Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-20 / 51. szám

20. forduló után Javuló játékkal, értékes pont lü »fSfe-S Mészáros, a Vasas kapusa egy magas beadást húz le a pécsi támadók elöl a szombati NB l-es mérkőzésen A tartalékok megálltak a helyüket Egy hét szünet következik A szombathelyi kudarc ellené­re nagy érdeklődés előzte meg a PMSC Vasas elleni mérkőzé­sét. Nos, a piros-feketék meg­hálálták a közönség bizalmát, javuló játékkal feledtették a Ha­ladástól elszenvedett vereséget. Kétségtelen, a bajnokcsapat mezőnyben valamivel többet bir­tokolta a labdát, mint a PMSC, de a pécsieknek lényegesen több helyzetük akadt. Ha a ha­zai csatárok higgadtabbak, ak­kor könnyen két pont lehetett volna az egyből. Ennek ellené­re elégedett lehet játékos és szurkoló egyaránt, mert a baj­noki címért versenyben lévő Va­sastól egy pontot elvenni min­denképpen figyelemreméltó tel­jesítmény egy újonctól. A PMSC összeállítása több helyen változott az idénynyitó fordulóhoz képest. Katzirz sérü­lése miatt — a könyökét a hé­ten újból megműtik — Fiedler védett. A körülményes Vasas csatárok keveset foglalkoztat­ták, nehéz a teljesítményéről véleményt mondani. A csapat­Hét kapott gól - válasz nélkül Két vereség a K. Rákóczi mérlege mond ennek a békéscsabai folytatás első 45 perce. Csa­bán egy félidőn át úgy tűnt, hogy használt a Honvéd utáni fejmosás. Buús György nagy­szerű, olykor önfeláldozó vé­dése is magával ragadott né­hány játékost. De amikor még­is megrezdült a kaposvári há­ló, akkor a csapat szinte az egyik pillanatról a másikra megadta magát sorsának. Úgy fest, hogy a Rákóczi csatárok el sem tudják képzelni, hogy egyenlítő gólt is lehet rúgni. A múlt héten 7 gólra Túrái és társai eggyel sem tudtak válaszolni. Itt van a koposvári bajok eredője. A támadósor játékán kell sürgősen javítani, már most, amikor a héten két hazai, sorsdöntő mérkőzés kö­vetkezik. Szerdán a Haladás, szombaton a Videoton ellen kell a csapatnak megkísérelnie a „lehetetlent”. Ez persze csak akkor sikerülhet, ha ebben a harcban a csapatkapitány nem marad egyedül, hanem lesz­nek segítőtársai is, és nem­csak egy félidőn át, mint Bé­késcsabán .. . Kovács Sándor Azoknak lett igazuk Kapos­várott, akik csapatuk két első tavaszi mérkőzése elé — ami­kor előbb a Honvéd, majd a Békéscsaba ellen idegenben lépett pályára a Rákóczi — aggódással tekintettek. Két ve­reség a zöld-fehér együttes mérlege akkor, mikor például az egyik vetélytárs, a MÁV Előre további 3 ponttal ugrott meg a Kaposvártól. A Honvéd elleni mérkőzést sürgősen el kell felejteni, hangoztatták a szakvezetők a Békéscsabára induló csapat tagjainak. Ámde lehet-e könnyen napi­rendre térni egy olyan meccs fölött, amikor 90 percen ót csak vergődött az a gárda, amely pedig megfogadta, hogy min­dent megtesz a kiesés elke­rüléséért? Bizony nem, s még akkor sem, ha egyesek igazo­lásként azt hozták föl, hogy Kispesten eleve esélytelen volt a Rákóczi. — A Honvéd elleni talál­kozó egyébként megmutatta a csapat valamennyi gyengéjét, s igazolta, hogy minden derű­látó nyilatkozat csak amojyan kötelező optimizmusból fakadt Kaposváron. Látszólag ellent­Pályázatot hirdet az Agrokémia Szövetkezet, Sellye: KÖNYVELŐI BELSÖELLENÖRI ELEMZŐ KÖZGAZDÁSZ VEGYIPARI ÜZEMVEZETŐI BERUHÁZÁSI MŰSZAKI ELLENŐR munkakörök betöltésére. FELTÉTEL: szakirányú egyetemi végzettség és leg­alább 5 éves szakmai gyakorlat vagy középiskolai végzettség és 10 éves szakmai gyakorlat. Pályázatokat 7960 SELLYE, Malom u. 1., személyzeti előadó cimére kérjük írásban benyújtani kapitány két-három hétig harc- képtelen lesz, így Fiedler sze­replése előtérbe kerül. A beállás ezúttal Pál volt és a védelem egyik legjobbjának bizonyult, különösen fejjátékban emelke­dett társai fölé. A balhátvéd posztján Tapaszti személyében újoncot avattak a piros-feke­ték. Tapaszti máris letette név­jegyét az asztalra, úgy játszott, mintha évek óta NB l-es lenne. Az ő szereplése igazolja, hogy lehet számítani a tartalékokra is, a szakvezetésnek pedig bát­rabbnak kell lenni ezen kérdés­ben a jövőben. A csereként be­állt Lingl még fél órát sem töl­tött a pályán, de teljesítményé­vel felhívta magára a figyel­met. Tapaszti és Lingl is nagy lépést tett előre ezen a mérkő­zésen, ha így folytatják, ver­senyben lehetnek a csapatba kerülésért. A tatabányai bányaszeren­csétlenség miatt a szerdára ki­írt Tatabánya—PMSC találkozót egy hónappal későbbre halasz­tották. Jól jön most ez az egy hét a csapatjáték további fino­mítására. Azután három olyan mérkőzés következik, ahol pont­szerzési esélye van a csapatnak. Bár a MÁV Előre kitűnő rajtja figyelmeztető, de nem jelenti azt, hogy nem lehetne egy pon­tot elhozni Fehérvárról. Március 1-én a Rába ETO jön Pécsre, majd három nappal később a Bp. Honvéd. Ezen a két mérkő­zésen is lehet három pontot szerezni, és ha ez teljesülne, akkor megerősíthetné helyét a középmezőnyben a PMSC. L. L. Egy-iksz-kettö A HDN totótippjei a következő hétre: 1. Milan—Roma. Egy fix: jó lesz ide az egy-iksz. Tipp: 1, x. 2. Fiorentina—Juventus. Gyáva to­tósnak nincs hazája. Tipp: 1. 3. Lazio—Internazionale. Lázcsil­lapítás. Tipp: x, 2. 4. Napoli—Atalanta. Annyira biz­tos, hogy még a saját szelvényemen is ezt erőltetem. Tipp: 1. 5. Perugia—Bologna. A járvány fokozódik, az 1, x vírus továbbra is fertőző. Tipp: 1, x. 6. Pescara—Lanerossi. Csak a ne­ve rossz, az esélye jó. Tipp: x, 2. 7. Verona—Genoa. Pontrablás — millós váltságdíj nélkül. Tipp: x. 8. Brescia—Palermo. Palifogás bresciai módra. Tipp: 1. 9. Catanzaro—Avellino. Nem fog­nak egy tálból makarónizni. Tipp: 1. 10 Cesena—Varese. Az idén elég­gé döcög a szénásszekér. Tipp: 1, x. 11. Modena—Taranto. A vendég garantálja, hogy a házigazdát el- tarantálja. Tipp: x, 2. 12. Monza—Ternana. A Monza csak az egyik pontot vonzza. Tipp: x. 13. Pistoiese—Rimini. Qgy meg­veri, hogy belepistul. Tipp: 1. Pótmérkőzések: 14. Cagliari— Como. Tipp: 1. 15. Sampdoria— Bari. Tipp: 1. 16. Torino—Foggia. Tipp: 1. w így láttam Csordás István A PMSC—Vasas NB l-es labdarúgó-mérkőzésen Csordás István, a Komlói Bányász haj­dani kiváló balhátvédje osztá­lyozta a pécsi játékosok telje­sítményét: Fiedler (ó) — Ivá- nyi (5), Torna (5), Pál (6), Ta­paszti (5) — Lutz (5), Dárdai (6), Lőrincz (5) — Kardos (6), Kiss (6), Dobány (4). Röviden Súlyemelés. A Csepel Kupa idény­nyitó versenyén a PMSC súlyemelői közül Kazinczi 295 (125, 170) kg-os teljesítménnyel megnyerte a váltó- súlyúak küzdelmét, könnyűsúlyban Szabó 250 (110, 140) kg-os ered­ménnyel 6. lett. Atlétika. Az országos ifjúsági fe­dettpályás bajnokságon o 60 m-es női gátfutást Vanyek Zsuzsa (Komlói Bányász) nyerte 9.10 mp.-es idővel, a férfi 400 méteren Jakab (PMSC) 3. lett, 50.7 másodperccel. Cselgáncs. Budapesten országos serdülő rangsor versenyen betegsé­gek miatt csonka csapattal szerepelt a PSI, de így is két dobogós helye­zést szereztek: 68 kg-ban 3. lett Sza­kács, nehézsúlyban 2. Vida. Sakk. Komlói Bányász—Videoton 6,5:5,5, OB II. mérkőzés. Két játsz­ma, komlói győzelmi esélyekkel füg­gőben maradt. la monitor lellöl Érdekességek külföldről Tallózunk egy kicsit a kül­földi lapok sporthírei között. Angliából érkezett a hír, hogy egy 11 éves brit iskolás lány, bizonyos Therese Bennett, akit az Angol Labdarúgó Szövetség kitiltott iskolája futballcsapatá­ból, a bíróságon akarja elnyer­ni igazát. „A labdarúgás az egyetlen sport, amit szeretek. Vegyék tu­domásul, hogy nemcsak maga- mért küzdők, hanem minden lányért, aki futballozni akar” — jelentette ki a harcias kis­lány a bíróság előtt. A női egyenjogúságért küz­dő brit bizottság is magáénak véli az ügyet. A bírói költsége­ket ugyanis magukra vállalták, és ők fizetik az ügyvédet is. „Gyűlölöm a kosárlabdát, amit velem játszatni akarnak. Futballista akarok lenni, és egy napon a Manchester United- ben fogok játszani!” Legalábbis akkor, ha a vjjág- hírű klub megalakítja labdarú­gó szakosztályát a gyengébb nem számára is. Egyelőre azon­ban erről nincs szó. it A kitűnő csehszlovák síugró, Jiri Raska 1968-ban Grenoble- ban olimpiai aranyérmet nyert. Nevét nemcsak hazájában, de a sísport világában mindenütt ismerik. 19 versenyidény alatt mintegv 12 ezer ugrást teljesí­tett. Jelenleg a csehszlovák if­júsági válogatott vezető edző­je. Ä Rudé Pravóban nyilatko­zott a minap: „Az ember nem is gondolná, mennyivel nehezebb edzősköd- ni, mint versenyezni. Ismered maqad, céljaidat. Tanítványa­idról is sokat tudsz, de mégis olyan keveset. Amikor 1974-ben a rám bí­zott fiatalokkal először indul­tam közös felkészülésre, nagyon izgatott voltam. Beszéltem ne­kik versenyzői pályafutásomról, s elmondtam nekik, hogy a sportban csak a tehetség vajmi keveset ér. A túl gyorsan elért eredmények ugyanis csökkentik a szorgalmat és az odaadást. Ezek nélkül pedig lehetetlen a további javulás. Ma több edzésre van szük­ség mint az én időmben. A ter­helést, a fiatalok fizikai felké­szítését korán kell kezdeni, mert csak így lehet a teljesít­ményt fokozni. A megfelelő állóképességen kívül rendkívül nagy szerepe van a techniká­nak is, és ezt nem győzöm a fiatalok előtt hangsúlyozni. A helyesen kivitelezett ugrás nemcsak jó eredményt, hanem megnyugtató érzést is ad." És amiről az olimpiai bajnok nem beszélt: Kedvenc tanítványa 10 éves kisfia, aki szakított a lesiklás­sal és apja példáját követve áttért a síugrásra. Rövidesen eldől, messze repül-e az alma a fájától... Johann Cruyff úgy látszik nem hajlandó megváltoztatni elhatározását. Annak ellenére, hogy a holland szövetség be­vette a 33-as keretbe, nem lesz ott Argentínában a Mundiálon. „Biztos, hogy nem fogok ját­szani a vb-n — nyilatkozta egy spanyol lapnak a világ egyik legjobb játékosa. Június 30-án játszom utoljára az FC Barce­lona színeiben, és aztán soha többé nem futballozom pén­zért". Apósa, aki egyben mened­zsere is, kijelentette, hogy Cruyff, miután abbahagyta a profi labdarúgást, valószínűleg lejátszik egy-két búcsúmérkő­zést. A Barcelona után a New York-i Cosmos színeiben is pá­lyára lép, mely hatalmas ösz- szeget kínált fel neki, hogy ját­szón együtt Beckenbauerral. Cruyff állítólag kijelentette, hogy a búcsúmérkőzések jöve­delméből nem kér egy fillért sem, és az egészet jótékony célra kívánja fordítani. Nemes gesztus, de van mi­ből. Szőnyi János A labdarúgó-világbajnokságok története 1970, Mexikó A döntő tehát ismét Dél- Amerikába vonzotta a világ legjobb (legjobb?) tizenhat csapatát. Mind az öt világ­rész képviseltette magát az előkészületekben, a csoport- mérkőzések során, s mind az öt világrész élénk figyelemmel fordult a döntő mérkőzései felé. Példamutatóan sportszerű mérkőzések folytak, lélegzetel­állító feszültségben és izga­lomban. Százhúsz perces drá­mák játszódtak le, szenzációs tudású játékosokból álló, egy­séges csapatok között. Dél- Amerika (különösen a világ­bajnok Brazília) csillogó és látványos technikája mellett megtanult keményen, célratö­rően játszani, Európa (Anglia, Olaszország, NSZK) pedig a maga játékának legjobb és legjellegzetesebb vonásait fel­erősítve állta vele a harcot. A döntőt a Német Demok­ratikus Köztársaság FIFA-bírái- nak egyike, Rudi Glöckner ve­zette. Jelölése meglepetés volt, hiszen fiatal (41 éves) játék­vezető, viszonylag kevés nem­zetközi tapasztalattal rendel­kezett. Teljesítménye azonban a jelölőket igazolta: egyöntetű elismerésben részesítették a mérkőzés után világszerte. Ö maga így ír: „A mérkőzést megelőző csütörtökön kaptam meg a jelölésemet, levélben. Benne volt a mérkőzés jelen­tési lap, a sárga meg a vörös kártyák . . . ugyanúgy, mint bár­mely más egyszerű mérkőzésen. Semmi különös, sehol egy uta­lás, vagy valami különleges értesítés . . . Számomra persze mégsem egyszerűen csak any- nyit jelentett, mint egy a sok másik közül. Nem is annyira fizikailag, mint inkább lelkileg készültem fel nagyon. Pénteken és szom­baton sokat pihentem, edzést már nem tartottam, de hogy mégis „készüljek”, végignéz­tem a tévében az NSZK— Uruguay mérkőzést. Legalább érezhettem egy hasonlóan fon­tos mérkőzés hangulatát. A partjelzőim kijelölésével is szerencsém volt. A svájci Scheurer kitűnően beszél né­metül, sőt franciául is. Az ar­gentin Coerezza pedig fran­ciául tud, így közöttünk na­gyon könnyű volt a fontos munkát összehangolni. A mér­kőzés alatt sem volt semmi komplikáció. Könnyen és gyor­san értettük meg egymást. Aztán a mérkőzés . . . A brazil—olasz mérkőzésen igen magas színvonalon ját­szott mindkét együttes. A sportszerűség szabályait hihe­tetlen energiával maximálisan igyekeztek betartani. Brazília válogatottja — úgy érzem — az egész világbajnoki mezőny­ben valóban a legjobb csapat volt, megérdemelten nyerte a döntőt is. A lélekölő küzdelem játékvezetőileg nem volt túl­A mexikói döntő előtti pillanatok: balról Fachetti ai olasx kapitány, közé­pen Glöckner játékvezető, jobbról Carlos Alberto, a brazil csapatkapitány zottan nehéz, de feszültsége és magas színvonala miatt fá­rasztó. Amint befejeződött, szá­munkra már véget ért minden izgalom, minden feszültség. A játékosokra még nehéz mun­ka várt. A szurkolók ilyen ost­romát és a játékosok testi ép­ségét is a legmesszebbmenő­kig veszélyeztető „imádatát" életemben még soha, sehol nem láttam. Elsőnek két part­jelző kollégám gratulált, az­tán a belga Vitai Loraux, akit az én tartalékomként jelölt a mérkőzés vezetésére a FIFA. Ha valami bajom történt vol­na a mérkőzés előtt, azonnal ő lépett volna a helyembe. A döntő labdáját szerettem volna megszerezni és eltenni, de erre semmi reményem nem volt, mert az egyik brazil já­tékos, Paulo Cesar azonnal megkaparintotta, és úgy vigyá­zott rá, mint a szeme fényére. S egy brazil világbajnoktól, még az ezüstérmes olaszoknak is csak nagy ritkán sikerült el­venni a labdát. Hogyan sike­rült volna éppen nekem? Ter­mészetesen ilyen udvariatlan­ság eszembe sem jutott volna. Amikor búcsúztunk, a FIFA- vezetők még egyszer megkö­szönték működésemet, és Sir Stanley Rous átadta az ezüst­sípot. Az olasz vezetők egy ezüst cigarettatárcával kedves­kedtek . .. Amikor hazaértem, tulajdon­képpen csak akkor éreztem igazán, milyen súlya volt an­nak a mérkőzésnek, amit ve­zethettem. Jól esett az általá­ban elismerő bírálatokat halla­nom, de mindennél nagysze­rűbb érzés volt természetesen családom szeretete és érdeklő­dése. Először, és még nagyon sokáig nekik tartottam beszá­molót feledhetetlen mexikói élményeimről."

Next

/
Oldalképek
Tartalom