknál. Ezek után egyértelműen megállapíthatjuk, a kiszállítási tevékenységet nem elegendő egyetlen szállító vállalatnál modellezni, mert a társszállítók esetleges rendszertelen szállításai felborítják az adott vállalat jól kidolgozott, a kiskereskedelemmel egyeztetett szállítási programját. Szükség lenne a szállítók tevékenységének koordinálására, mert ez képezhetné feltételrendszerét a vállalati szállítási tevékenység ész- szerűsítésének. Az igény mind a fogyasztók, mind a bolti kiskereskedelem oldaláról megvan. A szállítók költséggazdálkodása, ennek hatékonysága 'pedig mint kényszer jelentkezik. A vitadélutánon elhangzott felszólalások ennek létjogosultságát elismerték. Élénk vita alakult ki arról, hogy ezt a koordinátori szerepet ki töltse be, esetleg a tanács illetékes osztálya vagy a kiskereskedelmi vállalatok, netán a szállítók egy közös szervezete. E téren a résztvevők véleménye jelentősen eltért. • Az egyetem oktatói által ismertetett modellt már alkalmazzák a Pécsi Sütőipari Vállalatnál, s hamarosan bevezetik a Villány-Mecsekalja Borkombinát pécsi pincegazdaságában is, ahol az üdítőitalok kiszállítását szervezik meg e módszer szerint. A modell alkalmazásának gondolatával foglalkozik a Baranya megyei Tejipari Vállalat is. A vita, az ott elhangzottak rendkívül hasznos ismeret- anyagot adtak a bevezetéshez, tovább szélesítették a ki- szállítási rendszer információs bázisát. A végső cél, a fogyasztók igényeinek jobban megfelelő árukiszállítás azonban a szállító vállalatok tevékenységének koordinálása, együttes szervezése útján érhető csak el. Dr. Kamarás Károly
