Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-15 / 74. szám

* Dunantmt napló Hol.sírjainkdomborulnak..“ «AmAu Á+dtai. . uui (rltxjdjF, *i kÁ& uapjtsn yy\0Ú ieétsni) t«wví*f ■< itüfiiiiVm •ft KtL+^M+t tlUAIgtAfr«­■»»*»*. tV/«4-, ria «Vt Mwtn^M 1:0. c. M> AZleiU^Dj JfXkol WumÜM^ íÁru% vtfttt Ma* /« «*>W wíSü’AW ve*. 4»W* UofaUIlu-v Jt ajl «Wad '♦••«4*-^*' «­'i?iLl."»ItrnA kJ*#*'* WJU^lutUU jel«tí* I^Cho. fetaTa*i» fctiyíu*.. - 1iHUJ t »»***«. »*«»<-i LijJttA*' 0 «4* KvarhApH* l*U k%aJz * 4w*JT A»‘ léér fo*p»l*+í 7«m l±j& ítyj 7»*»#9 • AMm /«/u n^itw yU»». « & V*»„ LlUj+fl A 1>A»4 • ki* Ht ***^1 ■ ~ i<A.ikM 'HMy 'Wvf/H«\í buZitfv**^ (WhcTaÜ. Wu7mS«5 I« w.vt 1 t-«« -«$U1Í ~yr<+L*jL**S>A, tltéMÍ**. WU *~*-*»£ <***T'*-* »I#». <í~. l*L.t^t» '*’«*»■ *«/*i..»«Jt«« <1I«ÜJ a 4lli tteg***H-tX ^:u’ o+lU « «rf«U *<»« r»*«**" U*Ü*4±l vn*.f> kié ^ e*.!**-*«^ itücJC**^ , i»l L$' (Mt4 ML ilét ÍK MW+élJutí\<t, Hi«lí V». *1*V h^UÍSM JUí Lerj*Jr ht€< 4Ü*ÍmZ /yn^f-L. iUJét*. m.Í 4u~>U«~ £jQ<f"dwét faU**jéU «(*,„*)u J' LtdTté Váiih. <Ä*i“ tfrm- éé /• *,LAJU~ Zv/ <»»%**Á/*c8Í4 a rtf» rUc>*\ !•-•-. 4tTi».ClTA.-'S* »tif ö1 'ö ">jWa —— — w Wífl<í«i(i^e IMI iw,* lí^ajc' trodr y^í^i Vinkovics Antal emlékiratának első lapja S zámozatlan lapokból ösz- szefűzött könyv... A si­ma, vonalazatlan papíron a tinta már megbámult, de az írás ma is jól olvasható. Az első oldalak egyikére a szer­ző fölírta nevét: Vinkovics An­tal, aztán elkezdte fogalmazni: „Születtem 1831-iki Junius hó 3-ik napján Baja mezőváros­ban ..." A sorokat csak az előre megrajzolf keret fegyel­mezi. A betűk hol nyugodt tempóban sorakoznak egymás után, hol meglódulnak, előre­dőlve iramodnak. Az emlékirat csonka. A füzet utolsó sora: „o/y zugás volt, hogy a felszá­ntó ur is kissé ..." Ami a kézirat első és utolsó sora között olvasható: Vinko­vics Antal önéletrajzának tö­redéke. Mintegy száz lap. A szerző emlékeit az 1850-esévek közepén vetette papírra; amit tehát az emlékirat magába foglal: Vinkovics visszaemléke­zése ifjúkorára. Apja Dunát járó hajómester volt. Három gyermeke szüle­tett; Antalt a bajai ferencesek gimnáziumába íratta. Az em­lékirat szerzője bár nem volt * szépíró, mégis színesen, meg­elevenítő erővel beszéli el gyer­mekkorát, a Duna-parti város mozgalmas életét, az 1840. má­jus 1-i híres bajai tűzvész pusz­títását, találkozását a betűk­kel, az iskolával, a tanítókkal. Az önéletrajz akkor válik igazán izgalmassá, amikor a történelem vihara megkavarja a több nemzetiségű város éle­tét. „Mielőtt azonban oskolánk bevégződnék, megemlítem, hogy 1848-ik Martius tizenötö­dike felvirradt, s a tizenkét al­kotmányi pontok aláírattak, minél fogva nagy öröm és vi­lágítások történtek a városban, s mi vetélkedtünk minél szebb kokárdát hordani, mit még ta­nárunk is a csuklója galléra alatt felfűzve viselt." P ünkösd vasárnapján befe­jeződik a tanítás, bezár­ják az iskolát, s Vinko­vics Antal nemzetőrnek áll. „Én végezvén az iskolát a legelső csapat őrsereggel, mely' Ókérre küldetett, saját pus­kámmal mint önkéntes mentem le, bár még folyvás a negyed- napos hideg lelt a múlt év óta." Az önéletrajz naptári pon­tossággal örökíti meg az ese­ményeket. A negyvennyolcas szabadságharcról számos kor­társ vallomását ismerjük, a tör­ténészek is alaposan földol­gozták a kort. Vinkovics em­lékirata mégis tud újat és ér­dekeset mondani. Mindenek­előtt azzal, hogy a szemtanú, egy tieznhét-tizennyolc éves fiatalember, a honvéd, a köz­katona szemszögéből beszéli el élményeit. Lejegyzi a nem ép­pen szolid hangú katonanótá­kat, a beszállásolás néha ke­serű, máskor szíwidámító pil­lanatait, a katonák tréfálkozá­sait, nagyotmondásait, hőskö­dését, a szállásadó gazdaasz- szonyok íncsel kedését. H ősünk a tokaji Tisza-híd védelmében vesz részt elő­ször ütközetben. „22-ik napja volt ez január ha­vának. A sürü ködön keresztül csak alig veheték ki egymást a sű­rűn állított őrszemek. Egy 48-as honvéd emléke Baranyában Csend volt a borházon kívül mindenütt. Az őrszemek léptei csikorgását hozó olykor az éj­szaki csipős szellő el. Az ellenség felől egyszerre lovasok sebes vágtatása haitik, mindig közelebb, végre a vas­tag ködből előtör három hu­szár. Fegyverre bakák, itt az el­lenség! — kiáltással tovairom­lanak a városba, hirt adandók a parancsnoknak, miként az ellenség csatarendben jön el­lenünk. A borház egy pillanatban üres lön." Vinkovics Antalt a csatábcn császári lovasok fogják közre. „Majd léltérdre, majd lebuk­va s fegyveremmel hadonászva kerültem ki a vágásokat. Oly­kor úgy érzem, hogy borjúm a rövidebben, mint a negyven- nyolcas honvéd, de az ő írását is őrzöm. Aztán édesapám nyugdíjas korában ugyancsak tollat vett a kezébe, s egy vas­tag, kockás könyvben megörö­kítette élete történetét. — Mit tud a negyvennyolcas ős életéről? — kérdezem. — Amit tudok, azt édesapám csonkán maradt önéletrajzából és hajdani elbeszéléséből tu­dom. Sokat és színesen tudott mesélni . . . Vinkovics Antal a Bach-korszakban Dél-Dunán- túlra került, Teklafalu és Gyön­gyösmellék körzetében kilenc község körjegyzője és törvény- hatósági bizottsági tag lett. Művelt, olvasott ember hírében állt. Németül és horvátul be­szélt. Gyöngyösmelléken egy bál alkalmával ismerkedett meg Vinkovics Antal 48-as honvéd sirja Gyöngyösmelléken hátamon megmozdul, mig elől a fegyveremen ütések penget­tek. Egy nekem ugratott legá­zolandó', én olyant húztam lo­va orrára, hogy azonnal elló­dult, s többé a világért sem terelhető felém. A társaimtól kilőtt golyók fütyölését haliám, kik lövöldözésökkel iparkodtak a velem küzdőket foglalkoztat­ni. Azon pillanatban, midőn én a ló orrára csaptam, egyik a balkezem fejét suhintó meg kard hegyével, de mellyik, nem vevém észre. Egyszerre iszonyú káromkodást hallok, de ma­gyarul ám: Tartsd magad öcsém, aki erre-amarra, adta-teremtette, kutya liszteszsák németje, csak addig, mig én odaérek ..." Vinkovics a közelharcban megsebesül, de sikerül kivág­nia magát az ellenséges kato­nák gyűrűjéből. A honvédek és a huszárok visszaszorítják az osztrákokat, és a tokaji Tisza-híd a magyar sereg kezén marad. A csata leírása után a kéz­irat megszakad. Vinkovics Antal leszármazot­tai közül ma többen Pécsett élnek. Az emlékiratot Ne- ményi Alajos mérnök őr­zi. — Családunkban több tollforgató, irodalmi ér­deklődésű ember élt — mond­ja. — Vinkovics Antal az apai ágon dédapám volt. De egy másik dédapám, Novottny Ala­jos is, aki cisztercita papból lett kastélyosdombói református lelkész, megírta életrajzát. Igaz, későbbi feleségével, Németh Juliannával. Házasságukból egyetlen lány született, Vinko­vics Piroska. Ö lett apai nagy­anyám. Vinkovics Antal ötven­kilenc éves korában halt meg. Gyöngyösmelléken temették el. — Vinkovics Antaltól az em­lékiraton kívül valamilyen más, személyes holmi nem maradt a családra? — Nagyanyám 1904-ben halt meg. Apám akkor hatéves volt. Amikor a huszonnegyedik évét betöltötte, a Somogy megyei árvaszék átadta néki a koráb­ban zár alá vett családi érté­keket. Ezek között volt Vinko­vics Antal zsebórája, két Kos- suth-bankó és néhány más holmi... G yöngyösmelléken út nem vezet keresztül. A falu­ba be lehet menni, az­tán anélkül, hogy to­vábbhaladhatna az utas, visz- sza kell fordulnia. A hajdan vá­sárairól híres, jómódú, moz­galmas körjegyzőségi székhe­lyen csak a kocsma és a ve­gyesbolt van már nyitva. Or­vos, pap, lelkész, tanító, pati­kus, postás, pék, állatorvos el­költöztek a faluból. Amikor a kocsmában kiej­tem a Vinkovics nevet az egyik asztal mellől egy férfi fölugrik: — Én húsz évvel ezelőtt lát­tam egy könyvet! Kis ovális bélyegzővel bele volt nyomtat­va: Vinkovics Piroskának küldd vissza. Mást nem tudok, ké­rem ... — Mi egy sirt keresünk ... — Van itt temető több is — mondja a vörös, puffadt arcú kocsmáros. Egy ronggyal a bá­dogot törölgeti. — Az öregeket kérdezzék ... Két idős asszony lesz a ka­lauzunk a faluban, Balog Far­kas Jánosné és a kápolna gondnoka. Egyetlen megbízható tám­pontunk Neményi Alajos ön­életrajzának egyik mondata: „Édesanyámat, kívánsága sze­rint, Vinkovics Antal és első férje, Tutkovics Imre mellé te­mették, Gyöngyösmelléken, a kápolna háta mögött kb. har­minc méterre”. A temetőt évtizedek óta nem használják. Valaha három fe­lekezet temetkezett ide. A ho­mokos dombot fölverte a gaz, benőtte az akác- A sírhalmok belesüppedtek a földbe. Csak néhány kőkereszt dacol az idő­vel. S csak azok, amelyek az úttól kissé beljebb állnak, s még nem hordták el őket. Hátulról kerülünk a temető­be. A kápolnától a távolság egyelőre még mintegy nyolc­van méter. Szeder- és vadró­zsainda tépi a ruhánkat. Mint az őserdőben, csak lépésről lé­pésre tudunk előrehaladni.. Mari néni megkerül egy szú­rós bokrot, és a földre mutat: — Ez az ... A hajdan kőlábazaton álló, három részből egybeillesztett márvány síremlék ledöntve a földön hever. Vogl pécsi kőfa­ragó egykor formás, arányos, szépen csiszolt obeliszket készí­tett. A délutáni nap megcsillan a szürke síremléken. Aki leha­jol, a jól megválasztott szög­ben a föliratot is el tudja ol­vasni: „Itt nyugszanak / Vinko- vich Antal / meghalt 1891. jan. 8. / élt 59 évet / és neje / Német Julianna / meghalt 1914. jún. 20. / élt 82 évet / özv. Tutkovich Imréné / szül. Vinkovich Piroska / meghalt 1904. máj. 13. / élt 38 évet / Béke hamvaikra!" Vinkovich Antal házát, amely Kétújfalu felé, az országút mel­lett állt, lebontották. Helyén új ház épült. Mai gazdái szerint a régi házból két-három ajtót beépítettek az újba. Megnéz­tük a barnára föstött ajtókat, jó száz—százötven évesek, va­lószínű, a régi házból valók. A mi ma Gyöngyösmelléken Vinkovics Antalra, a negy­vennyolcas honvédre em­lékeztet, csak a gazban heverő, ledöntött márvány obe- liszk. Előkerül a kápolna kul­csa. A mennyezetre festett év­szám szerint 1803-ban építet­ték. Talán e falak között volna megőrzésre méltó és fölállítás­ra érdemes helye a Gyöngyös­melléken eltemetett honvéd síremlékének. Amíg a márvány nem jut a mostaninál szomo­rúbb sorsra. A templomgondnok bezárja mögöttünk az ajtót. Amikor a dombról a homo­kos úton leereszkedünk, meg­kérdezem az idős asszonyt: — Bírja még a szolgálatot? — Hetvenöt éves vagyok, és tizennyolcszor jártam a gyűdi búcsúban. Csak gyalog tizen­nyolcszor... Idős vagyok már, de nézzék ezt a kis zöld virá­got. Havasi gyopár. Vigyenek belőle, szívesen adom. — így mondja: „havasi gyopár", pe­dig valami kankalinféle lehet. — Hová tennénk 0 városi bérházban? Még cserépben sem maradna meg — tárom szét a karomat. — Majd ta­vasszal visszajövünk. Amikor majd újból áll a síremlék, és nyílnak már Gyöngyösmelléken a virágok ... Tüskés Tibor 1848 centenáriumi ünnepségei Pécsett 1978. március 15., szerda A lffiráhhi évek Pártpolitikai nUldUUl Küzdelmektől tar­kított ünnepségeivel szemben egységes jellegű' ünnepségsoro­zatot alakítottak ki. Országos szintű szervezéssel a Tájékozta­tási Minisztériumban külön ügy­osztályt bíztak meg. A nemzeti bizottságok ünnepségeit az Or­szágos Nemzeti Bizottság készí­tette elő, Baranya megye és Pécs város Nemzeti Bizottsága — mint politikai szerv — az ünnepségsorozat megtervezését és az egyes ünnepségek műso­rát figyelemmel kísérte. Az egyeztetéseket, tárgyalásokat az 1947. július 3-án alakított albi­zottság végezte, majd konkrét javaslatot tett. Az albizottság előtt előzetes egyeztetésről számolt be a Sia- badművelési Felügyelőség veze­tője. Ismertette, hogy a de­monstrációra az országos szer­vek csak szerény anyagi fedeze­tet biztosítottak. A város is in­kább csak erkölcsi támogatást tud nyújtani. Javasolta, hogy az ünnepségeket saját erőből, az iskolák bevonásával szervezzék. Különböző kulturális rendezvény- tervezetekről is számot adott: A Pécsi Zenekedvelők Egyesületé­nek hangversenyéről; a Pécsi Dalárda és a Filharmonikusok közös előadásában Kodály: Székely fonó c. művének elő­adásáról; a Batsányi Társaság előadásairól; a Petőfi Tánccso­port előadásairól; a Sorsunk c. folyóirat különszámáról; a Nyomdászok Szakszervezetének nyomtatványkiállításóról; a Vá­rosi Múzeum 48-as kiállításáról; a Képzőművészek Szabad Szak- szervezetének 48-as kiállításá­ról; melyhez a Dél-dunántúli Tudományos Intézet is csatla­kozott; a Magyar—Jugoszláv Társaság előadássorozatáról, a 48-as magyar és jugoszláv írók­ról ;-a Magyar—Szovjet Művelő­dési Társaság előadásáról a két nép közötti történelmi kapcso­latok címen; a Szabadművelő­dési Hivatal 48-as irodalmi pá­lyázatáról ; a 48-as Országos Néptáncverseny középdöntőjé­ről stb. A politikai tömegmegmozdu­lást az ifjúság kívánta megszer­vezni. Képviselőjük, Kotta Fe­renc az albizottság előtt ismer­tette a két napra szóló műsor­tervüket. A Nemzeti Bizottság által jó­váhagyott műsor a következő volt: A város a Mecseken em­lékművet épít. Az Országzászló teret 48 as térnek nevezik el. Március 14-én este az ifjúság ünnepséget rendez, és ennek egyik része a szabadságzászló alapkőletétele. A színházban a népi tánccsoport bemutatót tart. Március 15-én délelőtt az ifjúság a Kossuth téren rendezi az ünnepséget, melynek műso­rát ők állítják össze. 15 órakor sportversenyt rendeznek. Este több helyen táncmulatságot tartanak. A részletes műsorról az Új Dunántúl március 14-i száma tudósította a lakosságot: Már­cius 14-én 10 órakor a városi múzeum és a Képzőművészek Szabad Szakszervezete 48-as kiállításának ünnepélyes meg­nyitása. 11 órakor a 48-as bi­zottság centenáriumi díszelő­adása a Nemzeti Színházban. 18 órakor a 48-as téren a Mór­kollégium előtt a Szabadság­zászló alabkőletétele. 19 órff- kor a Bányász-zenekar fáklyás felvonulása. 20 órakor ,,48-as vigalmi est” a Doktor Sándor Kultúrházban. Március 15-én fél 7 órakor zenés ébresztő. Fél 9 órakor a törvényhatósági bizottság ünne­pélyes közgyűlése a városházán. 11 órakor emlékünnepély a Szé­chenyi téren. 16 órakor a Nem­zeti Színházban ünnepi díszelő­adás. 16 órakor a SZÍT 48-as pihenő felavatása az üdülőtől a Dömörkapu felé vezető úton. 16 órakor a Nemzeti Sportbi­zottság és az ifjúsági sport­egyesületek közös sportbemuta­tója a PVSK-tornacsarnokában. 17 órakor a város által a pé­csi 4. rendőrtanosztály részére adományozott csapatzászló fel­avatása a Széchenyi téren. Este fél 8 órakor a Pécsi Zeneked­velők Egyesületének hangverse­nye a Nemzeti Színházban. Es­te 8 órai kezdettel a Nőegylet, a Belvárosi és a Budai Körök helyiségeiben „48-as vigalmi est”-ek. A műsor megvalósulásáról a 17-i számban olvashatunk: A városházán tartott díszelőadás néhány perccel 10 óra után kezdődött. Képviseltették ma­gukat a demokratikus intézmé­nyek is. A himnusz elhangzása és a főispán köszöntése után dr. Tamás György helyettes pol­gármester mondott ünnepi be­szédet. Indítványozta, hogy a gyárvárosi kultúrházat „Petőfi Háznak”, a fonyódi nyaralókat „Kossuth, Petőfi és Táncsics Otthonnak nevezzék el. A Mór tér ezentúl „48-as tér” legyen. A törvényhatóság az indítványt egyhangúlag elfogadta. A Széchenyi “iTíj: geli órákban megkezdődött a diákifjúság, valamint az ösz- szes pécsi intézmény, hivatal, üzem dolgozóinak a felvonulá­sa. A Himnusz elhangzása után Török Béla, a Batsányi Kollégi­um medikusa Petőfi: Talpra magyar c. költeményét szaval­ta, majd Major Tamás, a Pécsi Egyetemisták Demokratikus Kö­rének főtitkára mondott ünnepi beszédet. A város nevében dr. Gyetvai főispán köszöntötte az ifjúságot. Hideg Gyula tanító- jelölt Petőfi: 1848. c. költemé­nyét adta elő, majd befejezésül Heid Gyula a munkásifjúság nevében mondott megemlékező szavakat. Az ünnepségsorozat a társa­dalom minden rétegéből olyan nagy tömeget mozgatott meg, ami alapján bátran mondhat­juk, hogy 1848 emléke ekkor lett először maradéktalanul mindannyiunké! Dr. Füzes Miklós Évfordulók, jubileumok A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ünnepi programjából Évfordulókra, jubileumokra emlékeztetnek a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum ez évi jelentős időszaki kiállításai. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából ide­haza és 11 országban vándor- kiállításon szemléltetik a párt történetét. A múzeum várbeli állandó kiállításán tárlatveze­téseket és ünnepi rendezvé­nyeket tartanak. A múzeumban már ez év­ben megkezdik a Tanácsköz­társaság 60. évfordulójára ter­vezett kiállítások és más ren­dezvények előkészítését. Kiállí­tást rendeznek Bécsben, őszi­rózsás forradalom Magyaror­szágon, Afganisztánban, Indiá­ban pedig Magyarország be­mutatkozik címmel. A kiállításokon kívül sajátos rendezvényekkel segítik elő a közművelődést, elsősorban az üzemi munkások, az ifjúság körében. Többek közt folytat­ják a múzeumi történelemórá­kat, szakköri foglalkozásokat. A hétfői pártoktatási napokon — bár ekkor nincs látogatás a múzeumban, külön fogadják a politikai főiskolai, Marxista— leninista Esti Egyetem hallga­tóinak előre bejelentett cso­portjait. A szocialista brigá­dok és más előrejelzett cso­portok bármikor, mások szom­batonként díjtalanul látogat­hatják a múzeum kiállításait. A történelmi játékfilmek —, amelyeket kedd esténként ve­títenek a budavári palota földszinti előadótermében — a vártnál is több érdeklődőt vonzanak. Ezért egyes filmeket többször is bemutatnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom